Dunántúli Napló, 1978. augusztus (35. évfolyam, 210-240. szám)
1978-08-02 / 211. szám
1978. augusztus 2., szerda Dunántúlt napló 3 LeIla f>rób:íé máfcka Vtigy an, de egészségesen Egy pszichológiai tanácsadó gazdát keres Ha ezt más megye vállalja, a támogatást természetesen az kapja, továbbá a baranyai Mentálhygiénés Intézet segítségét is. Sürgősen kell tehát gondolkodni azon, hogy nem felelőtlen luxus-e ilyen adut kiengedni a kézből, ahelyett, hogy letennénk a közművelődés asztalára. Nincs aki finanszírozza 1975 tavaszán érdekes kísérlet kezdődött a Mecseki Ércbánya Vállalat Ságvári Endre Művelődési Házában: a Népművelési Intézet felkérésére és anyagi támogatásával pszichológiai tanácsadást indítottak a Baranya megyei Mentálhygiénés Intézet munkatársai. A nagy sikerű bevezető előadást hat kiscsoportos beszélgetés követte, majd két éven keresztül Harmincezer forinton és egy bútorozott helyiségen múlik... alkoholizmus mind fenyegetőbb terjedését, az öngyilkosságok magas számát, az elma- gányosodási tendenciát és így tovább. Ezek egyéni, individuális problémák, de nem kétséges, hogy mélyreható társadalmi kihatásuk van. Egyéni voltuk miatt foglalkozik velük a pszichológia, de ez nem azt jelenti, hogy a nagyobb léptékben gondolkodó közművelődési apparátusnak ne volna ugyanakkora a felelőssége e bajok orvoslásában. A pszichoterápia — meglehet — tisztán egészségügyi feladat, ám a lelki betegségek megelőzése legalább ugyanolyan mértékben a közművelődésre is tartozik. Sajnosa művelődésről, a műveltségről alkotott általános képnek még nagyon sokat kell heti két alkalommal konkrét változnia ahhoz, hogy egyes tu pszichológiai tanácsadást vég- dományágakat és gyakorlati zett az intézet speciális csoportja. Minden kísérletnek vége szakad egyszer: az idén, június 28-án utoljára ültek be a tanácsadók a művelődési ház erre a célra átalakított helyiségébe. A kísérlet tapasztalatai módszereket elválasztó válaszfalak ledőljenek. Egy lehetséges jó módszer A Ságvári Művelődési Házban befejeződött — hiányosságaival együtt bizonyíthatóan sikeres — kísérlet egy lehetséges, jó módszerre hívta fel a figyelmet. A négyszemközti tanácsadás mellett nem hiányoztak a A Népművelési Intézet a ren- hagyományos népművelői képdelkezések szerint két évnél tovább nem finanszírozhatja a vállalkozást, a Ságvári Művelődési Ház vezetősége viszont nem kívánja átvenni a költségeket. így az országosan is úttörő jelentőségű tanácsadás szünetel - és gazdát keres. A Gyermek-ldegbeteggondozó Intézet és a Baranya megyei Nevelési Tanácsadó közös kezdeményezéseként — dr. Gyenge Eszter vezetésével — gyermekek és fiatalkorúak számára folyik pszichológiai tanácsadás az Ifjúsági Házban. Itt talán felnőtteket is fogadhatnának, magyarán: átköltözhetne a tanácsadás a Ságváriból, de erre, a ház munkatársainak véleménye szerint, helyszűke miatt nincs lehetőség. A három évvel ezelőtt megkezdett, s most véget ért kísérlet célját Fodor Katalin és Szelényi Lajos, valamint dr. Kézdi Balázs tanulmányai fogalmazzák meg. (Fodor Katalin, a Népművelési Intézet munkatársa, Szelényi Lajos, a kísérlet indulásakor a Doktor Sándor Művelődési Központban dolgozott, Kézdi doktor pedig a megyei Mentálhygiénés Intézet igazgató főorvosa.) Tanulmányaikban hangsúlyozzák, hogy a kísérlet lényegéhez tartozik az, hogy a tanácsadás ne az egészségügy keretei között folyjék: az elsődleges cél nem a már megbomlott lelki egyensúly helyreállítása, hanem a lelki harmónia fenntartása. Tehát a tanácsadás során nem betegeket kezelnek — ez a Mentálhygiénés Intézet egyik feladata —, hanem olyan emberekkel foglalkoznak, akiknek pszichés nehézségeik van be elmaradhatatlanul belekívánkozó „nagyelőadások" és kiscsoportos foglalkozások sem. Sőt, igen fontos részét képezték a kísérletnek, csakúgy, mint a csupán részleteiben megvalósult „közéleti fórumok", ahol a tanácsadást kérők munkahelyi, egzisztenciális, közéleti gondjaikkcl közvetlenül fordulhattak az illetékesekhez. A tanácsadás tehát eleve komplex jellegűnek indult, mégis, a művelődési házban csak azt látták benne, hogy az egyik helyiségükben órák hosszat beszélgetnek „asszisztensek” mindenféle emberekkel. A ház vezetősége kevesellte a tanácsadáson résztvevő uránbányászok számát, a népművelőknek juttatott szerepet, sokallta a költségeket (helyiség biztosítása s évi harmincezer forint a tiszteletdíjakra), s érveit helyszűkével megtoldva nem vállalta tovább a gazda szerepét. Abbamarad vagy folytatódik? Harmincezer forinton, továbbá egy bebútorozott helyiségen múlik tehát, hogy az országban, sőt, Csehszlovákiát leszámítva, a szocialista közösségben is egyedülálló közművelődési akció abbamarad-e, vagy folytatódik. Egy olyan kezdeményezés, amelynek egyébként minden feltétele adott, a szükségessége is vitathatatlan, s ráadásul sikeres kísérleten alapszik. A Népművelési Intézet éppen azért választotta Pé- nak ugyan, de egészségesek. A cset a tanácsadás színhelyéül, szakemberek megállapításai mert jtt talált megfelelő szakszerint ilyen nehézségekkel küzd az össznépességnek mintegy 60-70 százaléka, elsősorban a nagyvárosi ember. A táppénzre vett dolgozók között évről évre növekszik azoknak a száma, akiknek idegrendszeri betegségének pszichés oka van. Hosszan lehetne sorolni a pszichés kultúra hiányára utaló tüneteket, s az ezekből következő szomorú tényeket: az embergárdát a munka elvégzésére, és itt él nagylétszámú, kétségtelenül segítségre szoruló munkáslakosság. (A munkás- szállói élet hátrányait talán nem kell sokat ecsetelni.) A mostani huzavona láttán az intézet esetleg arra is hajlandó volna, hogy előteremti a költségeket, ha akad olyan művelődési ház Pécsett — természetszerűleg csak nagyváros kerülhet szóba —, amely a helyiséget biztosítja a tanácsadás számára. Ha ezt más megye vállalja, a támogatást természetesen az kapja, továbbá a baranyai Mentálhygiénés Intézet segítségét is. Sürgősen kell tehát gondolkodni azon, hogy nem felelőtlen luxus-e ilyen adut kiengedni a kézből, ahelyett, hogy letennénk a közművelődés asztalára. Havasi János Nemzetközi ifjúsági zenei tábor záróhangverseny A Szegedi Tanárképző Főiskola vonósnégyese (Fotó: Kopjár Géza) A Baranya Táncegyüttes a szabadtéri táncszinen Délszláv néptáncest Élményekben gazdag két hetet adott a vasárnap zárult Pécsi Nyári Színház a város lakóinak és az idelátogató vendégeknek. Zsúfolásig megtöltött nézőterek tanúskodtak mindenütt arról, milyen nagy az igény a nívós színházi programokra nyáron, a színiévad végeztével is. Hosszú évek után először kínált Pécs igazán gazdag és más művészetekkel együtt komplex kulturális programot: a szabadtéri előadások vonzáskörében megrendezett sétatéri kiállítás, a cserépvásár, az egy- időben zajló nyári egyetem, a zenei tábor koncertjei, a kerámia biennálé — Vitányi Iván szavaival szólva valóban a város közösségének ünnepévé tette a Pécsi Nyár rendezvényeit. A szinte zsúfolt programok ellenére is a vártnál nagyobb érdeklődés kísérte a nyári színház előadásait. Zsúfolt ház előtt játszottak mindenütt, a Tettyén 350 néző volt esténként a tervezett 250 helyett, a Szabadtéri Táncszín nézőteréről pedig kiderült, hogy 800 helyett ezerkétszázan férnek el. Itt zajlottak a legnagyobb figyelemmel kísért előadások: a nagysikerű balett-est és a Salome. Utolsó premierként a Néptáncestet láthattuk szombaton és vasárnap este a budapesti Fáklya és a pécsi Baranya Táncegyüttes előadásában. A két csoport a délszláv népi motívumok tematikus táncokban való megjelenítését vállalta feladatául. E koncepció kétféle megoldásának lehettünk tanúi: a Baranya Táncegyüttes számaiban a népzenei és táncelemek harmonikusan szolgálták a reprodukción túl érvényes aktuális mondanivalót. Megrendültén figyeltük a Budapest környéki szerbek tavaszköszöntő, téltemető rítusát, a szemet gyönyörködtető baranyai táncokat, a sokac lakodalmast és a balladisztikus Szent Iván éjszakáján című táncjátékot, A Kricskovics Antal Erkel-díjas koreográfus vezette Fáklya Táncegyüttes magas technikai színvonalon, következetesen, sőt makacsul vállalta a tematikus táncot. Produkcióik minden bizonnyal határozott és markáns színeket képviselnek a hazai tánc- és néptáncművészetben. Darabjaikon viszont feltűnően eluralkodik a komor tónus, és ez a harmadik, negyedik szám után a monotónia benyomását teszi a nézőre. Az emberi küzdelem, akarat, kudarc, fenyegetettség, egymásrautaltság helyzeteit elevenítették meg a héber zenére koreografált Ősi elégiákban, a különféle zenei és hangeffektusokra táncolt Relációkban, a Tékozló fiúban. A Carmina Buraná ból előadott részleten is érvényesült a fent jelzett sötét tónus. Érezhető volt a közönség meglepődése is. Noha elismerést váltottak ki a Fáklya tagjai, főként szólótáncosai, igazán forró taps csak az első rész végén, a Baranya Sokac lakodalmasa után csattant fel a nézőtéren. Az is közrejátszhatott ebben, hogy a plakátok és az egyéb hírverés alapján a közönség néptáncestre készült, ezt várta a két együttestől. Ezt az igényt pedig a Baranya teljesítette oly módon, hogy a tematikus tánc iránti elkötelezettséget is vállalni tudta. Gállos Orsolya Kevés az óvoda Komlón Zsúfoltak a komlói óvodák. Bár a hozzátartozó kisközségekkel együtt tizenegy óvodába írathatók be a gyerekek, mégsem elegendő a hely. Az óvodáskorúak létszáma ezren felül jár, míg elvileg csupán 675 gyereknek jut hely a létesítményekben. Gyakorlatilag azonban 140 százalékban kihasználják a meglevő helyeket, így ősztől „csak” 150 je- jentkezőt nem tudnak hova tenni. A tervek szerint ez év végéig bővítik az Arany János, a Vörösmarty és a Sallai utcai óvodákat 25—25 férőhellyel. Mivel ezek lakóépületben találhatók, a tömbben levő egy- egy lakást át lehet alakítani foglalkoztatókká, s természetesen biztosítanak lakást az ott lakóknak. Szintén bővíteni kívánják a Kossuth-aknai óvodát, ahova Szilvásból is hoznának reggelente 25—30 gyereket. Az V. ötéves tervben Komlón 1500 lakás épül, ebből idén is már kétszázzal több készül el, mint tavaly. Nő a fiatal házasok száma, nőnek az óvodagondok. A városi tanács csak saját anyagi erőből nem képes lépést tartani a kiadásokkal, így az üzemek, vállalatok segítségére kell támaszkodnia. Szerencsére a támogatást nem hiába kéri, mert a komlói üzemek példát mutatnak társadalmi összefogásból. (b. a.) Immár a tizedik tábor ért véget. A kerek szám számvetésre ösztönöz. Egy biztos, ha vaamit tizedszer rendeznek meg, az kell. Már nem is tudjuk elképzelni a pécsi nyarat a világ minden tájáról érkező fiatal muzsikusok nélkül. Az idei tábor munkájáról, hangulatáról július 29-én este a Liszt-teremben adott számot a kiválasztott néhány kamara- együttes és a tábor zenekara. Michael Praetorius, a 17. századi protestáns zeneirodalom hatalmas mesterének Partitája nyitotta a koncertet, amelyet Kovács Zoltán, Gyurkó István (trombita), valamint Mi- csinyei László, Perényi Péter (harsona) szólaltatott meg tisztán. Mozart D-dur fuvolakvartettjének. (K. 285.) II. és III. tételét Gyöngyössy Zoltán (fuvola), Sántha Zoltán (hegedű), Horváth Csaba (mélyhegedű) és Gyurkó Julianna (gordonka) érzékenyen játszotta. Hajlékony, szép hangon fújta Gyöngyössy a fájdalmas, merengő hangulatú, pizzicatokkal kísért lassú tételt. A pozsonyi konzervatóriumból egy teljes vonósnégyes (Oszwald Wilmann, Joseph Jahn, Ladislav Marsovsky, Vlasta Galovcova) érkezett a pécsi táborba. Vállalták azt a veszélyt, hogy a rendkívül gazdag kvartettirodalom nagyszerű alkotásai helyett egy szlovákiai szerző, Michael Viletz IV. vonósnégyesét mutassák be. Az 1959-ben komponált, romantikus utánérzéseket tartalmazó mű alaposan próbára tette az egy éve dolgozó kvartett tagjainak technikai képzettségét. Hangképzésük is elég nyers, az intonáció sem biztos, de a fiatal társaság lelkesedése még sok sikert ígér. Hidas Frigyes II. fúvósötösének három tételét Bosnyáko- vics Bea (fuvola), Hajósy Ida (oboa), Henriksen Rigmor (klarinét), Dévay Katalin (fagott) és Bellái Gyula (kürt) meglehetősen enerváltan és pontatlanul adta elő. Ez a szellemes, dzsesszes fordulatokat tartalmazó muzsika pedig sok lehetőséget nyújt a technikai képzettség és a humorérzék bemutatására. Igen jó volt viszont a kürtös. A tábor egyik új lehetősége volt a mai lengyel zenével való ismerkedés. Varsói vendégtanárok is tanítottak. Za- laváry Márta (hegedű) és Zlgigniewa Sienuc (zongora) mintha már sok éve együtt dolgozott volna, úgy játszotta Grazyna Bacewicz zeneszerző értékes, őszinte IV. szonátáját. Hegedűs Endre (zongora) a tavalyi táborban is már sikerrel szerepelt. Azóta értékes sikert ért el az athéni zongoraversenyen. Wagner—Liszt Tannhauser-nyitányával megérdemelt vastapsot kapott, amelyet Bach egyik korálfeldol- gozásával (147. kantáta, Myra Hess átirata) köszönt meg. A tábor zenekarának karmestere mindig ki van téve annak, hogy különböző színvonalú muzsikusokból kell két hét(!) alatt zenekart formálni. Ligeti Andrásnak ez sikerült, érezhető volt végig a jó kapcsolat közte és a zenekar között. Hogy bizonyos tradíciókat (nagyobb lassítások, a dallamok „túlcsordítása”) kikerült, úgy hiszem, a pontosabb együttjátszás érdekében tette Csajkovszkij Romeo és lúlia c. nyitányfantáziájában. Bartók Magyar képei ilyen szempontból oldottabbak voltak, talán mert a tételcímek egyértelműbben utalnak a karakterekre. Minthogy a muzsikusok többségé hivatásosnak készül, nagyon „muzikális” megoldás volt megismételni a meglehetősen pongyolád eljátszott „Kicsit ázottan" c. képet — ekkor már sokkal pontosabban. És még egy fontosat: Viszontlátásra 1979-ben! Szkladányi Péter
