Dunántúli Napló, 1978. július (35. évfolyam, 179-209. szám)

1978-07-11 / 189. szám

Éttermi és bevásárlóközpont épül Pécsett a Szigeti úton a magasház tövében. A Gettó József által tervezett impozáns épületben ezer adagos konyhát, éttermet és presszót ren­dez be a Baranya megyei Vendéglátó Vállalat, a földszinten pedig Tyler rendszerű szu­per ABC-t nyit a Baranya megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat. Mindkét létesitményt ez év augusztus 18-án adják át. A képen: szerelik az ABC pénztár pultjait. Erb János felvétele. az Ifjúsági Házban Két számadás A Progressz 2 sikeres csatlakozása Szakmunkásavató S Az iskolaévek után nehéz a munkába illeszkedés ■ A Sopiana Gépgyár segíti a kezdő szakmunkásokat nemzetközi kapcso­latoktól a gazdasági, társadalmi feladatok szolgálatáig, életünk szinte valamennyi részterepét felölelte az a beszámoló, me­lyet a Minisztertanács elnöke, Lázár György terjesztett az or­szággyűlés most lezajlott nyári ülésszaka elé. Nincs semmi erőltetettség abban, ha logi­kusnak látjuk az összetartozást a napirend e része, valamint az 1977. évi állomi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés között, hiszen fogalmazhatunk úgy is, hogy a két számadás jelenünk tágabb és szőkébb értelmű szemrevételezése volt, azonos indítékokkal. Valójában ugyanis a két be­számolót nemcsak az alkotmá­nyos, s a szocialista demokrá­cia előírta kötelezettségek so­rába illeszthetjük be, hanem olyasfajta nyilvános számvetés­ként is fölfoghatjuk, ami módot ad a közfigyelem erősítésére, o megtett és a megteendő fel­adatok összevetésével a szo­cialista társadalomban rejlő alkotóerők mozgósítására. Ezeknek az erőknek a kormány elnöke is nagy figyelmet szen­telt beszédében, mert a közfel­fogással egyezően, tevékenysé­ge során a Minisztertanács is azt tapasztalhatta, hogy vonzó társadalmi-gazdasági, azaz szocialista céljaink megalapo­zottak, elérhetők, élvezik a dol­gozó tömegek cselekvő támo­gatását. A számunkra kedve­zőtlenül megváltozott világgaz­dasági körülmények közepette is megmutatkozott, a szocia­lizmusba vetett hit és bizalom ma már valóban hatalmas tö­megek sajátja, s egyre több közösség bizonyítja tettekkel, hogy képes megfelelni a ne­hezebb követelményeknek, fő­ként akkor, ha egyértelmű vá­laszt kap a feladatok indoka­ként, s a cselekvés hogyanjára. Lényegében három évet ölelt fel a kormány elnökének az országgyűlés elé terjesztett beszámolója s e háromból az egyik esztendő az 1977-es volt, amelynek zárszámadása ugyancsak a képviselők elé ke­rült. Bármennyire is szerteága­zónak, sok feladatkört foglaló­nak bizonyult a kormány tevé­kenységéről készített szám­adás, a fő helyet a gazdasá­gi kérdések foglalták el. Ez még akkor is igaz, ha felületes megítélésre nem látszik gaz­dasági természetű tevékeny­ségnek mindaz, amit például intézkedéseivel, rendelkezései­vel és határozataival a Mi­nisztertanács az élet- és mun­kakörülmények javítása érde­kében tett, vagy amilyen lépé­seket a nemzetközi kapcsola­tokban elsődlegeseknek tartott. Ezért indokoltan írhatjuk le, valójában mindenfajta haladá­sunknak záloga a szocialista építőmunka, s éppen emiatt a költségvetés tavalyi végrehaj­tása, a népgazdaság 1977. évi fejlődése fontos adalékokkal szolgált mindahhoz, amiről a kormány nagyobb távlatban készíthetett összegező mérle­get. Nem csupán a két beszámo­ló, hanem azok megtárgyalása is azt tanúsította — a szót kérő képviselők tények seregét vo­nultatták fel erre bizonyságként —, hogy eredményeinkről és gondjainkról egyforma nyílt­sággal beszélünk, azaz senki­nek sem áll szándékában a va­lóság megmósítása. Ez o kö­zös, s rendkívül fontos vonása a két számadás megtárgyalá­sának, bátran feltételezhetjük, jellemzője, megjelenítője an­nak a kiegyensúlyozott belpoli­tikai helyzetnek, amelyről Lá­zár György beszélt, s amelynek alapja a párt politikája. Az a politika, amelynek végrehaj­tását a két kongresszus közötti félidőben az MSZMP Központi Bizottsága április 19-20-i ülé­se értékelte, egyben a teendő­ket is meghatározva. Tények újsághasábokat meg­töltő seregét kellene említe­nünk még akkor is, ha csupán utalásokkal kívánnánk érzékel­tetni, mi mindent fogott át a minisztertanácsi és a pénzügyi beszámoló. Ez a sokrétűség fi­gyelmeztet arra — s ezt hang­súlyozta a kormány elnöke is —, teendőink nem tagolha­tok részekre, éles, merev hatá­rokkal, azaz jobban kell tisz­telnünk az összefüggéseket, munkánk — s bizonyos esetek­ben mulasztásaink — különféle elemeinek kölcsönhatásait. Er­re minden területen szükség van, de elsőként a gazdasági tevékenységben. Mi az, amit legfontosabb té­nyezőként ragadhatunk ki az országgyűlés kétnapos tanács­kozásából? Úgy véljük, a na­gyobb fegyelem szükségessé­gét, s vele párhuzamosan en- I nek igénylését a társadalom j valamennyi rétegében. Hang- | súlyozni szükséges azonban: | veszélyes leegyszerűsítés a fe­gyelem kifejezést pusztán a munkaidő becsületes eltöltésé­re szűkíteni. Sokkal többről van itt szó, nevezetesen arról a szocialista tudatosságú fe­gyelemről, mely fölismerteti a társadalmi érdekeket, s azokat fölérendeli a helyi, a csoport, s más lokális érdekeknek, azaz képes mindenkor megragadni az össztársadalmilag leghasz­nosabbat, legfontosabbat, s azt nemcsak hangoztatni, ha­nem a napi munkában érvé­nyesíttetni is hajlandó. Sürgető szükségünk van ezekre a tartalékokra! Amint az például a költségvetési be­számolóból kiderült, bár meg­gyorsult a gazdasági növeke­dés tempója, több fontos te­rületen ném sikerült elérni a tervben megjelölt célokat. így változatlanul feszültségek for­rása a behozatal gyors, s a ki­vitel lassú bővülése, a nemzeti jövedelem felhasználásának a számítottal nem egyező össze­tétele — a tervezettet jóval meghaladó beruházási tevé­kenység következményeként —, s az szintén, hogy az állami bevételek elmaradtak, a vál­lalatiak viszont túlléptek a ter­vezett határtól, határon. a most a pénzügymi­niszteri beszámoló további elemeit is összeillesztjük — így azt, hogy a termelésnöveke­désnek csak szerény része já­rult hozzá a tőkés piacokon történő értékesítés fokozásá­hoz, hogy ismétlődő gondok vannak az áruk minőségével, a beruházások tervszerű kivi­telezésével, ezzel szemben a lakosság jövedelme gyorsab­ban gyarapodott, mint 1976- ban —, akkor egyértelműen ki­rajzolódnak előttünk a felada­tokat magukba foglaló tanul­ságok. A minisztertanácsi beszámo­ló éppúgy, mint a pénzügyi mérleg értékelése a jól csopor­tosított tények érvelésével arra hívta fel a figyelmet, hogy el­sősorban szemléleti, munka- módszerbeli, szervezési gyen­géink játszanak közre makacs­nak bizonyuló gondjainkban, tehát a meglevő anyagi, tech­nikai feltételek mellett is dol­gozhatnánk eredményesebben. S azt, hogy valóban így dol­gozzunk, a közérdek köteles­ségként szabja meg valameny- nyi közösség számára. Négy nappal Pjotr Klimuk és Miroslaw Hermaszewski rö­vid űrlátogatása után ismét van útitársa a negyedik hete a Szaljut—6 tudományos űrál­lomáson dolgozó Vlagyimir Kovaljonoknak és Alekszandr Ivancsenkovnak. Vasárnap moszkvai idő szerint 15 óra 59 perckor összekapcsolódott a Szaljut—6—Szojuz—29 űr­komplexummal a Progressz—2 a világ második teherűrhajója. Bár a Progressz—2 mind­végig automatikus vezérléssel közelítette meg a Szaljut—6-ot és automatikusan csatlakozott az űrállomás aggregát rend­szerének oldalához, Vlagyimir Kovaljonoknak és Alekszandr Ivancsenkovnak bőven akadt ezzel kapcsolatban tennivalója. Vasárnap éppen ezért a szom­bati pihenőnap után a szoká­sosnál korábban ébredtek, hogy a kormányzó rakétákkal az összekapcsolásnak megfele­lő helyzetbe fordítsák az űr­állomást. Ezt követően fedél­zeti műszereikkel figyelték a teherszállító űrhajó közeledé­sét: az írsz elnevezésű beren­dezés pontosan továbbította a szükséges adatokat a Prog­ressz—2 sebességéről, távolsá­gáról. A közeledő űrhajót vi­zuálisan is megfigyelték, és a fedélzeti televízió segítségével mindvégig nyomon követték. Az automatikus megközelítés és összekapcsolás alatt a két űrhajós természetesen ellen­őrizte a műveleteket. A vasárnapi sikeres össze­kapcsolás után hétfőn hozzá­látott a Progressz—2 teherűr­hajó szállítmányának „kicso­magolásához" a Szaljut—6 tudományos űrállomás sze­mélyzete. A program szerint az űrha­jósok a következő napokban Sötétruhás fiatalok — néme­lyek szülői kísérettel — gyüle­keztek tegnap délután az Ifjú­sági Házban. Szakmunkásava­tó volt. Azoknak a 500-as Szak­munkásképző Intézetben végzett fiataloknak az ünnepélyes ava­tása, akik ezután már az EIVRT Sopiana Gépgyár munkásai lesznek. Nem kis forduló ez a mai nap számukra. Hiszen eddig az iskoláskor kezdetétől azonos­korú, gondolkodású társakkal voltak évekig együtt és jórészt csak a tanulás volt feladatuk, most pedig bekerülnek egy gyár lüktető mindennapjaiba, a legkülönbözőbb korú kollé­gák közé és alkalmazkodniuk kell számukra eddig teljesen ismeretlen légkörhöz, szokások­hoz, egyáltalán a rendszeres munkavégzéshez. A beilleszkedésről, esetleges nehézségeiről, problémáiról szólt többek között ünnepi be­szédében Czakó János, a So­piana Gépgyár igazgatója. — Az iskolaévek után a munkába illeszkedés nehéz fel­adat — mondta az igazgató, — s hogy hogyan sikerül, az függ a gyártól, az ott dolgozó tapasztalt szakmunkásoktól és nagy mértékben a kezdő fiata­loktól. Mi mindent elkövetünk, hogy ez gördülékeny legyen, azt kérjük tőletek, tegyétek ezt ti is. Bármi problémátok lesz, bármilyen szakmai segítségre lesz szükségetek, forduljatok tisztelettel és bizalommal az idősebb szakmunkásokhoz, azok tanácsait, intelmeit ne félvállról vegyétek. A szakmát kezdőfo­kon már megtanultátok, most következik „élesre töltve" a gyakorlás, a produktív munká­ban való részvétel. A fiatalok továbbképzését, továbbtanulá­sát is segíteni kívánjuk, termé­szetesen a lehetséges keretek között. A gyárigazgató szavai után Blesz József, az 500-as Szak­munkásképző Intézet igazgató­ja búcsúzott volt tanulóitól. El­mondta, hogy megítélése szerint, jó választás volt a nagymúltú és nagy fejlődés előtt álló So­piana Gépgyárba jelentkezni. Kérte volt diákjait, hogy becsü­lettel álljanak helyt a munká­ban, járuljanak hozzá az isko­la eddigi jó hírnevéhez. Az iskola igazgatója ezután ünnepélyesen „átadta” diákjait a gyár igazgatójának, aki már ifjú szakmunkásokként „fogad­ta" őket. Ezt követően eredményes munkájukért szakoktatókat; ki­tűnő tanulmányi eredményért illetve KISZ-ben végzett mun­káért pedig ifjú szakmunkáso­kat jutalmaztak meg. A végzett diákok mintegy harmada nem vehette át személyesen a jutal­mat, mert most utoljára, még egyszer diákként ifjúsági építő­táborban vesznek részt. Sarok Zsuzsa a Szaljut—6-hoz Csomagolás a világűrben a teherűrhajóról az űrállomás­ra szállítják át a Földről fel­juttatott összes hasznos terhet, átszivattyúzzák az egy tonna súlyú üzemanyagot, a már fel­adatukat betöltött berendezé­seket, műszereket pedig át­viszik a Progressz—2-re, amely elődjéhez, a Progressz—1-hez hasonlóan nem tér vissza a Földre, hanem feladata és az űrállomástól történt szétkapcso­lása után a sűrű légrétegbe hatolva megsemmisül. Magyar-osztrák egészségügyi egyezmény A magyar-osztrák egész­ségügyi és orvostudományi együttműködés elmélyítését szolgálja az az öt évre szóló egyezmény, amelyet hétfőn Budapesten, a Hil­ton Szállóban írt alá Schulteisz Emil egészség- ügyi miniszter és a meg­hívásra hazánkba érkezett Ingrid Leodolter egészség- ügyi és környezetvédelmi miniszterasszony. Korábban is eredménye­sen működött együtt a két ország az egészségügy te­rületén, most viszont az egyezmény rendszeressé teszi a kapcsolatot. Az aláírásnál jelen volt Nagy János külügyminisz­ter-helyettes, valamint Jo­hann Dengler, az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövete. Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli nanio XXXV. évfolyam, 189. szám 1978. július 11., kedd Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja

Next

/
Thumbnails
Contents