Dunántúli Napló, 1978. július (35. évfolyam, 179-209. szám)
1978-07-23 / 201. szám
DN HÉTVÉGE 8. MŰVELŐDÉSPOLITIKA 1978. JÚLIUS 23. fi kulturális elet A kulturális élet területi párt- irányításának elsődleges feltétele, hogy a párt központi szerveinek határozatait miként tudjuk a helyi sajátosságokat figyelembe véve megfelelően adaptálni. partíranyítasarol írta: dr. Nagy József, a megyei pártbizottság első titkára Nyilvánvalóan felmerülhet az a kérdés, hogy művelődéspolitikánk elveinek érvényesítésében van-e „helyi sajátosság”? Nem jelenthet-e ez valamilyen beszűkült provincializmusra való hajlamot? A tapasztalatok alapján meggyőződéssel állítom, hogy akkor lehet eredményes a kultúra területi pártirányítása, ha figyelembe veszi a helyi adottságokat, hagyományokat, az urbanizáció előrehaladását, az iparosodás fejlettségét, a szellemi kapacitást, egyáltalán a környezeti lehetőségeket, s még inkább az elérendő célokat. Anélkül, hogy valamilyen „főváros-vidék ellentét” vitába bonyolódnék, tényként állapítom meg, hogy a nagyobb vidéki városoknak a főváros fejlettebb szintjéhez való közelítését az utóbbi másfél évtizedben jelentős gazdasági és társadalmi változások segítették, A kultúra területén ez időszak alatt jelentős decentralizáció kezdődött, amelynek nyomán a hatvanas évek közepétől a szellemi kultúra területén is felgyorsult és tervszerűbbé vált az országos kiegyenlítődés — noha látjuk, hogy még a dolgok elején tartunk. Néhány évvel ezelőtt például, amikor hosszú vita zajlott a Baranya megyei sajtóban kulturális életünk kérdéseiről, már nem az volt a vita fő kérdése, mennyire „maradt le" Pécs a fővárostól, hanem az, hogyan képes megfelelni a város kulturális élete a vele szemben támasztott mennyiségi és minőségi igényeknek, mennyire tudja betölteni a felsőfokú területi regionális központ szerepét, s ennek révén mit tud nyújtani az országnak. r rr •• i rr Erosodo ideológiai egység Az utóbbi évtized vidéki változásai, a már említett decentralizáció nem gyengítette, hanem erősítette az ideológiai egységet. A vidék nem csupán anyagi és szellemi erőkben izmosodott, gazdagodott, hanem cselekvési és eszmei egysége is növekedett. A nagyobb önállóság, az adott terület kultúrája érdekében végzett munka, az igazi cselekvő otthonteremtés nemcsak jó értelemben vett lokálpatrióta érzelmeket fakasztott, hanem fokozta a tágabb közösségekbe illeszkedés vágyát és gyakorlatát is. Természetesebbé tette a szűkebb körből a távolabbra nézés igényét. A helyi kulturális élet fellendítéséért érzett felelősség és az önállóbb cselekvés nem.eltávolította, hanem közelítette a vidéket és a fővárost. A kibontakozó decentralizáció, a vidéki kulturális centrumok erősítése Pécsett is jelentős szellemi erőket‘szabadított fel. Az irányító szervekkel szemben új vezetési követelményeket tá- másztott, megnövelte a város kulturális bázisát a tudományok, a felsőoktatás, a közoktatás, a közművelődés és a művészetek területén egyaránt. Baranya és Pécs kulturális- művészeti élete — az országosnak szerves részeként — a fokozottabb helyi támogatás, o magasabb színvonalú elvi, politikai irányítás, valamint az alkotóműhelyek önállóságának és felelősségének növekedése révén az elmúlt időszakban harmonikusabban fejlődött. Az alkotó és előadó művészek számos új műalkotással, bemutatóval és kiállítással, országosan is számon tartott értékkel gazdagították a szocialista kul(A Társadalmi Szemle 1976. 6. számában megjelent írás rövidített változata.) túrát. Az alkotók és a művek közelebb kerültek a dolgozó emberek mindennapi életéhez. Az alkotóműhelyek szélesebb és sokrétűbb közvetlen közönségkapcsolatot alakítottak ki. Javult a művészetek fejlődésének egészséges társadalmi ellenőrzése és orientálása, ugyanakkor kevésbé jelentkeznek az öncélú, eredetieskedő irányzatok és a konzervatív ízlést kiszolgáló giccses álművészkedés; csökkentek ezeknek érvényesülési lehetőségei. Ezt a helyi és országos művészetkritika megélénkülése is elősegítette, de nem kielégítő még c helyi kritikai tevékenység. A művészeti élet szervezeti rendszerében az írók, o képzőművészek, az építészek, a fotóművészek már korábban működe szervezetei mellett megalakult a zeneművészek dél-dunántúli csoportja is. Némileg javultak az alkotó tevékenység anyagi és erkölcsi feltételei, a publikációs, kiállítási és előadási lehetőségek. A megyei és' a városi szervek fokozott mecénási tevékenysége is hozzájárult ahhoz, hogy a legtöbb ágazatban csökkent az alkotó művészek fővárosba áramlása. Hosszú távú feladatok A kulturális és művészeti életnek ez a gazdagsága és színessége a pártirányításban nem csupán párhuzamosan növekvő, hanem árnyalt és sokoldalú feladatot jelent. Közismert és jól bevált módszer, hogy a pártirányítás a kultúra különböző területein dolgozó pártszervezeteken, kommunistákon keresztül érvényesül. Tekintettel a sokszektorú rendszerre, a pártirányítás fontos módszere a koordináció, a részvétel a rövidebb és hosszabb távú feladatok kialakításában. Mindebben egyre következetesebben érvényesül a tervszerűség. A központi határozatokhoz kapcsolódva a megyei pártbizottsáq hosszú távra kijelölte a tennivalókat. Ennek jegyében például feladatterv készült a Központi Bizottság 1974. márciusi, közművelődésről szóló határozatának végrehajtására, majd 1975 szeptemberében Baranya megye kulturális életének távlati fejlesztési irányelveit és feladatait határozta meg 15 évre a pártbizottság. 1977-ben a kulturális kérdések között a Pécsi Nemzeti Színház helyzetéről és feladatairól szóló feladatterv szerepelt a testület napirendjén. Az 1978. január 17-i ülésen o párt-végrehajtóbizottság a kiemelt társadalomtudományi kutatások baranyai hélyzetét vizsgálta meg. A tervszerűség növelése azonban csak az egyik feltétele a kulturális tevékenység politikai irányításának. A további eredményes munka attól függ: hogyan alakítjuk ki az irányítás egységes szemléletét és ösztönözzük a társadalmi megbecsülést. Mindenekelőtt ideológiai alapjaiban és politikai céljaiban kell egységesnek lennie munkánknak. Erősítenünk kell a marxizmus orientáló kisugárzását, és arra kell törekednünk, hogy az elvi egység alapján okosan összehangoljuk a szerteágazó terület tevékenységét és a helyi intézmények munkáját. A megyei kulturális pártmunkában ma már — sőt: jó ideje — egységben jelentkeznek a mennyiségi és minőségi tennivalók. Az egyikben, a mennyiségi (az extenzív) vonatkozásban már van gyakorlatunk. A másikban, a minőségi (az intenzív) tekintetben még nem tudunk elegendő figyelmet, érzékenységet és ösztönzőerőt koncentrálni. A mennyiségi oldalról szólva megállapíthatjuk, hogy a párt-, állami, társadalmi és tömegszervezeti testületek megyei és városi (kevésbé községi és üzemi) szinten többé-kevésbé elemzik a kultúra egészét és egyes területeit, s ma már a határozathozatalban is otthonosan mozognak. Ezek végrehajtásának testületi számonkérése, ellenőrzése, segítése azonban gyakran elmarad. Ezek a testületek ma már egységes művelődéspolitikai szemlélet alapján végzik munkájukat, amelyet a KB közművelődés-politikai határozata és a megyei feladatterv csak megerősített. A testületek a határozatok hathatósabb megvalósítása végett számos eszközt és formát alakítottak ki. Csak a legfontosabbakat említve: ilyenek a közös rendezvények és akciók. (Közülük külön említésre méltó: a pécsi játékfilmszemle, a nemzetközi ifjúsági zenei tábor, a kisplasztikái biennálé, a pécsi nyári színházi progralm kezdeményezése.) E módszerekben mindinkább jeleskednek a tanácsok kulturális igazgatási szervei is — igaz, hogy ma még inkább csak o városokban és a nagyobb kulturális központokban. Nagyra értékeljük például azt a változást, amelyet a megyei és járási irányítószervek kezdeményezésére a művelődési otthonok közös fenntartásában értünk el. Ma már 68 intézmény működik ilyen módon. Az üzemek, szövetkezetek által nyújtott támogatás összege több mint 3 millió forint. Kevésbé sikerült előrelépni a tartalmi együttműködésben. Az irányítás tartalmán, minőségén sokat javíthatnánk, ha a közművelődési intézmények által kisugárzott ismereteket tudatosabban tervezhetnénk, ha jobban összehangolnánk az intézményeken belül és az intézmények között is. Sajnos, egymás elképzeléseit manapság alig ismerik, következésképp hatásuk sem erősíti fel egymást: sok az átfedés, sok az üresjárat. A falusi művelődési otthonok tevékenysége stagnál. Tartalmi munkájuk korszerűsítése, a köz- művelődési formák és módszerek gazdagítása megkívánja, hogy a népművelési tanácsadót nagyobb szerephez juttassuk, hogy segítsük munkáját meghatározóbbá tenni, -hogy nagyobb beleszólása legyen a mindennapi teendőkbe. A megyei pártbizottság feladatterve több olyan elhatározást tartalmaz, amely az irányítás szervezeti és minőségi erősítését is szolgálja. A megyei közművelődési bizottságra többek között azt o feladatot bíztuk, hogy minden módon szorgalmazza az állami és a társadalmi szervek, a gazdasági egységek munkájának az összehangolását, hogy célszerűbbé tegye munkamegosztásukat a megyei közművelődés-politika kidolgozásában és végrehajtásában. Ideológiai, politikai jellegű munka A kultúra, a közművelődés ideológiai, politikai jellegű munka. Éppen ezért ebben a pártszervezetek részéről az egyetértés, még a teljes megértés is kevés. Kevés, mert a mindennapi cselekvésre, példa- mutatásra, kezdeményezésre, a szó szoros értelmében vett erőfeszítésre van szükség. Amit csak o kulturális munka megbecsüléséből, tekintélyéből, a céljaival való azonosulásból lehet meríteni. Csak így válhat a pártmunka szerves részévé ez a funkció — úgy, ahogyan azt a közművelődési KB-határozat megkívánja. Mi tagadás: a legtöbb gondunk is ebből adódik. Mert pártmunkásaink egy része csak általánosságban érti, ismeri kulturális politikánkat, és az egyes konkrét kérdések megítélésében bizonytalanok. Jeles eredménynek, de csak kezdeti lépésnek tekintjük azt, hogy a járási, városi pártbizottságok a művelődéssel már megfelelő módon foglalkoznak üléseiken, és azt is, hogy feladataikat igyekeznek konkrétan meghatározni. Fontosnak tartjuk, hogy párt- szervezeteink — mint párlfel- adattal — jobban törődjenek a személyi feltételek megteremtésével. Ez többek közt azt jelenti, hogy képzett szakember irányítására kell bízniuk a művelődési házat, a könyvtárat, az intézményeket stb. Jól tudjuk, hogy ez nehéz feladat. De az is nyilvánvaló, hogy a növekvő igényekkel nem számolniuk — nem lehet. Mindennek ahhoz is hozzá kellene járulnia, hogy szorosabb kapcsolat alakuljon ki a közművelődés és a töjnegpoli- tikai munka között. Ezért a megyei pártbizottság úgy foglalt állást, hogy a pórtoktatás tananyagában, valamennyi képzési formában kapjon helyet a kultúra, a közművelődés megyei eredményeinek, feladatainak bemutatása, és a titkárok, pártmunkások tanfolyamain rendszeresen szerepeljen a művelődéspolitikai téma. Azt szorgalmazzuk, hogy a kultúrában való tájékozottság, o példamutató részvétel hang- súlyozottabb követelmény legyen a párttagokkal szemben; hogy az alapszervezetekben a kulturális-közművelődési munkát tervezzék meg, időszakonként pedig tekintsék át a végrehajtást, a helyi közművelődési tapasztalatokat is. A megyei irányításnak ezt nemcsak megkövetelni joga, de segíteni is kötelessége: több információval, biztatással, helyzetelemző tényfeltárással, a jó tapasztalatok általánosításával. A pártszervezetek fontos feladata a kulturális intézmények és kollektívák dolgozóinak — köztük a művészeknek — ideológiai, politikai képzése és az is, hogy időről időre tisztában legyenek azzal: miként értékeljük munkásságukat, alkotói, kulturális és közéleti tevékenységüket. Ügy véljük, hogy közülük többen vehetnének részt politikai iskolán. Rendszeresen meg kellene beszélni a körükben felvetődő ideológiai, politikai kérdéseket, a pártszervezeti és a személyes feladatokat. A pártszervezeteknek szembe kell szállniuk a művelődést, az aktív kulturálódást lebecsülő nézetekkel. Meg kell érteniük a folyamatos művelődés, a tanulás jelentőségét. A kellő feltételekkel és ösztönzőkkel is törődniük kell, hogy a dolgozók érdekeltek legyenek ismereteik, műveltségük gyarapításában, és éljenek a lehetőségeikkel. Előbbre kell jutniuk a szocialista brigádok művelődési vállalásainak kialakításában és teljesítésében, és minden vezetőtől meg kell követelni a közművelődési tevékenység támogatását. A kultúra párti rá nyitásának javítása, a jobb módszerek keresése önmagában még nem oldhajtia meg problémáinkat. De feltétlenül segíthet bennünket abban, hogy művelődéspolitikai elveinket jobban érvényre juttassuk. Meggyőződésünk, hogy a művészeti életet is elsősorban szocialista tartalmában, művészeti programjának összehangolásában, a közönséggel való fokozottabb kapcsolatok irányában, közművelődési hatékonyságának erősítésével kell fejleszteni. Ennek járható útját abban látjuk, hogy „o népről a népnek" szóljanak a művészeti alkotások. Építenünk kell — jobban mint eddig — a megye és Pécs haladó kulturális hagyományaira, a népművészet értékeire is. A művészet ízlésformáló erejét jobban össze kell kapcsolni a közoktatással és az amatőr művészeti mozgalommal. • • Önállóan, felelősségteljesen, tervszerűen Úgy véljük, hogy még tovább kell javítanunk a művészeti területek párt- és állami irányításának tervszerűségét, a művészek rendszeres informálását ,a megye és a város gazdasági és társadalmi életéről. Továbbra is a sokoldalú művészpártolás álláspontján vagyunk. Támogatjuk a kedvező alkotó légkör kibontakozását, az alkotói szabadságot, az értékes művek közkinccsé tételét, azonban nem mondhatunk le az ideológiai vitákról, az eszmei irányításról, nem engedhetünk utat a ferde ízlésnek, a rossz alkotásoknak. Természetesen e tekintetben az állami szervek irányító, szervező és ellenőrző szerepére is számítunk. Tovább kell erősítenünk a marxista művészetkritikai tevékenységet, valamint az alkotóműhelyekben és az irányításban dolgozó kommunisták felelősségét és önállóságát. Céljaink elérése, a kulturális élet fejlődése továbbra is azt igényli, hogy a kulturális életben dolgozó kommunistáké pártcsoportok, pártszervezetek még cselekvőbben tevékenykedjenek szocialista művelődéspolitikánk érvényesítése érdekében. Az országos kerámia biennálé szabadtéri tárlata
