Dunántúli Napló, 1978. július (35. évfolyam, 179-209. szám)
1978-07-17 / 195. szám
Jött, látott és győzött is SZOMSZÉDVÁRAK HARCA Két csapat Mathesz Imre rögös edzői útja Somogybán Öt és fél év után távozik Amikor 1973 februárjában Mathesz Imre a tavaszi idény kezdete előtt a Kaposvári Rákóczi edzője lett, nem számított különösebb eseménynek Somogyországban. A Rákóczi akkor a harmadik vonalnak számító NB II. (akkor még élt a szép emlékű NB I. B. osztály is) alsóbb felében tanyázott. Igazában a csapatnak nem volt kiesési gondja, de a zöld-fehéreket azok közé sem sorolták, amely együttesek számba jöttek az NB I. B-be jutást jelentő első helyért folyó küzdelemben. fogadtatás — Azt persze megmondták a kaposvári vezetők, hogy a Rákóczi terve 2—3 esztendő alatt eljutni a második vonalba. Azt is közölte dr. Kassai János, az akkori sportköri elnök, hogy az előbbre lépés útjait nekem kell egyengetnem. Vállaltam a megbízatást —, emlékezik vissza az öt és fél év előtti eseményekre a volt válogatott labdarúgó, akivel a balatonlellei lakásán pergettük vissza a legutóbbi évek eseményeit. Érkezését Kaposvárra többen vegyes érzelmekkel fogadták. — Nem eszik meg sok sót Somogybán! — mondták azok, akik az egykori Vasas-labdarúgó diósgyőri, meg egri ed- zősködési hírei alapján előre ítéletet hirdettek. Természetesen maga Mathesz sem szívesen emlékezik vissza az említett két városra. — A 73/74-es bajnokságban nem volt a célunk a bajnokság mindenáron való megnyerése. Félidőben azonban már én követeltem a Rákóczinál, hogy a lendületben lévő csapat igen is akarja a hosszú távú tervet FÖvid idő alatt megvalósítani. Persze nem én, hanem az olyan ismeretlen játékosok, mint Németh Gyula meg Agíalvi és társai harcolták ki az NB I. B. nyomába lépő új NB ll-be jutást. — Hogyan? — Nem tagadom, a szerencse is mellénk szegődött. Ez azonban egy év munkáját persze, hogy nem tudja teljes egészében meghatározni. Az biztos, hogy kemény munkát követeltem mindenkitől. Aztán nem is voltam olyan jószívű edző, mint például Diósgyőrben. Tanultam a korábbiakból. Ez jól is jött, de amikor a Rákóczi a leszálló ágba került, egyszeriben népszerűtlenné tett sokak előtt. Nem örülök, hogy így történt, de ha újra kezdem, akkor is úgy csinálom, mint a Rákóczinál, ahol a vártnál is gyorsabban érett meg a gyümölcs. Ahogy én nem felejtem el soha az NB ll-ből egy esztendő alatt az NB l-be való előrelépést, úgy a kaposváriak is bizonnyal — különösen ma, a nehezebb napokban — szívesen gondolnak vissza 1975 tavaszára. Az újonc csapatom az ősszel kiharcolt (akkor sokan azt mondták véletlenül kiharcolt) második helyét, a bajnokság befejeztével is megőrizte, feljutott az NB l-be, ahol utoljára több mint 40 esztendővel azelőtt szerepelt kaposvári együttes, a Somogyi FC. Bravúr volt ez. Aztán kiderült, hogy ez még nem is volt a csúcs. Csaknem azok a „szürke" labdarúgóim, akik a harmadik vonalban kerültek hozzám, rögtön az első NB l-es mérkőzésen legyőzték volt csapatomat, a bajnok Vasast. Az egyik szemem sírt, de a másik valóban nevetett. Mi tagadás, jólesett a siker, meg amikor zúgott a Rákóczi-kórus: „Góllövés a tudománya, Mathesz Imre, Mathesz Imre dirigálja . . ." De nem kerülhettem el az edzők szomorú sorsát sem. Biztos, hogy bennem is volt hiba. Néha nem diplomatanyelven beszéltem. Ázt azonban ma sem fogadom el, hogy könyörtelen voltam a játékosokkal szemben. Szigorú azonban igen. Hát ha ez baj?... Idáig a kaposvári Mathesz- visszaemlékezés, amelyet akárhogy is forgatunk, sporttörténelem. A főszerepben egy olyan ember áll, aki jött, látott és győzött is! Amikor mérkőzéseket vesztett, majd elveszítette a vele szembeni bizalmat is, nem biztos, hogy csak ő hibázott. Akik örültek távozásának, majd annak, hogy Siófokon nem tudta megismételni a „kaposvári csodát", az idők múlásával egyre tisztábban rajzolják meg maguknak egy öt és fél éves edzői pályafutás magasba törő, aztán hanyatló grafikonját. Nem véletlen Siófok a megyei bajnokságban folytatja, s e pillanatban nem is látja a magasabbra vezető utat. Mathesz nem akar megrekedni. Igaz, hogy aki annak idején mint a magyar bajnokcsapat tagja, KK-győz- tesként, majd válogatottként, Kaposvárott aztán mint edző megkóstolta a siker édes ízét, érthetően nem akar a megyében elszürkülni. Új állomáshelyén, bizonnyal Sopronban (bár máshova is hívják) azt szeretné igazolni, hogy a feledhetetlen kaposvári siker nem a véletlen műve volt. Kovács Sándor EIVRT Sopiana Gépgyára lelvesz — forgácsoló szak- és betanított dolgozókat, — gyakorlattal rendelkező gépszerelő (lakatos, műszerész) szakmunkásokat, — tmk-ba gyakorlattal rendelkező géplakatos szakmunkásokat, — gépésztechnikumi vagy szakközépiskolai végzettséggel, gyakorlott és kezdő dolgozókat különböző műszaki beosztásba. Jelentkezés: EIVRT Sopiana Gépgyára Pécs, Szalai A. u. 8. Felvételi iroda egy városban A labdarúgásban bekövetkezett változások nyomán létrejött háromcsoportos NB II. nyugati csoportjának egyik érdekessége, hogy o húsz csapat közül az ötvenezer lakosú Nagykanizsa ismét két csapattal szerepel a sportág második vonalában, s ebben a csoportban egyedül a dél-zalai város ad kettős képviseletet, ami igencsak az érdeklődés középpontjában van a sportszerető városban. A bajnoki rendszerben bevezetett változás eredményezte, hogy a két rivális, az „olajosok" és a „vasutasok" gárdája ismét szembekerül egymással, mivel a hét év óta a sportág második vonalában szereplő Nagykanizsai Olajbányász mellé ugrásszerűen betört a MÁV Nagykanizsai TE csapata, amely Érdekességek a profi ligából Megválasztanák a jugoszláv szövetségi kapitányt O ly sok minden történt a XI. labdarúgó világbajnokságon, hogy eléggé messzinek tűnik a jugoszláv labdarúgó-bajnokság befejezése, az utánpótlás válogatott euró- pa-bajnoki címe és az új szövetségi kapitány megválasztása. Ezen utóbbival kapcsolatosan — tekintettel a világbajnokságon és után történtekre — felvetheti az olvasó a kérdést: most már az is érdekesség, ha valahol új embert neveznek ki a válogatott élére? Bizony az, mert sehol a világon nem úgy történik a kinevezés, mint Jugoszláviában. Hogy valaki a szövetségi kapitány lehessen, a megfelelő iskolai végzettség és edzői képesítés mellett VALAKI kell, hogy legyen a „régi szép időkből", s ha mindez együtt van nála, akkor személyével kapcsolatban meg kell egyezniük a hat köztársaság és két tartomány szövetségeinek. Ha egy is kifogásol valamit ellene, már nem lehet főnök a válogatottnál. Nos, éppen ezek a körülmények váltották ki az utóbbi évtized egyik (mert volt több is) legnagyobb futball-kabaré- ját Jugoszláviában. A világbajnokság selejtezőiben megrekedt válogatott vezetőjének, Toplaknak lemondása után vagy egy tucat név került a jelöltek listájára, köztük volt a korábban ideiglenesen kinevezett Valók is. A Jugoszláv Labdarúgó Szövetség Végrehajtó Bizottságának ülésein azonban vagy kontráztak egymásnak a köztársasági és tartományi szövetségek küldöttei, vagy még a döntéshozatalhoz szükséges kötelező létszám sem volt meg, így el kellett napolni többször is a szövetségi kapitány kinevezését. Már komolytalanná és nevetségessé vált a legfelsőbb labdarúgó szerv krónikus tehetetlensége, amikor eléggé váratlanul kiegyeztek az érdekeltek Szlavko Lus- f/cában, a spliti Hajdúk egykori válogatott közelébe került fedezetében. Lustica egy évig dolgozott anyaegyesületében és akkor bajnokságot nyertek a splitiek, majd a szintén profi ligás ljubljanai Olimpijában tevékenykedett két idényben, az utóbbi időben a horvát szövetség dalmáciai szakfelügyelője volt. A közvélemény nem nagy lelkesedéssel fogadta ezt a kevésbé reklámozott szakembert, és bár négy évre szól a mandátuma, valószínűleg az ősszél kezdődő EB-selejtezők eredményei döntenek majd kapitányi sorsáról. A jugoszláv bajnokság ugyan már több mint egy hónapja véget ért, a történtekről azonban még mindig nem feledkezett meg a közvélemény. A befejezés ugyanis olyan izgalmakat hozott, hogy azt a világot rémisztgető Alfred Hitchcock sem rendezhette volna meg jobbon. A „csak egy nyáron át táncolt" Trepcsa mellett a másik kieső kerestetett Zenicán a Cselik és az OFK Belgrád összecsapásán. A fővárosiaknak a döntetlen is elég volt a bennmaradáshoz, mivel egy góllal jobb volt a gólkülönbségük, mint a zenicaiaké. Mivel 1:1-re végeztek, megszületett a bajnokság történelmének kuriózuma: még soha egyetlen csapat sem esett ki egyetlen gól miatt. Ami a bajnoki címet illeti, az eldőlt néhány fordulóval korábban. A Partizán nagystílűén, rekord számú ponttal (54) futott elsőnek célba a Zvezda előtt. A fekete-fehéreket Ante Mladinics szövetségi kapitány vezette el a nyolcadik országos bajnoki címig, akinek kemény munkával sikerült valóban kiemelkedő tudású együttest összekovácsolnia, de akinek a munkája már nem valószínű, hogy gyümölcsözik a BEK-ben is, mivel a Partizán legjobbjai, a válogatott Bo- rota, Vukotics és Hatunics külföldi klubok felé kacsintgatnak. A KEK-ben a nemzetközi porondon kevésbé ismert Rijeka szerepel, az UEFA Kupában pedig a Zvezda és az önmaga árnyékává lett Hajdúk próbál szerencsét. Ezzel a bajnoksággal elbúcsúzott a játéktól Drágán Dzsajics, minden idők egyik legnépszerűbb jugoszláv labdarúgója, aki miután tavaly hazatért a francia I. ligás Bestiából, csak szürke alakításokat nyújtott. Nyilvánvalóan kissé későn jött rá, hogy felette is eljárt az idő és előbb kellett volna a szögre akasztani a csukákat, akkor, amikor még „le grande” Dzsajicsként maradt volna meg az emlékezetben. k. I. remekül helytállt az NB lll-ban és mint újonc csapat az 5. helyen végzett, vagyis biztosan került az új NB ll-be. Az eltelt hat-hét évet leszámítva mindig is nagy harcban volt a két csapat, nem volt valami „rózsás" a helyzet a két egyesület, s főként annak szurkoló tábora között. Ez a nagy küzdelem, szomszédvórharc bizony sportszerűtlen megnyilvánulásokban, „tüzes" jelenetekben, kirívó magatartásban is jelentkezett, mivel a két csapat jó pár évet töltött el egymás mellett a sportág második és harmadik vonalában. Tény, hogy abban az időszakban nem volt valami jó a kapcsolat a két klub között — habár a játékosok többsége jóbarátságban volt egymással — és a város rangadó, sőt az előkészületi és kupamérkőzések egyrésze sem volt „barátságos”. Az 1970-es évek elejétől a városi érdek dominált, (niköz- ben meghatározták a két nagy egyesületnek a fejlesztés szakágait, irányát. A feltételeknek és hagyományoknak megfelelően megtörtént a kiemelés s attól fogva egyre szebben fejlődött a két klub kapcsolata, sportbarátsága, egymás kölcsönös segítése. — Vitathatatlan, hogy új helyzetet jelent, hogy a városnak ismét két azonos osztályban szereplő csapata küzd a bajnoki pontokért. Azonban ez nem jelenthet visszalépést a két jól működő, egymást segítő klub között, nem hozhat ellenségeskedést. Az viszont tény, hogy az erőket bizonyos mértékben megosztja s ez inkább az utánpótlás-nevelésben okoz gondot, hiszen nemcsak nekünk, hanem a szomszédoknak is 7 csapatot kell foglalkoztatni megfelelő szakemberekkel és társcdalmi aktivistával — hangoztatta Baranyai István, az Olajbányász ügyvezető elnöke. — A csapat sikere új feladatokat jelent a vezetés számára. Most is azon fáradozunk, hogy a legsürgősebbeket megoldjuk, de úgy, hogy az olajosokkal kialakított kiváló barátságot kölcsönösen tiszteletben tartjuk, egyetértésben dolgozzunk. Számítunk segítségükre, hiszen szeretnénk megkapaszkodni az NB ll-ben s ezzel is tovább biztosítani, hogy városunk szurkolói minden vasárnap NB Il-es mérkőzésen vehessenek részt — magyarázta Péter Ferenc, a MÁV NTE elnöke. A két kanizsai csapatnál egyébként megjelölték az új célokat is: az olajosok a dobogós helyekért, míg a vasutasok a bentmaradásért harcolnak majd. Törekvésük az egészséges versengés s ennek már tanújelét adhatják a játékosok és a szurkolók is, akik július 30- án a vasutas pályán sorra kerülő Totó Kupa városi rangadón találkoznak először. Balogh Antal A BARANYA MEGYEI BAROMFIFELDOLGOZÓ ÉS FORGALMAZÓ KÖZÖS VÁLLALAT hűtőraktárosokat keres felvételre Előnyben részesülnek a raktározási képzettséggel és gyakorlattal rendelkezők Jelentkezés: az értékesítési osztály vezetőjénél, Pécs, Edison u. 2. Megközelíthető a 32-es autóbusszal. Pletykák, pletykák után... Szombaton délután éppen nekiláttam Írni <J Hétfői Dunántúli Naplónak az anyagot, amikor megcsörrent Íróasztalomon a telefon. — Mondd, van öt perced? — Hangzott a vonal másik végén Araczki Laci barátom izgatott hangja. Meg sem várta, hogy válaszoljak, hanem folytatta: — Ha nincs, akkor is gyere le, itt várunk az EMKÉ-be, szörnyű híreim vannak! Győzött a kíváncsiság, aztán csak át kellett mennem a körúti aluljárón, így eleget tettem barátom kérésének és leszaladtam az EMKÉ-be. Araczki asztalánál többen is ültek, és izgatottan vitatkoztak. Suka Sándort, Sólymos Tónit, az Express zenekar gitárosát, Fülöo Zsigmondot ismertem kö- zü'ük, a többi alkalmi asztaltárs lehetett. — Képzeld - kezdte Araczki — Bálint, Nyilasi, Ebedlí írásban bejelentették, hogy nem kívánnak a Ferencvárosban futballozni. Ebedli aláírt a Dózsának, Nyilasi a Volánba akar menni, állítólag kapott egy lángos sütődét, Bálint pedig gbba akarja hagyni a focit. Fülöp Zsiga arca felvidult. — Nem is rossz ötlet, kéozeld milyen jól log játszani Ebedli nálunk a Dózsában a Töiőcsik- kel. Suka lehangoltan megjegyezte : — Kár, hogy nem lett igaz a korábbi hír, így Nyilasi nem jön a Hungária körútra. — Ne marháskodjatok, mi meg kiesünk. — reprikázott Araczki. — Ne idegeskedj - szóltam közbe - már hétfőn délelőtt hallottam a Fáy utcában a Vasas játékosoktól a hirt. Csütörtökön este beszéltem Mészáros Józseffel. a Fradi szakosztályának elnökével, ő azt mondta, hogy nem tud a dologról. Egy biztos: Ebedli bejelentette távozási szándékát, de a Ferencváros senkit nem ad ki. — Na végre, most már indulhatunk - sóhajtott Araczki. — Azért várjunk még egy kicsit — torkolta le Sólymos Tóni, majd megkérdezte: — Miért nincs még mindig szövetségi kapitány, miért nincs edzője a Csepelnek, mi lesz Kovács Ferenccel, csak nem csinált valami balhét, amit elhallgattok? Nyeltem egy nagyot. .. — Kovács Ferenc nem csinált semmit, valószínű, hogy ő lesz a szövetségi kapitány, Keszthelyi Mihályt pedig a Csepel edzőjeként köszöntheted, de meg kell várni, amíg a legfelsőbb sportvezetés megtárgyalja a labdarúgás helyzetét, és akkor minden kérdés tisztázódik — válaszoltam, de éreztem, hogy nem tudtam meggyőzni őket. Szerencsére indulniuk kellett valami vidéki haknira, így nem volt idő további kényes kérdésekre . . . Boross Dezső Egy-iksz-kettő A HDN totótipp- jeit a következő hétre Dárdai Pál, a PMSC labdarúgója állította össze. Idestova húsz éve totózik, sima szelvénnyel és a bevezetése óta kollektívval. Többször volt már 12-es, sőt 13-as találata is. A 29. hét tippjei: 1. Kossuth KFSE—Budafok. Tipp: 1, X. 2. Vác—MÁV DAC. A Vác erősebb. Tipp: 1. 3. Bp. Spartacus—Dunaújvárosi Építők. A Spari bizonyítani akar. Tipp: 1. 4. Április 4. Vasas—Erzsébeti SMTK. Győzhet a Vasas, de „remizhetnek" is. Tipp: 1, X. 5. Kecskeméti TE—Bem SE. Nyer a Bem. Tipp: 2. 6. Szolnoki MÁV—Gyöngyös. Tipp: 2, 1. 7. Cegléd—Lehel SC. Nem bir a hazai gárda a Lehellel. Tipp: 2. 8. Ajkai Videoton—Várpalota. A bányászok rutinosabbak. Tipp: 2. 9. Répcelak—Alumínium. Tipp: X, 1. 10. Csorna—MOTIM TE. Tipp: 1,2. 11. Kaposvári Vasas—Marcali. Ez is, az is 90 percben. Tipp: 1, 2. 12. Püspökladány—Hajdú Vasas. A Ladány kupagyőztes akar lenni. Tipp: 1. 13. Sülysáp—Törekvés. Tipp: 1. +1: 2. Hétfői □
