Dunántúli Napló, 1978. július (35. évfolyam, 179-209. szám)
1978-07-19 / 197. szám
6 Dunántúli napló 1978. július 19., szerda Világhírű művek, ismeretlen szerzők írók, akik nem éltek Korhű hamisítuanyok írók, akik nem éltek? Lehetséges ez? Ha valaki nem élt, hogyan írhatott könyvet? A könyvtörténet azonban több ilyen esetet ismer. Nézzünk néhány példát! A múlt század végén több filológus tagadni kezdte Homérosz létezését. Szerintük az Iliász és az Odisszea népköltemény, sok névtelen író közös munkája. A költőről, akinek születési helyéért egykor hét város versengett, semmi biztosat nem tudunk. Élete teljesen ismeretlen. Az évtizedekig tartó vitában kialakult vélemény szerint lehet, sőt valószínű, hogy a két eposz egyes részei népi eredetűek, azonban a szerkezet annyira művészi, hogy ezt csak egyetlen nagy költő alkothatta. Homérosz tehát feltétlenül élt. A szerző: egyiptomi isten Időszámításunk I. és II. századából 42 egyiptomi eredetű könyv maradt ránk görög fordításban, közülük 4 orvosi, 4 csillagászati és 32 filozófiai tartalmú. Szerzőjüknek Hermes Tris- megisztont tartották, egy egyiptomi istent, akinek neve ebben a görögös formában szerepelt. Ki írta a könyveket, ezt ma már lehetetlen megállapítani. Biztos csak azrhogy nem az egyiptomi isten művei. A XV. században sok kiadásban jelent meg egy beszédgyűjtemény a következő címmel: Sermones Meffreth alias Hortu- lus reginae, magyarul: Meffreth beszédek vagy A királynő ker- tecskéje. (A középkorban szerettek a könyveknek hangzatos címeket adni, mint Rózsakért, Az üdvösség kocsija.) Ezeknek a prédikációknak névtelen szerzője kettős címet adott. A Meffreth keleti szó, jelentését nem ismerjük, valószínűleg ezért lett belőle szerző. Minden katalógus annak tartja, sőt egy régi német lexikon többet is tudni vél róla, amikor Johannes Meffreth XIV. századi német szerzetesről beszél. Hozzá hasonlóan egy másik prédikációskötet állítólagos szerzője sem élt, Paratus, akinek sokan még a keresztnevét is „tudják": Paulus Paratus. A munka két részre oszlik, vasárnapokra és ünnepekre szóló szentbeszédekre és mindkét rész a paratus szóval kezdődik. Innen a gyűjtemény címe: Sermones Pa- rati. A paratus latin szó, felkészültet, valamivel pl. bölcsességgel rendelkezőt jelent. Ossian nem más mint Macpherson 1761-ben nevezetes irodalmi esemény történt, James Macpherson angol fordításban verseskötetet jelentetett meg. Szerzője Ossian, az I—II. században élt kelta költő, kelta bárd, aki öregkorában, megvakulva költötte verseit. Pár év múlva ugyancsak Macpherson fordításában újabb, addig ismeretlen Ossian-művek kerültek ki a sajtó alól. A gyönyörű költemények az egész világirodalomra nagy hatást gyakoroltak. Róluk szól Arany János jól ismert refrénje: „Jer Ossian ködös, homályos énekeddel!" A legtöbb európai nép sietett lefordítani. Nálunk az első fordítások Kazinczy nevéhez fűződnek. Akadt azonban egy tudós, aki már 1764-ben kételkedni kezdett az Ossian szerzőségében. Hosszú, szenvedélyes vita keletkezett. Macpherson az eredeti kelta (gael) nyelvű kéziratokat, amelyből „fordított” nem tudta felmutatni, állítása szerint elvesztek. Azóta bebizonyosodott, hogy Ossian sohasem élt, Macpherson felhasználta az ír nép ajkán a XVIII. században is élő költői, mondái elemeket, ezeket kiegészítette, összefűzte, átdolgozta és úgy fordította le. Magyar szellemi rokonát Thaly Kálmánnak hívták. Ö egyes kuruckorból származó verstöredékek felhasználásával művészi, a Rákóczi-kor hangulatát idéző balladákat költött. Annyira lelkesedett a kuruc- korért, hogy inkább lemondott a szerzői dicsőségről, csakhogy minél több „eredeti" költeménynyel növelhesse a Rákóczi korabeli irodalom fényét. 1913-ban Riedl Frigyes bravúros nyo/no- zással bizonyította be, hogy ezeknek a balladáknak csak a tárgya, egy-egy sora, néhány kifejezése származik a XVIII. század elejéről, a többi Thaly munkája. 1850-ben egy kötet portugálból fordított szonett jelent meg Angliában. Tárgyuk: egy beteljesedett szerelem lírai hangon megírt története, a szerelmes asszony diadaléneke. Az irodalomtörténészek azonban kiderítették, hogy a szonettek állítólagos portugál szerzői sohasem éltek, a költeményeket a „fordító" írta, Elisabeth Bariet-Brow- ning. Abban a korbarfnem illett nőnek nyíltan írni szerelmi boldogságáról és ezért félt a költőnő, hogy a puritán Anglia kitagadja. Änatole France novellája? A nyomozás azonban nem mindig vezet sikerre. Komlós Aladár irodalomtörténész például évtizedek óta nyomozza egy magyarul az Olcsó Könyvtárban századunk elején megjelent, állítólag Anatole France novellának, A rózsafa bútornak a szerzőjét. Francia „eredetije” ismeretlen. Valóban Anatole France tollából származik a szellemes, a nagy francia tehetségéhez mindenben méltó írás? Egyelőre nem lehet eldönteni. Könnyen adhat okot tévedésre az az eset, amikor az író története hősét első személyben beszélteti, mert a kitalált személyt tarthatják szerzőnek. A múlt század elején sokan kételkedtek abban, hogy Kármán József valóban írója volt a Fanny hagyományainak. Azt hitték, hogy csak kiadója egy, a szerelmi bánatába belehalt leány naplójának. Vértesy Miklós Kínzó is kivégzOeszküziik, világéra fából A kiskunfélegyházi Börtönmúzeum A gyűjtés már 1910-ben megkezdődött Festmények, szobrok, fémeszközök, cserépmaradványok — ilyesmi illik leginkább a múzeumok csendes termeibe. Legalábbis a régiségeket túlzottan tisztelő, azokban az elmúlt századok feddhetetlen emlékeit látó vendégek szerint. Akik összeszedik és kiállítják a régi idők látnivalóit, másként gondolkodnak: úgy vélik, a kevéssé tisztes emlékezetű tárgyak is méltók lehetnek a közfigyelemre. A riasztó, egykor vérrel szennyezett eszközök is felidézhetik a história egy-egy szakaszát. Különösen akkor, ha arra éppen a hatalmon lévők kegyetlen szigora volt a jellemző. .. Magyarországon külön múzeum őrzi azokat az emlékeket, amelyek az egymást követő évszázadok börtöneiből maradtak fenn. Ügy is hívják ezt az intézményt, hogy börtönmúzeum, és ahol helyet kapott — a Kiskun kerület Kiskunfélegyházán álló egykori székháza mögött —, az az épület is börtön volt egykor. 1951-ben nyílt meg ott ez a börtönmúzeum, mégpedig igen gazdag anyaggal, hiszen a budapesti Gyűjtőfogház egykori igazgatója, Vájná Károly már 1910-től szervezte azt az Országos Börtönügyi Múzeumot, amelynek megannyi érdekes, értékes darabja aztán fél évszázaddal később az érdeklődők számára is láthatóvá vált. Mi minden riasztja, készteti tűnődésre a kiskunfélegyházi Börtönmúzeum látogatóját? Ha megtekintette a bejáratnál közszemlére kitett nevezetes történelmi munkát, Werbőczi Hármaskönyvét —, amely mint köztudott, a korabeli jogszokásokat rögzítette a bíráskodás egyöntetűsége végett —, a földszinti termek fenyítő eszközeit ismerheti meg. Fenyíteni régebben annyit jelentett, mint — elrettenteni: szégyent hozni valakire a nagy nyilvánosság előtt. Ezért hát szégyenpadra kötözték az arra ítéltet; szégyengolyókkal gátolták meg mozgását; nyak-, és lábkalodákba zárták; megkorbácsolták, megvesszőzték, vagy fenyí- tőlapáttal elpáholták . . . Mindezek a — javarészt középkori — fenyítő eszközök szép számmat sorakoznak a börtönmúzeum földszinti termeiben. És ugyancsak ott tátong az a vasráccsal fedett nyílás is, amely a szigorúbban megbüntetettek őrzésére szolgáló sötétzárkába vezetett. (Mivel a fél- egyházi „tömlöcz”-ben főképp a múlt századi betyárvilág idején volt nagy a forgalom, elsősorban a lókötő és marharabló szegénylegények kerültek a sötétzárka dohos szalmájára. Köztük a Szeged környékét leginkább rettegésben tartó Tom- bácz és Veszelka famíliák pandúrkézre került tagjai.) Ugyancsak az egyik földszinti teremben gyűjtötték össze a legkülönfélébb kivégzőeszkö- zöket. Van ott pallos és kivég- zőszék, kivégzőkerék, amellyel kétféleképpen lehetett kioltani az életet. Ha kerékkel törtek, akkor az éles vaspengékkel ellátott ívek csapásai végeztek az elítéltekkel; ha pedig kerékbe törtek, akkor a kerékbe kötözték az áldozatot, és addig ütötték, amíg testrészei a küllők között lehullottak. S hogy az életet kioltó eszközök tára teljes legyen: egy hatalmas akasztófa is itt magasodik az egyik folyosókanyarulatban. A tövénél olvasható levél tanúsága szerint a szabadságharc utáni idők egyik legfélelmetellyen szégyenpadokon pálcázták meg a bűnösöket Kivégzőpallos és kivégzöszék. Háttérben a Martinovics-féle összeesküvés áldozatainak nevei, sárkánytorokból feltörő lángnyelvekre irva. sebb hóhéra, Both Ferenc is használhatta. Maga Haynau dicsérte meg ebben az említett levélben, aki egyebek között Félegyházán is szép számú felkelőt küldött az akasztófára ... A „tömlöcz” emeleti helyiségeiben ugyancsak sokféle tárgy idézi meg a hajdan volt üldözöttet és üldözőt. Betyárnyerget, pandúrpisztolyt, és — hogy az egykori börtönéletről még teljesebb legyen a képünk — a lakatok őrzőinek lakását is rekonstruálták a kiállításrendezők. Persze nemcsak a szégyenfát támasztották vagy a sötétzárkában kuporogtak a rabok — az újabb időkben már dolgozhattak is. Főképpen faragtak, és — mint a börtönmúzeum egyik tárgycsoportja tanúskodik róla — ügyes dolgok: hegedűk, furulyák, meg más fából fabrikált szerkezetek kerültek ki bicskáik alól. Egyebek között Puskás József kosárfonósegéd jó két méter magas „világórája”, amely a különböző világvárosokban mért időt mutatta. (Csak az ingába tett egy-két apró fémdarabot a váci börtön lakója.) A börtöngyűjtemény emeleti traktusa — amely A haladó mozgalmak üldözése címet viseli — egyebek között a város 1919-es direktóriumának tagjait is bemutatja: fényképek, különféle iratok idézik fel Ivá- nyi Sándort, Héderi Antalt és Mártonffy Ernőt, akiket ott, a börtönfalak között kínoztak halálra Héjjas Iván különítményei. A direktórium negyedik tagját, Némedi Varga Sándort is onnan hurcolták el kivégzése előtt. . . Akácz László Hz elsül 1462-ben alapították A zálogkölcsönt már az ókorban ismerték, s a középkorban, különösen Olaszországban, igen elterjedt. Kezdetben szinte kizárólag csak magánosok foglalkoztak kölcsönnyújtással, s nemritkán 60—70 százalékos kamatot szedtek érte. Minthogy a szegényebb néposztályok részére is kellett zálogkölcsön, az egyházak, mint szociális gondolkozók, vették fel a küzdelmet az uzsora ellen, a szegények védelmében. így alakult meg Olaszországban a világ első zálogháza, 1462- ben, amely — kezdetben —, még kamatmentesen folyósított zálogkölcsönt azoknak, akik esküvel bizonyították, hogy tényleg szükségből vették fel a kölcsönt. Ez akkor még valóban jótékonysági intézmény volt, később már öthat százalék kamatöt szedtek. Az Olaszországban alapiZálogházak, ószeresek tott zálogházak jövedelmezősége és szükségessége példáján felbuzdulva, más országokban is megalakultak a zálogházak, így például 1677- ben Párizsban. Ez ma is a világ egyik legnagyobb ilyen intézménye. Németországban 1607-ben, Bécsben 1707-ben engedélyezték a zálogház létesítését. Hazánkban Mária Terézia alapította az elsőt, 1773-ban. A latin nyelvű, 24 kutya bőr lapra írott „kiváltságlevél”, egykorú bőrkötésben, máig is sértetlenül megvan. A fatokba rejtett, függő pecséttel ellátott okmányon eredetiben olvasható Mária Terézia sajátkezű írása: az uzsorások ellen, „a szegény nép javára célozva” szervezték, közli az alapító szöveg. Az okmányban részletesen szabályozzák az intézmény működését, s a kizárt tárgyakat is felsorolják. Ilyenek — a többi között — a katonai egyenruha, öltözetek, amelyeket a köznép uniformisnak hív, ugyancsak egyéb katonai felszerelés, valamint az aranygyapjas rend, s a Szent István rend nyaklánca. A zálogházak mellett, miniszteri engedéllyel, közvetítők is dolgoztak s külön irodájuk volt. A közvetítőket főleg olyan személyek vették igénybe, akik nem akartak személyesen megjelenni a zálogfiókban, mert ezt lealá- zónak tartották. A közvetítő pedig, esetleg, telefonhívásra még lakásra is elment. A közvetítők irodája 1930-ban megszűnt. A zálogház intézménye — mint téma —, az irodalomba, a képzőművészetbe is bekerült. Gondoljunk Balzac Goriov apójára, Dickens Copperfield Dávidjára, no meg Munkácsy Mihály Zálogházban című festményére. A használt cikkek forgalmával nálunk, köztudottan, a Bizományi Áruház Vállalat foglalkozik. A használt cikkek forgalmának valamennyi területét a Bizományi hálózata jelenleg még nem öleli fel. Az ószeresek — magánkiskereskedőket értik a meghatározás alatt — házalással vásárolják fel árujukat, s ezt vagy házalás közben, vagy a fővárosban az Ecseri úti piacon, vidéken a használtcikk-piaci árusító helyeken hozzák forgalomba. Az általuk lebonyolított forgalomról megbízható adat nincs. Eljön az az idő, az életszínvonal emelkedésének bizonyos fokán, amikor a zálogházak — folyamatosan — értékmegőrző intézményekké alakulnak át, ahol használaton kívüli tárgyaknak — téli holmik nyári, motorkerékpárok téli tárolása - szakszerű kezelést biztosítanak. Ekkor azonban már megőrzési díjat fizetnek az ügyfelek, s nem kapnak rá kölcsönt. Bállá Sándor Olvastuk, hallottuk Baranyáról Az Új Tükör 25. számában érdekes témával foglalkozik Kiss Károly. Tudomására jutott, hogy Mohácsról egy harmadik film is készült, de születésének nem csaptak hírverést, s nem írtak róla méltató, vagy elmarasztaló bírálatokat. Bár 1976-ban készült, a mozikban csak ritkán találkozhatnak vele, mert nem vetítik, a cikk írója is a Pannónia Filmstúdióban nézhette meg a csupán nyolc perces filmet, elgondolkodtató drámai részleteivel. Festészetről van szó, valamennyi a mohácsi csata mozzanatait örökíti úgy, mintha egy hadi- tudósító készítette volna. Ezeket a képeket olyan ember festette, aki ott volt a csatánál. Tehát a töröknek volt rá gondja, hogy necsak prózai tudósítások szülessenek a Mohácsnál történt eseményről. így hát mai értelemben is képes riportnak tekinthetjük ezeket a miniatúrákat. A régen még gyermekben is szegény Ormánság fejlődéséről írt a Népszabadság. A sellyei- ek egy bécsi festékgyárra léptek kooperációra, és a homlokzati festékek befejező műveletsorát vállalták át. Eredmény: néhány éve mégcsak 50—60 tonnát, ma már 600— 700 tonnát forgalmaznak Sely- lyéről abból a festékből, melyet a budapesti sortatarozáson alkalmaznak. Újabban a pozsonyi lakótelepeket is ilyennel teszik élénkebbé, dolgoztak a festékkel Sopronban, ahová a műemléki város sajátosságainak megfelelő színeket kellett összeállítani. A festék szíválasztéka évről évre gazdagodik, garantált élettartamuk tíz-tizenöt év. Előnyük, hogy jól tisztíthatok, moshatók, színük élénksége nem változik. Most már ott tartanak, hogy a bécsi gyár alapanyagfestéket vásárol vissza, ami devizamegtakarítást jelent, s ez még több lenne, ha a festékeskannák gyártását a hazai ipar megoldaná. (Most évenként 60—70 ezer olasz kannát használ fel a festékipar.) A sellyeiek fejlesztik termelésüket, évi 1200 tonna gyártására rendezkednek be. Gombásodás, mohásodás gátló festéktípusok mellett felkészülnek a lakosság számára kisebb tételek forgalmazására is. Néhány kiegészítés az Ország Világ mérlegeléséhez. A folyóiratban megjelent cikkre írja dr. Szuper Márton Pécsről: „Az állami tejipar egyik mellékterméke szerint 1977-ben a tej 107 féle változatban hagyta el a Baranya megyei Állami Tejipari Vállalat kapuját. Igaz, hogy ebből csak 44 változat saját termék, a többit azért vásárolta a vállalat, hogy ezzel is elősegítse az egy főre jutó tej- és tejtermék fogyasztás növekedését”. A Ten- kes-sajt, az ötféle ízesítésű Boci tubus ömlesztett sajt, az Anikó, a vajas márvány, a Tettye, a Parmezán sajt, melyek a megyének a termékei. Lázár László, a Mecseki Szénbányák KISZ Bizottságának titkára nyilatkozott a Magyar Ifjúság munkatársának. Elmondotta, hogy a vállalat ötödik ötéves terve szerint az évi 2,8 millió tonnányi termelést 3,1 millió tonnára kell emelni. Ez azt jelenti, hogy már az idén 2915 millió tonnát akarnak teljesíteni. Tavaly hatvankét ifjúsági brigádjuk dolgozott, a tagok fele fiatal és főként a termelésben jeleskednek, de egyben közösségi embert „faragnak" az iskolából vagy másik munkahelyről hozzájuk kerülő fiatalokból. Tavaly tizenkilencen kapták meg a „Szakma Ifjú Mestere” címet, a villanyszerelők közül pedig országos döntőben is helyezést értek el. Lipóczki József
