Dunántúli Napló, 1978. július (35. évfolyam, 179-209. szám)

1978-07-26 / 204. szám

1978. július 26., szerda DunQatült napló 3 Nagy sikerű vendégjáték / Jelenet a Caligula helytartója szombat esti előadásából. Az előtérben a két főszereplő, balról Lukács Sándor, jobbról Öze Lajos. Fotó: Kopjár Géza ■.. Magyarországi bemutatóllllll Paul Foster I. Erzsébet Paul Foster neve alig ismert nálunk. Az amerikai drámaíró­nak első Magyarországon be­mutatott műve az I. Erzsébet, amit jobbára a fiatalabb szín­Caligula helytartója Erdély irodalmi kohójában újabb nagyszerű színdarab született Napjaink magyar színházi irodalmának legjelesebb da­rabjait — aligha vitathatóan — romániai magyar szerzők írják. Sütő András drámái még a színházművészet iránt ke­vésbé érdeklődő rétegek fi­gyelmét is fölkeltették. Erdély irodalmi kohójában most egy újabb nagyszerű színdarab szü­letett, ezúttal egy költő, Szé­kely János tollából. A Caligula helytartója „három képben, epilógussal", több drámára va­ló gondolatot, konfliktust és tanulságot vonultat fel anélkül, hogy a nézőt erőltetett filozo- fálgatással traktálná, vagy kényszerű agytornára késztetné. A dráma cselekménye tisztán, sallangok és lényegében mel­lékutak nélkül bontakozik ki, s lesz az előadás végére forrás­ból széles hegyi folyó. A tör­ténet röviden: Caligula császár elrendeli, hogy mellszobrát a meghódított zsidók helyezzék el templomuk szentélyében. A császár szíriai helytartójára, Publius Petroniusra vár a fel­adat, hogy a parancsot vég­rehajtassa. Pilátus után talán ő az első helytartó, aki egy Rómának tetsző döntést mér­legre tesz; a másik serpenyő­ben a leigázottak érdekei. Barakiás, a templom főpapja megmagyarázza Petroniusnak, hogy a császári parancs teljesí­tése lehetetlen: az egyisten- hivő zsidók „bálványképet” nem rakhatnak a szentélybe. A helytartó csupán a hatalom muszój-érveivel rendelkezik. Amikor a Rómából érkezett kö­vet elmeséli Caligula esztelen rémtetteit, Petronius végképp a parancs teljesítésének megta­gadása mellett dönt, mondván: „gazember az, aki egy bolond parancsát végrehajtja". Júdás merényletkísérlete miatt azon­ban újra kiéleződik a helyzet közte és a zsidók között. Végül a zsidók arannyal próbálják elnyerni Caligula kegyeit, aki vissza is vonja rendeletét, de csak néhány órára. Kedvezőt­len, s immáron végleges dön­téséhez a helytartó környeze­téből származó besúgás is hoz­zájárul, amiért Petronius a se­gédtisztjeit vádolja, s kivégez­teti őket. A konfliktust Caligula meggyilkolása feloldaná, ha nem derülne ki Probus és Lu­cius ártatlansága. A cselekmény történelmi ese­ményhez kapcsolódik ugyan, de a fordulatos, mai nyelven írott dikcióból egyértelműen kiderül, hogy ez a mű köze­lebb áll a parabolához, mint a történeti drámához. Monda­nivalóját tekintve bárhol ját­szódhatna, ahol egy zsarnok a népre, vagy népekre kénysze­ríti akaratát. A drámát Ma­gyarországon a Gyulai Várszín­ház mutatta be július 13-án, Harag Györgynek, a Kolozs­vári Állami Magyar Színház főrendezőjének színre állításá­ban. Gyulán az előadások nagy szakmai és közönségsikert arattak. Izgatottan vártuk, hogy Pécsett, egészen más — szű- kebb — környezetben, nehe­zebb technikai viszonyok mel­lett sikerül-e átmenteni a szín­vonalat, a feszültséget, az élményt a Barbakán színpadá­ra. A vállalkozás — nem kis nehézségekkel — sikerült. A társulat valamennyi tagját elis­merés illeti, hiszen a pécsi kö­zönség, a nyári színház szegé­nyebb maradt volna a Caligula helytartója nélkül. — Harag György alig észrevehető vál­toztatásokkal meg tudta oldani a helyszín különbözőségéből adódó nehézségeket, a színé­szek, statiszták játéka pedig a legnagyobb egységet, a sze­reppel való teljes azonosulást tükrözte. A címszereplő, Lukács Sán­dor alakításán érződött, hogy élete nagy szerepének tekinti Petronius figuráját, s a fiatal, tehetséges színész pályájának talán legnagyobb játékát nyúj­totta. Őze Lajos Barakiása volt az előadás másik kiemelkedő élménye. Az igazsága biztos tudatában érvelő főpap meg­formálásával Őze nagy szolgá­latot tett azért, hogy Székely János félreérthetetlen gondola­tai érvényre jussanak. Feltétle­nül említést érdemelnek Schöf- ler Judit jelmezei. A zsidó fő­papok csoportja — Sík Ferenc koreográfiái közreműködésével — Csontváry bibliai tárgyú ké­peinek hátborzongató alakjait idézte fel. Kölönte Zsolt dísz­letei Gyulán is, Pécsen is jól idomultak a környezethez, s nagyban hozzájárultak e sokat mondó dráma megérdemelt si­keréhez. Havasi János „A színház az első varázslat, amit elhiszünk99 Erdős János a Salome díszleteiről A szöveg, zene, tánc, szín­padkép, jelmez nagy egységé­ben mindennek egyaránt fon­tos szerepe lehet. Különösen érvényes ez a Saloméra, amely­nek díszleteit Erdős János, Pé­csett élő festőművész készítette. Rövid beszélgetésünkben min­denekelőtt arra volnék kíván­csi : Mi vezérelte öt ezen össze­tett műfajú produkció díszletei­nek kialakításában? — A tánc forma nyelvében a kör bezártságot, belső drámá­kat jelöl. Ugyanakkor a kör vi­zuálisan az individuumot je­lenti. Itt a tánc formanyelve nyomja rá a bélyegét az egész előadásra, ezt kellett uralkodó­vá tenni a térformában is — így vált a játéktér is egyetlen nagy körré. A körökre épül az osz­loprendszer, amely szintén egyfajta szimbólum. Mindenki oda van kötve egy oszlophoz, nemcsak Jochanán van bör­tönben, hanem a többiek is, bár ők ezt nem érzik eléggé. A tánc formanyelve a legstili­záltabb formanyelv, a játéktér­nek is ilyen fokon kell stilizál­nia a börtönt, a bezártságot, az egymás mellett élő és be­szélő individuumok bezártságát - ezért lesz a felülnézetből köröket mutató elemekből osz­lop, oszloprendszer... — És ez már a játéktér kiala­kításának a problémája . . . — Igen. A játéktérnek a drá­ma egészét, annak viszonylatait is ki kell fejeznie. Ebben o da­rabban különböző értékű em­berek szerepelnek — dramatur­giai szempontból és a történe­lem társadalmi szintjei szem­pontjából egyaránt. Tehát a játéktér téralkotó elemei sem lehetnek azonos nagyságren­dűek, ellenkezőleg: az ér­tékkülönbségeket nagysá­gukkal, magasságukkal is ki kell fejezniük. Többek kö­zött ezekből a tényezőkből ala­kul ki aztán egy olyan tér, ami komplex módon elégíti ki a já­téktér minden funkcióját. Ebben a térben már úgy lehet játsza­ni, hogy a térkonstrukciók rej­tetten, érzelmileg erősítik, alá­húzzák a közlendőt. A koncent­rikus körök konstrukcióját a háttér félköre erősíti, az előtér síkjai pedig mintegy értelmezik azt. A rögzített, fix díszletből adódó körbe belejátszhat a szereplők alkotta — esetleg mozgásból születő — élő kör. A körök egymásba fonódása. egymást szelése ily módon drámai mozzanatot képezhet a vizuális ember számára. — A premieren közreműkö­dött egy ragyogó segéderő is, a Hold ... Nyilván nem szere­pelt a díszlettervben, vagy igen? — Ez óriási szerencse volt, aminek valamennyien örültünk. Egyáltalán nem szerepelt a díszlettervben, nyilván Bagossy intézte el, hogy ott legyen . ..- Ez a nyilvánvalóan team­munka mit jelentett a festőnek? — Én eleve azt vallom, hogy nem lehet csak festőnek, csak grafikusnak, csak szobrásznak lenni. Az ilyen munka során - mondanom sem kell: az ember rengeteget tanul, gazdagodik. A team-munka pedig azt je­lenti, hogy mindenki erősíti, „szolgálja" a többieket — a nagy egész, az előadás érde­kében, annak alárendelten. A színház engem egyébként is szinte gyermekkorom óta erő­sen vonz. Talán azért van ez így, mert életünk során a szín­ház az első varázslat, amit el­hiszünk. B. K. Mai program Barbakán: Caligula helytartója. Tettyei Játékszín: I. Erzsébet. A színházi előadások es­te fél 9-kor kezdődnek. Reneszánsz Kőtár: A pécsi nemzetközi ifjúsági zenei tábor kamarakon­certje, 20 órakor. Jelenet az i. Erzsébet bemutatójából házlátogatók lelkes érdeklődése mellett láthattunk — az elmaradt premier „esőnapján” — hétfőn este a tettyei romoknál. A darab az avantgárd színhá­zak „antidrámáihoz" áll a leg­közelebb. Apró mozzanatok láncolatairól van szó, amiből talán kettő áll össze igazi jele­netté. Kerete s egyben a mű lényege és formai sajátossága is a „játék a játékban" régi és nagyon hatásos színházi mód­szere. Különlegességét már a színlap is jelzi. Szerepek halma­zát látjuk magunk előtt egy-egy szereplő neve után (pl. Katalin királynő, Hold, mosónő, udvar­hölgy, spanyol hajó stb.), ami mór eleve, önmagában is jelzi a darab és az előadás groteszk hangvételét; előkészít a várható színházi élmény jellegét illetően. Amit látunk - fiktív történet. Egy Erzsébet-kori vándorszínész társulat a cirkuszi előadások stílusában — kikiáltóval, cirku­szi hangulatú zenével —, meg­idézi a nagy királynő és több (kicsiny és nagy; -líársa tet­teit. Két igen fontos bevezető dramaturgiai útravalóval hang­súlyozva a fikciós cselekményt, a meseszerűséget. Beleharap­nak a boszorkány almájába, s attól a pillanattól a varázslat hatalmában idéznek meg valós történelmi tényeket, mert hiszen „a történelem varázslat, és a varázslat történelem ..." A kö­zönségtől pedig „részvétet és részvételt" kérnek a színészek. Kinek-kinek a fantáziájára, hu­morérzékére számítva, hogy eb­ben a közös játékban együtte­sen rekonstruálják - erőteljesen karikírozva — pl. Erzsébet király­nő és Stuart Mária konfliktusát; spanyol Fülöpöt, Medici Kata­lint, a hugenották lemészárlását vagy éppen a Spanyol Armada pusztulását. És persze mindezek ürügyén a jellegzetes figurák (és környezetük) kicsinyes tor­zsalkodását, kisszerűségét. Paul Foster végtére is a tör­ténelem szennyesét teregeti kü­Augusztus 20.: Virágkarnevál A szervező bizottság elfo­gadta a XIII. debreceni nem­zetközi virágkarnevál végleges programját. A város nyitó és záró kocsiján kívül az augusz­tus 20-i felvonuláson 17 kom­pozíció vesz részt. A színes menetben 20 művészeti cso­port is helyet kap. Debrecen két testvérvárosa, a lengyelor­szági Lublin és a litvániai Klaipedia néptánccsoporttal képviselteti magát. Táncegyüt­tesek érkeznek még Belgium­lönös élvezettel, miközben a ha­talom a háborúk, a gazdasági tényezők, vagyis a történelem nagy összefüggései is sajátos formában kirajzolódnak. Lengyel Pál rendező néhány emlékeze­tes, kitűnő ötlettel emeli meg a jellegzetes cirkuszi-vásári játék­stílus erőteljes hangsúlyát. A játéktér is ennek megfelelően félkör alakú, hátterében a ro­mok hangulatos környezetével. Rokonszenves törekvése teljes­séggel nem sikerülhet, több ok­ból. A helyszín objektív elemei szándékának határt szabnak; a játéktér és maga a játék nem képes „közénk furakodni", vég­ső fokon a jelzés ellenére is a cselekmény hagyományos mó­don előttünk folyik. A másik: a harsány vásári hangvételre és játékosságra való törekvés jól érezhető valamennyi szereplő­nél. Egységessé válni mégsem tud ez az igyekezet, éspedig alkati okokból. A nyelvöltögető stílus iránti érzék, a perszifláló készség kinek sajátja, kinek nem. Utánzása, külső eszközök­kel lehetséges, belülről fakadó természetes áramlása azonban eléggé ritka, elsősorban Csáká­nyi Eszternél, Csutora Ferenc­nél és Mucsi Sándornál fedez­hettük fel. A legnehezebb fel­adat, a címszerep megformálá­sa Szakács Eszterre hárult; a hangulatos előadás megterem­tésében Lukáts Andor, Czakó Klára, Koltai Judit, Simány And­rea, Bácskai János és Balogh Tamás nevét említhetjük még. A zeneszerző Székely Iván, az előadás zenei vezetője Kir'csi László volt; a díszletet és a jel­mezeket Donáth Péter tervezte. összességében — az említett hibák ellenére is - az ilyen stílusra fogékony közönség szá­mára jó szórakozást nyújt az /. Erzsébet előadása. W. E. Debrecenben ból és Franciaországból, fú­vószenekarok Lengyelországból és Ausztriából. A karnevál napján Pallag- pusztán szabadtéri virágkiállí­tást, a Vöröshadsereg útján holland kertészeti bemutatót tartanak. A Kossuth utcai mű­velődési házban a Kiskunság népművészete címmel kiállítást nyitnak meg, a pedagógusok művelődési házában pedig ex libriseket tekinthetnek meg az érdeklődők.

Next

/
Thumbnails
Contents