Dunántúli Napló, 1978. július (35. évfolyam, 179-209. szám)

1978-07-01 / 179. szám

s Dunantmt napló 1978. július 1., szombat MECSEKI SÉTÁK Váralja Folyóirat-ismertető A Szovjet Irodalom ■ r I ■ ■ r 7 I 71 júliusi számából — Idefigyeljen, tudja hány madaram van? — Nem tudom ... — Legalább tizenhét fajta. Díszmadarak... Nem győzöm írni: barát-, nimfa-, énekes-, rózsafejű-, perszonáta-, hullámos-, auszt­rálsávos papagáj, aztán gyé­mánt galamb, zebra-pinty, ja­pán sirály, selyemcsibe, ez utóbbinak nincs is tollazata, testét szőr borítja. — ... Szóval rengeteg van. Látja ez az építmény, ez ép­pen megfelelt volna elképze­léseimnek. A nagymányoki bá­nyáé volt valamikor, most a tanácstól bérelem, gondoltam díszmadárparkot rendezek itt be, a régi bányavasútból út­törővasút lesz, a kiránduló gyerekeknek igazán szép él­ményt jelentene. De most megakadt a dolog — mond­ja csüggedten Weiszenburger Antal, nyugdíjas bányász, aki 28 esztendőt húzott le Zobák- aknán, és már jó évtizede foglalkozik díszmadarakkal, hazai, külföldi kiállításokon is megjelent, azt mondja, ha va­laki most madárállományáért felkínálna ötvenezer forintot, nem biztos, hogy egyáltalán szóba állna vele ... A toronyszerű épület most a Váralján épülő — kirándu­lóhely büféje, már el is keresz­telték — Kalmár Lajos erdő­mérnök, kárászi erdészetvezető szerint Kakukk csárdának, Bencze József erdész szerint Stiglic-bárnak. A néhány lépésnyi teraszon kockás kertiasztalnál üldögé­lünk, Weiszengruber Antal fe­lesége kínálná a Szalon sört, de nincs, csak osztrák és „jugó” sör, egy magas férfi egyszerre két üveggel kér, le­lép a patakhoz, a palacko­kat hűti a valóban nagyon hideg vízben. Tolna megye aisó kis nyúl­ványa szinte beékelődik Ba­ranyába, hát itt, a Keleti-Me- cseknek ezen a gyönyörű pe­remén van Váralja, Szászvár­hoz nagyon közel, Pécshez vagy negyven—negyvenöt ki­lométerre. A községből más­fél kilométeres út vezet fel a völgybe, a Mecsek talán leg­fiatalabb kirándulóközpontjá­ba. A betonút végén egy tisz­tás nyílik, kőművesek építik a KISZ-tábor apró kis házait, továbbhaladva már kissé kes- kenyedik a völgy és merészeb­ben lejtőzik a hegykoszorú is. A Nagy-hegy már kékesszürke párába vész el* pedig légvo­nalban alig van távolabb kétezer méternél. — Nézzük meg a tavakat — mondja Kalmár Lajos, föl is megyünk a lépcsőzetesen elhelyezkedő öt tóig, a legal­sóból már patakként csurog a karsztvíz a község irányába. A gát peremét kövekkel rakták ki, hogytak helyet a túlfolyás­nak is, azt tervezik, hogy majd pisztrángot telepítenek a vizekbe, azt hiszem, a szi- várványos pisztráng az, ame­lyik elviseli a 12—14 fokps vizet, a többi fajta már csak ennél hidegebb környezetben él meg. Kezem fejét beleló­gatom, elgémberedik az uj­jam, jöhetnek a pisztrángok, a víz megfelelő. Végtelenül nyugalmas vi­dék ez, a völgyben megszo­rul a meleg, a levegő most — két-háromnapos eső után — párás, a vastag és nyirkos avar alatt fejlődik a galambi- ca, a kékhátú, meg a vargá­nya, a patak csobogása és az erdő örök suttogása aláfesti a madarak koncertjét. Ősi — szinte mozdulatlan — világ ez, s ezért is jelölték meg Váral­ja környékét természetvédelmi körzetnek, mintegy 850 hektár­nyi területen. De hát mi is az a tájvédelmi körzet? Kalmár Lajos mondja: — Meg szeretnénk óvni az utókor számára ennek a vi­déknek, vagyis a Keleti-Me- cseknek természeti adottságait növény- és állatvilágát, úgy, ahogy ez már itt évszázadok alatt kialakult, gondosan ösz- szeegyeztetve az erdőgazdál­kodási tevékenységgel. Min­denféle fejlesztésnek ezt a célt kell figyelembe vennie. Például a fakitermelésnek is erre vonatkozóan' meg van a maga szigorú rendje. A leg­szükségesebb utak építésénél lehetőleg ki kell kerülni a patakokat, és autóval is csak a KPM által engedélyezett utakon szabad közlekedni. A gépkocsik mosása a patakok mentén általában tilos, ügyel­ni kell a csendre, tisztaságra. Csak a tájba illő hétvégi há­zakat szabad felépíteni, tehát egy ,,modern" lapostetős épü­let szóba sem jöhet. A Keleti-Mecsek még —és szerencsére — eléggé „szűz” terület. Szarvasok, vaddisznók, őzek — de még a borz is — viszonylag nyugalmas környe­zetben él. Az őshonos faállo­mánynak több mint fele bükk, aztán kocsánytalan tölgy, ki­sebb része hárs, cser és gyertyán. Különlegesség itt az ezüsthárs, amely mellesleg csak a Mecsekben található. Védett növény a ruszkusz, az őszi kikerics, a vad pünkösdi rózsa. Visszamegyünk a váraljai völgy bejáratához, a legalsó — vagyis az ötödik tavacska aljáig. Több mint 120 esz­tendős öreg tölgyfa nyújt ár­nyékot az ideérkező kirándu­lóknak. Mert már szállingóznak, pe­dig hétköznap délutánra jár az idő. Szekszárdi, pécsi ko­csikkal találkozunk. A büfé­ben ennivaló után érdeklőd­nek. Nincs. A büfé gazdája a Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat. Ha egy kicsit jobban rokonszenveznének a büfével, azaz a Kakukk csárdával, (mert italban ugyan nincs hi­ány ...), akkor egy hűtőszek­rényt — élelmiszerek részére — már eleve beállíthattak volna. Ehhez különösebb üzle­ti érzék sem kell. Rab Ferenc A Szovjet Irodalom új száma kellemes meglepetésekkel szol­gál olvasóinak. Irodalomtörté­neti érdekességű közleménye Vlagyimir Orlov munkájának, a nagy orosz költő, Alekszandr Biok életregényének (Gama- jun — a Bajkiáltó madár) két fejezte, mely itt kerül először a magyar olvasó elé. Az utóbbi évtizedek kutatásai sok érde­kes, új tényt derítettek fel az orosz századelőről, a szimbolis­ták irodalmi tevékenységéről. Színes eleven képet fest regé­nyében Orlov Biok házasságá­ról Ljuba Mengyelejevával, és be­mutat számos eddig kevéssé is­mert köjtőt, köztük Andrej Belijt, Konsztantyin Balmontot, Szergej Szölovjovot. Megjeleníti mind a korabeli irodalmi életet, a szim­bolista csoportok egzotikus vi­lágát, mind pedig a hírhedt 1905-ös Véres Vasárnap jelen­tőségét Biok életében és költé­szetében. A közleményhez kap­csolódik Biok hat — magyarul először publikált - verse, me­lyek az életrajzi fejezetek törté­netének idején születtek. Fordí­tójuk Veress Miklós költő. Az életregény Világhy József hoz­záértő, szép fordításában lát napvilágot. Ugyancsak irodalomtörténeti jelentőségű a 150 éve született Nyikolaj Csernyisevszkij szám­űzetésből feleségéhez írt leve­leinek közreadása. Megismer­jük belőlük az orosz „irodalom Prométheuszának” - tűzgyújtó­jának - nevezett híres forradal­Képmagnót vándoroltatnak az Országos Papíripari Vál­lalat gyáregységei között. Ezt az ötletes és korszerű mód­szert választották a szakem­berek a legjobban bevált munkamódszerek vizuális át­adására. Elsősorban azokata technikai fogásokat veszik képmagnóra, ahol a fő sze­rep még a kétkezi munkában, a mozdulatokban rejlik. Nem­régiben például a vállalat dunaújvárosi és diósgyőri üze­meiben a papírválogatás és csomagolás munkafázisait örö­kítették meg képmagnón. A jól bevált szakmai fogá­sokat levetítették a Lábatlani Vékonypapírgyárban, ahol so­kat tanultak a képmagnón már-író kemény, bajokon edzett karakterét, családja iránti oda­adó szeretetét, és azokat a nyo­morúságos körülményeket is, amelyek a múlt századvég poli­tikai számüzöttjeinek osztályré­szül jutottak. Azoknak pedig, akik nyaralás, utazás közben tartalmas szóra­kozásra várnak, jószívvel ajánl­hatjuk Vlagyimir Tyendrjakov Holdfogyatkozás című kisregé­nyét, mely a mai emberi kap­csolatokról, munkáról és szere­lemről szól. „Egy rossz jó em­ber” — Pavel Krohalev harcát ismerjük meg ebben az írás­ban, aki bár becsületes, lelkiis­meretes, derék ember, hiányzik belőle az emberi melegség, nem tud eléggé szeretni. Emiatt vesz­ti el feleségét, Maját. „Az em­berek sorsa egymásba fonódik. Ezer és ezer szállal kötődnek egymáshoz. A legegyszerűbb és legszorosabb kapcsolat a — Fér­fi és Női a kezdete minden­nek... És ez pattan meg leg­gyakrabban" — írja Tyendrjakov. Hősének, Krohalevnek minden erőfeszítése hiábavaló, érzelmi szegénysége miatt nem tudja magához kötni társát, nem tud­ja visszaszerezni hitványabb, de színesebb egyéniségű riválisá­tól. Mozgalmas, cselekményes és elgondolkodtató Tyendrjakov új kisregénye, melyet Soproni András fordításában olvasha­tunk. Mezey Katalin látottakból, ugyancsak a lá­batlani üzemben a képmag­nó segítségével derítettek ki egy rejtett hibaforrást. Az egyik gyorsfordulatú szalvéta- feldolgozó-berendezés ugyan­is gyakran összegyűrte, kilyu­kasztotta és rosszul hajtotta össze a szalvétákat. Szabad szemmel nem tudták megálla­pítani a gép hibáját. Amikor azonban a kamerával felvet­ték, majd lassítva újra és újra visszajótszották a kép­magnón a berendezés műkö­dését, rájöttek, hogy hol szo­rul javításra. A gyakorlatban jól bevált képmagnós tapasztalatcserét a jövőben is alkalmazzák a pa­píripari vállalat gyáraiban. Nagyszerű kezdeményezés T apasztó latcsere képmagnóval Egészségünk kérdései Fertőző nemibelegségek A fiatalkorúak szexuális igé­nyei, elvárásai ősidők óta nem változtak, mert a hormonális rendszerünk sem változott meg fiziológiásán. Megváltozott azonban a felgyorsult élet dik­tálta társadalmi, egyes szemé­lyek közötti érintkezési formák alakja, tartalma, igénye. Kezdjük a bemutat­kozással Régen szervuszt mondtunk, ha .összetalálkoztunk. Szervusz latinul szolgát jelent, s ha fe­lettesünket vagy feljebbvalón­kat üdvözöltük akkor az „alá” szócskával fejeztük ki aláren­deltségünket s az alászolgáját használtuk. Szerencsére divat­ját múlta, de azt még sokszor hallhatjuk, hogy szia vagy sze­vasz. Újabban a külföldieket majmolva átvettük a hello-t, amely a bemutatkozást is „helyettesíti”. S itt kezdődik az orvos gondja. Nekünk szakorvosoknak lé­nyeges tudni azt, hogy hol ke­ressük a fertőző nemibetegsé­gek forrását, gócát, mert csak így tudunk ellenük küzdeni és csak így tudjuk őket gyógyítani. Ezért fontos a név, a lakás és a foglalkozás ismerete. Szakrendeléseinken nem egy­szer feleli a beteg, hogy nem ismeri a fertőző egyén nevét. Stoppos nő volt és ő felvette az utazási segélykérőt. A helló­helló elhangzása után a lé­nyegre tértek. így csak a go­norrhoea megszerzésére volt idő, a bemutatkozásra már nem. Ezután a feleslegessé vált útitárstól igyekezett meg­szabadulni, hogy- a következő­nek helyet adhasson. Tehát a nemi partnerek gyakori cserél­getése valóban nem kíván töb­bet a lényegnél. így válik a stoppos gonorrhoea nonstop tri perré, szerencsés esetben csak fertőző húgycsőfolyássá, ha más nemibetegséget nem szerez ugyanakkor hozzá. Lánc­szerű reakció ez és a nők ki­zsákmányolásának egyik legal­jasabb megnyilatkozása. Mi nem kérünk személyazo­nossági szám ismeretet, de a fertőző egyén nevét, lakását azt igen. Ezt is azért, hogy igen diszkrét módon felkérhes­sük, hogy engedje kezelni ma­gát. Meg kell jegyeznem azt, hogy nem vagyunk büntető in­tézet. Mi gyógyítani akarjuk a beteget és a fertőzés tovább­terjedését megakadályozni. Természetesen ha ez szép szó­val nem megy, a hatóság segít­ségét vesszük igénybe. Erre ak­kor kerül sor, ha a jelentett fertőzött, akár férfi, akár nő, nem jelentkezik szakrendelé­sünkön. Ismeretes, hogy a nő nem tudhatja, hogy beteg. Nem lát magába, így nem ismeri a fer- tőzöttsége tüneteit. A férfi ön­ként jelentkezik, mert észreve­szi betegségét. Előfordul, hogy nem adja fel partnerét, mert fél az esetleges kellemetlen családi következményektől. Mi erre is vigyázunk orvosi titok­tartásunkkal. Előfordul az is — most már mind gyakrabban — hogy a nemibetegségekkel fertőzöttek azért nem jelentkeznek szak- rendeléseinken, mert tünetmen­tessé váltak azzal, hogy anti­biotikumokkal kezelték magu­kat orvosi, szakorvosi rendelé­sek, vizsgálatok nélkül. így pl. a syphilis (vérbaj) a megszo­kott kórképtől eltérően, sokkal későbben mutatkozik, még a szakorvosokat is megtévesztően. Gyakran gyógyszertúlérzékeny­séget, ártatlan gombás bőrbe­tegségeket stb. utánoznak, s csak későbbi esetleges vérvizs­gálatok derítenek fényt arra, hogy a betegnek régebben szerzett syphilise, fertőző nemi­betegsége van. Ennek pedig az az igen nagy veszélye, hogy közben a beteg számtalan sze­xuális partnerét, családtagjait fertőzte meg. Tévedés ugyanis azt hinni, hogy a penicilin fel­fedezésével megszűntek a fer­tőző nemibetegségek. Turizmu­sunk is liberalizálódott, s a kül­földi szexuális „tapasztalatcse­rék" eredményeit itthon, szak- rendeléseinken szűrhetjük le. A nemibetegséget kapott nő — nem árt ezt tudni! — egy élet­re beteggé teheti születendő gyermekét, szerencsétlenné egész családját. Csak az orvos segíthet Tehát jegyezzük meg azt, hogy nemiszerveink, bőrünk legcsekélyebb elváltozásai ese­tén is, azonnal forduljunk a szakorvoshoz, ahol az időben és célszerűen elkezdett gyógy­kezelésekkel a fertőző nemibe­tegségek meggyógyíthatok. A gyógykezelésekhez szükséges gyógyszereket a betegek in­gyen kapják. Dr. Dvorszky Kornél a Baranya megyei Bőr- és Nemibeteggondozó Intézet vezető főorvosa „BUDAVÁRI VIGASSÁGOK” A Hilton Szálló belső udvarán „Buda­vári vigasságok" cimmel opera, valamint pantomim-bemutatókat rendeznek az idei nyáron. Bemutatják az „Úrhatnám szolgáló,,-t< a „Zenemester"-t, valamint a „Vásári komédiá”-t. Ez utóbbit Köllő Miklós és pantomim-együttese adja elő. Az első előadásra június 21-én került sor. A képen: Jelenet az „Úrhatnám szolgálódból.

Next

/
Thumbnails
Contents