Dunántúli Napló, 1978. július (35. évfolyam, 179-209. szám)
1978-07-27 / 205. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli nanlö XXXV. évfolyam, 205. szám 1978. július 27., csütörtök Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A népgazdaság fejével Kádár János találkozott Harne Saarinennel és Meir Vilnerrel A közelmúltban üzembe helyezett kőolajtermék-vezetékhez kapcsolódó új 25 200 köbméteres tárolóteret építenek 170 millió forintért az AFOR pécsi telepén. A beruházást a tervek szerint 1980-ban fejezik be. DH-program a Kesztyűgyárban ^aamm^anas^nmsmnmsaamsmmnmmmmasmmsmmmmmmmmssmm^msmmmmmmcm Bemutatkozásra készülnek New Yorkban E sztendőnként félmillió dollár kiadását teszi elkerülhetővé az a találmány, amelynek hasznosítását a közelmúltban kezdte meg patinás üveggyáraink egyike. A barna színű, úgynevezett cseppentős gyógyszeres üvegeket eddig külföldről kellett megvásárolni. A szabadalmat kapott eljárás módot nyújt a szükségletek hazai termelésből történő kielégítésére, jobb minőségű árut kínál, s a tervek szerint kivitelre is jut a gyártandó mennyiségből. A példa nem világrengető, ám igencsak szemléletes, szinte kapcsolási rajzként mutatja, miként találkozik össze az egyéni érdekeltség — így a feltalálóké — a csoportéval, tehát a gyáré-^ val —, ahol az új termék bel- és külföldi értékesítése az átlagosnál jobb hasznot ígér -, s e kettő a népgazdaságéval, az ésszerű importtakarékossággal. Kézenfekvőnek látszik a következtetés: ez így természetes. Elvben igen. A gyakorlatban azonban könnyen megtörténhetett volna, az érdekeltek egyike húz a vállán, s azt mondja, sok a bíbelődés az újdonsággal, hagyjuk tehát, anélkül is elfogadható szintet ér el a gyár termékeinek jövedelmezősége. Meghökkentő, de korántsem ritka magatartás az ilyen. Elsikkad a népgazdaság érdekeltsége, mert érvényesítésének köre bezáratlan; gyakran a puszta belátáson múlik, össze- kapcsolódik-e a többféle érdekeltség. Az idézett esetben ez létrejött, ám botorság lenne azt_ hinni, valamennyi ügyben így történik ez. Beérve az utalással: a népgazdaságnak fontos érdekeltsége fűződik ahhoz, hogy egy-egy beruházás költsége minél kisebb legyen, s a befektetett forintok gyorsan megtérüljenek. A tervező viszont — javadalmazása a kellő kulcsszámok alapján a beruházási költség bizonyos százaléka — akkor jut nagyobb jövedelemhez, ha az új létesítmény sokba kerül, s az üzemeltető érdekeltsége sem megfelelő abban, hogy a pénz hamar kamatozni kezdjen. Igencsak téves irányban keresendők a megoldás után, ha különféle adminisztratív rendelkezéseket sürgetve vélnénk elérni azt. Rendelkezésekben nincs hiány! Csakhogy sokféle gyakorlati ismeret bizonyította és bizonyítja, a népgazdasági feladatokat megértő, s az ilyen érdekeknek utat nyitó szemlélet- és cselekvési mód nem érhető el másként, mint a köz- gazdasági és jogi szabályozás összehangoltságával, a tudatosság és az érdekeltség ötvözésével, azaz erkölcsi, anyagi korlátokkal és ösztönzőkkel. E két utóbbi ugyanis semmiféle ellentmondást nem rejt magában, egyik a másiknak kiegészítője, s olyannyira az, hogy annak híján nem teljesítheti rendeltetését. A gond éppen az, hogy hol az egyik, hol a másik elem halványul el, s ez megbontja az érdekek harmóniáját, tévútra taszítja a termelőket. Minden tonna megtakarított kőolaj száz dollár kiadásától mentesíti a népgazdaságot. Ennek a ténynek az ismeretében már érthetővé válik, a legutóbbi években miért támogatta esztendőnként 200-300 millió forinttal az állam azokat a rekonstrukciós jellegű beruházásokat, melyek az energiafelhasználás ésszerűsítését — a fajlagos energiaigény mérséklését - is magukba foglalták. A népgazdaság devizát takarít meg — vagy használhat fel más, hatékonyabb célokra, például gépvásárlásra —, a vállalat pedig, mert hajlandó volt o népgazdaság fejével gondolkozni, állami támogatóst kaphat a fejlesztéshez, amihez esetleg máskülönben nem lett volna elegendő pénze, de ha volt is, így a rekonstrukció olcsóbb. S nemcsak ennyi a haszon, hiszen mérséklődnek a kisebb energiaigény következtében o termékegységre jutó költségek; az áru versenyképesebb áron kerülhet forgalomba. Ennek ellenére a termelők nem tülekednek ezért a támogatásért. Könnyen lehet, úgy vélik, lényegében mindegy, az egyetlen gazda, a társadalom melyik zsebéből melyik másikba rakja át a forintot, a devizát, ám az élet már sokszor bizonyította, e képletes zsebek szerepe korántsem azonos! Hatal- más, minőségi különbség van például a jó célok elérését ösztönző támogatások, s*a gyatra munkát ellensúlyozó hozzájárulások között, bár egyik is, másik is forint, ugyanabból a zsebből kiemelve, ám nem ugyanabba beletéve. Ha tehát az állam nevében eljáró központi irányítás azt mondja — mint teszi ezt most —, mérsékli a támogatásokat, nem hajlandó átvállalni az eredmény nélküli munka következményeit, akkor n.épgazdasági célokat szolgál ám úgy, hogy egyben a termelőhelyek közösségeinek érintett csoportját is, igaz, kényszerűen, de lépni készteti. Sokféle hiedelem, naiv bizakodás tapad a népgazdasági szemlélet helyi érvényesítésének mai gyakorlatához. Vannak, akik az adminisztratív rendelkezésekre esküsznek, mások o gazdasági ösztönzést tartják mindenhatónak, s akadnak, akik úgy vélik, hatásosabbá kell tenni a meggyőzést, a felvilágosítást. A valóság az, hogy a népgazdasági szemléletet nem az említett — s a hozzájuk kapcsolódó más — tényezők egymástól független érvényesítése erősíti, hanem a társadalmi és gazdasági környezet egészének formálódása. M em illúziókat kell kergetni tehát, hanem következetesen keresni azokat a módszereket és eszközöket, melyek megbízható, szilárd, hosszú távon is alkalmas alapot kínálnak a különféle érdekek egyeztetéséhez. A tökéletes harmónia persze elérhetetlen, mivel az élet annyira változatos, s olyan gyorsan mutat fel új vonásokat. Mégis, a harmónia megközelítése nem reménytelen. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a központi irányítás jól érzékelje mindazt, ami döntései nyomán a termelőhelyeken bekövetkezik, s hogy a vállalat erkölcsi kötelezettségei mellett anyagi érdekeltségét is világosan lássa, amikor a népgazdaság fejével mer és akar gondolkozni. Ma a gazdaság mindkét szintjén még gyakoriak a homályba vesző részletek, ezért gyakori az is, hogy a népgazdaság érdekének érvényesítése elvi követelmény, jókívánság marad. Veress Tamás Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szerdán fogadta Aarne Saarinent, a Finn Kommunista Párt elnökét, aki pihenésre érkezett Magyarországra. A találkozón véleménycserét folytattak a nemzetközi élet fejleményeiről, a magyar-finn kapcsolatokról, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről, és a két testvérpárt együttműködésének további erősítéséről. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szerdán fogadta Meir Vilnert, az Izraeli Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkárát, aki üdülésre érkezett hazánkba. A megbeszélésen véleményt cseréltek a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, toMagyar—iráni műszaki-tudományos megállapodás Július 22-e és 26-a között Budapesten tartotta második ülését a Magyar—Iráni Műszaki Tudományos Együttműködési Vegyesbizottság. A tárgyalás eredményeként aláírták az 1978— 1980-as évekre szóló műszakitudományos együttműködési csereprogramot, amelynek keretében szakértők, kutatók, tudósok rövid időtartamú kiküldetésére és fogadására, valamint információs anyagok és tudományos publikációk cseréjére kerül sor. A csereprogram okmányát Székács Imre, a TESCO vezér- igazgatója, illetve Iradj Pezeshk- Zad, az Iráni Külügyminisztérium kulturális főosztályának vezérigazgatója, a vegyesbizottság társelnökei írták alá. vábbá a nemzetközi helyzet előtérben álló kérdéseiről, különös tekintettel a közel-keleti problémákra. Áttekintették a pórtközi kapcsolatokat és megállapodtak a két pártnak a marxizmus— leninizmus és a proletár internacionalizmus elvein alapuló együttműködése továbbfejlesztésében. A szívélyes, elvtársi légkörben lezajlott találkozókon jelen volt Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője. A. P. Sityikov Debrecenben és a Hnrtobágyon Az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottságának meghívására Alekszej Pav- lovics Sityikovnak, a Legfelső Tanács Szövetségi Tanácsa elnökének, az Európai Biztonság és Együttműködés Szovjet Bizottsága elnökének vezetésével hazánkban tartózkodó küldöttség szerdán folytatta Hajdu-Bihar megyei látogatását. A vendégeket elkísérte Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának és az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke. Velük tartott Felix Petrovics Bogdanov, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének követtanácsosa. Szerdán délelőtt Debrecenben a megyei pártbizottság székhazában, majd a Debreceni Agrártudományi Egyetemen tettek látogatást. A vendégek délután a Ho-tobágyra látogattak. Teljeskörűen megvalósult o „Dolgozz hibátlanul" munkarend a világ négy tájára exportáló Pécsi Kesztyűgyár kesztyűprofilú üzemeiben, A nagy- vállalat négyezer dolgozóját fokozatosan vonták be a hibák, veszteségforrások feltárását és módszeres csökkentését célzó munkarendbe, hogy takarékosabban használják fel az anyagokat, kényesebben ügyeljenek a minőségre, ezáltal mérsékeljék az utólagos javításokat, csökkentsék az árengedménnyel értékesíthető kesztyűk mennyiségét. Mindemellett pontosan teljesítsék az évi hárommillió párat meghaladó kesztyűrendelést, aminek háromnegyed részét külföldi cégek vásárolják.Érdekes, tanulságos a DH munkarendszer története e tekintélyes könnyűipari vállalatnál. Szervezéséhez, előkészítéséhez a hetvenes évek közepén, olyan időszakban kezdtek, amikor nagyon is elégedettek lehettek az eredményekkel. Japántól Kanadáig, Ausztráliától a skandináv államokig jó piaca volt a pécsi kesztyűnek. A rendeléseket általában megelégedésre teljesítették. Épült egy új, korszerű gyár is, amely a termelés növeléséhez kínált jobb feltételeket. Mindezek ellenére — a még gazdaságosabb, eredményesebb munka érdekében — módszeresen kutatni, vizsgálni kezdték a belső tartalékokat. A DH-célok és feladatok alapos megismertetése után, a munkarend bevezetését a múlt év tavaszán a gyártáselőkészítésben kezdték, ami az anyag- beszerzést, technológiai, programozási és bőrraktári tevékenységet érintette. Ezután következett a szabászat, majd pedig a DH információs rendszer kiépítése. A hibajelző hálózatnak jelenleg 110 állomása van a négy gyárban. Ennyi helyen jegyzik fel a dolgozók a munkával kapcsolatos észrevételeiket, javaslatokat, ami eljut az illetékes vezetőkhöz. A hibák jelzésének gyakoriságából, ismétlődéséből következtetnek az okokra és intézkednek. A szervezés az év második negyedében a varrodai és díszítési munkahelyek bevonásával vált teljessé. Már az előkészítés, bevezetés folyamán jelenkeztek az eredmények: a szabászok például két és fél év alatt tizenötezer négyzetméter bőrt takarítottak meg, aminek értéke 3,5 millió forint. Számottevően csökkent az utólagos javításokra fordított idő is. A kedvező tapasztalatok birtokában folynak az előkészületek, hogy a vállalat jövőre elkészülő új bőrruházati gyárában mór DH munkarendben induljon a termelés. A belső tartalékok mind teljesebb kiaknázására újabb ösztönzést kapott a vállalat; a magyar—amerikai kereskedelmi egyezmény életbelépése „belépőt" adott újabb piac hódítására a tengeren túl. Már a közeli hetekben piackutató csoport indul az Amerikai Egyesült Államokba az igények megismerése céljából. Októberben pedig New Yorkban kiállításon mutatkoznak be kesztyű és bőrruha modellekkel. Az amerikai piacon akkor lesz igazán „üzlet” az üzlet, ha a gazdaságosság, a határidő, a minőség — azaz a DH-célki- tűzések — a lehető legkedvezőbben megvalósulnak. Hajnal Lajosné Beremendem a Sport utcában 40 lakás épül a pálya menti oldalon. A helyi lakásszövetkezet tagjai önerőből építik házaikat, hiszen valamennyien szakemberek. A képen: már befejezés előtt áll az első hatlakásos tömb, de a zavartalan beköltözést gátolja, hogy a tanács által tavaly beígért csatornázást még el sem kezdték. Fotó: Erb János
