Dunántúli Napló, 1978. július (35. évfolyam, 179-209. szám)
1978-07-24 / 202. szám
Keszthely: Gössermm mm war sorozo Első osztályú vendéglőként nyílt meg egy hónapja Keszthelyen a Gösser-söröző. A város főterének sarkán új színfoltot jelent: bárszerű ivója, fedett kerthelyisége rövid idő alatt a városlakók, a városban nyaralók szívéhez és pénztárcájához nőtt. Az osztrák sör kiváló, s nem kis sikere van abban, hogy nem várt forgalomról számolhatott be Horváth László, a vendéglátó-egység vezetője. A Danubiushoz tartozó söröző egy hónap alatt teljesítette évi italtervét: a tervezett 150 hektoliter évi Gösser-sör kimérése helyett az elmúlt hónapban 170 hektóval adtak el ebiből a kiváló nedűből, s az étel- forgalomra sem lehet panaszkodni. A Gösser-sörözőben egy időben 120 fő italozhat, étkezhet. A régi Hungária — amely ugyan nevét megtartotta, s a bejárat fölött szépen megfér az osztrák cég-névvel — több milliós felújítással szép köntöst kapott, s a belső építészeket dicsérő első osztályú vendéglővé formálódott. A Balaton mentének szép színfoltja lett. K. F. Siesed: Ifasar és disznöfej Ozpecsenye, madrígalokkal Annidra az Anna-bál szépe Pécsi udvarhölgy a hintón Zajlik a Szegedi Ipari Vásár, melynek pénteki megnyitójáról helyszíni tudósításban számoltunk be. Ezúttal az érdekességek nyomába eredtünk. Tessék befáradni, szabad szétnézni! — hívogat a vásárban a Tégla- és Cserépipari Vállalatok Trösztje és az Alföldi TÜZÉP. A tröszt és a pécsi ipari vásárokról jól ismert kecskeméti TÜZÉP újszerű kezdeményezésként emeletes családi házat húzott fel a vásárban, s annak minden építőanyaga hazai gyártmány. Céljuk pedig, hogy mindenféle ötletet adjanck a lakásépítőknek, egyszersmind bebizonyítsák, lehet szép és tágas, belső kiképzésében célszerű és lakályos családi házat építeni hazai anyagokból, ha egy kicsit is igényes, az újra fogékony az ember. A kezdeményezés mindenképpen dicséretes, csakhát akkor kezdtünk csukladozni, amikor az árát kérdeztük, s most, építkezők kapaszkodjatok! — ára úgy 700—800 ezer forint között. A szegediek vásárára mindig szép kirakattal érkeznek a ju- goszlávok. Most is csaknem száz cég termékei láthatók, s nemcsak a testvárváros Szabadkáról, de a Vajdaságból, sőt egész Jugoszláviából jöttek kiállítók. A magyar—jugoszláv határmenti gazdasági kapcsolatok élénkek, s e vásárok — a szegedi és a szabadkai Pannónia — éppen e kapcsolatok szélesítésének és színesítésének szolgálatában állanak. Hogy mást ne mondjunk, az idei Szegedi Ipari Vásáron immár tizenegy szakmai napon találkoznak és folytatnak tapasztalatcserét a magyar és a jugoszláv szakemberek. A határmenti árucsere értéke évenként és oldalanként 2 millió dollár. Ezt a forgalmat az idén jelentősen túlszárnyalják. S akkor ebben még nincs is benne a termelési együttműködésekből származó haszon, amiről dr. Csikós Ferenc Szeged város tanácstitkára tett említést az újságírók előtt. A magyar kender egy részét Apatinban és Zentán dolgoztatják fel, ahonnét kócként és fonalként kapják vissza. A szegedi és a vajdasági kapcsolatoknak talán a legkülönösebb szála a disznófej-ügylet. Az új sza_[ámigyár belépésével annyi a disznófej Szegeden, hogy Tiszát lehetne vele rekeszteni, a fogyasztó legnagyobb örömére, hiszen „leárazva”, 12 forint helyett kilónként 8 forintjáért juthat a kocsonyának valóhoz. Na dehát ennyi disznófej mégsem megy el. A megoldás? Fel kell dolgozni. Csakhogy a hazai húsipar csak a májjal együtt hajlandó átvenni a fejet. A májat nem adják, mi legyen hát a disznófejjel? Talán majd a déli szomszéd... És megszületik a kölcsönösen hasznos együttműködés, viszik a szegedi sertésfejet feldolgozni a jugoszláv húskombinátokba. Végezetül hadd számoljunk be egy másik vásárról is, amely a Szegedi Ipari Vásár kerítésén kívül, de annak tőszomszédságában folyik, s ez pedig a kis KGST. Sejtjük már, miről van szó. Lengyel, román, jugoszláv és NDK-beli turisták és magyar vevőik üzletelnek itt a kőasztalokra kipakolt mindenféle áru felett. Néha lecsap a rendőrség, begyűjti a csencselőket, de aztán rendületlenül újra felüti a fejét a turista zugpiac. Egy biztos, nekünk magunknak érdemesebb inkább a kerítésen belül maradni. Miklósvári Zoltán Tolna megyei diákrégészek táborozása fejeződött be az elmúlt hét végén Gyönkön. A csaknem két hétig tartó táborozáson a nagyközség határában, korábban felfedezett avartemető feltárását folytatták. A rossz, esős időjárás, a sár azonban nagyon nehezítette az ásatásokat, melyeket gyakran csak fóliasátor védelmében végezhettek. Harminc sírt tártak fel. Ezen a héten Szekszárd határában is folytatni akarják, egy hajdani avartelepülés feltárását. A Vas megyei Jók községnek a templomán kívül újabb szenzációja van: egyfülű nyúl született a Berzsenyi utca 12-ben, Németh János t,farm"-ján. Erről számolt be a minap laptársunk, a ,,Vas Népe". Az egyfülű ,,csoda- nyúl" szénfekete, füle a fejebúbján nőtt. Az anyanyűi szürke, az apa fehér fajta, s a megellett kilenc kisnyúl között lelték a hiányos-fülűt, a kakukk* fiókát. Ehhez nincs mit hozzá tenni . . . Reneszánsz vigasságok Négyórás lakoma a Minaret-udvarban Reneszánsz vigasságokra hívott a Pécsi Nyári Színház szombat esti programja,-a Hotel Minaret udvarába. Egy 16. századi erdélyi fejedelem születésnapi lakomájára invitálták meg Pécs város különleges étkekre és régi muzsikára egyaránt fogékony polgárait, akik nyomban, elővételben szét is kapkodták a négy estére szóló jegyeket. (Már akinek jutott...) A lakoma a korabeli reneszánsz vacsora-ünnepségek hangulatát kívánta felidézni, a fogások közt felszolgálva egy — a reneszánsz korban szokásos — művészi és szórakoztató étlap különböző „fogásait” is. Mindezt eredeti hangvételben, kosztümökben, eredeti muzsikával és hangszereken. Az estnek voltak vendégei és fő vendégei, vagyis mi, akik körbeültük a néhai klastrom ódon hangulatú udvarát. Hátunk megett fáklyások; az U- alakú asztalsoron gyertyák, cseréptányérok és cserépkupák, veresborral. Pontban fél 9-kor megszólaltak a fanfárok és harsány „vivát! vivát!"-ozások közepette bevonult a fejedelmi pár, teljes udvartartásával. Fölcsendült a korabeli asztali muzsika, és megkezdődött a pontosan 4 (négy!) óra hosszat tartó reneszánsz lakoma. Az ételek ízeinek, zamatéinak tökéletes harmóniája a kevésbé ,,gourmand"-oknak is gyönyörűséget okozhattak, Tóth Sándor főszakács remekelt. A menü: előétel: „Gömöri malacpástétom", majd „Tehénlé Mátyás kedve szerént". Ezt húsok követték, „melyeknek szerfelett bőséges választékából ezennel a Csanaki százéves borda és valamely Tehénhús, jobbágyasztalrul adatik fel, továbbá a vadak osztólyábúl Őzpecsenye hargitaiul és Aprított nyúl; a szárnyasok közül a Moronis pulyka, valamint a Kakasétek a Bakonybul" szolgáltatott fel, étlap „szerént". Utóbbiak hatalmas tálakon; a szeletek kardra szúrva és lángolva, a vadak, szárnyasok pedig rudakon lógva hordottak be a középre, ahol is a főszakács által középütt bárddal hangzatoson szétvagdaltattak... Néhány leg ... A legkedvesebb ötlet: középtájon egy kishordó bor. Nem díszletként! A közönség hamar föltalálta magát, és csapra verte — azaz „sorbaguggoltak" előtte utánpótlásért az asztalok élelmes „pincnökei". Míg tartott... A legjobban a Tanárképző énekkvintettjének „canzone"-jai, madrigáljai tetszettek a műsorból. Kínos pillanataim egyszer adódtak. A reneszánsz fejedelmek (illetve a mostani rendezők) aligha számoltak a XX. századi ember beleérző képességével. A desszertnél ugyanis artista mutatványokkal kedveskedtek a vendégseregnek. így amikor a tűzevő-kígyóember hirtelen „összecsomagolódva" másodszor préselte át magát a saját hóna alatt, akkor egy pillanatra elkezdet rúgdalózni bennem az aprított nyúlcom- bocska Pogyebrád-módra . . . Egyébként minden szép, finom, fűszeres, hangulatos. A húsok nyárson vagy roston sültek, semmi zsír, semmi kövérje. Azért, aki becsülettel végigeszi, annál nem árt, ha otthon a Lukulin meg a szódabikarbóna „kikészíttetik” .. . W. E. Egyfülű nyúl EIVRT Sopiana Gépgyára felvesz — forgácsoló szak- és betanított dolgozókat, — gyakorlattal rendelkező gépszerelő (lakatos, műszerész) szakmunkásokat, — tmk-ba gyakorlattal rendelkező géplakatos szakmunkásokat, — gépésztechnikumi vagy szakközépiskolai végzettséggel, gyakorlott és kezdő dolgozókat különböző műszaki beosztásba. Jelentkezés: EIVRT Sopiana Gépgyára Pécs, Szalai A. u. 8. Felvételi iroda □Hétfői Annicka Sjöholm lett a 153. balatonfüredi Annából szépségkirálynője. Udvarhölgyei: a pécsi Óberling Éva és a kincsesbányai Faragó Irén. Balatonfüred város tanácsának elnöke, Rácz István nyitotta meg szombaton este pontban fél 10-kor a hagyományos Annabált. Három kontinensről, tíz országból érkezett az elegáns és jókedvű társaság a feredői mulatságra. A nyitó palotást a KISZ Központi Művész- együttesének Tánckara járta, a talpalávalót a Rajkó zenekar szolgáltatta. A hölgyek között számozott szíveket osztottak ki, a résztvevők a 400, illetve 500 forintos belépőjegyhez mellékelt szavazó cédulákkal voksolhattak a legszebbekre. A 12, legtöbb szavazatot kapott kislány között azután a tizenkét tagú zsűri döntötte el a rangsort. Nagy szavazattöbbséggel az igen bájos Annicka győzött. A 23 esztendős, szőkehajú svéd hölgy egy autókereskedelemmel foglalkozó cég társtulajdonosa. Bájait fokozta hajviselete, amely svéd néphagyományokat felelevenítve számtalan, apró, fonott copfból állott. Élővirágok szolgáltak fejdíszül. öltözete magyar népviselet volt. Annicka kedvenc autómárkája a Triumph, hintón vasárnap délelőtt ült életében először, amikor is körbekocsiz- tátták az északi part fővárosán. A pécsi udvarhölgy 19 esztendős és a Volánnál adminisztrátor. Ruháját maga varrta vajszínű, osztrák zsorzsett anyagból. A nagyestélyi 12 centiméter széles derékrésze fekete kínai bársonyból készült. Óberling Éva szépségéért — a szavazatokon túl — egy herendi porcelánvázát is kapott. A 153. balatonfüredi Anna- bál — mint ahogy lenni szokott — a hajnali órákban ért véget, a mulatozók a leírhatatlan pompájú balatoni napfelkelte megtekintésével zárhatták a programot. E. A. Harkány: Anna-bálozók Szokatlanul hűvös volt az éjszaka — jelentette vasárnap a rádió — néhol 6—10 fokra is lehűlt a levegő. Harkányban is dideregtek az Anna-bál vendégei, főleg azok, akiknek nem jutott hely a zsúfolt táncparketten. A műsor sem volt szívmelegítő, kivéve Madarász Katalin dalait. A művésznő csupa közismert, vidám nótát és cigánydalt énekelt, melyek refrénjét vele dalolta a közönség. A rendezők úgy tervezték, hogy a szépségkirálynő-jelöltek fürdőruhában vonulnak majd végig a pódiumon, de az időjárás keresztülhúzta elképzelésüket. így hát maradt a megszokott, estélyi ruhás bemutatkozás. Tizenhárom hölgy érezte úgy, hogy méltó a „Harkány szépe" címre, és a vele járó jutalomra, a virágkosárra, pezsgőre, és a négynapos üdülésre a harkányi Napsugár Szállóban. Anna-bál ide vagy oda, mégsem az Annáknak kedvezett a szerencse. Gulyás Éva 23 éves nagykónyi könyvelő találtatott a legszebbnek. A második helyre a 17 éves Balázs Edit pécsi diáklány került. Dudás Magdolnának Becséről nem hozott balszerencsét a 13-as szám, a 19 éves könyvelőnő harmadik lett. D X" ■ #■ ff • F| ¥ ¥ ¥ m Gyónk:
