Dunántúli Napló, 1978. július (35. évfolyam, 179-209. szám)
1978-07-16 / 194. szám
1978. JÚLIUS 16. BELPOLITIKA DN HÉTVÉGE 7. Megfiatalodott pasztellszínű Hazak a főutcán * Siklós várossáválós a város csinosításának, szépítésének mozgalmát indította el Siklóson. Az új vezetés gyorsan felmérte a legkézenfekvőbb lehetőségeket, amelyek különösebb anyagi megterhelést sem jelentenek a fiatal városnak. Most — 1978. júliusában — egy kellemes, bár csak a Felszabadulás útja egy részére szorítkozó kellemes pasztellszínű házakat magába foglaló városkép fogadja a látogatót. A siklósi Rákóczi út — mondhatnánk, hiszen ahhoz hasonló, bár sokkal, de sokkal szerényebb vállalkozásról van szó. Kezdjük az elején. — Hallatlanul csupasz volt ez a főutca — mondja Szarka Árpád tanácselnök. —Minden zöldet kiirtottak, amikor az utat bővítették. Mindenekelőtt a növényi életet akartuk valahogyan visszahozni. Mar nem csupasz... Ez virágtartók kihelyezésével, koros fák átültetésével sikerült is. A márványbánya lapüzemének dolgozói márványhulladékból társadalmi munkában csináltak tetszetős virágtartókat mintegy 120 ezer forint értékben. A 10—12 éves platánok, a Táncsics Mihály utcából kerültek ide a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat szakmai segítségével. Az áttelepítés eredményes volt, hiszen a fák új helyükön megeredtek. Aztán az autó- buszmegállónál új padokat is helyeztek el abból a fajtából, ami mostanában Pécsett is divatos. És ezután jött a festés, aminek előzménye is volt, bár erről — lehet, hogy csupán véletlenül — nem esett szó. A volt nagyközségi tanács épületét (amelyben most a járási földhivatal székel) hónapokkal ezelőtt felújították és átfestették. Nos, ez a vállalkozás nem volt valami sikeres, érthető az „elfeledkezés" is. Tiszta szerencse, hogy ennek a festésnek nem lett folytatása! Sortatarozás A Felszabadulás útja Siklós legfontosabb útvonala, ezen bonyolódik a város teljes átmenő forgalma. A csupasz útvonalon levő megkopott házak — a vár után a város legértékesebb régi épület- együttese — nem keltettek jó benyomást. Ezelőtt a gyakori meszelgetéssel próbálták javítani a képet, dehát a meszelés nem hosszú életű dolog. És a színezésben sem volt meg az összhang. Tavaly az év közepén született meg a gondolat: sortatarozás — időálló Stollogénnel. A tanács a Városgazdálkodási Vállalatot bízta meg a munka megtervezésével és kivitelezésével. Ez nagyjából ugyanazt a módszert alkalmazta, mint ami ma már a budapesti Rákóczi út újrafestése alapján közismert. Sorra fényképezték az épületeket, a fotók segítségével az utcasor egészét ábrázoló rajzot készítettek és ezen végezték a szín- választás hosszadalmas munkáját. A bírálatra — pontosabban a döntésre — a tanács egy társadalmi bizottságot hívott életre (természetesen helybeliekből), s ennek feladata volt a legjobb színvariációt kiválasztani. Ez is megtörtént, és megkezdték a munkát. De hamar le kellett állni . .. OMF-re uárua — Az első ház átfestése már éppen elkészült, amikor, valaki bejelentette kezdeményezésünket az Országos Műemléki Felügyelőségnél —meséli a tanácselnök. — Persze azonnal leállították a munkát, mondván: a várkörnyéken a tudtuk és beleegyezésük nélkül nem csinálhatunk semmit. Az OMF nem értett egyet a mi színválasztásunkkal, ehelyett az ún. mély színeket akarta erőltetni. Mi aztán addig vitatkoztunk, míg a végén sikerült megegyeznünk. Azt hiszem, az itt lakók és az idelátogatók megelégedésére elég jó színek jöttek össze. A Felszabadulás útján nem csak állami házak vannak — ezeknél csak neki kellett állni és festeni —, de nem ilyen egyszerű a magántulajdonú házaknál. Mégis — egyszerűnek bizonyult. A tanács a tulajdonosokat levélben kereste meg, s kérte őket — a kiválasztott szín megjelölésével — a ház átfestésére. Senki nem zárkózott el a kérés teljesítése elől. De a magántulajdonosok csak meszeltek, holott talán célszerűbb lett volna, ha a tanács a megfelelő színű Stollogénnel segítette volna a magánházak festését. A városszépítési akció festési része eddig kb félmillióba került (az újrafestett házaknál, szükség szerint, felújították ugyanis a nyílászárókat is), most folyik 220 ezer forintért az iskola külső tatarozása és ezzel lényegében be is fejeződik a munka. Azért „lényegében", mert eddig kimaradt a sorból az 1860. körül épült városháza, továbbá a borkóstoló és- a gyógyszertár épülete — ezek ügyében az OMF-nek kellene — minél hamarabb! — állást foglalnia, no és az MNB—OTP székház, amiről még ezutá’n tárgyalnak. Szarka Árpád tanácselnök elégedett: Siklóson jó néhány évre megoldották a Felszabadulás útja utcaképének a dolgát. És úgy találja: el lehetett választani az épületek külső felújítását a belsőtől — ez megy a maga útján, ahogy a város anyagi lehetőségeiből futjá. Hársfai István Erb János felvételei Adómorál a gépjárművek tükrében Befizettem vagy nem...? Bevallom, minden baranyai kezdeményezést — mely országos visszhangra talál — örömmel fogadok. Egy okos gondolatot követő hosszantartó kemény munka után az adóhatóságok Baranyában feltérképezték a gépjárműtulajdonosok adómorálját, s megtudták, hogy ki fizet rendesen, ki halasztgatja holnapról holnapra a postára-mene- telt. Előrebocsájtva: nem is kevesen évek óta nem fizették be a gépjárműadót. Akadt tsz-elnök, aki bokros tennivalóira hivatkozott a számonkérésnél, s most visszamenőleg 12 ezer forintot kell letennie az adósok asztalára. Akadt orvos és főmérnök, akadt vájár és maszek kertész. (Ez utóbbi 27 ezer(!) forinttal sáros ...) Szóval széles a skála, nem lehet réteg politikát kikerekíteni belőle .. . A gépjárműadózás helyzetét feltérképező vizsgálat gondolata a Baranya megyei Tanács pénzügyi osztályának l'a- kosságadóztatási csoportjánál merült fel. Ök egyeztették a rendszámok segítségével a rendőrségen a gépjárműveket, kikeresvén tulajdonosaikat, s akik fennakadtak a rostán, azok a közelmúltban közeljövőben kaptak, illetve kapnak felszólítást az adóhátralék befizetésére. Közel 45 ezer gépjármű fut megyénkben maszek rendszámmal, s az első revízió során 4172 kartont raktak félre az adóhatóság emberei. Jelenleg 660 gépjárműtaulajdo- nos helyzetét tisztázták, s ezektől kereken — a büntetéssel együtt — 1,3 millió forint befizetését várják. Érezhető, hogy milyen nagy munkára vállalkoztak, hiszen feladatuk minden adóhátralékot felgöngyölíteni 5 évre visszamenőleg, még akkor is, ha közben a jármű tulajdonost cserélt, ha közben a tulajdonos várost vagy megyét cserélt. Mondhatjuk: a tiszta ügyek száma 660, s a többi megannyi utánjárást kívánó, nyomozó-felderítő munkát kívánó nehéz eset. Most derült csak ki, hogy mennyien bíztak a jószerencsében, mennyien hivatkoznak arra, hogy nem tudták: a gépkocsi után adó jár. A nem fizetők egy része joggal bízott a szerencsében: az adótartozás ugyanis 5 év után elévül. Tehát az 1974. előtti adóikat tiszta pénzként kezelhetik. Azt is megtudhatjuk a revízió nyomán, hogy igen nagy humanitást tanúsít az adóhatóság: az adóhátralékok 10— 20 százalék büntetést vonnak maguk után. Ez adódik abból is, hogy az úgynevezett önadózás 1977. január 1-től számít, s az azt megelőző időre nagy büntetést kiróni nem lehet. A jövő azonban keményebb: aki a felszólítást követően nem fizet, 100 százalékos pluszt kénytelen az adóösszeghez csatolni. Ez egy Ladánál — 1200-asról van szó — azt jelenti, hogy a félévi 900 forint helyett félévi 1800- at kell postára adnia. A közelmúltban megyénk lakosságának adóztatási-adózási helyzetéről tárgyalt a Baranya megyei Tanács végrehajtó bizottsága, összességében 260 milliós bevételt jelent nekünk az adó- és az illetékbevétel, s tegyük hozzá: megyénkben minden család adózik, hiszen közel 130 ezer adófizető polgárral kerül kapcsolatba évente többször is a tanácsi pénzügyi szerve. Az sem közömbös, hogy vajon ez a negyedmilliárdnyi bevétel a tanácsi költségvetés hány százalékát teszi ki. Mindössze a bevételek 13 százalékát. így kell tehát nézni az adófizető polgár szemével, s ezért sem mindegy, hogy hányán, és hogyan szeretnének kibújni a fizetés alól. Hiszen közös pénzünkből spórolnak ki soksok apró summát, ki a gépjárműve „jogán1’, ki telekadó, házadó, ki általános jövedelemadó „jogán". Ez utóbbi a legnehezebben tettenérhetö forrás, a jövedelemadó frontján a legtöbb az összeütközés az adóhatóság és a polgár között. (Bár a megyei adópolitikánk afelé tendál, hogy minél jobban ösztönözzön a termelés, ellátás, szolgáltatás terén.) Mégis akadnak extrém példák: nem egy „magánzó” költ bevallott jövedelménél többet, jóval többet. A kérdőre vonáskor a legkézenfekvőbb mentsvár: kölcsönkaptam félmilliót. S ami érdekes: mindig akad kölcsönadó, csak a kölcsönadási szerződés hiányzik .. . Ami örvendetes: adópolitikánk egyre jobban idomul mindennapjainkhoz, egyre szélesebb skálán mozog az önbevallás. Bíznak bennünk. Jellemző, hogy a megyénkben dolgozó kisiparosok 20 százaléka teljes adómentességet élvez, az adóztatottak 60 százaléka pedig különféle adókedvezményben részesül. A korábban beharangozott házérték-adót sem eszik olyan forrón, mint ahogyan főzték: alig akad megyénkben olyan ember, akinek 800 ezer forintnál értékesebb háza van ...(?) A boradó „letisztult": az ötéves átlagok minél jobb termésre ösztönöznek. Most a gépjárműadók vonalán is tiszta a kép — az adóhatóság ellenőrzési módszerét, nyilvántartási rendszerét az ország többi megyéjében is átveszik. Mi tagadás, sok munkába kerül a közös lelkiismeret megnyugtatása, de valahogy így lesz a dolog igazságos. (Tegyem hozzá, halkan: ha én befizetem, akkor fizesse be más is!) Kozma Ferenc Családi üdültetések, konferenciák Nyáron sem üresek a kollégiumok Pécset nem ritkán egyetemi városnak nevezik. Ebből következik, hogy számos kollégium található itt, amelyek a vizsgaidőszak letelte után nagyrészt kiürülnek. A főiskolások, egyetemisták hazautaznak, s hogy a megüresedett szobákat a nyári hónapokban kihasználják-e, s ha igen, hogyan, az már a kollégiumok vezetőin múlik. Ezután érdeklődtünk a város különböző diákszállásainál. Némelyiket az elkövetkező hónapokban tatarozzák, mint például a Rákóczi úti jogászkollégiumot, így ez az épület idén nem tud vendégeket fogadni. A legtöbbnél azonban kihasználják a lehetőségeket, s az előre megkötött szerződések alapján — most már hagyományosan — részben családos üdültetéseket bonyolítanak le, részben az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Irodán keresztül kötik le a szállásokat. A Pollack Mihály Műszaki Főiskola nyolcszáz férőhelyes Boszorkány utcai kollégiumát például július 11-től augusztus végéig kiadják, különböző célokra. Az épület egy részében családos üdültetést biztosítanak: négy turnusban a Honvédelmi Minisztérium dolgozói, három turnusban a Pedagógus Szakszervezet számára. Az Expressznek egész nyáron százötven főt befogadó szállást tartanak fönn; júliusban pedig tizenkét fős lengyel, német, szovjet csoportok is érkeznek a Boszorkány utcai diákszállásra, valamint az NDK és lengyel szakszervezetekkel kölcsönös csereüdültetésben állapodtak meg.‘ A Műszaki Főiskola kollégiuma augusztus 3-tól több országos és nemzetközi konferencia résztvevőinek nyújt szálláslehetőséget. Itt tartják a Szervezéstudományi Intézet konferenciáját, s a csaknem ezer résztvevőt váró szilikátipari konferenciát. S végül a két nemzetközi tanácskozás, melyet Pécsett bonyolítanak le: az egyiket az ELTE Fizika Társasága szervezi, a másik pedig a hétszázötven fős, kiállítással egybekötött energiagazdálkodási konferencia lesz. A POTE 48-as téri kollégiumát július 2-től augusztus 25- ig úgyszintén az Expressznek adják ki; a Jakabhegyi útit pedig, amellett, hogy tatarozzák, szintén fölhasználják a nyári szállásgondok enyhítésére. Itt a cseregyakorlatok keretében az NDK-ból, Lengyel- országból, Csehszlovákiából és a Szovjetunióból ideutazó orvostanhallgatók, valamint a társegyetemek dolgozói kapnak szállást Az ideiglenesen szállodának használt Pollack Mihály Műszaki Főiskola kollégiuma
