Dunántúli Napló, 1978. július (35. évfolyam, 179-209. szám)

1978-07-13 / 191. szám

6

Dunántúlt napló

1978. július 13-, csütörtök

Szervezetlen védelem a császári csapatok ellen

H pécsi csata

Pécsről a császáriak 1849. június 11-én kivonultak a megyei fegyveres felkelők ügyében. Visszatérésük már csak egy kisebb csata árán volt lehetséges, melyet pécsi csata néven ismerünk, és 1849. június 15-én zajlott le.

Június 12-én Majthényi kormánybiztos 25 honvéddel Pécsre jött, ahol a pécsi nemzetőrség tisztjei, töméntelen nép fogadta zenével, koszorúkkal. Egykettőre eltűntek a sárga királyi zászlók a középületekről, és szinte minden házon nemzetiszín lobogott. Este a város „kivilágíttatott", fáklyás zenét adtak. Hamar megindult a baranyai népfelkelők, nemzetőr egységek Pécsre áramlása is. A cél nyílván a város megtartása volt. „A városba mindenfelől özönlöttek a felkelők s számuk rövidesen több ezerre nőtt. A hatalmas szervezetien tömeg élelmezése megoldhatatlan feladatnak bizonyult, aminek eredményeként fosztogatásra is sok került” (Szüts {mii: Baranya megye 1848— 1849-ben). Június 13-án Majthényi az ellenség közeledtének hírére, fenyegető üzenetei hatására itthagyta a várost, ahol a tisztviselőkor (sem a régi, sem az új, Majthényi tisztújítása által hatalomra kerülő) nem akarta vállalni a város vezetését. A felkelt nép is igazi vezető hiányában szétszéledt, visszatért falvaiba, hallván, hogy a város felé nagyobb császári sereg jön. A városlakókat összehívták, s úgy-ahogy hozzáláttak a védelem megszervezéséhez. A várost elzárták, 50 Ft vagy 50 bot büntetést szabtak ki a hivatalos engedély nélkül távozni akarókra, A szőlőkben levő munkásokat is hazahívták. „A város tompa csendességben volt, mint vihar előtt a tenger”, s a csata napjára jóformán „... tsak fegyvertelen nép maradt a város oltalmára ...” (Náray napló — ismertette Bezerédi Győző).

Június 15-én V48, 8 óra körül megkondultak a harangok: a várban lévő vészharang, valamennyi templom harangjai kongtak, a császáriak közeledtét jelezve. Hatalmas fejetlenség, zűrzavar lett úrrá a városon, „látás futás az egész városban, senki sem tudja, mit csináljon...” (Kelemen kanonok naplója, ismertette Fényes Miklós). Időközben felálltak a hadak is, nézzük meg helyzetüketl A császáriak a siklósi országúton Szalánta felől közeledtek Pécs felé. „Midőn a Gránitsárok (határőr katonák!) a hegyen lévő keresztnél idébb jöttek, a siklósi országúton, és bé nézhettek a' Városba meg áltak, és magokat csata rendbe állították”. Náray ezt a csatarendet egy szárnyait kiterjesztő sashoz hasonlítja, melynek a „feje" 6 ágyú, a „teste" 1 zászlóalj granicsár, jobb és bal szárnyának fél karja az ágyúktól és az országúttól 30 banderió- lis huszár, „ettől 50 lépésnyire, egymás mellett azon vonalban egymástól 1 öli távolságra 2 század granitsár...”. A jobb- szárny egész Postavölgyig, a balszárny Megyerig és Mólomig húzódott. A „sas farka” azaz utóőrs 2 század granicsár- ból állt. A velük szemben álló védősereg ezren felül volt, igen silány fegyverzettel ellátva, a siklósi országúton lévő kőhídnál állt fel.

Az ellenség csatarendjének felállítása után az országúton a kőhíd felé ágyúival i/i 10-kor lőni kezdett, először csak lőporral — nyilván ijesztgetésül. Az ágyúkat 50 lépésenként tolták mind előbbre, s újból és újból lőttek. A védők soraiban teljes a némaság. Az ellenség ágyúival egyvonalban a jobb és balszárny is előrehaladt a búzatengerben. A védők Per- czel Antal őrnagy vezetésével átlépték a kőhidat és a búzába bújtak. Az ellenség egyre nyomult előre, a védők egy része Mólom irányába indult, a többi a hídon át visszahúzódott, mert az ágyúkkal szemben kevés puskájukkal tehetetlenek voltak. A császáriak kar- tácsolni kezdtek a búzában, a nemzetőrök elfutottak. Szétoszlott a védők megsegítésére piacon gyülekező felmentő sereg is. A császáriak a kőhíd- tól a vashámorra, a vámházra, a piacra lőttek, a nagytér és a városházi torony felé tüzeltek, mert azt gondolták ott vannak a felkelők, pedig azok szétfutottak. Kb. 270 lövést adtak le a városra. Menekülők ezrei indultak ki a városból a rablástól, gyújtogatástól való félelmükben. i/2 12-kor a védtelen város tornyára kitűzték a fehér lobogót, az ellenség pedig megszüntette az ágyúzást. Békezászlós küldöttség indult a

császári katonai parancsnok Borotha őrnagyhoz a város és lakosság részére kegyelmet kérni. Az ellenség „pécsi kutyák” megszólítással tisztelte meg a küldötteket, s 200 000 frt sarcot követelt 5 napon belül — a város rombalövésének terhe mellett. A császáriak nem mertek bevonulni a városba, ahol másnap csendbizottmányt választottak és Siklósra követeket küldtek császári hűséget hangoztató német nyelvű emlékirattal. Elérték a sarc elengedését úgy, hogy a városba rövidesen császári csapatok vonultak be.

Nézzük meg, milyen erők csaptak össze. Láttuk, az erőviszonyok nem egyformák. A nemzetőröknek és felkelőknek a fegyverzete a felszerelt, kiképzett, gyakorlott ellenséggel szemben balta, fejsze, vella, dzsida. Nem volt összefogó erő: a város vezetése nem volt szilárd kezekben, a zavaros helyzet is magyarázza, miért nem került sor nagyobb ellenállásra — amitől az ellenség félt, illetve tartott (Erre utal pl. a város bombázása, lövése, az, hogy nem vonultak be a városba a csata után, stb.). Nem volt igazi vezető sem, aki irányítani tudta volna az eseményeket, pedig a városba özönlő megyei felkelők az ellenállás lehetőségét, reményét fokozták. Miért volt olyan sürgős Majthényinak — aki kormánybiztos lévén a vezetésre hivatott lett volna — az ellenség közeledtének hírére, fenyegetésére és rémhírek hallatára elhagyni a várost? Talán a pécsiek „langyos” azaz vagyontféltő magatartása is hibáztatható? Igaz, ennek pl. ellentmond a kormánybiztos díszes fogadtatása! Kedvezőtlen a nemzetiségi megoszlás is. Miért nem választottak a védők természetesebb védővonalat, jobb taktikát? Nem csoda, ha így a fentebb írtakon kívül a csata következménye mindössze az volt, hogy „6 ház és több major égett le ... valamint 14 ember halva maradt... s más nap több mint 12 szekér hordta öszve az elszórt szűröket, dorongokat, mellyeket a vetésen és réteken szórtak szét az emberek". (Kelemen). Igaz, akármilyen lett volna az ellenállás, lényegeset nem lendített volna az ország, még a megye helyzetén sem, de be kell látnunk azt is, hogy e csata még így is több néhány ágyú eldördü- lésénél.

V. M.

Ipari fejlődésünk múltjából

Bemutatjuk az öntödei múzeumot

Budapesten, a Bem József utcában hozták létre 1969-ben az Öntödei Múzeumot. A diósgyőri Lenin Kohászati Művek gondozásában lévő múzeum épületét még Ganz Ábrahám építette 1858-ban. A műhely a híres Ganz törzsgyár része volt. Itt készültek az első kéregön- tésű vasúti kerekek, amelyek feltalálójuk: Ganz Ábrahám nevét és hazánk ipari fejlődésének hírét a világba röpítették.

A műhely-múzeum egyetlen ezerkétszáz négyzetméter alap- területű termékből áll. Több mint száz esztendős fagerendák tartják az eredeti üveges tetőszerkezetet. Itt, Buda szívében még 1964-ben is öntöttek vasat. Az elavult fűtőberendezések azonban szennyezték a város levegőjét, pusztították élő környezetét. El kellett tehát az öntőknek költözniük. A régi műhelyt ipari műemlékké nyilvánították. Otthont kapott benne a magyar bronz: vas- és acél- öntészet technológiájának fejlődéstörténete, és a Ganz Ab- rahám emlékkiállítás.

A múzeum nem csupán a szakemberek érdeklődésére tarthat számot. Nemcsak gépek, formázó és öntősorok, munkaeszközök láthatók itt, hanem értékes iparművészeti remekek, művészien díszített, öntött vaskályhák, kissámlik, sőt egy csodálatos öntöttvas kanapé is. Vannak itt a múlt században készült ágyúgolyók, szépére csengő bronzharangok, pecsétnyomók. A múzeum vezetőjének legnagyobb büszkesége, féltve őrzött kincse az ezeréves Imolái vasolvasztó, amelyet szinte teljes épségben találtak a Bükk hegységben, ahonnan ide szállították.

A hatalmas terem másik részében tablók, fényképek, tárgyi emlékek ismertetik a magyar bronz, vas- és acélönté- szet történetét. És nemsokára látható lesz az öntött berendezési tárgyak az otthonban című állandó kiállítás is.

A múzeum gyarapodásának forrása nem kis mértékben a vállalatok, szocialista brigádok, múzeum barátok ajándékai. Magánszemély adománya például egy páncélos vitézt ábrázoló öntöttvas szobor. A MAHART hajójavító üzemének dolgozói kiöregedett hajók öntöttvas és bronz alkatrészeit adták át a múzeumnak. A fővárosi Óra- és Ékszeripari Vállalat Gábor Áron szocialista brigádja pedig egy teljes tárlót ajándékozott, amelyben az aranygyűrűgyártás sajátos technológiájával ismerkedhetünk meg. A támogatás azonban nemcsak adományokban mérhető, hanem társadalmi munkaórákban is.

A múzeumnak évente hét— nyolcezer látogatója van. Sok közülük diák. Dávay Zoltán igazgató igyekszik minél több iskolával felvenni a kapcsolatot. Hiszen a bemutatott tárgyak jól szemléltetik a tankönyvekben leírt munkafolyamatokat, a fizika, kémia órán elhangzottakat. Nem titkolt cél az sem, hogy minél több fiatal szeresse meg az öntők szép szakmáját. Ismerkedjen meg közelebbről is a viasz és keramikus formázással- gyűrű készítéssel, éremöntészettel, a legrégibb és legmodernebb őntvényformázási technológiákkal. S kapjon kedvet ezekhez e szakmákhoz.

Sok külföldi szakember is megfordul a múzeumban. Tavaly például több mint harminc ország látogatójának hálás, dicsérő sorai kerültek be a vendégkönyvbe. Idén még több külföldi vendégre számítanak. 1978-ban ugyanis Magyarországon rendezik majd meg a Nemzetközi öntész Konferenciát. S a múzeum feladata lesz, hogy a szakembereknek bemutassa a hazai öntészet múltját s jelenét.

Dogassy Katalin

Kiszolgált öntödei berendezések a múzeumban

Kevés vagy sok az iker?

A népesedési statisztikák egyértelműen bizonyítják az egy- és többpetéjű ikerszülések eltérő eredetét. A többpetéjű ikrek valószínűsége az anyai életkor és a szülési sorrend előrehaladásával növekszik, míg az egypetéjűek gyakorisága lényegében tőlük független. A négerek többpetéjű ikerszületéseinek gyakorisága kifejezetten nagyobb, mint a fehéreké, a sárga (mongoloid) népességben pedig még a fehéreknél is kisebb a többpetéjű ikrek aránya. Az USA-ban 28 millió szülés elemzése azt bizonyította, hogy minden 89 terhességből egy végződik ikerszüléssel, míg Japánban csak minden 145. szülésre esik egy ikerpár. Hazánkban jelenleg minden 100. szülés ikerszülés.

A két-, illetve többpetéjű ikerterhességek az agyalapi mirigy gonadotropin hormontermelésének rendellenes fokozódására vezethetők vissza. Ez járhat ugyanis többszörös tűsző- repedéssel és több érett pete egyidejű megjelenésével. Az agyalapi mirigy súlya az életkorral növekszik, és 40 év körül tetőzik. Ez lehet a magyarázata annak, hogy az anyai életkor emelkedésével növekszik a

többpetéjű ikerszülések esélye. Figyelemre méltó az a körülmény is, hogy a négerek agyalapi mirigyének a súlya egész testsúlyukhoz képest nagyobb, mint a fehéreké, míg viszonylag legkisebb súlyú agyalapi mirigye a sárgáknak van.

Az ikerszületési statisztikákban egyébként két, egymásnak ellentmondó irányzatot figyelhetünk meg. Mind többet hallunk többszörös ikerszülésekről, ugyanakkor hazánkban — és általában a fejlettebb életszínvonalú országokban — csökken az ikerszülések gyakorisága. Mi lehet ennek a magyarázata?

Az egyik magyarázat a családtervezésben kereshető. Az ikerszülések kétharmada többpetéjű iker, s ezek elsősorban a 35 éven felüli nők terhességéből várhatók. Jelenleg a családonkénti gyermekszám jelentősen csökkent, 2 körül van, s így a terhesek többsége 30 éven aluli. A többes ikrekről szóló hírek nemcsak a hír- szolgálat frissesége miatt terjednek manapság oly gyorsan, hanem az öröm miatt is, amely sikeres életben tartásukat kíséri.

Helyesírási

bizonytalanságok

(Fejtörő)

Az összetett szavak he- •lyesírását olvasgatom az újságokban. Egy kiemelt című tudósításból arról értesülök, hogy „szénhidrogén-mezőt avattak Kiskunhalason". A címben a szénhidrogénmező — ahogy idéztük — kötőjelesen, a szövegben mindig egybeírtan szerepel. Kérdés, melyik a helyes.

Egy másik érdekes cikk arról tájékoztat, hogy a Bátyi Mezőgazdasági Kombinát a magyar szójaterme- lésnek „hazai rendszergazdája", és „főleg kitűnő szó- javetőmag-eredményeinek messze külföldön hire megy". A „rendszergazda" és a „hire megy" helyett minden bizonnyal helyesebb, találóbb szót is lehetett volna használni, de bennünket most elsősorban a többszörösen összetett szavak helyesírása érdekel.

Iratok alján, névaláírás alatt gyakran találkozunk ilyen állásmegjelöléssel: miniszterelnök-helyettes, osztályvezető-helyettes, főszerkesztő-helyettes stb. — néha kötőjelesen, néha egybeírva. A Pécsi Tanárképző Főiskola névtábláin például a főigazgatóhelyettes egybeírtan, a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán pedig kötőjelesen a főigazgató-helyettes szó olvasható. Melyik a helyes?

Vezető helyettes — olvasható az IBUSZ-iroda előcsarnokában, másutt ugyanezt a fogalmat vezetőhelyettesnek írják. Melyiket fogadjuk el? Vagy talán mind a kettő helyes?

A Rákóczi úton a MÁV MENETJEGY IRODA nagy betűi merednek ránk. Olimpiai sportlottószelvények — olvastuk a Naplóban. Valóban két szó a menetjegyiroda, a sportlottószelvény viszont csak egy?

A felhozott példák azt igazolják, hogy országosan is, Pécs várospban is sok bajt okoz az összetett szavak helyesírása, s jószerivel mindenki úgy írja őket, ahogyan helyesnek gondolja. Pedig a Helyesírási Tanácsadó Szótár az összetételek egybeírására és kötőjellel való tagolására bizonyos irányelveket ír elő:

1. Két egyszerű szóból álló összetételt sohasem kötőjelezünk, akárhány szótagú. Például: alumíniumkohászat (nyolc szótag), fizetés- képtelenség (hét szótag), de ugyanígy: vezetőhelyettes, igazgatóhelyettes.

2. Ha három elemből álí az összetett szó, akkor hat szótagnyi hosszúságig nem tagolunk kötőjellel. Például: nyugdijegyesület, menetjegyiroda, szénhidrogénmező, sportlottószelvény, kőolaj- és földgázbányászat stb.

3. A négy vagy ennél több elemből álló alakulatokat öf szótagnyi hosszúságig nem tagoljuk kötőjellel, ötön felül azonban igen. Például: lőszerraktár, honvédemlékmű, de: főigazgató-helyettes, szójavetőmag- eredmény, pénzügyőr-laktanya stb.

Egybeírásra kényszerülünk akkor is, ha az összetett szó jelentésvóltozásos, például: nehézbenzin (egy sajátos benzinfajta), kézitáska (táskafajta), helybenhagy (megver, megbüntet) stb.

Még több részletszabály is van, mi csak a legáltalánosabbakra mutathattunk rá. Befejezésül két fejtörőt teszünk fel kedves olvasóinknak: mi a különbség a helyettes igazgató és az igazgatóhelyettes, valamint a vezetöhelyettes és a vezető helyettes között?

Várjuk szíves válaszukat!

Dr. Tóth István