Dunántúli Napló, 1978. július (35. évfolyam, 179-209. szám)
1978-07-30 / 208. szám
1978. JÚLIUS 30. TÁRSADALOMPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5. A mecseknádasdi tájházból két kiállítási részlet: az úgynevezett tisztaszoba és műhely — Szokolai felv. — Nemzetiségi kultúra \ Baranyában (2.) A nemzetiségiek falusi viszonyaiból következőleg a közművelődésben elsősorban a népi kultúra, a népi hagyományok és szokások ápolása volt az uralkodó. A változó viszonyok megkívánják, hogy a nemzetiségi kultúra ne rekedjen meg ezen a szinten, hanem élő szocialista kultúrává fejlődjön. Ezért a távlati program előtérbe helyezi a könyvtárat, a mozit, a múzeumot, a sajtót, a rádiót, a televíziót, a könyvkiadást, a színházat és a hivatásos művészet egyéb területeit. Jelentős továbblépést tervez az öntevékeny művészeti mozgalomban, a klubszerű művelődési foglalkozásokban is. A közművelődés bázisai A művelődésben nélkülözhetetlenek az intézmények. Arra törekszünk, hogy a nemzetiségi közművelődésben is épüljenek ki a folyamatos és tervszerű tevékenység szilárd bázisai, az intézmények. Sajátos viszonyaink miatt ezek legtöbbször nem önállóak, hanem közös intézmények, illetve ezek keretében kialakított olyan részlegek, amelyeknek önálló nemzetiségi profilja van. (Pl. könyvtár, művelődési otthon, múzeum, rádió, televízió stb. keretében.) Sajátos szerepet vállalhatnak a közművelődésben a nemzetiségi klubok. Tervezzük, hogy az alsófokú központokban és az érdekelt városokban fokozatosan nemzetiségi klubok létesüljenek és ott lehetőleg komplex közművelődés folyjék. Meg kellene gyorsítani Pécsett az önálló épületben tervezett délszláv klub kialakítását. Az anyanyelvű kultúra fejlesztésében kiemelkedő feladata van a könyvtáraknak. A közművelődési könyvtárakban a megyében ma 23 ezer német és 8000 szerb-horvát nyelvű könyv található. Pécsett német, Mohácson délszláv báziskönyvtár működik. Hatáskörük Baranya, Tolna és Bács-Kiskun megyékre terjed ki és 97 települést látnak el könyvvel. E mellett író—olvasó találkozókat, vetélkedőket, olvasótáborokat, kiállításokat stb. szerveznek. Tovább kell bővíteni a nemzetiségi könyvtárhálózatot, jelentősen növelni kell a könyvállományt és ki kell egészíteni fonotékával, nagyobb választékkal vonzóbbá kell tenni a nemzetiségi folyóirat- és újságolvasást, erősíteni az iskolák és könyvtárak kapcsolatát, szélesíteni az olvasómozgalmat, valamint bővíteni a lakosság anyanyelvű könyv- és folyóiratvásárlási lehetőségét. A mozikban gyakrabban és rendszeresebben lehetne a nemzetiségi lakosság számára szerb-horvát és német nyelvű filmeket vetíteni. Ennek érdekében szükséges bővíteni a szinkron nélküli filmek választékát. A múzeumok munkójánok eredményeit példázza a mohácsi délszláv és a mecsekná- dasdi német állandó néprajzi kiállítás. A nemzetiségi népi kultúra anyagának gyűjtése és feldolgozása továbbra is fontos, részben mert az életmód változásával gyorsan elsüllyednek ezek a szellemi és tárgyi értékek, másrészt, mert nélkülözhetetlen anyagot szolgáltatnak a nemzetiségi kultúra továbbépítéséhez. Különösen a szellemi néprajzi gyűjtésben kellene nagyobb lépésben haladni. A múzeum és a honismereti mozgalom közös feladata az is, hogy a nemzetiségiek haladó történeti hagyományait (antifasiszta ellenállás, partizánmozgalom, munkásmozgalom) feltárják, emlékeit bemutassák. Az öntevékeny művészeti együttesek továbbra is a köz- művelődés fontos fórumai és eszközei. A korábban egyeduralkodó táncegyüttesek mellé kell felzárkóztatni a nemzetiségi versmondást, színjátszást, bábozást, a kórus- és zenekari mozgalmat, általában a nyelvápolást is elősegítő művészeti tevékenységet. A hivatásos művészet keretében szívesen látnánk, ha a pécsi színház művészei nemzetiségi nyelvű irodalmi és zenei műsorokat adnának, ha a Filharmónia és az ŐRI hangversenyeket rendezne, esetleg vendégművészek meghívásával a nemzetiségi lakosok számára, ha a megyei folyóiratok és lapok publikálnának a jelentkező nemzetiségi írók, költők műveiből. Szeretnénk felkutatni, támogatni, kiállításra hívni a nemzetiségi származású képző-, ipar- és fotóművészeket, illetve segíteni a tehetséges nemzetiségi fiatalokat abban, hogy művészetoktatási intézményekben továbbtanuljanak. A művelődésben egyre nagyobb feladatot vállal magara a rádió és a televízió. A Magyar Rádió Pécsi Stúdiója szombaton és vasárnap 45—45 percben, a hét többi napján pedig 30—30 percben sugároz német és szerb-horvát nyelvű műsort. 1978. július 1- től a Magyar Rádió megindította országos adón, a 3. műsor keretében a nemzetiségi műsor sugárzását. A heti 30— 30 perces német és szerb-horvát nyelvű országos műsor készítése is a Pécsi Stúdió feladata. 1978. augusztus 20-tól a Magyar Televízió is bevezeti a 2. programban a német és szerb-horvát nyelvű adásait. Az egyelőre havi 30—30 perces műsor megalkotására a Pécsi Körzeti Stúdió kapott megbízást. Távlati terveiben szerepelteti hazai nemzetiségi írók forgatókönyve alapján nemzetiségi nyelvű tv-játékok, kisfilmek készítését és lépéseket tesz magyar—jugoszláv, magyar—NDK koprodukciós műsorok készítésére. A bővülő televíziós és rádiós program a nemzetiségi művelődés jelentős próbatétele lesz és a továbbfejlődésnek is minden bizonnyal kiváló eszközévé válik. A nemzetiségi szövetségek hetilapjaiból 1400—1500 példányt vásárolnak Baranyában. (Neue Zeitungból 8—900-at, a Narodne Novine-ből 5—600- at). A két nemzetiségi lap tervezi közművelődési jellegű munkájának szélesítését, az ifjúságot is nagyobb számban kívánja bevonni az élénkülő irodalmi tevékenységbe. Kívánatos lenne, hogy e lapokat még többen fizessék elő és olvassák a megyében. Az utóbbi években kibontakozóban van hazánkban a nemzetiségi tudományos kutatás, amelyben Baranya jelentős szerepet fog betölteni. A kutatás főként három bázisra támaszkodik. A szociológiai kutatások a MTA Dél-dunántúli Tudományos Intézetben folynak. Tervbe vették a nemzetiségi lakosság mikrostruktú- rájának, életmódjának, a társadalmi fejlődéssel való kapcsolatainak és a nemzetiségi kutatások módszertanának vizsgálatát. A nemzetiségtörténeti kutatásokat a Megyei Levéltár szervezi, amelynek eredményeként megjelenteti a Baranya megye nemzetiségeinek története c. kötetet. A nemzetiségi értelmiség A Pécsi Janus Pannonius Múzeum és a Mohácsi Országos Délszláv Bázismúzeum elsősorban a német és a délszláv népcsoportok tárgyi és szellemi néprajzát kutatja és dolgozza fel. Mindhárom intézménynek e munkához személyi megerősítésre lesz szüksége. A Dunántúli Tudományos Intézet tervezi nemzetiségi kutatócsoport létrehozását, amelyet később nemzetiségi kutatóintézetté lehetne fejleszteni. A pécsi Tudomány- egyetem Módszertan' Tanszékére támaszkodva az 1980-as népszámláláshoz kapcsolódva tovább vizsgáljuk a megye nemzetiségeinek demográfiai viszonyait és az adatok elemzését közzétesszük. Sajátossága nemzetiségi viszonyainknak, hogy kevés a nemzetiségi értelmiség. Számuk jelentős növelése elengedhetetlen a nemzetiségi kultúra fejlődéséhez. Ezen belül a legfontosabb a megfelelő számú és minőségű pedagógus és közművelődési szakember. A pedagógushiány egyik oka, hogy az iskolafenntartók nem hirdetnek állásokat nemzetiségi pedagógusok számára. A pedagógusképzésnek kiépültek az intézményei. Középfokú óvónőképzés van Pécsett, amelyre továbbra is szükség lesz. A felsőfokú óvónőképzés Sopronban és Kecskeméten, a felsőfokú tanítóképzés Baján történik a megye számára. A Pécsi Tanárképző Főiskolán folyik a német és a délszláv nemzetiségi tanárképzés. A jövőben a felvételi keretszámok és a szakpárosítások megállapításánál pontosabban kell figyelembe venni a tényleges általános iskolai és közművelődési szükségletet, sőt, a kombinált pedagógus-közművelődési képzés lehetőségét is. Eredményesebben kell közreműködni az új diplomások elhelyezésében. Az egyéb felsőoktatási intézményekben továbbtanuló nemzetiségi fiatalok pályájának alakulását nem ismerjük eléggé. Bár a továbbtanulók arányszáma nem kisebb — sőt, a németek körében nagyobb — a magyarokénál, mégis objektív és szubjektív okokból a felsőoktatási intézményekből kikerülő értelmiségiek jó része elvész nemzetisége számára. A falu és a szórvány jellegű települési viszonyok nem tudtak megfelelő munkaalkalmat kínálni. Megfelelő munkahelyet és érdekeltséget kell teremteni az értelmiség kialakításához, hiszen a valóságos társadalmi szükségletek, a nemzetközi kapcsolatok igénylik a legkülönbözőbb területeken a nemzetiségi nyelvet jól beszélő értelmiségieket, szakembereket. A jövőben az oktatási intézményeknek meggyőző képzési és nevelési eredményekkel, a társadalomnak pedig megfelelő érdeklődéssel és ösztönzőkkel nagyobb mértékben kell bizonyítaniuk a kétnyelvűség és a kettős kulturáltság értékét. Törekedni kell arra is, hogy a nemzetiségi kultúra alakításában és terjesztésében a nem pedagógus értelmiségiek fokozottabban vegyenek részt. A nemzetiségi értelmiség TIT által tervbe vett összefogása jól szolgálhatja ezt a törekvést. Számítunk a nemzetiségiek munkájára A megyei program hosszú távra készült, megvalósulása csak folyamatos, következetes munkával és hosszabb idő alatt érhető el. Szükséges hozzá jelentős objektiv leltétel, mégis a szubjektív tényezőknek döntő szerepe lesz. A helyi és a megyei irányításba is több nemzetiségi értelmiségre lesz szükség. Az anyanyelvi nevelésben nagy a szerepe a nemzetiségi családoknak, a közművelődésben pedig igen fontos, hogy meglegyen az anyanyelvi művelődés igénye. A nemzetiségi kultúra sorsa nagymértékben a nemzetiségiek kezében van. A program a nemzetiségi szövetségek, a szakemberek, aktívák közös munkájából született. A megvalósulás is elsősorban a nemzetiségiek akaratától, részvételétől függ a szocialista demokrácia és a szocialista kultúra kiteljesedő folyamatában. Takács Gyula A szocialista magyar társadalom születése (7.) Hz osztálykülönbségek kiküszöbölése felé Eddig elemzéseink azt bizonyítják, hogy társadalmi szerkezetünk fejlődésének alaptendenciája a tőkés társadalomtól örökölt osztályegyenlőtlenségek felszámolása, az osztályok közeledése. Társadalmunk két nagy osztályának, a munkásosztálynak és a parasztságnak közeledése, a közöttük levő osztálykülönbségek csökkenése, d parasztság vázolt társadalmi integrációja és az értelmiség elkülönülésének mérséklődése egyaránt az osztályok közötti különbségek megszűnésének irányába mutat. Ezt a folyamatot igazolja az is, hogy azokban a háztartásokban, ahol legalább két aktív kereső van, csak a háztartások 46 százaléka egységes az aktív keresők osztályhelyzete szempontjából és 54 százalékban különböző osztályhelyzetű emberek élnek egy háztartás, egy család keretei között. A több keresővel rendelkező háztartások közül 900 ezer homogén. Ennek 61 százalékában csak munkás, 12 százalékában csak paraszt, 25 százalékában csak értelmiségi és egyéb szellemi és 2 százalékában csak kisárutermelő aktív kereső van. A vegyes összetételű háztartások száma több mint 910 ezer, tehát meghaladja a több keresős homogén háztartások számát. A vegyes összetételű háztartások számának növekedése mellett ugyanakkor ezek belső összetételének átalakulása is figyelemre méltó. Ma már kétszer annyi munkás-szellemi háztartás van, mint munkásparaszt háztartás. Ezen munkás-szellemi háztartások többségében a szellemi háztartástag nem értelmiségi szellemi dolgozó. A szakalkalmazottak és irodai dolgozók ugyanis munkájukban és létviszonyaikban már napjainkban is sok tekintetben közel állnak a munkás- osztályhoz. Ez az úgynevezett egyéb szellemi réteg napjainkban az aktív keresők mintegy hatodát teszi ki, és e réteg, valaminta munkásosztály szellemileg legkvalifikáltabb rétegei között a közeledés azt eredményezi, hogy szélesedik az a mezsgye, amelyben a szellemi és fizikai munka megkülönböztetése egyre inkább értelmét veszti. Az osztályok közeledése, az osztályok közötti különbségek mérséklődése és — belátható időn belüli — megszűnése tehát napjaink strukturális fejlődésével minden vonatkozásban bizonyítható. Az osztályok közeledésénél azonban — tapasztalataink szerint — hosz- szabb időszakot vesz igénybe azoknak az osztólyjellegű különbségeknek és egyenlőtlenségeknek megszüntetése, amelyek nem különíthetnek el egyszerűen osztályokat, azonban eredetükben az osztály- egyenlőtlenségekre, a korábbi osztályszerkezetre vezethetők vissza. Ezek az osztályjellegű különbségek viszonylag erőteljesen kifejeződnek a társadalom egyes konkrét intézményrendszereiben, a településszerkezetben, az iskolarendszerben, a lakásviszonyokban, az egészségügyi rendszerben stb. A korábbi osztályegyenlőtlenségeket közvetlenül örökítik tovább ma még bizonyos származási és örökölt vagyoni egyenlőtlenségek is. Tudjuk azonban azt is, hogy az itt jelzett egyenlőtlenségek csak részben vezethetők visz- sza a szocialista építést megelőző társadalomszerkezetre. A munka, a hatalom és ebből következően az életviszonyok egyenlőtlen megosztása a szocialista társadalom építése során is fennáll. Mivel társadalmunk szerkezetében az örökölt egyenlőtlenségek mellett egyre nagyobb szerepe van a szocialista építés során létrejött társadalomszerkezetnek és az ebből fakadó társadalmi különbségeknek, különös figyelmet kell fordítanunk társadalmi rétegződésünk jelenlegi állapotának vizsgálatára, a szocialista építés során létrejött társadalomszerkezetet meghatározó mechanizmusok elemzésére. Ez mindenekelőtt a társadalompolitika és a gazdaságpolitika struktúra alakító, illetve befolyásoló szerepének analízisét, a technikai fejlődés és a munkamegosztás alakulásának a társadalmi struktúrára gyakorolt hatását és az úgynevezett „másodlagos gazdaság", tehát a társadalmilag szervezett termelésen és elosztáson kívüli kereső tevékenységek és jövedelem-átcsoportosulások és a társadalmi struktúra közötti összefüggések vizsgálatát jelenti. Az itt jelzett osztályjellegű egyenlőtlenségek egyik tipikus példájaként említhetjük meg o város és a falu közötti különbséget. A város és a falu közötti különbség nem egyszerűen az eltérő települési jelleg következtében volt és részben maradt is osztályjellegű különbség. A város és o falu az eltérő történelmi fejlődés következtében különböző termelési viszonyok hordozójo volt, és ezekre a különböző termelési viszonyokra épültek rá azok a társadalmi különbségek, társadalmi egyenlőtlenségek, amelyek a két települési forma között osztályjellegű egyenlőtlenségeket teremtettek. Kolosi Tamás (KÖVETKEZIK: 8. VÁROS ES FALU) A szívsebészet országosan kiemelt programjában Debrecen is szerepet kapott, dr. Schnitzler József professzor vezette II. számú Sebészeti Klinikán már évek óta dolgozik egy szívsebészeti munka- csoport dr. Gömöry András professzor irányitásával. A következő években ez a munkacsoport — a hátteret képező kivizsgáló apparátussal együtt — egy regionális központtá fejlődik. Ma már rendszeresen, hetenként végeznek motoros szívműtéteket, zárt szív- és érműtéteket. Emellett az elektromos szivritmuskeltő — Pacemaker — beültetéseket is elvégzik.
