Dunántúli Napló, 1978. július (35. évfolyam, 179-209. szám)

1978-07-27 / 205. szám

6 Dunántúli napló 1978. július 27., csütörtök Gyors! is to az 1978. július 26-án megtartott nemzetközi olimpiai sportlottó jutalomsorsolásáról Az alábbiakban közöljük a Pécs körzetében vásárolt nyertes számokat. A gyorslistában az alábbi rövidítéseket használtuk: A Moszkvics személygépkocsira utalv.; B Lada személygépkocsira utalv.; C 14 000 Ft-os - „ismerje meg a Szovjetuniót, az 1978. évi olimpiai játékok országát"; D 5000 Ft-os vá­sárlási utalv.; E Shiljallis tv; F Sig­nal táskarádió; G Moszkva-3 vil­lanyborotva; H Poljot karóra; I So­kol táskarádió. A nyertes szelvényeket 1978. augusz­tus 15-ig kell a totó-lottó kirendeltsé­gek, az OTP-fiókok vagy posta út­ján a Sportfogadási és Lottó Igaz­gatóság címére (1875 Budapest V., Münnich Ferenc u. 15.) eljuttatni. 2 150 289 1, 2 165 283 1, 2 170 822 1, 2 173 485 1. 2 177 696 1, 2 188 786 1. 2 192 111 1, 2 192 892 1. 2 196 356 1. 2 204 065 1, 2 206 189 1, 2 221 445 1, 2 223 525 1. 2 225 295 1, 2 227 131 1, 2 237 560 1, 2 246 513 1. 2 247 163 1, 2 250 188 1, 2 258 028 1, 2 278 467 1, 2 282 364 1. 2 286 300 1, 2 296 479 1. 2 296 714 1, 2 297 591 F, 2 315 283 1, 2 320 162 1, 2: 330 869 F, 2 330 986 H, 2 340 717 G, > 366 101 1, 2 369 935 1, 2 370 721 1, 2 384 656 1, 2 391 502 1, 2 401 601 1, 2 413 337 1, 2 416 849 1, 2 426 322 1, 2 428 910 H, 2 441 786 1, 2 441 818 1, 2 451 796 1, 2 486 468 G, 2 482 919 1, 2 496 214 1, 2 503 854 1, 2 518 422 1, 2 522 749 H, 2 536 014 1, 2 538 801 1, 2 545 557 1, 2 551 205 1, 2 557 757 1, 2 559 589 l( 2 560 203 1, 2 562 998 1, 2 563 222 1, 2 580 443 1, 2 581 576 H, 2 596 652 1, 2 599 205 1, 2 614 175 1, 2 615 956 H, 2 625 228 1, 2 628 114 1, 2 643 438 1, 2 651 155 H, 2 656 086 1, 2 670 652 1. 2 673 219 1, 2 689 784 1. 2 690 257 G, 2 693! 239 G, 2 712 777 H, 2 723 006 H. 2 744 170 1, 2 769 484 1, 2 772 034 1, 2 775 523 1. 2 778 695 1, 2 779 424 1, 2 786 586 1. 2 790 004 1, 2 796 366 A, 2 797 030 1, 2 799 067 1. 2 801 125 1, 2 803 050 1, 2 605 567 1, 2 810 272 1, 2 810 289 1, 2 813 835 1, 2 816 100 H. 2 819 866 1, 2 819 866 1, 2 831 705 H. 2 837 729 1, 2 847 431 H, 2 847 433 H, 2 847 688 1. 2 859 960 1, 2 862 677 1, 2 866 539 i. 2 869 318 l( 2 869 775 1, 2 876 882 1, 2 882 897 1, 2 886 861 1, 2 890 760 H, 2 891 023 H, 2 898 655 1, 2 901 629 1, 2 907 857 1, 2 911 634 1, 2 915 322 1. 2 916 192 1. 2 921 275 1, 2 937 348 1, 2 938 451 1, 2 942 192 1, 2 943 558 1, 2 948 374 1, 2 950 742 H, 2 952 874 1, 2 953 365 1, 2 958 099 1, 2 967 000 1, 2 967 338 1, 2 982 020 H, 2 985 700 1. 2 991 952 1, 2 992 172 H, 2 999 326 1. A gyorslista közvetlenül a sorsolás után készült, az esetleges hibákért felelősséget nem vállalunk. Egy kisközség múltja, jelene, jövője RÉVFALU EGYIK RÉSZLETE It Elf FÜLŰ .•.•.•.•.•.•.•.•.•.v.v.v/.v.v.v.v.v.v.'.v.v.v/.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v »v.v.y.v. képzelhető el, nem pedig tér-' mészetes szaporodás eredmé­nyeként. Ezt a migrációs folya­matot támasztja alá az a tény is, hogy 20 év múlva, tehát 1812-ben az ott élők száma 11­Anna a nemzetközi folklórban Moldova György egyik 1956- os riportjában (Hat lámpa a víz fölött) találtam néhány sort: .......Lehet, hogy visszame­gyek, mert nagyon szép asz- szony. — Hogy hívták? — Azt nem mondhatom meg. — Csak a keresztnevét. — Találja ki, csináltam rá egy találós kérdést: két szé­lén egyforma, közepében dup­la. — Két szélén egyforma, kö­zepében dupla? Nem tudom. Mi az? — Anna. Anna”. Csakugyan Horváth Gyula, a mohácsi árvíz legjobb „ro- csósa” ötlötte ki ezt a találós kérdést? Lehet, de hogy más­nak is eszébe jutott, az biz­tos. Dévaványán 1958-ban je­gyezték fel a következő for­mában: Eleje, hátulja egyforma. Közepe dupla. — Anna. Horvátul már a múlt század első felében feljegyezte Ljude- vit Gaj: Kaj je naprej, kaj odzad, a v sredini dvojvrsno? — Anna. A szlovák szöveg a név pa­lindrom jellegét hangsúlyozza: Ktoré krstné menő z oboch krajov éitané zneje rovnako (Melyik keresztnév hangzik egy­formán, bármelyik oldalról ol­vassuk?) — Anna. A lengyelek négy találóst al­kottak e névre, lássunk pél­dául kettőt: Co to za dama, co z przodu i z tylu ta sama? (Ki az a dáma, aki elöl - hátul egyforma?) — Anna. Kiérő swiqto jest z obu síron jednako? (Melyik szent két oldala egy­forma? — Szent Anna.) Természetesen az ilyen jelle­gű találós kérdések (ideértve a lefordíthatatlan szójátékra — az anno ,év' és az Anna ke­resztnév ragozott alakjaira — épülő szicíliai olasz szöveget is) mellett más folklór alkotá­sokban is szerepel Anna — elég, ha két (Vargyas Lajos szerint középkori, és vallon ere­detű) balladánkra utalunk. Biró Szép Anna és Molnár Anna balladája a költészet magas­lataira emelte azt a közkedvelt nevet, amelyet az utóbbi bal­lada keleti német változatai­nak többségében is visel a hősnő (Anneli, Annchen stb.). utalván a lengyel hatásra. 1972-ben jelent meg a „Meg­hal ez a falu” című újságcikk, amelyből megismerhette oz or­szág olvasó közönsége, hogy Baranyában újabb Gyűrűfű sor­sára jutott község elnéptelene­dése várható. Révfalu lakóinak száma napjainkban a 20-at sem éri el, ahol a 16 éven aluliakat már hiába keressük a mintegy 700 éves írott múltra visszatekintő kisközségben. Csánki és Györffy munkáiból tudjuk, hogy 1289-ben a Kos- taton-i uradalomhoz tartozó fa­lut Haraszti Sebestyén fiai kö­zül Jakab örökölte. Forrásaink megemlítik azt is, hogy az 1330- as években a község papja 50, majd 15 báni pápai tizedet fi­zetett. Révfalut, amit egyébként ne­veztek Reufalua-nak, Rew-nek, Réhfalunak, Réthfalunak egy­aránt 1397 körül Zsigmond ki­rály adományaként Danchi és Salyagy János tulajdonába (bir­tokába) ment ót. A korábbi birtokos-vártartományurat Pillpe fiát Lászlót az uralkodó hűtlen­ség vádja miatt kivégeztette és így kerülhetett sor a pécsi pré­post jelenlétében a falu újbóli elajándékozására, amelynek bir- tokbavezetésének megtörténtét a helyi káptalan jelentette is Zsigmondnak. • A török hódoltság előtti idő­ből származó adatunk megem­líti még, hogv a község Bara­nya megyéhez tartozott, „de Soklos” (Siklós) várához számí­tották. A török kori története ugyan ismeretlen, de hogy élt és létezett, bizonyság rá az 1719-es összeírás, ahol mint puszta kincstári tulajdonként van feltüntetve. Az elnéptelene­dett lakott helyeket ugyanis ér­telmetlen dolog lett volna az adózás szempontjából oly rend­kívül fontos nyilvántartás sorai közé felvenni. Révfalut III. Károly jóvoltából a stájer eredetű gróf Rindsmaul család kapta meg 1726 körül, akik magyarországi honfiúsítá­sukat 1681-ben nyerték el. Ke­zükön a hazai jószágok hama­rosan elenyésztek, így többek között baranyai községünk is, amit Petrovszky de Mindszent- falvai család szerzett meg és birtokolt majd félévszázadig, amikor a terület földesura, a Pécsi Káptalan lett. 1836—1851- ig ismételten kincstári tulajdon, majd gróf Draskovich család kezére került a falu, melynek nemzetiségi összetételében ak­korra már a horvát anyanyel­vűek voltak többségben. A XVIII. század 80-as éveiben a források még tiszta magyar nyelvű területnek jelölték meg, ahol a lakók száma 60 fő körül mozgott gyermekekkel együtt. A lélekszámok területén ugrássze­rű változást 1792 hozott. Rév­falu lakóinak száma közel 50 százalékkal emelkedett, amely növekedés csak odaköltözéssel gyei csökkent. A XIX. század eleji falu val­lási összetételét vizsgálva azt tapasztalhatjuk, hogy 70 száza­lékban katolikusok és 30 száza­lékban a görög nem egyesült szertartásúakhoz (szerb) tarto­zók lakták a települést. 1815 és 1817 között a görög nem egye­sültek teljesen elhagyták a fa­lut, ami az alábbi számokból is kiderül: 1815-ben 102 katolikus mellett 21 volt a másik szertar­táshoz (szerb) tartozók száma, 1817-ben pedig görög nem egyesült vallásúakat már egy­általán nem találhatunk Rév­falun. A lakóhely változtatásával járó mozgás megszűnése után 1820-tól a lélekszámok állandó növekedését figyelhetjük meg. 1839-ben a délszlávok magya­rokhoz viszonyított száma már több mint a kétszerese volt, amely arányosítás kisebb-na- gyobb eltérésekkel állandónak is tekinthető 1920-ig. 1939-ben a 60 lakóházból álló község 304 főt számlált, amelyből 109 horvát, 99 magyar, 92 cigány és 4 német volt. Ettől kezdve először egy las­súbb csökkenő tendencia kez­dődött, melynek felgyorsulása 1965-től óriási méreteket öltött. 1963-ban még 251-en lakták a községet, 7 év múlva már csak 94-en. Ennek magyarázata fő­leg gazdasági okokra vezethető vissza, de nem hagyhatjuk fi­gyelmen kívül a társadalmi át- rétegeződést, sőt a kulturális helyzetet sem. Ezek közül ha csak az utóbbit vesszük vizs­gálat alá, akkor is szembetűnő, hogy a községben 1962-től nincs filmvetítés, melynek be­rendezéseit a rossz közlekedési viszonyok miatt (csak földesút volt) korábban lovaskocsival szállították át Drávakeresztúrról. A könyvtáros 1971-ben történt elköltözése miatt a 320 db-ból álló könyvtárat senki sem ke­zelte és senki sem használta. Az egyesületek közül érdemes meg­jegyeznünk az 1896-tól működő tűzoltótestület beszüntetését is, amelynek példája az agonizá- lás biztos tüneteként sok más egyéb folyamattal együtt a faluélef egészébe helyezhető. A község lakói sorban kezdték le­bontani házaikat, gazdasági épületeiket. A végleges elnép­telenedés ma már megállítha­tatlannak tűnik. Elköltözés miatt 1977-ben a még meglévő 16 házból 8 üresen állt. Sándor László levéltáros Mándoki László Hiteles feljegyzések főurak lakomáiról H legrégibb magyar étlap A külföldi és a magyar fő- urak lakomáiról, mér­téktelen evéséről, pazarlásá­ról már sokat írtak, de min­dennél többet mondanak az alábbi hiteles feljegyzések. Rosenberg Vilmos, egy dús­gazdag cseh főnemes, 1378- ban házasságot kötött Anna Mária badeni hercegnővel. A menyegzői lakomát 1378. ja­nuár 26-tól február 1-ig tar­tották. A számvevői feljegy­zések szerint ezen a lakomán a következő ételmennyisége­ket fogyasztották: 50 dámvad, 40 szarvas, 50 hordó sós hal, 20 vaddisznó, 2130 nyúl, 250 fácán, 30 fajd- tyúk, 2050 fogoly, 20 688 sár­garigó, fenyvesmadár és vad­galamb, 150 hízott ökör, 20 egyéves borjú, 506 kisebb szopósborjú, 450 kövér disz­nó, 1526 szál kolbász, 450 szál májas és 326 véreshurka, 450 ürü, 395 bárány, 504 ma­lac, 20 közönséges füstölt ökör, 40 füstölt ürü, 350 pá­va, 5133 lúd, 3106 kappan, kakas és tyúk, 18120 ponty, ’’0 208 csuka, 6380 pisztráng, 3400 különféle hal, 5200 rák, 7096 füstölt hal, 350 tőkehal, 1200 tengeri-veréb (?), 300 icce köviponty, 780 füstölt he­ring, 4 viza, 30 947 tojás — valamint magyar, tiroli, oszt­rák és rajnai bor 1100 akó, 903 hordó sör stb. A vendégek lovai 3703 részlet-szénát emésztettek fel. Ez mutatja az akkori földes­urak gazdagságát is — írja a Vasárnapi Újság 1862. évi 9. számában. Hazánkban is találunk ilyen' bőséges lakomákra utaló feljegyzéseket. így Hi­das János, aki Thúrzó Sza- niszló galgóci várúrnak volt a sáfárja, rendszeresen felje­gyezte a napi ételek jegyzé­két. Tőle maradt meg a leg­régebbi magyar étlap, me­lyen 1603 újévéről közli a felszolgált ételeket. Ez az ét­lap a déli tálalásnál 18 féle ételt sorol fel, melyek között csupán egy olyan fogás sze­repel, melyben nem volt hús (ostyabélesnek nevezték). A menüben találhatunk tehén, kappan, hal, gyöngytyúk stb. mellett belsőségeket, mada­rakat stb. Érdekes, hogy a 18. fogás aprópástétom volt, míg előtte — ostyabélest kí­náltak. Az aznapi vacsora "sem volt kevesebb, mint 18 féle étel és itt is az édességek után — savanyú káposzta tehénhús­sal zárta a sort. A ma embere bizony za­varban volna, ha ilyen töme­gű ételt kellene fogyasztania. Akkor a főuraknak nem oko­zott gondot ez a töméntelen étel, előteremtették, vendé­geikkel meg is etették, míg a polgári lakosság, a pórnép nagyon szerényen élt, törté­nelmünk során gyakran éhe­zett. Ma nem okoz gondot a bőséges étkezés, éppen az a baj, .hogy túl jól élünk. Sen­ki sem éhezik, inkább el va­gyunk hízva, mert elkényel- mesedtünk, aránylag sokat eszünk. Hiába, minden kor­nak megvannak a maga spe­ciális problémái. Akkor a megélhetés, a mindennapi kenyér okozott gondot az egyszerű embereknek. Ma pedig? Az, hogy éljünk úgy, hogy megszabaduljunk o fe­lesleges kilóinktól. Mindenhez hozzájutunk, meg is tudjuk vásárolni, de nem tudunk mértéket tartani, alkalmaz­kodni a változó időkhöz. El­hízunk és közben azon tör­jük a fejünket, hogyan lehet­ne lemondás nélkül lefogyni. Nehéz dolog ez, de idővel azért meg fogjuk találni en­nek a kulcsát is. Közben pe­dig olvasgassuk a régi idők töméntelen sok evését, a szü­net nélküli lakomák elretten­tő példáit. . . R. J. Olvastuk, hallottuk Baranyáról Mit tehet egy szobrász, aki évek óta tiatalmas alumínium szobrokról álmodozik, de nincs a munkához fél milliót érő he­gesztőgépe? Ahogy a Népsza­va július 19-i számában olvas­tuk, Kígyós Sándor pécsi szob­rászművész a cserkúti Mezőgép Vállalathoz fordult segítségért. Kezdetben gyanakodva fogad­ták a fiatal pécsi művészt, az­tán látva akaraterejét, melléje szegődött a Május 1. szocia­lista brigád. Jó négy-öt na­pot ők is dolgoztak a szobron, ahogy idejük engedte. A szob­rásznak jól jött, mert az alu­míniumhegesztés különös szak­értelmét követel és Pécsnek sem szégyene az a művészi munka, amely most négy és fél méter magas karcsúságával ékesíti a székesegyház előtti teret. * Palkó Sándor arról ír a Népszabadságban (július 20.), miként változik a pécsi taná­csi munka. A lényeg: 1979. január elsejétől három helyett egy kerületi hivatal működik majd Pécsett. A megye és vá­ros vezetőinek döntését elsősor­ban a lakosság érdeke, az egyszerűbb és gyorsabb ügy­intézés tette szükségessé. Az eddigi gyakorlat szerint több kerületi hiavtalt is fel kellett keresni bizonyos ügyekben, te­mérdek időt és energiát paza­rolva. Egy példa: egy lakás- változtatással 3—4 szolgáltató vállalattal is rendezni kell a megváltozott kapcsolatot. A jö­vőben egy helyen, a tanácson intézhető, előre elkészített nyomtatványok kitöltésével. Természetesen a tanácsok munkájának színvonala, gyor­sasága is kedvezőbb lesz. Az ügyintézők meghatározott fel­adatra szakosodnak, a ható­sági munkában egységes elvek érvényesülnek, nagyobb teret kap a gépesítés, ami széttagolt munkában költséges lenne. Napirendre kerül a mikrofilmek alkalmazása: elsőként a mű­szaki nyilvántartás adatai ke­rülnek könnyen kezelhető film­lapokra és szalagokra, köz­ponti leíróirodát hoznak létre, nagyobb szerepet kap a mag­nó használata. A kerületekben változatlanul működni fognak az ügyfélszol­gálati irodák. Sőt a növekvő új, déli lakótelep külön irodát kap a Lvov-Kertvárosban. * A pécsi Zsolnay gyárban a pirogránit burkolólapok egyik hagyományos alapanyagát, a samottőrleményt hamarosan pécsváradi földpátos homokra cserélik — tájékoztat a Ma­gyar Hírlap július 18-i száma. Az új eljárással a kerámia fe­lülete szebb, simább, vetekszik a porcelánéval. Az új techno­lógia bevezetésének azonban nem csupán esztétikai indoko.- lásai vannak, hanem gazda­ságiak is. Kevesebb selejt ké­szül majd így a gépeken, mert nem kerülhet mészszennyező- dés a masszába, csökken a vízfelvétele, s nem utolsósor­ban drága import nyersanya­got is megtakaríthat a gyár. A Rádió és Televízió Újságban Erdős Ákosnak nyilatkozott dr. Nagy József, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának első titkára. Az adásokról, közvetítésekről „tö­megkommunikációs” szempont­ból mint néző és hallgató mondta el véleményét. A kö­vetkező azonban többeket ér­dekel: „Úgy érzem, hogy el­érkezett az ideje a helyi adók műsorbővítésének. Baranyában igen hallgatott a pécsi stúdió háromnyelvű műsora, sokan keveslik a jelenlegi két és fél órás napi adásidőt. A regio­nális tévéműsorok megindításá­nak is érnek már a feltételei a megyében. Pécsett épül az első olyan épületkomplexum, melyet televíziózás céljára ter­veztek" — mondotta az első­titkár. Lipóczki József

Next

/
Thumbnails
Contents