Dunántúli Napló, 1978. július (35. évfolyam, 179-209. szám)
1978-07-06 / 184. szám
e Dunantmi napló 1978. július 6., csütörtök l£itri ny Vi* iszvprnepietffés* E gyedülálló beruházás megvalósítását tűzte célul a Volán Tröszt, a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézetével karöltve. 1973- ban szerződésben állapodtak meg abban, hogy megkísérlik a Volán Vállalatok ipari szennyvizeit megfelelő berendezés segítségével olaj- és iszapmentesiteni. E szerint a létesítendő első ilyen tisztítómű Pécsett, a 12. sz. Volán Vállalatnál építendő fel, figyelembe véve azt a tényt, hogy 1973-as évre több mint másfél millió forint szennyvízbírságot rótt ki a vállalatra a Pécsi Viz- és Csatornaművek. A tervezést alapos előkészítő munka előzte meg. Vizsgálni kellett a szennyvizek keletkezésének okait. Megállapították, hogy a Volán 12. sz. Vállalat gépkocsitároiójának aszfalttal burkolt felületéről a csapadékvíz lemossa az olajat. A keletkezett szennyvizet a tárolótér csatornarendszere közvetlenül az élővízbe juttatta, károkat okozva ezzel a környezet élővilágában. Vizsgálták ezen kívül az iparivíz felhasználást is. Az adatik alapján megállapították, hogy a telepi kocsimosó vízfogyasztása 97%-a az összes iparivíz-fogyasztásnak, olaj- és iszapképző hatása pedig köztudott. A laboratóriumi vizsgálatok során kiderült, hogy a Volán 12. sz. Vállalatnál keletkező szennyvizeket lehet tisztítani, ehhez azonban megfelelő tisztítómű létrehozása szükséges, melynek tervezését a Budapesti Műszaki Egyetem irányítása mellett a Csongrád megyei Tanácsi Tervező Vállalat vállalta. A tervezés és kivitelezés két ütemben készült el. Először egy csapadékvizet tisztító betonmedence építése kezdődött meg. Feladata az lett, hogy a telepi gépkocsitároló területéről ösz- szegyűlt olajat tartalmazó szennyvizet összegyűjtse, mechanikai jellegű olajfogóban megtisztítsa, majd szivattyúk segítségével a tisztított vizet a városi csapadékcsatornába továbbítsa. Az olajfogó által ösz- szegyűlt olajat, olajszármazékokat leszívatással, az iszapot pedig — szükség szerinti időszakonként — markológéppel lehet eltávolítani. A „zápormedence” 150 köbméter víz tárolására képes, ami nagyjából tíz perces átlagos intenzitású záporesőnek a gépkocsitárolóra lehullt mennyiségével egyenlő. Az 1976 őszén végzett laboratóriumi vizsgálatok eredményei alátámasztották a „zápormedence" szükségességét és bizonyságul szolgáltak arra, Tisztítómű a 12. sz. Volán Vállalatnál A tisztított víz újra használható Védi a környezetet, az élővizeket hogy a létesítmény a várakozásoknak megfelel. A tervezés és kivitelezés második ütemében került sor az ipariszennyvíz-tisztító és visszaforgató berendezés létrehozására, amely a közelmúltban készült el. A létesítménynek már a neve is elárulja, hogy a szennyvíz tisztításán kívül az ipari víz regenerálása a cél. üzembe állításával jelentősen csökken majd a vállalat vízfelhasználása és a vizsgálati eredmények tanúbizonysága szerint megszűnik a szennyező anyagok élővízbe jutása. A vízforgató berendezést automatikus és kézi vezérlésre tervezték. Telepítésénél figyelembe vették a már meglévő csatornahálózatot, ezzel jelentősen csökkent az üzembe helyezés költsége. A szentendrei Vas- és Kazánipari Ktsz készítette el a gépi berendezéseket konténer formára úgy, hogy azok közvetlenül a szállítás után ráköthe- tők legyenek a közműhálózatra. A téli üzemelést a vállalat hőközpontjából odavezetett gőzfűtés biztosítja. A fűtés hatékonyságát fokozza az egész berendezést beburkoló alumínium külsejű hőszigetelő réteg. A szennyvíz tisztítását zárt, többrétegű előválasztón és több komponensű finomszűrőn átvezetve, vegyszerek hozzá- adagolásával oldják meg. A szűrők tisztítását melegvizes, esetleg szűrtvizes visszamosás- sal lehet elvégezni, sűrített levegő segítségével. Az elszeny- nyeződött szűrőkről visszamosott úgynevezett hulladékvizet a gépkocsimosó olajfogó és ülepítő medencéjébe juttatják vissza, ahonnét szintén gép segítségével történik az időszakonkénti tisztítás. A tisztított szennyvizet 300 köbméteres medencében gyűjtik össze, melyből szivattyúk segítségével a kocsimosó azt újra felhasználhatja. A szennyvíztisztító berendezés napi teljesítménye 300 köbméter. A szakemberek egyöntetű véleménye szerint a vízvisszaforgató létesítmény beruházási költségei hat év alatt megtérülnek. Az üzemeltetési költségek várhatóan tíz százalékát teszik majd ki a befektetett összegnek, így aztán az ismert működési adatok birtokában állítható, hogy a berendezésbe fektetett forintok nemcsak megtérülnek, hanem jelentősen hozzájárulnak a környezetünk védelméhez. Kiss József, a Volán 12. sz. Vállalat főmérnöke Forradalmasította az elektronikát Csillagok a kupolán A Volánnál üzembe helyezett vízforgató berendezés Vizy Zsigmond felvétele A csillagászat-történeti kiállítás részlete UTAZÁS TÉRBEN ÉS IDŐBEN A TIT budapesti planetáriumában Budapest ege borul fölénk a kupolában, majdnem úgy, mint a valóságban, ha ... Ha mindennapjainkban volna elegendő időnk meg-megállni, és elgyönyörködni a csillagos ég csodáiban. Hajdanvolt őseink az égitestek járásához igazították teendőiket, sőt, sorsukat is kiolvasni vélték az alakzatokból, amelyeket az egymáshoz „közeli" — valójában sok százezer fényévnyi távolságra levő — csillagok alkotnak. A Kos, a Halak, a Vízöntő... Ki ne hallott volna róluk és az egyéb állatövi jegyekről, amelyekben születni — a hagyomány szerint — eleve deter- mináltságot jelent: az egy jegyben, világra jöttek hasonló karakterűek, és hasonló jövő vár rájuk. Talán a babona maradt ránk a legöröklete- sebben elődeink eget vizsgáló buzgalmából. És ez különös módon megfér az ember egyre élénkebb érdeklődésével az űrkutatás iránt. És ki ne vágynék a Holdra, a Marsra utazni? A két véglet, a babona és az utópia közt ott a mindenki számára elérhető „utazás": a tudományos ismeretszerzés lehetősége. Tavaly augusztusban nyílt meg a TIT budapesti planetáriuma, és azóta 180 ezer látogatója volt — ami állandó telt házat jelent. Az egyórás előadások szünetében csillagászattörténeti és űrkutatási kiállítást szemlélhetünk meg a planetárium körbe futó folyosóján. Majd belépünk a kupolaterembe. Halk zene szól, s a fal panorámaképén úgy látjuk fővárosunkat, mintha a Duna fölött, egy képzeletbeli magas hídon állnánk. A terem lassan elsötétül, bejön a csillagász, és megkezdődik az előadás. A fejünk fölé vetített égboltot érzéki csalódás folytán sokkal nagyobbnak érezzük, mint amekkora a valóságban. A kupola átmérője 23 méter, és egyidöben 8900 csillagot képes láttatni. Ez okozza, hogy a szabad ég alatt érezzük magunkat. Ilyen nagy számú csillagot ugyanis az átlagos szemű néző a valóságban nem képes egyszerre észlelni. Zeiss Universal műszer segítségével ismétlődik meg nap mint nap a csoda: az utazás a Föld körül és a világűrben. Mert nem csupán a Magyar- ország fölött látható égboltot képes bemutatni a műszer. Például: csak kevesen jutnak el az Egyenlítő vidékére, ahol olyan csillagok is láthatók, amelyek nálunk mindig a horizont szintje alatt maradnak. S a planetárium elvisz bennünket oda is. És szféránkon kívül, lépésközelnyire a Naphoz, a Marshoz, a Vénuszhoz. Sétálhatunk a Hold felszínén, és mint valami időgépen, visz- szatérhetünk a múltba, hogy azt az eget láthassuk, amely a Föld forgástengelyének moz- gásp miatt a valóságban már soha többé nem borul fejünk fölé. Néhány előadáscím a repertoárból: A csillagok között: A Nap: Élet a Naprendszerben: Utazás térben és időben. Mindenkinek, aki Budapestre látogat, érdemes megtennie azt a tíz-tizenöt perces villamos- vagy autóbuszutat, amellyel a belvárosból el lehet jutni a Népligetbe. Ajánlatos előzetesen megvenni a Pesti Műsort, amelyből megtudható, hogy mikor milyen előadást vetítenek, sőt azt is, hogy pontosan melyik busszal vagy villamossal utazhatunk a planetáriumhoz. És még egy praktikus tanács: szerdára ne tervezze senki megtekintését, ezen a napon az intézmény zárva van. Tófalvi Éva Harminc éves a tranzisztor Nobel-díj a feltalálóknak Tranzisztorok és integrált áramkörök Feltalálói nevét talán még azok sem ismerik, akik naponta dolgoznak találmányukkal, a tranzisztorral. Pedig megérdemlik, hogy nagy tudósok sorában a rádió, telefon stb. feltalálóival együtt említsük nevüket. Éppen Popov és Bell találmányainak, a rádiónak és a telefonnak korszerűsítésénél alkalmazták legnagyobb mértékben Bardeen és Brattain találmányát. A két amerikai tudós harminc évvel ezelőtt fedezte fel a tranzisztort. Július 1-én hozták nyilvánosságra, hogy sikerült egy olyan erősítőt feltalálniuk, mely nem igényel fűtőteljesítményt, mint az elektroncsövek, nem törékeny, szilárd halmazállapotú és bekapcsolás után azonnal üzemkész. Szinte fel sem figyeltek e kis hírre. A szakembernek is csak az tűnhetett fel, hogy a közlésben egy mondat utalt arra, hogy az eszköz képes helyettesíteni az elektroncsövet. Barden és Brattain csak az első sikeres kísérlet volt. Bizonyítani, tévedéseket kizárni, véletlent kiiktatni, ez volt a legfontosabb ezután. És főleg gyakorlatilag is használható eszközt készíteni. Erre még fél év kellett. Ezért csak most, 1978-ban van a tranzisztor feltalálásának harmincadik évfordulója. Az elektroncső alkonya Lám, harminc év után a gyermek is ismeri a tranzisztor nevét, aminek felfedezése nem véletlen műve volt. Tudatos, hosz- szú évekig tartó munkával, soksok buktatóval sikerült megtalálni azt, amit kerestek. Walter Houser Brattain és John Bardeen, a Bell Telephone Laboratories fiatal tudósai tíz évig kísérleteztek, míg eljutottak az első működőképes tranzisztor megalkotásához. Egyikük sem volt még negyven éves, amikor a kísérletet elkezdték. A felfedezéskor Bardeen negyven, Brattain negyvenhat éves volt. Harmadik társuk, akit ugyancsak a tranzisztor egyik feltalálójaként tartunk számon, William Bradford Shockley, náluk is fiatalabb volt, 1910-ben született. Hajlamosok vagyunk egy-egy korszakalkotó találmány megszületését a véletlennek tulajdonítani. Van is alapja sokszor az ilyen szóbeszédnek, de ez a tranzisztor esetében nem így történt. Brattain és Bardeen kísérletei tudatosan irányultak a szilárdtest erősítő létrehozására. Különböző anyagokkal kísérleteztek. Galenit, pirít és más ásványok mellett a germánium volt a legfontosabb kísérleti anyaguk. A tranzisztort germá- niumkristályra helyezett tűérintkezőknek különböző feszültségre való kapcsolásával kialakuló kristályfeszültségek vizsgálatának eredményeként sikerült előállítaniuk. Rájöttek, hogy a természetben előforduló germánium szennyezettsége volt sok kudarcuknak az oka. A nagy tisztaságban előállított germá- niummal végzett kísérleteik meg is hozták az eredményt. Bár 1948-at tartjuk a tranzisztor felfedezési évének, mert ekkor hozták nyilvánosságra kísérleti eredményüket a feltalálók, az első tranzisztor már 1947 decemberében működött. Pontosan karácsony előestéjén írhatta Brattain a kísérleti jegyzőkönyvbe a működést bizonyító mérési eredményeket. De ez Egy évvel az első tranzisztor, az úgynevezett tűs tranzisztor feltalálása után Shockley egy elvileg új típusú, rétegtranzisztorként megismert eszköz működését dolgozta ki — elméletileg. 1951-ben el is készült Shockley tranzisztora is. A tűs tranzisztor hamar elterjedt, bár nem volt megbízható. Sok meghibásodás, megmagyarázhatatlannak tűnő, hirtelen beálló működőképtelenség és főként elég magas óra csak ott tette alkalmassá az elektroncső helyettesítésére, ahol nagyon lényeges volt a kis fogyasztás jés a kis méret. A rétegtranzisztor már sokkal megbízhatóbb volt. A gyártási eljárások tökéletesedése és áruk rohamos csökkenése révén betörtek a mindennapi életbe is. Jellemző, hogy a feltalálás utáni tizedik évben már több mint ezer típus volt forgalomban és a világon gyártott tranzisztorok számát már össze lehetett vetni az elektroncsövekével, összehasonlításul: ma legalább huszonötször több tranzisztort gyártanak, mint elektroncsövet. Természetesen nemcsak mennyiségben fejlődött a tranzisztorgyártás, hanem minden jellemzőjében. Használhatók ma már nagyteljesítmények vagy nagy frekvenciák esetében is. A méretük az első borsónagyságúról a szinte csak nagyítóval látható méretre csökkent. Nem ritka ma már az integrált áramkörökben — egy régi tranzisztor nagyságú térfogaton — száz tranzisztor Integrált áramkörök Hogy mennyire forradalmasította az elektronikát a tranzisztor, azt talán legjellemzőbben a számítógépek fejlődésén lehet lemérni. Az első elektroncsővel működő számítógépek több szobányi nagyságúak voltak. Később ezt sikerült néhány nagyobb szekrény méretére leszorítani. Ez a gép 18 000 elektroncsövet tartalmazott és 170 kW volt a fogyasztása. Szinte állandóan javították, mert a sok ezer elektroncső közül mindig meghibásodott valamelyik. 1956-ban végül szétszerelték, helyét tranzisztoros, második generációs gépek foglalták el. Ezt követték az integrált áramkörös harmadik generációs, alig bőröndnyi, nagyteljesítményű számítógépek. Ezeknek egyik kisteljesítményű, zsebben hordozható egyszerűsített változatát a zsebszámológépet már gyermekeink is használják. A tranzisztor 30 év alatt bevonult mindennapi életünkbe. Akiknek köszönhetjük, Brattain, Bardeen és Shockley 1956-ban a tranzisztor felfedezéséért megkapták a fizikai Nobel-díjat. Hillebrand Lajos
