Dunántúli Napló, 1978. július (35. évfolyam, 179-209. szám)
1978-07-31 / 209. szám
ix érem másik oldala Gyötrelmes árviták az országos cipőbörzén ÍVJ ap mint nap köriil- * ülik a nagyasztalt, vándorol a cipő kézről kézre a pécsi Jókai utcai Általános Iskola üzletházzá varázsolt tornatermében. Zajlik az országos cipőbörze. A hazai cipőgyárak sorra elhozzák a jövő év tavaszára és nyarára felkínált modelljeiket — összesen 1530 modellt —, hogy a megrendelésekről — összesen 12,5 millió pár cipő szállításáról — tárgyaljanak a jelenlévő cipőnagykereskedelmi vállalatokkal. Amire korábban még nem volt példa, az eddigi négy cipőgyár közül hárommal megszakította a kereskedelem a tárgyalásokat. De ne vágjunk a dolgok elébe. Az egy hónapig tartó országos cipőbörze félidejében interjút készítettünk Friedrich Istvánnal, a Dunántúli Cipőkereskedelmi Vállalat — az ország második legnagyobb ilyen vállalata — kereskedelmi igazgatójával. — A cipöbörzét megelőzően Pécsett parádézott az ország bőrés bőrfeldolgozó ipara. Hogyan tetszettek a kiállított cipők? — Nagyon tetszettek, mint ahogy a cipőszakmában mindenkinek. Elkényeztették Pécsett a kiállítás közönségét. Lám, tud a hazai ipar szép és kényelmes cipőket gyártani. Dehát ez már korábban, az őszi budapesti nemzetközi vásárokon is bebizonyosodott, szemünk s szánk fennakadt, amit az ipar elénk tálalt. Aztán sajnos mindez az üzletekben már- csak módjával jelenik meg. — Nyilván arra céloz, hogy más a kiállítás, s megint más az a választék, amit a cipőipar a börzén felkínál a kereskedelemnek. On mindenesetre már a kiállítás idején, a mostani börzét megelőző, Budapesten tartott kollekció-értékeléskor panaszkodott, a hazai cipőkereskedelem felkelt az asztaltól, amikor a Minőségi Cipőgyár által felkínált modelleket meglátta, s nem volt hajlandó tárgyalni a megrendelésekről. Miért — elnézést a kifejezésért — kapta fel a vizet a cipőkereskedelem? — Kollekciójukat látva azt mondtuk, a Minőségi Cipőgyár nem ezt tudja, sokkal többre képes, nem is beszélve áraikról. A vevő ezért az árért többet akar. A pécsi börzére aztán bedobott a gyár még további 120 modellt, főként az amerikai exportra szánt modelljeiből. A tárgyalások során azonban olyan feltételeket támasztottak, amelyek számunkra elfogadhatatlanok. Kértük, újabb modelleket ajánljanak, középáras körömcipőket hozzanak, mert abból hiány van, nagy a kereslet. — Ezek szerint kemény csaták színhelye az országos cipőbörze, íme, a kápráztató pécsi kiállítás után az érem másik oldala . . . — Amire példa még nem volt, az eddigi négy cipőgyár közül hárommal megszakította a kereskedelem a tárgyalásokat. Máskor jó, ha az egész börzén egy gyárral fordul ez elő. A Minőségi Cipőgyár esetében a jövő év első felére 89 ezer pár cipő lekötése maradt nyitva, a Duna Cipőgyárral 67 Az ipar el akar szaladni az árakkal Interjú Friedrich Istvánnal, a Dunántúli Cipőkereskedelmi Vállalat kereskedelmi igazgatójával ezer pár. Ez utóbbival az indiai fonott felsőrészű szandálok és cipők áraiban nem tudtunk megegyezni. A Tisza Cipőgyár esetében is, bár még vége sincs a tárgyalásoknak, már látjuk, 140 ezer párás keret kitöltetlen marad. A Tisza még a héten újabb ajánlattal jön. Egyedül csak az Alföldi Cipőgyárral sikerült megegyeznünk eddig. — De miért szakadtak meg a tárgyalások? — Elsősorban azért, mert nem tudtunk megegyezni az árakban. Gyötrő árviták folynak, nagyon sok időt elrabolva', ezért megy vontatottan a börze, ezért kell sokat túlóráznunk. A gyárak most először szabad kezet kaptak a kalkulációban, nincs megkötöttség, a veszteséges termékeket nem kötelesek gyártani. Osztozunk a cipőipar gondjaiban, egyetértünk azzal is, az árakban meg kell térülni ráfordításaiknak. Úgy érezzük azonban, elszaladtak a gyárak az árakkal. Ezért az árért feltétlenül nagyobb használati értékű, szebb és jobb, választékosabb cipőkínálatot kell nyújtani. — Mekkora különbségek vannak az ipar és a kereskedelem árelképzeléseiben? — Például az indiai kooperációban készülő fűzött felsőrészű szandálokat és félcipőket 15—20 százalékkal olcsóbban kellene kínálnia az iparnak, hogy üzletet tudjunk kötni. Általában is 15—20 százalékkal magasabbak az ipar által kért árak. — Említette már, bebizonyosodott, a hazai ipar tud szép és kényelmes cipőket' gyártani. Mi több, az országos bőr- és cipőipari kiállításon, a pécsi és az endrődi cipőipari szövetkezetek standján Keserű Jánosné könnyűipari miniszter fülünk hallatára jegyezte meg, ez igen, ez nyyga- ti színvonal, s hogy ez a két szövetkezet bízvást elláthatná luxus női cipőkkel az országot. — Igen, azok a cipők bárhol megállnák a helyüket. Az utolsó párig átvennénk mindet. És. sokkal kedvezőbb áron tudnánk adni, mint az olasz, spanyol, jugoszláv cipőket, mondjuk a 900—920 forint helyett 600 forintért. Dehát adnak belőle negyvenezer párat?! A többit elviszik a külpiacokra. Jobban megéri nekik az export. — S mi van a minisztertanácsi határozat végrehajtásával, hogy javítani kell a hazai cipők minőségét és választékát? Úgy érzem, sokszor nincsenek összhangban a magas nyilatkozatok az üzletekben megjelenő kinálattal. — A Könnyűipari Minisztériumban is két telefon van, ahogy ez szakmai berkekben járja. Az egyiken: „Első a hazai ellátás!”. A másikon: „Menjen az export!” S ezt végül is el kell fogadnunk. A cipőipar meglehetősen sok import anyaggal dolgozik. A drága tőkés behozatalt valamivel ellentételezni kell. Exportálni kell. És sokszor csak ezután következünk mi. — Végül is miben járunk jövőre? — A tárgyalások folytatódnak, s a végén, remélhetően meg fogunk egyezni a gyárakkal. Hangsúlyozni szeretném azonban, mi addig nem írjuk alá a jövő év első felére szóló szerződéseket, amíg nem tudjuk kiharcolni, hogy a cipők minősége, esztétikuma, választéka nagyobb mértékben növekedjék, mint a cipőárak — mondta interjúnk végén Friedrich István, a Dunántúli Cipőkereskedelmi Vállalat kereskedelmi igazgatója. Miklósvári Zoltán Kiment a vendég a hálózatba A szűk pécsi fagylalt- és üdítőitalösvényen Olvad az aszfalt. Az ember hátára tapad az ing. Jégbe hűtött, gyöngyöző hűsítőkről és színes, kemény gombócú fagylaltokról álmodozik. Induljunk el, miként válthatjuk valóra álmainkat a pécsi presszókban és cukrászdákban. • A legkellemesebb ilyenkor a sétatéri Kioszk árnyas, hűvöset adó fái alatt. Egymáshoz:- Mit kérsz?- Látom, kétféle fagylalt van, vanília és puncs. A puncsból egy kisadagot.- Én meg egy jégbehűtött limonádét — miután a pincér elsorolja a választékot: jaffa, málna, limonádé, dzsúsz, kimérve, pohárban. Palackozott üdítő itt nincs. A hűvöset adó árnyas fák alatt szürcsölöm a langyos limonádét, s miközben már a Kolumbia felé kacsintgatunk, hangosan gondolkodunk: a langyos üdítő tulajdonképpen értékcsökkent áru, visszakérhetnénk egy forintot. A KOLUMBIÁBAN. Puncs fagylalt. Kizárólag. Első osztályon. Vaníliát kellett volna elnyalni a Kioszkban, most kezdhetnénk punccsal. Négyféle üdítő: jaffa, Sztár tonik, citrom és kóla. Fagylaltozni a Hangulatba megyünk. A HANGULAT. A körülményekhez képest jó. Fagylalt: kávé — brr! és - vanília. Az üdítőital-választék bőséges. Pepsi és Coca Cola, Márka meggy, szőlő, Sztár narancs, tonik. Tovább a fagylalt-ösvényen. A KUBÁBAN. Kókusz és csokoládé. Ez már különleges választéknak számít. Az üdítők még nem hűltek le, majd talán estére. Legalábbis amelyiknek szerencséje lesz, s a hűtő mélyére szorult. A MISIBEN. Régen ettünk már puncsfagylaltot... Puncs van. Csak puncs. Mazsola nélkül. üdítő? Finom hideg citromot kínálnak a délelőtti közönségnek. S ezenkívül akad még talán néhány palack kóla. Újmecsekaljáról fel (vagy le?!) Kertvárosba. Az egyetlen — a PIROSKA. A presszó néhány asztalból álló kicsiny kerthelyiségének egyik asztalánál pepsi colás üvegből iddogál a fiatal pár. Benn, a Piroska presszó hűtőjében néhány üveg Sztár narancs és Márka narancs árválkodik. Kétféle, azaz egyféle választék. A fiatal pár a kólát a szomszédos süteményboltból vásárolta. Mellesleg, a süteményboltban garmadával állnak a legkülönbözőbb üdítő italok. A Piroskáról, a tizenötezres városrész egyetlen presz- szójáról egyébként egy filmcím jut eszünkbe — a Talpalatnyi föld. A fagylalt természtesen puncs. Csak puncs. Nem kérünk belőle, mert nem szeretnénk idő előtt puncsmérgezésben meghalni, tovább kell járnunk a hálózatot. Kár volt kihagyni a puncsot, mert Meszesen holdfogyatkozás van. A Holdfény presszót tatarozzák. Főidényben. Ha Az egész egy nagy puncs fagylaltot akarsz, fuss fel Fehérhegyre, a buszvégállomáshoz. Jöjjünk vissza a belvárosba, az mégiscsak jobb ellátást ígér, hiszen forog az idegen, meg mi is ott forgolódunk. A BOROSTYÁN bisztró. Jó ötlet a járdára kitett néhány asztal, ezzel a süteményeket, üdítő italokat és jégkrémet is árusító bisztró mintegy átvállalta a Sarokház cukrászda szerepét. A SAROKHÁZAT ugyanis az özönvíz óta tatarozzák. A fagylaltos ezért is bírja nehezebben csuklóval a gombócokat adogatni az ÉVA presszóban. Mindig hosszú sorok . . . Csokoládé, vanília, puncs, üdítők: hideg Traubi, Márka meggy, Pepsi Cola és dzsúsz. Elégedettek is lennénk, ha történetesen nem hallottuk volna, létezik olyan gusztus is, hogy gint inni tonikkal. De tonik nincs. Első osztály. Majd a PÁLMA cukrászdából áthozatjuk a tonikot. Ott ugyanis van. A közeli kicsiny cukrászdában nagy az üdítőitalválaszték. Kár, hogy majdhogynem észrevétlen a Kossuth utcában, sokan elmennek mellette. Meg kár a puncsfagylaltért. Ebben ugyan aligha a Pálma a ludas, sokkal inkább arról van szó, .hogy ma puncsos napja van a vendéglátóiparnak. Tovább a Kossuth utcán. — Akarsz látni szép üdítőitalválasztékot? — A nagycsemegére gondoltál. Oda most ne térjünk be, majd csak ránk ragyog a nap. Hol? A NAPSUGÁRBAN. Itt Cor- nélius üdítőital-automata is van. ügyes kis masina, csapolni lehet belőle a maga hűtötte üdítő italokat. Ennek a Cornélius- nak négy kifolyója van. De csak egyféle barna lé folyik belőle. Kóla. Egyéb palackos üdítő van. A fagylaltgépből vanília és csokoládé kígyózik. A VIRÁG. Végre-végre kiméKöltözik a vásár Ember ember hátán, tumultus, hatalmas tömeg, sok eladó, még több nézelődő. A kiterített gyékényeken ponyvaregények és rikácsoló papagájok, távolabb új tulajdonosra váró autócsodák és nyüszítő ebkölykök — mindez viszonylag kis területre összezsúfolva. Száraz időben mindent beborító porfelhő, eső után bokáig érő sár. Valahogy így fest most a messzi földön híres pécsi vásártér képe, minden hónap első vasárnapján. A mostani, Móra Ferenc utcai vásártér szűk, állapota, felszereltsége sem kielégítő, nemhiába éri annyi Megtörtént az előzetes helykijelölés vád az idelátogatók részéről. Még két évvel ezelőtt megszületett a döntés: új helyre kell költöztetni. De hová és mikor? Már az is eldőlt. Legkésőbb 1982-ig, a Postavölgyi út és a harkányi országút közé eső területre. Olyan helyre, amelyet gyalogosan, busszal, személy- és szállítógépkocsikkal, lovasszekerekkel könnyen meg lehet közelíteni. Majd egy tucat helyszín előnyeinek, hátrányainak alapos mérlegelése után maradt az a változat, miszerint az új vásárteret a köztemetőtől egy kilométer távolságra, a harkányi út keleti oldalán kell kialakítani. Az állat- és kirakodóvásár, az autó-motor piac, több iroda, néhány nyilvános telefonállomás, mellék- helyiség kap majd itt helyet a jelenlegi 7 hektáros vásártérnél jóval nagyobb területen. Hogy mekkorán — még nem tudni. Az illetékesek azt rebesgetik, hogy 20 hektáros lesz, beleértve a leköltöző ipari vásár kiállítási területét. Az új vásártéren egyszerre akár 2—3 ezer gépkocsi, 4—600 motorkerékpár lelhet gazdára, mellette pedig mintegy kétezer autó tárolására alkalmas parkolóhelyet létesítenek. Az előzetes helykijelölés megtörtént, a részletes rendezési terv felülvizsgálatát a Pécsi Tervező Vállalat az év végére készíti el. Annak ismeretében kezdődhet a terület feltöltése, az irodák más szükséges épületek felhúzása — egyszóval az igényeket jobban kielégítő új pécsi vásártér kialakítása. Az idő sürget: a jelenlegi helyről az Egyesült Izzó gyáregységének terejszkedé- se miatt a következő tervidőszakban menni kell, a leendőt pedig minél előbb elfoglalni. Ez utóbbi azonban — mint ezt a városi tanács kereskedelmi osztályán megtudtuk — csak a VI. ötéves terv elejére várható. H. L. (Erb János felvétele) részkedett a térre a cukrászda. Hanem az az ácsolat sokkal inkább illik egy régi falusi búcsúba, mintsem egy patinás, mediterrán város szívébe. De minket most nem is az esztétika érdekel. Az érdekel, mit adnak elő a deszkákon, üdítő? A Cornéliusból itt is csak kóla folydogált, ezenkívül kimért dzsúsz van. És más semmi. A fagylaltgépből vanília és puncs. A tégelyekben kávé és málna. Kisadag málnát kérünk, s ezt nem akarjuk punccsal vegyíteni, mert különben sem lehetséges, külön kasszára dolgozik a fagylaltgép, külön a tégelyek. Szalvéta? Netán ostya? Kísérő szóda? Ez nem dukál a fagylalthoz. A Mecsek és a Nádor kávéház. A MECSEKBEN. Fagylalt: eper, citrom, csokoládé. A Cornéliusból négyféle üdítőital folyik! A NÁDOR KÁVÉHÁZBAN, üdítő: a Márka-család: szőlő, meggy, limonádé, málna, mandarin, narancs. Tonik. Kimérve limonádé, jaffa, málna, dzsúsz. Pepsi és Coca Cola, Oázis. És paradicsomlé, amivel „kint a hálózatban" sehol sem találkoztunk, pedig — tekintettel a nagy idegenforgalomra — az egyik legsajátságosabb magyar üdítő itallá léphetne elő. Igaz, mindez első osztályú árakon, de van minden. Fenn vagyunk a meny- országban. • 1. A vendég, a fogyasztó szemével a múlt hét csütörtökjén szemlét tartottunk a pécsi presz- szók és cukrászdák fagylalt- és üdítőital-kínálata felett. Hogy csütörtök délelőtt és kora délután —, ez talán esetleges, de mennyivel lett volna szerencsésebb, ha a hétvégét töltjük a hálózatban? 2. Ha ma Pécsett egy öttagú csalód el akar menni fagylaltozni, s mindegyiknek más fagylaltra fűlik a foga, akkor ötfelé kell indulnia, de még akkor is előfordulhat, hogy ketten nem esznek, mert a gyümölcsszezon kellős közepén nem fűlik a foguk a kávé- és puncsfagylaltra. Ez lenne hát az igazi fagylolt- választék? Talán meg kellene kérdezni erről mondjuk a mohácsi, a bajai vagy a marcali maszek fagylaltost. 3. A hazai ipar immár széles választékát adja az üdítő italoknak. Vajon milyen üzletpolitikai meggondolásból nem tud megjelenni ez a kínálat a pécsi presszók és cukrászdák kínálatában? 4. Minden elismerésünk azoknak a munkás felszolgálóknak, akik a pécsi — s nem a vonzóbb balatoni — főidényben helyt akarnak állni, egész nap lót- nak-futnak, a hátukra tapad az ing. Nekik végül is mindegy* hogy mi van a tálcán, amivel egész nap lótni-futni kell. 5. Nekünk, az egyre igényesebb fogyasztóknak viszont nem. Tegyünk erre a tálcára választékot! Kozma—Miklósvári
