Dunántúli Napló, 1978. július (35. évfolyam, 179-209. szám)

1978-07-09 / 187. szám

1978. JÚLIUS 9. IRODALOM - MŰVÉSZET DN HÉTVÉGE 9. Szigetvár várának udvara az 1900-as évek elején A „Zrínyi kirohanása" c. festmény Csonlváry „Zrínyi kirohanása c. képének történeti háttere módon ihlette meg, hogy való­ban emeletes kúriaszerű épü­letté alakította a várudvar egyetlen nagyobb szabású épü­letét. Csontváry a két ellenfél, Zrí­nyi és a törökök megfogalma­zásában a legdrámaibb jelene­tet választotta ki, A törökök fel­szólítják az utolsó menedék­helyre visszavonult hőst a meg­adásra. Ugyanakkor a fehér ru­hás követ kísérői már lövésre állítják puskájukat. A másik ol­dalon az épület hátteréből ki­lépő Zrínyi, mintegy válaszként elsüti pisztolyát, melyre a meg- ; adást elutasító levelet helyezte. A háttérből éppen hogy csak ki­váló harcosok ugyanennek az elszánt gondolatnak megteste­sítői. A kép abszurditását nö­veli a két ellenfél között elhe­lyezett gémeskút. Ez a kút a valóságban a várudvar köze­pén foglalt helyet. Nyilván meg­ragadta Csontváry képzeletét is, mint ahogy a vár „antivár" képe megragadott többeket is. A kép részletes elemzésénél minden helyére került, és érez­zük, hogy a feszült, drámai lég­kör megteremtéséhez nem szükséges a felesleges díszlet. Csontváry lemeztelenítette az eseményeket, csak a lényegre koncentrálva festette meg és elevenítette fel az egykori nagy múltú hely dicső alakjait. A le- meztelenítés az esemény drá­mai összefüggéseit koncentrál­ta, melynek megértéséhez vi­szont a kép részletes elemzé­sén keresztül juthatunk el. Le­het, hogy a kép művészetileg nem kiváló alkotás, de Csont­váry leglogikusabb és igen részletes elemzéssel, vizsgálat­tal felépített képeinek egyike. Méltó az utókor megbecsülé­sére. Kováts Valéria (Részlet a Csontváry-emléküiésen elhangzott előadásból.) nek jó atyja a nemzeti érzése fenntartása és megbecsülése végett készíttette el a magyar történelem tíz kiválóságának szobrát, köztük Hunyadiét, a nándorfehérvári győzőét és Zrí­nyiét. Hogy mennyire foglalkoz­tatta Csontváry szellemét a Kö- röndön elhelyezett Zrínyi-szo­bor, azt egyértelműen bizonyít­ja a képen a kapuzat fölött elhelyezett két sötét árnysze- rűen megfestett szobor, mely nem más, mint a pesti szo­bor átfogalmazása. A helyszínen festő művészt nemcsak a környezet inspirál­hatta Szigetváron, hanem az év tavaszán Németh Bélának Szigetvárról megjelent nagy monográfiája is. E műben a tu­dós-szerző hosszú fejezeteket szentelt Zrínyinek s a vár védel­mének. A könyvet lapozgatnia kellett Csontvárynak is, hiszen az addigi történeti felfogással szemben, Németh Béla elkép­zelésének megfelelően, a vár­udvar közepére helyezte a bel­ső várat, ahonnét Zrínyi 1566- ban maroknyi csapátával kiro­hant. A helyszínt részletekbe menő pontossággal tanulmá­nyozta, ezt egyértelműen bizo­nyítják a várról fennmaradt fényképfelvételek. Ez az abszurd helyszín meghatározta alkotá­sát. A vár magánkézben volt, s ebben az időben gazdasági ud­var szerepet töltött be. A vár északi részén lévő kazamaták­ban műhelyek sorakoztak és az északnyugati bástyában cseléd­lakásokat helyeztek el. Az ud­var közepén az egykori török dzsámiból átalakított nagyon szerény igényű kastély lecsa­pott tetőzetével azt az érzetet keltette, mintha az épület va­lamikor emeletes lett volna, de tűzvész, vagy más elemi csa­pás miatt az emelet megsemmi­sült és a csupasz falak három­szögbe meredten nyúltak az ég felé. Csontvóryt az épület oly­A képet 1930-ban állították ki először a Csontváry halála után 21 évre rendezett első gyűjteményes kiállításán. Azóta többször bemutatták. 1963-ban a belgrádi kiállításon is szere­pelt. Csontváry több képéhez hasonlóan, nem állította ki, s a gácsi patika raktárában őriz­te. A kritika sem foglalkozott részletesen ezzel a képpel. Ér­dekes módon a rendkívül gaz­dag, sokrétű Csontváry-iroda- lom a Zrínyi kirohanása kép megítélésében egysíkú vizsgá­lati eredményre jutott: Csont­váry egyik kevésbé sikerült al­kotása, nem remekmű, bár meg­ítélésénél bizonyos fajta naiv báj, a történettel való gyerme­ki azonosulás jelenlétét nem vi­tatták. Csontváry 1903 nyarán Szigetváron festette ezt a ké­pet. A művészben élő Zrínyi­kép a poros kisvárosban ked­vezőtlenül alakult, a belső rea­gálás megszűnt, és végül is Csontváry nem fejezte be mű­vét — állítja a szakirodalom. A kép történeti megvilágításával is adós maradt, s az előbbi megállapítás is kiegészítésre szorul. Nyilvánvaló, ha Csont­vázban Zrínyi-kirohanás meg­fogalmazott képe és a sziget­vári vár vizuális látványa között az ellentét bénítólag hatott volna festői elképzelésére, nem festette volna meg ezt a képet, hanem otthagyva Szigetvárt, más témába fogott volna. Hol­ott a kép elkészült. Hogy pon­tosan mi késztette Csontvóryt a kép megfestésére, ez csak át­tételesen bizonyítható. Haza­szeretete, a magyarságért való aggodalma, a múltban is a je­lent kutató szelleme, a nagy történelmi pillanat megidézése, a keveseknek adott azonosu­lás érzete a történeti témák felé sodorta. Naiv, gyermekien tiszta kirólytisztelete is beleját­szott e képe létrejöttéhez. Nem kételkedett, őszintén elhitte, hogy az uralkodó, mint népé­Mária kútja Naiaretben (részlet} Marokkói tanitó Templomtéri kivilágítás a Holt-tengerre Jeruzsálemben (1905)

Next

/
Thumbnails
Contents