Dunántúli Napló, 1978. július (35. évfolyam, 179-209. szám)

1978-07-11 / 189. szám

1978. július 11,. kedd Dünantmt napló 3 Kérődzők komplett takarmányozási rendszere Kétszázkilencvenhárom partnergazdaság Új távlatokat nyit Egyházaskozár—Szászvár — Komplett monotáp a pelet — Abrak helyett melléktermék IMMIbÍhMM héten a BKR várhatóan ** átveszi 150 taggazda­sága nevében a szászvári technológiát, és ezzel me­gyénk legújabb, alig egy hónapos termelési rendszere 293 mezőgazdasági nagy­üzemben honosítja meg a kérődzők takarmányozásának ma legkorszerűbbnek tekint­hető komplett rendszerét. Iparszeriíen a tehenészetben is! Egy tévedést kell mindenek­előtt eloszlatnunk: nem pelet- készítési rendszer az egyházas­kozár—szászvári tsz-é, hanem komplett technológia a takar­mánytermesztéstől a végtermé­kig, amely új távlatokat nyit a szarvasmarhák és juhok iparszerű takarmányozására —1 ugyanúgy, mint azt a baromfi­nál és sertésnél a bábolnai Tetra már megvalósította. A leglényegesebb tényezőben, a költségek kétharmadát kitevő takarmányozásban hoz alap­vető változást. Ha gazdaságilag szinten qkarunk maradni a nemzetközi piacon, akkor versenyképes gazdálkodást kell folytatnunk minőségben és ráfordításokban. S itt nem elég ma már sem a tények „bátor” feltárása, sem az okos tanács, itt tettek­re van szükség — rendszerre, amely gazdasági ráhatással és kézenfekvő előnyeivel keresztül­viszi azt, ami a legkorszerűbb és leggazdaságosabb. S ezt teszik az egyhózas- kozáriak! Azt, hogy a legkritikusabb pillanatban kínálnak megol­dást, bizonyítja a 293 partner­gazdaság és minősítik a nevek, a legdinamikusabban fejlődő, legfogékonyabb baranyai gaz­daságok: Bikái, Szigetvár és Baksa, mindkét mohácsi tsz, Véménd és Majs, Gödre és Pécsvárad és a szolnoki Agro- coop mind a 120 gazdaságá­val. Mit kínál tehát Szászvár? Kevesebb abrahkal Drágán termelünk, túl sok abrakot —- kukoricát, ipari nö­vényeket és fehérjéket — ete­tünk a kérődzőkkel is, azt az árut, amit a legkönnyebben tudnánk értékesíteni. S fölös­legesen tesszük, mert nem igényli az állat. Tömegtakarmányra épül a szászvári technológia, s ezen belül is maximálisan a mind­eddig kárbaveszett mellékter­mékekre. S ez a pazarlás to­vább nem viselhető el. Fű, kukoricasiló és mellék- termék — ez a szászvári ta­karmányozás alapja. Természe­tesen abrakot is kapnak a te­henek. A 18 literes napi tej­hozamú tehenek 1977-es átlag adagja 2,86 kg/nap. És a rend­kívül heterogén magyartarka állomány éves átlagtermelése 3 050 liter volt. Idén már 3 800 lesz. Ez önmagáért beszél. A magyaregregyi hegyeken, «honnan korábban egy fillér hasznuk nem volt, ma 650 hek­táron 400 üszőt nevelnek — a legelők fűtermésével. Ügy tű­nik, ők megtalálták a gazda­ságos gyepgazdálkodás kul­csát. — Mihelyt elolvadt a hó, a helikopter megszórja műtrágyá­val — mondja Vass István tsz- elnök. — Hektáronként 200— 250 kg hatóanyagot adunk. — A dombokon augusztus­ban mindig kisül a fű .. . — Igen, de ha legkésőbb május 20-ig egyszer letakarít­juk, akkor még kap annyi csa­padékot májusban és június­ban, hogy a szárazság később nem árthat a fűnek. A fennsíkokon kaszálják a legelőket, ez a terület egyhar- mada. A téli takarmányt — szénát, szilázst, szenázst — eb­ből készítik az üszőknek. Ta­valy télen nem kellett kiegé­szíteni, sőt másfél millióért fű- peletet is gyártottak. A legel­tetés a domboldalakon törté­nik. A réteket — 220 hektár — több éves program keretében hozzák rendbe. A szárászi rét kész, öntözik. A kozári vízren­dezése befejeződött, a nyáron történik a gyepfelújítás, és a maróc—szalatnaki jövőre lesz meg. Azt is öntözni fogják. Felszabadítani a szántót! A tömegtakarmányok legje­lentősebb tétele a silókukorica. Ez adja a legnagyobb takar­mányenergiát hektáronként. Csak kukoricaszilázst etetni nem gazdaságos, s a marha nem is igényel csak ilyen magas energiatartalmú takar­mányt. Sőt! Százzal növelték tavaly a te­hénlétszámot — 608-ra — és közben 220 hektár fővetésű ta­karmánytermő területet szaba­dítottak fel ipari növények számára azzal, hogy szaksze­rűen és széleskörűen beépítet­ték takarmányozási rendszerük­be a melléktermékeket. Érték lett hát végre újból a szalma és kukoricaszár, a napraforgótányér és a répa­fej, a melasz és a cukorrépa­szelet! S talán a jövőben nem kell a szeméttelepekre dobni a krumplit és zöldséget ezer va­gonszám csupán azért, ' mert a biztonságos ellátás természe­tes velejárója egy bizonyos fokú túltermelés. Ahogy a dánok teszik Négy technológiát dolgoztak ki a melléktermékek haszno­sítására. — A nátronlúgos szalmafeltárás nem új do­log, mechanikai formájában minden értelmes paraszt meg­csinálta. Most a szalma kémiai feltárását adaptálták úgy, ahogy a dánok csinálják. A Taarup gépet (236 000 Ft az ára) onnét szerezték be — 40 érkezik idén a rendszer tagjai számára — és a keszthelyi egyetem vizsgálatai szerint a feltárt szalma tápértékéből 80 százalékkal több hasznosul. A szecskázott és feltárt szalmát a szilázzsal egyetemben ada­golja a takarmánykiosztó kocsi. A szalma azonban nemcsak mint tápanyag fontos. A szarvasmarha bendője tu­lajdonképpen egy baktérium­gyár. S hogy a baktériumok optimálisan szaporodjanak, semleges kémhatás szükséges. Rostos takarmányt kell etetni, hogy a naponta képződő 55 liter nyál ezt a kémhatást biz­tosítsa. S még egy: ezek a baktériumok karbamidból ké­pesek aminosavakat készíteni és belőlük saját testük fehér­jéit felépíteni. A baktériumokat aztán gyomorrendszerének to­vábbi részében a kérődző meg­emészti. Végső soron tehát az állat fehérjeszükségletének 30 százalékát nem import fehér­jéből, hanem olcsó karbamid­ból fedezhetjük. A szintézishez az energiát a melasz szolgál­tatja. S most már értjük, miért íéktermékeket. Jelenleg 500 szárítóberendezés van az or­szágban. Teljesítményük egy- harmada annak, amit ugyan­ezek a gépek az NDK-ban produkálnak. A melléktermék feldolgozása tehát itt is új lehetőségeket nyit. — Csakhogy rendkívül drá­ga az a takarmány, amit ma olajjal kell előállítani. — Mi egy mázsa lucerna- peletet idén is — 70 száza­került a szászvári rendszer úgy a köztudatba, mint szalma- pelet. Helyén a karbamld Ugyanis a második techno­lógiai vonal a peletgyártás. A pelet már nem szalma, hanem komplett monotáp — 15 féle receptúra szerint készülhet és 50 százalékban szalma, 15 száza­lékban lucernaliszt, a többi karbamid, melasz és koncent- rátum, vagyis gazdasági ab­rak és mikroelemek. Megoldódott tehát — biz­tonságosan és végérvényesen — az évek óta annyi problé­mát okozó olcsó karbamid- etetés! Mert mi volt a probléma? A karbamidot a pótabrakkal etet­ték, amelynek mennyiségét a tejtermelés szerint havonta változtatták. A havi átállás nem mehetett károsodás nél­kül. Most az alaptakarmány része. Az alaptakarmány pedig 20 kilogramm siló, 8 kg pelet, 2 kg nátronlúggal feltárt szal­ma. A peletkészítéshez egy keverő csigarendszer és egy présgép kell. — Magyaróvár leállt a prés- gépgyártással, a matricákra pedig általános panasz, hogy túl gyorsan elhasználódnak — mondom az elnöknek. — Igen, Szolnokon fognak présgépeket gyártani, de csak két év múlva tudnak szállítani. Van azonban a Szovjetuniónak kitűnő présgépe, olcsóbb is, mint a magyar és matricájá­nak kétszeres az élettartama. Nekünk már van és be tudjuk szerezni a rendszer tagjai szá­mára is. A szárazvonal gépeinek ára összesen 1,2 millió forint. Szá­razvonalnak azért nevezik, mert a szalma nedvességtartalma 18 százalék alatt van, ezzel nincs gond. Pakurával A másik út a szárítókhoz kapcsolódik. Szárítani kell a lucernát, füvet, kukoricaszárat és természetesen az ipari mel­lékos nedvességtartalom mel­lett — 230 Ft szűkített önkölt­séggel állítottunk elő. Az üzem­anyagköltség 35 Ft/q. A megyében általában 60— 70. Csakhogy Szászváron nem fűtőolajat, hanem pakurát használnak. A fűtőolaj kilója 3,40, a pakuráé 1,72, s az ipar nem tud vele mit kezdeni, ajándékba adtuk az NDK-nak, csakhogy elszállítsák. Szászvárra Szekszárdról hoz­zák. A tankautót az ÁFOR se­lejtezte ki. A melegítőberende­zést egymillióért vásárolták — ebből 30 százalékos az állami dotáció — 80 fokon kell ugya­nis tartani a pakurát, a cső­vezetéket is fűteni kell a ka­zánig. De még így is csupán 1,92-be kerül egy kg pakura, mire a tüzelőtérbe jut. A be­rendezés tervét az AGROBER készítette. Az adaptálást, a szárítóberendezések átalakítá­sát és a személyzet kiképzését a rendszer vállalja. Újra érték a kukoricaszár A szalmabetakarítás bálázás­sal közismert eljárás. Gondot eddig a kukoricaszár okozott. Most megvan a gép­sor, John Deere 5440-es az alapgép, ehhez Stoiker adap­ter járul — s 700 hektárról garantáltan és tisztán lekerül a szár. Az idén három ilyen gépet várnak. Sok üzemnek nincs szárítója, száraz vonala, de a kukorica­szárat ott is hasznosítani kell. Ennek is kidolgozták a techno­lógiáját, A kombájnok általában 40 centiméteres tarlót hagynak. A területet villanypásztorral sza­kaszokra osztják és növendék­marhákkal vagy húshasznú te­henekkel legeltetik. Minden szakaszban elhelyeznek egy itatóvályút és — ami új és eredeti — a karbamidos nya­lósó ládákat. A szarvasmarha csak annyi nyalósót fogyaszt, amennyire szervezetének szüksége van. A keszthelyi egyetem a sónak és karbamidnak olyan arányát határozta meg, hogy miközben az állat elfogyasztja sószükség­letét, ezalatt épp annyi kar­bamidot is megeszik, amennyi az optimálisan hasznosítható napi mennyiség. S végül megoldották a ku­koricaszár egymenetes silózá­sát. Mert nem takarmány az, ami eddig volt. Felaprították a csutaszárat és sáros traktorral, pótkocsival felhordták a kazal­ba. Megbukott a szár és répa­fej összesilózása is, sosem volt megfelelő a szárazanyag arány, s a következmény: rossz erjedés, romlott siló. Az új eljárást szeptember végén mutatják be. A kérdés most már az, mit tud ez a rendszer? Fele takarmány­költséggel Mindenekelőtt felére csök­kenti a fővetésű tömegtakar­mány termő területet, 500 mar­ha esetében ez 250 hektár. Kevesebb abrakra van szük­ség. A kozáriak 0,31 kg abrak­kal állítottak elő tavaly átla­gosan egy liter tejet. Lényegesen olcsóbb a takar­mány. A tízliteres teheneknél 3,15, a 18 litereseknél 2,19 Ft volt a takarmányköltség a megyei 4 Ft-os átlaggal szem­ben. Az összköltség is lénye­gesen alacsonyabb, 5,11 Ft-ba került Egyházaskozáron egy li­ter tej a 6—7 Ft-os megyei átlag helyett és 18 Ft-ba a növendékek egy kilogrammos súlygyarapodása. Az élőmunka-szükséglet mi­nimális. Minden munkafolya­mat a szalmabetakarítástól a takarmánykiosztásig teljesen gépesített. Stabil takarmány a pelet. Bár etetnek zöldet, mert nincs elég peletjük, az átállás mini­mális termeléscsökkenést okoz. Megszűnt az egyoldalú siló­takarmányozás hátránya, A vemhesülés 85 százalékos. Bármilyen színvonalú terme­lésnél ez a technológia bevált. 5400 literig dolgozták ki, s csupán 5000 literen felül he­lyettesíti széna a szalmát. A juhokkal fővetésben ter­melt lucernaszénát, silókukori­cát etetnek télen, amikor 80 százalékban mellékterméken tudnának élni. S itt is bedol­gozható a karbamid. Nagybán- hegyesen a hízóbárányokat is szászvári pelettel nevelik. S végül; két hete megnyílt az exportpiac. Az AGRIMPEX szerint több ezer vagon pelet helyezhető el 220—300 Ft-os áron Iránban, az arab orszá­gokban, Olaszországban és Ausztriában. Az üzemi haszon 20—30 százalékos.' 5—10 százalék Rendszert kínál Egyházasko­zár a gyepgazdálkodástól a silótermeiésen át a mellékter­mékek hasznosításáig. Komp­lett technológiai vonalakat, amelyek mögött a tudományos bázist egyetemek és kutató- intézetek adják, specialisták garantálják mindannak a gyors adaptálását, ami itthon és kül­földön a kérődzők takarmá­nyozásában a leg korszerű bl?. A rendszer minden vonalhoz biz­tosítja a technikai feltételeket, — Taarupot, présgépet, kuko­rica szár-betakarító gépsort. És végül a teljes rendszer átvétele esetén — pelet 1—2 Ft/q, silókukorica 130 Ft/ha, gyep 120 Ft/ha — garantálja, hogy egy év alatt a termelési körülményektől függően 5—10 százalékkal nő a termelés; és ugyanannyival csökken az ön­költség. Báling József Közösségi segítés a kisgyermekes családoknak Vigasztalanul esik az eső, de az udvaron kisgye­rek mászkál. A kaput spár­gával kötözték be - mint később megtudom azért, mert a két és fél éves Viki gyakran kiszökött az úttest­re. Andok Jánoséknál va­gyunk Bakócán. A nagyma­ma és Andokné épp a konyhát meszeli, Viktória az . udvarról figyeli őket Sárga kiscsizma, melegítő, sapka védi az esőtől és sár­tól. — Nem lehet bent tar­tani — mondja édesanyja — még ilyen időben sem. — Csecsemő korától kezd­ve szinte csak enni és aludni hoztuk be az udvar­ról. — Gyakran beteg? — Egyszer volt lázas, de a körzeti orvosunk, Pirisi doktor napok alatt meg­gyógyította. A kisebb településeken, így Bakócán is külön öröm, ha ritkán beteg a gyerek. A legközelebbi szakorvos Sásdon rendel és Sásdra, Dombóvárra, Pécsre vagy Kaposvárra utaznak a gyógyszerért, gyermekhol­mikért. Errefelé jónak mondható a közlekedés, gyakran járnak a buszok és viszonylag közel van vasútállomás is. Talán az utóbbit veszik kevésbé igénybe. A környékbeli autóbuszvezetők ismerik az itt lakókat, s idős embe­rekkel, gyerekekkel utazó anyákkal gyakran kivéte­leznek: hazafelé legtöbb­ször a házuk előtt állítják meg a buszt. Sürgős esetekben persze nem várhatnak buszra be­teg gyerekkel. A most 14 hónapos Csordás Nándit Pirisi doktor fül- orr- gége szakorvoshoz küldte. Csor- dáséknak Zsigulijuk van, azonnal indultak Dombó­várra. De vittek és hoztak már több azonnali ellátás­ra szoruló gyermeket és felnőttet, köztük Lőrinczék kislányát is. Előre elnézést kérve kérdezem a fiatal- asszonyt, hogy mennyit kér­nek egy-egy ilyen fuvarért és nem csalódom a vá­laszban: semmit. Az me­gint más, ha valaki kirán­dulni akar, például a Ba­latonra, családostul és megkéri az egyik autós is­merőst, hogy vigye el őket, de ilyenkor is csak a ben­zinpénzt szokták megfizet­ni. Apróbb, szükséges ruha­neműt — pelenkát, gumi­bugyit, kisinget — egymás­nak hoznak Pécsről vagy Dombóvárról, de a na­gyobb és drágább holmi­kat mindenki szereti saját kezűleg kiválasztani. Mos­tanában legtöbbször a kü­lönböző külföldi bébühús- készítményeket keresik a városokban, de hiába ... A Mindszentgodisán lakó Markó Mihályné férje Bu­dapesten sem kapott. Mar- kóéknak most 6 hónapos Zita lányuk nagyon jóétvá­gyú csecsemő - különösen a parizert szereti. Itt vi­szont minden héten kedden van friss hentesáru. A községben élő csecse­mők, illetve várandós anyák közül sokan vízért is a szomszédba járnak. A KÖJÁL külön is megvizs­gálja a kisgyerekes csaló­dok kútjai vizének minősé­gét... Fent a hegytetőn, Alsó- kövesden, j Felsőkövesden is laknak kisgyerekes csa­ládok, sőt augusztus elejé­ig négy kismama indul majd a dombóvári kórház szülészetére. Az ő ellátá­sukról — a vegyesbolt mel­lett - s a gyerekek illetve a terhes anyák orvoshoz szál­lításáról az erdészet gon­doskodik. Erdészeti gépko­csival viszik-hozzák őket. Török Éva

Next

/
Thumbnails
Contents