Dunántúli Napló, 1978. augusztus (35. évfolyam, 210-240. szám)

1978-08-02 / 211. szám

1978. augusztus 2., szerda Dunántúlt napló 3 LeIla f>rób:íé máfcka Vtigy an, de egészségesen Egy pszichológiai tanácsadó gazdát keres Ha ezt más megye vállal­ja, a támogatást természete­sen az kapja, továbbá a ba­ranyai Mentálhygiénés Inté­zet segítségét is. Sürgősen kell tehát gondolkodni azon, hogy nem felelőtlen luxus-e ilyen adut kiengedni a kéz­ből, ahelyett, hogy letennénk a közművelődés asztalára. Nincs aki finanszírozza 1975 tavaszán érdekes kísér­let kezdődött a Mecseki Érc­bánya Vállalat Ságvári Endre Művelődési Házában: a Nép­művelési Intézet felkérésére és anyagi támogatásával pszicho­lógiai tanácsadást indítottak a Baranya megyei Mentálhygié­nés Intézet munkatársai. A nagy sikerű bevezető előadást hat kiscsoportos beszélgetés kö­vette, majd két éven keresztül Harmincezer forinton és egy bútorozott helyiségen múlik... alkoholizmus mind fenyege­tőbb terjedését, az öngyilkos­ságok magas számát, az elma- gányosodási tendenciát és így tovább. Ezek egyéni, individuá­lis problémák, de nem kétsé­ges, hogy mélyreható társadal­mi kihatásuk van. Egyéni vol­tuk miatt foglalkozik velük a pszichológia, de ez nem azt je­lenti, hogy a nagyobb lépték­ben gondolkodó közművelődési apparátusnak ne volna ugyan­akkora a felelőssége e bajok orvoslásában. A pszichoterápia — meglehet — tisztán egészségügyi feladat, ám a lelki betegségek meg­előzése legalább ugyanolyan mértékben a közművelődésre is tartozik. Sajnosa művelődésről, a műveltségről alkotott általános képnek még nagyon sokat kell heti két alkalommal konkrét változnia ahhoz, hogy egyes tu pszichológiai tanácsadást vég- dományágakat és gyakorlati zett az intézet speciális cso­portja. Minden kísérletnek vé­ge szakad egyszer: az idén, jú­nius 28-án utoljára ültek be a tanácsadók a művelődési ház erre a célra átalakított helyisé­gébe. A kísérlet tapasztalatai módszereket elválasztó válasz­falak ledőljenek. Egy lehetséges jó módszer A Ságvári Művelődési Ház­ban befejeződött — hiányossá­gaival együtt bizonyíthatóan si­keres — kísérlet egy lehetséges, jó módszerre hívta fel a figyel­met. A négyszemközti tanács­adás mellett nem hiányoztak a A Népművelési Intézet a ren- hagyományos népművelői kép­delkezések szerint két évnél to­vább nem finanszírozhatja a vállalkozást, a Ságvári Művelő­dési Ház vezetősége viszont nem kívánja átvenni a költsé­geket. így az országosan is út­törő jelentőségű tanácsadás szünetel - és gazdát keres. A Gyermek-ldegbeteggondozó In­tézet és a Baranya megyei Ne­velési Tanácsadó közös kezde­ményezéseként — dr. Gyenge Eszter vezetésével — gyermekek és fiatalkorúak számára folyik pszichológiai tanácsadás az If­júsági Házban. Itt talán fel­nőtteket is fogadhatnának, ma­gyarán: átköltözhetne a ta­nácsadás a Ságváriból, de er­re, a ház munkatársainak vé­leménye szerint, helyszűke mi­att nincs lehetőség. A három évvel ezelőtt meg­kezdett, s most véget ért kí­sérlet célját Fodor Katalin és Szelényi Lajos, valamint dr. Kézdi Balázs tanulmányai fo­galmazzák meg. (Fodor Kata­lin, a Népművelési Intézet mun­katársa, Szelényi Lajos, a kí­sérlet indulásakor a Doktor Sándor Művelődési Központban dolgozott, Kézdi doktor pedig a megyei Mentálhygiénés Inté­zet igazgató főorvosa.) Tanul­mányaikban hangsúlyozzák, hogy a kísérlet lényegéhez tar­tozik az, hogy a tanácsadás ne az egészségügy keretei kö­zött folyjék: az elsődleges cél nem a már megbomlott lelki egyensúly helyreállítása, ha­nem a lelki harmónia fenntar­tása. Tehát a tanácsadás so­rán nem betegeket kezelnek — ez a Mentálhygiénés Intézet egyik feladata —, hanem olyan emberekkel foglalkoznak, akik­nek pszichés nehézségeik van be elmaradhatatlanul belekí­vánkozó „nagyelőadások" és kiscsoportos foglalkozások sem. Sőt, igen fontos részét képez­ték a kísérletnek, csakúgy, mint a csupán részleteiben megvalósult „közéleti fórumok", ahol a tanácsadást kérők mun­kahelyi, egzisztenciális, közéle­ti gondjaikkcl közvetlenül for­dulhattak az illetékesekhez. A tanácsadás tehát eleve komp­lex jellegűnek indult, mégis, a művelődési házban csak azt látták benne, hogy az egyik he­lyiségükben órák hosszat be­szélgetnek „asszisztensek” min­denféle emberekkel. A ház ve­zetősége kevesellte a tanács­adáson résztvevő uránbányá­szok számát, a népművelőknek juttatott szerepet, sokallta a költségeket (helyiség biztosítá­sa s évi harmincezer forint a tiszteletdíjakra), s érveit hely­szűkével megtoldva nem vállal­ta tovább a gazda szerepét. Abbamarad vagy folytatódik? Harmincezer forinton, továb­bá egy bebútorozott helyiségen múlik tehát, hogy az ország­ban, sőt, Csehszlovákiát leszá­mítva, a szocialista közösség­ben is egyedülálló közművelő­dési akció abbamarad-e, vagy folytatódik. Egy olyan kezde­ményezés, amelynek egyébként minden feltétele adott, a szük­ségessége is vitathatatlan, s ráadásul sikeres kísérleten alapszik. A Népművelési Inté­zet éppen azért választotta Pé- nak ugyan, de egészségesek. A cset a tanácsadás színhelyéül, szakemberek megállapításai mert jtt talált megfelelő szak­szerint ilyen nehézségekkel küzd az össznépességnek mint­egy 60-70 százaléka, elsősor­ban a nagyvárosi ember. A táppénzre vett dolgozók között évről évre növekszik azoknak a száma, akiknek idegrendszeri betegségének pszichés oka van. Hosszan lehetne sorolni a pszichés kultúra hiányára uta­ló tüneteket, s az ezekből kö­vetkező szomorú tényeket: az embergárdát a munka elvégzé­sére, és itt él nagylétszámú, kétségtelenül segítségre szoru­ló munkáslakosság. (A munkás- szállói élet hátrányait talán nem kell sokat ecsetelni.) A mostani huzavona láttán az in­tézet esetleg arra is hajlandó volna, hogy előteremti a költ­ségeket, ha akad olyan műve­lődési ház Pécsett — természet­szerűleg csak nagyváros kerül­het szóba —, amely a helyisé­get biztosítja a tanácsadás számára. Ha ezt más megye vállal­ja, a támogatást természete­sen az kapja, továbbá a ba­ranyai Mentálhygiénés Inté­zet segítségét is. Sürgősen kell tehát gondolkodni azon, hogy nem felelőtlen luxus-e ilyen adut kiengedni a kéz­ből, ahelyett, hogy letennénk a közművelődés asztalára. Havasi János Nemzetközi ifjúsági zenei tábor záróhangverseny A Szegedi Tanárképző Főiskola vonósnégyese (Fotó: Kopjár Géza) A Baranya Táncegyüttes a szabadtéri táncszinen Délszláv néptáncest Élményekben gazdag két he­tet adott a vasárnap zárult Pécsi Nyári Színház a város la­kóinak és az idelátogató ven­dégeknek. Zsúfolásig megtöltött nézőterek tanúskodtak minde­nütt arról, milyen nagy az igény a nívós színházi programokra nyáron, a színiévad végeztével is. Hosszú évek után először kínált Pécs igazán gazdag és más művészetekkel együtt komplex kulturális programot: a szabadtéri előadások vonzás­körében megrendezett sétatéri kiállítás, a cserépvásár, az egy- időben zajló nyári egyetem, a zenei tábor koncertjei, a kerá­mia biennálé — Vitányi Iván szavaival szólva valóban a vá­ros közösségének ünnepévé tette a Pécsi Nyár rendezvé­nyeit. A szinte zsúfolt programok ellenére is a vártnál nagyobb érdeklődés kísérte a nyári színház előadásait. Zsúfolt ház előtt játszottak mindenütt, a Tettyén 350 néző volt esténként a tervezett 250 helyett, a Sza­badtéri Táncszín nézőteréről pedig kiderült, hogy 800 helyett ezerkétszázan férnek el. Itt zaj­lottak a legnagyobb figyelem­mel kísért előadások: a nagy­sikerű balett-est és a Salome. Utolsó premierként a Nép­táncestet láthattuk szombaton és vasárnap este a budapesti Fáklya és a pécsi Baranya Táncegyüttes előadásában. A két csoport a délszláv népi mo­tívumok tematikus táncokban való megjelenítését vállalta fel­adatául. E koncepció kétféle megoldásának lehettünk tanúi: a Baranya Táncegyüttes szá­maiban a népzenei és táncele­mek harmonikusan szolgálták a reprodukción túl érvényes ak­tuális mondanivalót. Megren­dültén figyeltük a Budapest környéki szerbek tavaszköszön­tő, téltemető rítusát, a szemet gyönyörködtető baranyai tánco­kat, a sokac lakodalmast és a balladisztikus Szent Iván éjsza­káján című táncjátékot, A Kricskovics Antal Erkel-díjas koreográfus vezette Fáklya Táncegyüttes magas technikai színvonalon, következetesen, sőt makacsul vállalta a tematikus táncot. Produkcióik minden bi­zonnyal határozott és markáns színeket képviselnek a hazai tánc- és néptáncművészetben. Darabjaikon viszont feltűnően eluralkodik a komor tónus, és ez a harmadik, negyedik szám után a monotónia benyomását teszi a nézőre. Az emberi küzde­lem, akarat, kudarc, fenyege­tettség, egymásrautaltság hely­zeteit elevenítették meg a hé­ber zenére koreografált Ősi elégiákban, a különféle zenei és hangeffektusokra táncolt Re­lációkban, a Tékozló fiúban. A Carmina Buraná ból előadott részleten is érvényesült a fent jelzett sötét tónus. Érezhető volt a közönség meglepődése is. Noha elismerést váltottak ki a Fáklya tagjai, főként szóló­táncosai, igazán forró taps csak az első rész végén, a Baranya Sokac lakodalmasa után csat­tant fel a nézőtéren. Az is köz­rejátszhatott ebben, hogy a plakátok és az egyéb hírverés alapján a közönség néptánc­estre készült, ezt várta a két együttestől. Ezt az igényt pedig a Baranya teljesítette oly mó­don, hogy a tematikus tánc iránti elkötelezettséget is vál­lalni tudta. Gállos Orsolya Kevés az óvoda Komlón Zsúfoltak a komlói óvodák. Bár a hozzátartozó kisközsé­gekkel együtt tizenegy óvodá­ba írathatók be a gyerekek, mégsem elegendő a hely. Az óvodáskorúak létszáma ezren felül jár, míg elvileg csupán 675 gyereknek jut hely a léte­sítményekben. Gyakorlatilag azonban 140 százalékban ki­használják a meglevő helye­ket, így ősztől „csak” 150 je- jentkezőt nem tudnak hova tenni. A tervek szerint ez év végéig bővítik az Arany János, a Vö­rösmarty és a Sallai utcai óvodákat 25—25 férőhellyel. Mivel ezek lakóépületben ta­lálhatók, a tömbben levő egy- egy lakást át lehet alakítani foglalkoztatókká, s természete­sen biztosítanak lakást az ott lakóknak. Szintén bővíteni kívánják a Kossuth-aknai óvo­dát, ahova Szilvásból is hoz­nának reggelente 25—30 gye­reket. Az V. ötéves tervben Komlón 1500 lakás épül, ebből idén is már kétszázzal több készül el, mint tavaly. Nő a fiatal házasok száma, nőnek az óvodagon­dok. A városi tanács csak sa­ját anyagi erőből nem képes lépést tartani a kiadásokkal, így az üzemek, vállalatok se­gítségére kell támaszkodnia. Szerencsére a támogatást nem hiába kéri, mert a komlói üze­mek példát mutatnak társa­dalmi összefogásból. (b. a.) Immár a tizedik tábor ért véget. A kerek szám számve­tésre ösztönöz. Egy biztos, ha vaamit tizedszer rendeznek meg, az kell. Már nem is tud­juk elképzelni a pécsi nyarat a világ minden tájáról érkező fiatal muzsikusok nélkül. Az idei tábor munkájáról, hangu­latáról július 29-én este a Liszt-teremben adott számot a kiválasztott néhány kamara- együttes és a tábor zenekara. Michael Praetorius, a 17. századi protestáns zeneiroda­lom hatalmas mesterének Par­titája nyitotta a koncertet, amelyet Kovács Zoltán, Gyurkó István (trombita), valamint Mi- csinyei László, Perényi Péter (harsona) szólaltatott meg tisztán. Mozart D-dur fuvolakvartett­jének. (K. 285.) II. és III. té­telét Gyöngyössy Zoltán (fuvo­la), Sántha Zoltán (hegedű), Horváth Csaba (mélyhegedű) és Gyurkó Julianna (gordonka) érzékenyen játszotta. Hajlé­kony, szép hangon fújta Gyön­gyössy a fájdalmas, merengő hangulatú, pizzicatokkal kísért lassú tételt. A pozsonyi konzervatórium­ból egy teljes vonósnégyes (Oszwald Wilmann, Joseph Jahn, Ladislav Marsovsky, Vlasta Galovcova) érkezett a pécsi táborba. Vállalták azt a veszélyt, hogy a rendkívül gaz­dag kvartettirodalom nagysze­rű alkotásai helyett egy szlo­vákiai szerző, Michael Viletz IV. vonósnégyesét mutassák be. Az 1959-ben komponált, ro­mantikus utánérzéseket tartal­mazó mű alaposan próbára tette az egy éve dolgozó kvartett tagjainak technikai képzettségét. Hangképzésük is elég nyers, az intonáció sem biztos, de a fiatal társaság lelkesedése még sok sikert ígér. Hidas Frigyes II. fúvósötösé­nek három tételét Bosnyáko- vics Bea (fuvola), Hajósy Ida (oboa), Henriksen Rigmor (klarinét), Dévay Katalin (fa­gott) és Bellái Gyula (kürt) meglehetősen enerváltan és pontatlanul adta elő. Ez a szellemes, dzsesszes fordulato­kat tartalmazó muzsika pedig sok lehetőséget nyújt a tech­nikai képzettség és a humor­érzék bemutatására. Igen jó volt viszont a kürtös. A tábor egyik új lehetősége volt a mai lengyel zenével való ismerkedés. Varsói ven­dégtanárok is tanítottak. Za- laváry Márta (hegedű) és Zlgigniewa Sienuc (zongora) mintha már sok éve együtt dolgozott volna, úgy játszotta Grazyna Bacewicz zeneszerző értékes, őszinte IV. szonátáját. Hegedűs Endre (zongora) a tavalyi táborban is már siker­rel szerepelt. Azóta értékes si­kert ért el az athéni zongo­raversenyen. Wagner—Liszt Tannhauser-nyitányával megér­demelt vastapsot kapott, ame­lyet Bach egyik korálfeldol- gozásával (147. kantáta, My­ra Hess átirata) köszönt meg. A tábor zenekarának kar­mestere mindig ki van téve annak, hogy különböző szín­vonalú muzsikusokból kell két hét(!) alatt zenekart formálni. Ligeti Andrásnak ez sikerült, érezhető volt végig a jó kap­csolat közte és a zenekar kö­zött. Hogy bizonyos tradíció­kat (nagyobb lassítások, a dallamok „túlcsordítása”) ki­került, úgy hiszem, a ponto­sabb együttjátszás érdekében tette Csajkovszkij Romeo és lúlia c. nyitányfantáziájában. Bartók Magyar képei ilyen szempontból oldottabbak vol­tak, talán mert a tételcímek egyértelműbben utalnak a ka­rakterekre. Minthogy a muzsi­kusok többségé hivatásosnak készül, nagyon „muzikális” megoldás volt megismételni a meglehetősen pongyolád el­játszott „Kicsit ázottan" c. ké­pet — ekkor már sokkal pon­tosabban. És még egy fontosat: Vi­szontlátásra 1979-ben! Szkladányi Péter

Next

/
Thumbnails
Contents