Dunántúli Napló, 1978. július (35. évfolyam, 179-209. szám)
1978-07-07 / 185. szám
1978. július 7., péntek Dunántúlt napló 3 Megkezdődött az országgyűlés nyári ülésszaka (Folytatás a 2. oldalról) Kedves Elvtársak! Amint az elmondottakból kitűnt, az elmúlt években — nagy erőfeszítések árán — jelentős gazdasági feladatokat oldottunk meg, de a hatékonyság javulásával és az egyensúlyi helyzettel nem lehetünk megelégedve. E téren az 1978. évi népgazdasági terv végrehajtásának eddigi tapasztalatai sem mutatnak lényeges változást. Az ipari termelés öt hónap alatt közel 7 százalékkal emelkedett, és a termelékenység növekedése is elfogadható. A kivitelező építőipar a tervnek megfelelően, mintegy 5 százalékkal növelte termelését. Az állami gazdaságok és a termelő- szövetkezetek — bár a szeszélyes időjárás időnként megzavarta a munkát — jó minőségben elvégezték az aktuális feladatokat, a háztáji és kisegítő gazdaságok ez évben is jelentős mennyiségű áru szállítására kötöttek szerződést, a felvásárlás időarányos előirányzatai teljesültek. Szervezetten és jó színvonalon megtörtént a nyári nagy munkára való felkészülés, megkezdődött az aratás. A termelés tehát megközelítőén a terv szerint alakul, az elosztásról azonban már nem mondhatjuk el ugyanezt. Ez abban mutatkozik meg, hogy a belső felhasználás és benne az import — főleg a beruházások túlteljesítése miatt — a tervezettnél gyorsabban nő, a kivitel viszont — főleg a tőkés viszonylatokban — elmarad az előirányzatoktól. Ezeken az arányokon mindenképpen változtatni kell, ezért az elkövetkező hónapokban a beruházási vásárlóerő mérséklésére elhatározott korAz életszínvonalról szólva átlagmutatókról tettem említést. Jól tudjuk, az átlag nem minden társadalmi rétegre, családra jellemző. Ezért a kormány évről évre megvizsgálja a kereseti arányok alakulását, és külön figyelmet fordít a munkások, a dolgozó nők, a fiatalok helyzetére. Ugyancsak rendszeresen tájékozódik az egyes családtípusok, az idős emberek életviszonyainak alakulásáról is. Ilyen módon megbízható ismeretekkel rendelkezünk, nemcsak a fejlődést, de a gondokat is látjuk. A soron következő feladatok közölt most mindenekelőtt a régi, alacsony nyugdíjjal rendelkező idős emberek és a többgyermekes családok helyzetének javítását tartjuk számon, oz elkövetkező egy-két évben pedig konkrét lépéseket is teszünk helyzetük javítására. A lakosság mindennapi igényeinek kielégítésében, a dolgozó nők helyzetének javításában egyre fontosabb szerephez jutnak a különböző szolgáltatások. A beruházások és a központi pénzügyi támogatás eredményeként a lakosságnak nyújtott szolgáltatások értéke az utóbbi két évben átlagosan mintegy 10 százalékkal, a IV. ötéves terv időszakához képest kétszeres ütemben nőtt. Ezen belül különösen gyorsan fejlődött a háztartási gépek javító- szolgálata, a karbantartó szolgáltatások, a gépkocsijavítás teljesítménye, javult a mosodai, a textiltisztítási szolgáltatás, viszont az igényektől jóval elmarad a lakáskarbantartás fejlődése. Továbbra is fontos feladat tehát a szolgáltató hálózat fejlesztése, s erre a kormánynak is nagyobb figyelmet kell fordítania. Kedves Elvtársak! A lakosság életkörülményeiről szólva, úgy gondolom, elengedhetetlen kötelességünk számot adni az elhatározott lakás- építési terv megvalósításának helyzetéről. Az ötödik ötéves terv első két évében összesen 187 ezer, a tervezettnél mintegy 17 ezerrel több lakás épült fel. Két év alatt több mint félmillió ember költözött új otthonba. A megépült lakások felszereltsége korszerűbb és több a háromszományzati intézkedések következetes végrehajtása mellett mindenekelőtt az exportteljesítmény fokozására van szükség. Tisztelt Országgyűlés! A kormány arról adhat számot, hogy a lakosság életkörülményeit meghatározó minden fontos területen, a gazdaságilag nehéz években is, előreléptünk. Növekedett a fogyasztás, bár — az 1976-ban előállt ismert okok miatt — az ötéves terv időarányos előirányzataitól kissé elmaradtunk. Az egy főre jutó reáljövedelem két év alatt — a nominál jövedelmek 15,5 százalékos, a fogyasztói árak kereken 9 százalékos növekedését együttesen figyelembe véve - 5,3 százalékkal, a munkások és alkalmazottak reálbére 3,8 százalékkal, a termelőszövetkezeti parasztság reálkeresete 4,6 százalékkal emelkedett. Több fontos intézkedést határoztunk el és hajtottunk végre a bérarányok és egyes foglalkozási ágak kereseti viszonyainak javítására. Felemeltük és egységesítettük az iparban, az élelmiszerkereskedelemben és a vendéglátásban a műszakpótlékot; központi bérintézkedésre került sor a villamosenergia- és a ruházati iparban. A művelődés, az oktatás és az egészségügy területén több mint 400 ezer dolgozó részesült béremelésben. Ez évi tervünknek megfelelően július elsejei határidővel újabb szakmákra terjesztettük ki, s ezzel általánossá tettük a felemelt műszakpótlékot. Már megszületett a határozat, ami szerint ez év október 1-től fel kell emelni azoknak az egészségügyi dolgozóknak a bérét is, akik tavaly a rendezésből kimaradtak. bás lakás. Az építés ütemével — ezer lakosra számítva 8,8 lakás — továbbra is az európai élvonalban vagyunk, s ez nem kis teljesítmény. Sajnos a múltból örökölt lakásállományunk műszaki állapota olyan, hogy különösen a fővárosban szükségszerűen — bár esetenként talán indokolatlanul is — magas a szanálások aránya. Az új lakásigénylők kéréseit ezért is csak lassúbb ütemben tudjuk kielégíteni, így a várakozók száma változatlanul magas, sőt még emelkedett is. A kormány ismeri a lakásépítéssel és az elosztással összefüggő gondokat és fontos kötelességének tartja, hogy keresse azok enyhítésére a megoldást, ugyanakkor továbbra'is számítunk rá, hogy e fontos társadalmi ügy megoldását a lakosság a saját eszközeivel maga is előmozdítja. A lakásellátásról szólva — bár még sok a pótolnivalónk — a meghatározó mégis a fejlődés, az előrehaladás. Aki az országot járja, maga is meggyőződhet erről. Városainkban, falva- inkban nemcsak a korszerű lakások tízezrei épülnek fel évről évre, de közös összefogással a lakosság, az üzemi és a szövetkezeti kollektívák társadalmi munkában vállalt tiszteletre méltó közreműködésével egyre kulturáltabbá válik a lakóhelyi környezet is. Mind több az olyan ellátó intézmény, ami kényelmesebbé teszi az életet. Tisztelt Országgyűlés! Jelentőségének megfelelően nagy figyelmet fordítottunk a lakosság egészségügyi és szociális ellátására, a gyermekintézmények, az oktatási hálózat fejlesztésére. Lehetőségeinkhez mérten javítottuk a személyi feltételeket, tovább bővítettük az anyagi alapokat, az egészségKülönösen nagy gondot okoz a kórházak, a bölcsődék és a szociális otthonok zsúfoltsága. Itt is, mint sok más helyen, ma még szembe találjuk magunkat a nehéz történelmi örökség és az általunk tudatosan keltett új igények ellentmondásaival. Törvényeink, társadalombiztosítási rendszerünk állampolgári joggá tette az egészségügyi ellátást. Az ehhez szükséges intézmény- hálózat teljes kiépítésével egyidejűleg el kell végeznünk a múltból ránk maradt, nagyrészt elavult kórházak költséges rekonstrukcióját is. Az oktatás helyzetéről szólva ugyancsak mérhető előrehaladásról számolhatok be. Emelkedett az oktatás színvonala, és megfelelő ütemben folyik a tananyagok korszerűsítése. A közép- és felsőfokú oktatási intézmények nappali tagozatán még sohasem tanult any- nyi fiatal, mint jelenleg. Ezt jól érzékelteti, hogy az 1977—78- as oktatási évben a középfokú iskolákban 361 ezer, az egyetemeken és a főiskolákon pedig 65 ezer fiatal vett részt a képzésben. Az esti és levelező tagozaton szintén nőtt a tanulólétszám. A tervezettnél több általános és szakmunkásképző iskolai osztálytermet, illetve előadótermet építettünk. Az oktatáspolitikai határozatoknak megfelelően az utóbbi években is fokozott figyelmet fordítottunk a kedvezőtlenebb szociális körülmények között élő fiatalok továbbtanulási esélyeinek javítására. A nappali tagozaton tanuló középiskolások 22 százaléka, az egyetemisták és főiskolások 47 százaléka diákotthonokban lakik. A diák szociális ellátottság azonban még mindig nem kielégítő, elsősorban az általános iskolákban kevés a napköziotthon. ügyi, szociális és oktatási célokra fordított költségvetési ösz- szeget csupán az utóbbi két évben 17 százalékkal növeltük, s ennek mértéke ma már megközelíti a 33 milliárd forintot. Tovább javítottuk oz egészségügyi hálózat működési feltételeit. Az Egészségügyi Minisztérium és a tanácsok átfogó szervezési programot hajtanak végre, aminek megvalósításától azt várjuk — s a kezdeti tapasztalatok szerint ez jogos várakozás —, hogy elősegíti a meglévő lehetőségek jobb kihasználását, hozzájárul a gyógyító munka színvonalának emeléséhez. Noha a tárgyi feltételek javultak és az egészségügyi dolgozók elismerésre méltó, áldozatos munkát végeznek, az ellátás iránt megnövekedett társadalmi igényeket még nem tudjuk maradéktalanul kielégíteni. Társadalmi céljaink elérésé- ban csakúgy, mint az egyéni életút alakításában növekvő szerepe van az oktatásnak. Az iskoláink egyre inkább olyan intézménnyé válnak, amelyek megalapozott ismeretekkel, önálló gondolkodási készséggel vértezik fel, szocialista élet- szemlélettel indítják útra a fiatalokat. Az oktatás-nevelés minőségének javítása, tartalmának korszerűsítése azonban állandó és folyamatos feladat. A személyi és tárgyi feltételek — lehetőségeinkkel összhangban álló — javítása mellett fontos kormányzati feladatunknak tartjuk a köznevelés távlati fejlesztési tervének kidolgozását, a szakember-szükséglet előrelátóbb, a népgazdaság igényeivel összehangolt előretervezését csakúgy, mint az ennek megfelelő tartalmi és szervezeti korszerűsítés előkészítését és folyamatos megvalósítását. Az elmúlt évekre visszagondolva jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy népünk nemcsak anyagi javakban, de szellemiekben is gyaropodott. Fontos tény, amiről sok jel tanúskodik, hogy mind szélesebb rétegekben — köztük a munkások, a mezőgazdasági dolgozók körében — erősödik, növekszik a magasabb műveltség megszervezése iránt az igény. A kormány kötelességének tartja, hogy anyagi lehetőségeinkhez mérten elősegítse a kultúra, a közművelődés tárgyi feltételeinek javítását, és számít rá, hogy a kultúra munkásai a jövőben is magas színvonalon, a nép ügye iránti elkötelezettséggel töltik be nemes hivatásukat. Kedves Képviselő Elvtársak! A fejlett szocialista társadalom építésének feladatai, a fejlődés újszerű és magas követelményei a társadalom és a gazdaság minden területén megalapozott valóságismeretet és megbízható előrelátást követelnek. Ennek a szükségletnek a kielégítésében már ma is, de a jövőben még inkább növekvő szerepe van a tudománynak. Az elmúlt évtizedekben a tervszerű és tudatos képzés, valamint a számottevő anyagi befektetés eredményeként megtöbbszöröződött hazánk tudományos potenciálja. A kutatóhelyek és felsőoktatási intézmények összes dolgozóinak létszáma meghaladja a 80 ezer főt — ennek csaknem a fele tudományos munkatársa, illetve oktató, a kutatásra és a fejlesztésre fordított összeg mintegy 17 milliárd forint, ami több mint a nemzeti jövedelem 3 százaléka. Ezek olyan tények, amelyek a nálunk gazdaságilag fejlettebb országokkal is kibírják az összehasonlítást. Mindezek eredményeként tudományunk egyre jelentősebb, hazai és nemzetközi szempontból is figyelemre méltó teljesítményekre képes. Miként a társadalom más területein, úgy a tudományban is megérlelődtek a feltételek és a szükségletek arra, hogy a mennyiségi fejlődést még inkább az intenzív fejlődés váltsa fel. A tudománypolitikai irányelvek hatásának elemzése azt mutatja, hogy ezen az úton megtettük a kezdő lépéseket. Ahhoz azonban, hogy az erőket jobban összpontosíthassuk, folytatni kell az észszerű, de bátor szelektálást, mert a jövőben még kevésbé járható út, hogy minden fejlesztési feladatot saját kutatási eredményeinkkel oldjunk meg. Tisztelt Országgyűlés! Kormányunk alapvető külpolitikai törekvései az elmúlt két és fél évben is arra irányultak, hogy kedvező nemzetközi feltételeket biztosítsunk népünk békés, alkotó munkájához. Az elmúlt időszakban még szorosabbra fűztük testvéri kapcsoKormányunk aktív részt vállal az enyhülésért folytatott küzdelemből. Ott voltunk és hallattuk szavunkat minden olyan nemzetközi fórumon, ahol a béke megszilárdításáról volt szó. Tisztelt Országgyűlés! Úgy vélem, a beszámolóból kitűnik, hogy a munka, amit elvégeztünk, nem kevés, de az is hogy a feladatok, amelyeket a jövőben meg kell oldanunk még nagyobbak. Az eredmények mellett leküzdésre váró nehézség is van bőlatainkat a szocialista közösség országaival, mindenekelőtt a Szovjetunióval. Kibővítettük és magasabb színvonalra emeltük politikai, gazdasági, tudományos és kulturális együttműködésünket, erősítettük a népeinket összekötő közvetlen, baráti szálakat. Hazánk érdekeinek megfelelően fokoztuk tevékenységünket a KGST munkájában, a szocialista gazdasági integráció fejlesztésében. Tevékenyen részt vállaltunk és vállalunk védelmi szervezetünk, a Varsói Szerződés erősítésében. Külpolitikánknak a továbbiakban is sarkalatos elve marad szocialista közösségünk internacionalista egységének szüntelen erősítése. A különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök elvének szem előtt tartásával bővítjük kapcsolatainkat a fejlett tőkés országokkal is. Kormányunk e téren is elvi politikát folytat. Tisztelt Országgyűlés! A nemzetközi politikában néhány év óta az enyhülés az uralkodó irányzat. A békés egymás mellett élés térhódítását Európában és máshol a kedvező nemzetközi fejlemények egész sorozata jelezte. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy az enyhülésnek nemcsak hívei, de ellenzői is vannak. Léteznek olyan erők, amelyeket önös és szűk látókörű érdekek vezetnek, és amelyek készek kockára tenni az eddigi eredményeket, veszélyeztetik a népek békéjét, minden eszközzel arra törekszenek, hogy megállítsák, sőt visszafordítsák az enyhülés folyamatát. Ezek a szélsőségesen reakciós körök fokozzák támadásaikat a Szovjetunió, a szocialista országok és a világ haladó, békeszerető erői ellen. Sajnos, ez a dicstelen törekvés a kínai vezetés részéről is támogatást kap. ven, mégis bizakodással nézhetünk a jövőbe, mert szilárd alapokra építhetünk. Van helyes politikánk, világos célunk és programunk. Erősödik a szocialista nemzeti egység, gyarapodik népünk tudása, növekszik a közéleti felelősség és a cselekvőkészség. Népgazdaságunk nagy tartalékokkal rendelkező, dinamikusan fejlődő szocialista gazdaság. Erőnket, biztonságunkat megnöveli, hogy megbecsült tagja vagyunk a szüntelenül fejlődő szocialista közösségnek. Az előttünk álló feladatok igényesek, de vonzóak is, eredményes megoldásukhoz azonban a vezetés minden szintjén, minden munkahelyen még fegyelmezettebb, még jobb munkára van szükség. A kormány azon lesz, hogy a Központi Bizottság áprilisi ülésének határozata szellemében tovább javítsa a végrehajtás feltételeit. Ehhez kérjük az ország- gyűlés és egész dolgozó népünk segítségét és támogatását. Köszönöm a figyelmet. * A Minisztertanács elnökének nagy tapssal fogadott expozéja után az elnöklő Apró Antal köszöntötte az ülésen résztvevő Karl Carstens professzort, az NSZK szövetségi parlamentjének elnökét és a vezetésével hazánkban tartózkodó parlamenti küldöttség tagjait, majd megkezdődött a beszámoló vitája. Felszólalók: Cservenka Fe- rencné (Pest, 4 vk) megyei pb első titkár, Juratovics Aladár (Csongrád, 7 vk) üzemvezető mérnök, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat vezetője, Salamon Hugóné (Komárom, 3 vk) megyei pb-titkár, majd ebédszünet után emelkedett szólásra Németh Károly (Bp. 10. vk) az MSZMP PB tagja, a KB titkára. (Folytatás az 5. oldalon) A* országgyűlés szünetében (Kiküldött munkatársunk telefonjelentése) Két program jegyében folyik az országgyűlés ülésszaka: a kormány beszámolóját hallhatták meg tegnap a képviselők, ma a tavalyi költségvetés szerepel a napirendi pontok sorában. Az első nap — o tegnapi nap — kérdések valahogy így fogalmazhatók meg: miért vannak gondjaink? Lázár György, a Minisztertanács elnöke expozéjában így fogalmazott: A megváltozott világgazdasági helyzetet helyesen vetette fel ugyan, bár az ötéves terv, s a végrehajtása szervezetten indult, de a feladat a vártnál nehezebbnek bizonyult. Ez részben abból ered, hogy a világgazdasági hatások erőteljesebbek, o cserearányok romlásból származó hátrány nagyobb, ahogy előre becsültük. Az 1976. évi aszály visszavetette a növekedés ütemét, és jelentős nemzeti jövedelemkiesést okozott. A gazdasági hatékonyság növelése, különösen a termelési szerkezet korszerűsítése összetettebb, költségesebb és időigényesebb feladat mint azt feltételeztük. Az objektív nehézségekhez járul, hogy az irányító- és szervező munkában nem sikerült kellően felzárkózni a megnövekedett követelményekhez: esetenként pontatlanul ítéltük meg a gazdaság belső folyamatait, nem elég hatásos a közgazdasági szabályozást ösztönző ereje, túlzott egyes vállalatok pénzügyi támogatása. Nem kielégítő az előrehaladás a gazdaságtalan termelés visz- szaszorításában, a munkaerő és a fejlesztési források hatékonyabb felhasználásában. Mindezek jelentik feladatainkat is; ahhoz, hogy a kitűzött célokat elérjük, az eddiginél nagyobb teljesítményre, a kedvezőtlen tendenciák visszaszorítására, és mindenekelőtt a hatékonyság növelésének lényeges meggyorsítására van szükség. A hozzászólások szünetében baranyai képviselőkkel beszélgettem. Kasó József, képviselő egy héttel ezelőtt megfogalmazott gondolatára tértünk vissza. Az országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának ülésén a termelés és értékesítés meghatározó szabályzók kérdését feszegette. Véleménye szerint jobban kell e témára figyelni, s ott ösztönözni jól, helyesen — rugalmasan —, ahol nemcsak a vállalati, de a népgazdasági érdekek is megkívánják. Hadd támasszam alá ezt egy példával: ha az exportunk alakulását vizsgáljuk — megyék, vállalatok helyzetében —, akkor elégedettek lehetünk. Ha viszont ugyanezt a népgazdaság szemüvegén keresztül vizsgáljuk, már korántsem rózsás a kép: exportunkat az állami dotáció ösz- szegével együtt nem o legjobbnak ítélhetjük. (A dotált termékek aránya magas.) A kormány elnökének expozéja is foglalkozott e kérdéssel, mondván: az exportszerkezet felülvizsgálatra szorul. Hellyel-közzel a jobb munkára való serkentés a hatékonyságra, a gazdaságosságra való törekvés szelleme hatotta át az országgyűlés tegnapi munkáját. A hozzászólók is mind ezt szorgalmazták, a termelés oldalát figyelve. A mai napon szólal fel az országgyűlés vitájában Horváth Lajos, megyénk tanácselnöke is. Előzetesen annyit: többek között az intézmények helyzetéről, egy intézményi törvény megalkotásának szükségességéről fog szólni. Szünetben megkérdeztem tőle, vajon milyen feladatokat szabott meg a megyei vezetők számára, az elnöki expozé. — További erőfeszítésekre van szükség megyénkben is, a minőségi kutatók javításában — mondotta — hiszen már lassan úgy állunk, hogy mennyiséggel nincs baj. De hozzátenném: jelenleg a megyei eredmények elsikkadnak az összegezéskor, kevésbé tudjuk, hogy hányadán állunk. Szeretném, ha a jövőben erről is hű képet kapnánk az országos feladatok végrehajtásának elemzésekor, vizsgálatakor. Kozma Ferenc Életszínvonal-politikánk Egészségügy, művelődés Leküzdjük a nehézségeket
