Dunántúli Napló, 1978. július (35. évfolyam, 179-209. szám)
1978-07-12 / 190. szám
e Dunántúli napló 1978. július 12., szerda Elhanyagolt mm f ff szökőkutak Pécs nem dicsekedhet sok szökőkúttal, s ami van, úgy tűnik azt se becsüljük meg eléggé. Rosszul vannak beállítva a vízvezeték, túlfolynak a kelyheken,. egyik másik kút környéke pedig akár egy szemétgyűjtő. Képünk az alsó sétatéren készült Itt a szeméten kívül még a gaz is kinőtt a kút csészéjében. Valamivel többet kellene törődni a kutak tisztaságával, üzemképességével. szerkesztőség postájából E Beton-járvány vagy játszótér? At illetékes Üdültetés népgazdasági Jogi tanácsadó I Takács J. 39 éve dolgozik. A közeljövőben nyugdíjba megy. Kérdése: Jár-e részére a 40 éves jubileumi jutalom? Igen! A Munka Törvénykönyvének előírása szerint jubileumi jutalom jár azoknak a dolgozóknak, akik 25, 40, illetve 50 éven át munkaviszonyban állnak. Nyugdíjazás esetén megjár a jubileumi jutalom annak is, oki a harmincöt, illetve negyvenöt évet munkaviszonyban töltötte. Olvasónknak a jubileumi jutalmat külön nem kell kérnie, azt a munkáltatója hivatalból köteles megadni, és részére kifizetni. I H. N. kérdezi, hogy mikor és milyen jogszabály alapján lehet felmondani a lakásbérleti szerződést? Az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet 71. §-a szerint a bérbeadó a lakásbérleti szerződést felmondhatja, ha a) a bérlő a lakbért a fizetésre megállapított időpontig nem fizeti meg vagy a lakás karbantartására vonatkozó kötelezettségét nem teljesíti; b) a bérlő vagy a vele együtt lakó személyek a bérbeadóval, a ház kezelőjével, a házfelügyelővel vagy a lakókkal szemben a szocialista együttélés követelményeivel ellentétes, botrányos, tűrhetetlen magatartást tanúsítanak; c) a bérlő vagy a vele együttlakó személyek a lakást, a közös használatra szolgáló helyiségeket és területet, az épület állagát rongálják, illetőleg rendeltetésüknek meg nem felelően használják; d) a bérlő vagy a vele együtt lakó személyek az épület karbantartásával, felújításával, helyreállításával, átalakításával, bővítésével vagy korszerűsítésével kapcsolatos munkák elvégzését akadályozzák. Bérlőtársi jogviszony esetén a bérbeadó felmondása — a hárastársak kivételével — valamennyi bérlőtársra csak akkor terjed ki, ha a felmondási ok velük is megvalósult és a felmondást valamennyi bérlőtárssal közölték. A rendelet 75. §-a értelmében o bérlő a határozatlan időre szóló lakásbérleti szerződést bármikor írásban felmondhatja. A felmondás a hónap utolsó napjára szólhat, de a felmondási idő nem lehet rö- videbb tizenöt napnál. A fentiekben csak a legfontosabb tudnivalókat ismertettük. A lakásügyi jogszabályok ennél részletesebben szabályozzák a felmondás kérdését. Növényvédelmi tanácsadó A szőlőfürtökön a lisztharmat szórványosan a megye egész területén előfordul. Július 12-től a fürtön levő lisztharmat ellen Kolosul, Thiovit, Pol-Sulkol vagy Karathane FN—57 szerrel védekezzünk. A peronoszpóra ellen a csapadékos időjárás miatt 8-10 naponként a védekezéseket ismételjük meg. Fürtzáródás előtt egy alkalommal a botritisz ellen is ajánlatos Ortho- Phaitan, Topsin-metil vagy Chinoin- Fundazollal védekezni. A szőlőmolyok rajzása alapján a tömeges lárvakelés július 15—20. között várható, ellenük ebben az időpontban Unitron 40 EC vagy Unifosz 50 EC szerrel védekezzünk. A védekezéseket a reggeli vagy késő esti órákban végezzük, és a csomagolóanyagon feltüntetett mennyiségnél ne használjunk többet a perzselési veszély miatt. Az almamoly második nemzedéke tömegesen rajzik. A védekezést július 15-20. között Unitron 40 EC vagy Sevin 85 WP szerrel végezzük. Az almavarasodás ellen Dithane M—45, Zineb vagy Polyram-Combi permetezését javasoljuk. Az augusztus elseje után érő őszibarackot gyümölcsmolyok ellen Unitron 40 EC vagy Rovlinka 50 EC szerrel permetezzük. A különböző növényeken levő levéltetveket Pirimorral, Bi 58 EC vagy Unifosz 50 EC szerrel pusztíthatjuk. A káposztán levő levéltetvek ellen fejesedét kezdetekor Pirimor vagy Unifosz 50 EC szerrel védekezhetünk. A zöldségfélék permetezésekor az élelmezésegészségügyi várakozási idő betartására ügyeljünk. A burgonyát fitiftora ellen ajánlatos védelemben részesíteni, Dithane M—45 vagy más réz hatóanyag tartalmú szerrel. A paradicsomot a fi- toftora, alternária és szeptoria miatt kell védelemben részesíteni. A védekezéshez Dithane M-45 szer használható, a várakozási idő betartása mellett. A vlrágkertészetben a levéltetvek ellen Pirimor alkalmazását javasoljuk. Lisztharmat fertőzés esetén Karathane FN—57. Morestan vagy Chinoin-Fundazol 50 WP használható. Dr. Frank József Sokan és sok fórumon szidták már egyhangú, ötlettelen, gyorsan leromló, elévülő, feladatainak hiányosan eleget tevő, „Bauhaus betonbanya toj- ta” lakótelepeinket. Ezek a viták, kritikák szinte mindig mellőztek egy fontos területet: a játszótereket vagy legjobb esetben is megmaradtak hiányuk megállapításánál. Világos: először lakni kell, s csak ezután kerülhet sor olyan problémák megoldására, hogy hogyan, milyen körülmények között játszanak a gyerekek. A kérdéskör elhanyagolásához vezetett és vezet az a — felnőttek értékrendjében ma még uralkodó — felfogás is, hogy a játék kizárólag szórakozás, az időtöltés egyik vállfája s legjobb esetben is csak mozgás. Arról, hogy a játék a környezet megismerésének és meghódításának egyik legfontosabb eszköze, már gyakran megfeledkezünk. Pedig a gyermek játék közben új hatásokat, élményeket dolgoz fel, új szerepeket tanul meg, és új magatartásformákat dolgoz ki. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy játszótereinket mi módon alakítjuk ki, hogy mennyiben tesszük lehetővé a gyermek számára, hogy sokoldalú kapcsolatot teremtsen dolgokkal és kortársaival, hogy alkotó játékban gazdagítsa élményvilágát. Olyan játszóterekre van szükség, amelyek igazodnak a gyermek mozgásszokásaihoz, ugyanakkor sokoldalúak, variálhatók, a gyermek átalakíthatja, megváltoztathatja, mintegy „rányomhatja bélyegét", kitöltheti tartalommal. Lakótelepeink játszóterei ezeknek a szempontoknak egyáltalán nem tesznek eleget. Ha summásan akarjuk jellemezni a Lvov-Kertváros játszótereit, elmondhatjuk, hogy sok aszfalt, beton, vas, kevés zöld. Szinte valamennyi egy kaptafára készült: néhány mászóka (piros vagy kék színben), ami a fantáziát és az izmokat sem mozgatja meg igazán, s amin a gyerek inkább a kalitkába zárt, örökös körmozgásra késztetett mókusra emlékeztet. Aztán találunk még balesetveszélyes, „unalmas” hintákat, csúszdát betonlappal melyen lecsúszni nehéz és nem is ajánlatos), homokozót éles cementlapokkal szegélyezve, amiben a homok időközben átalakult valami gyanúsan szürkés porrá, mert a csere nem történt meg idejében. Ritkábban előfordul még bekerített pólya, ahol labdázni, focizni lehetne, ha már közvetlenül az építés után nem gyűlne össze rajta az esővíz hatalmas pocsolyákká duzzadva. Ezért aztán a Melinda utcában, közvetlenül a két új — kimozduló kerítésű — pálya mellett az utcán rúgják a labdát a gyerekek. A játékra szánt területek annyira szűkek, hogy a gyermeket nagyon mozogni sem hagyjuk, sőt kifárasztjuk. Régi megállapítás ugyanis, hogy a megfelelő térben, megfelelő eszközökkel történő mozgás egyben pihenést és a feszültségek alóli oldódást is jelent. Uniformizált, szürke, a gyermeki választás elé korlátokat állító játszóterek léte mellett egyáltalán nem lehet csodálkozni azon, ha a gyerekek építőipari elemeket mozgatnak, lebontott felvonulási épületek anyagából „építkeznek", korhadt tetejű faházakon ugrálnak a lakótelep közepén, s mindez azért, mert a játszóterek túlzsúfoltak, unalmasak, s csak nagyon ritkán veszik figyelembe, hogy a különböző korú gyerek más-más dolgokat igényel. Az iskolás korú gyerekek mintha nem is léteznének, legalábbis nekik való játék — a rossz méretezésű és kivitelezésű pályákat leszámítva — nincs. Ezek a rózsásnak éppen nem mondható viszonyok kérdéseket implikálnak: Vajon mit lehet itt játszani? Valóban ennyire szegényes a szabadban felállítható játékok köre? Van-e egyáltalán lehetőség kollektív játékra? Hogyan segíti elő egy ilyen környezet a jövő generáció esztétikai fejlődését? Találunk-e olyan játékot, ami alkotó fantáziát mozgat? A gyermeki kreativitás — jobb híján — veszélyes, sőt gyakran életveszélyes játékokban követel teret magának, s ez már magában is szemléletbeli változtatásokra, útkeresésekre kell, hogy ösztönözze az illetékest. Nem beszélve arról: ha a kreativitás hosszabb ideig háttérbe szorul, apátia (fásultság) és romboló hajlamok alakulnak ki. Ezen kéne elgondolkoznunk, hogy tervszerűen létrehozzuk azokat a kereteket, melyek utat engednek a gyermek alkotó fantáziájának, megmozgatják azt, elejét véve a pusztító hajlamok és apátia kialakulásának. Persze, ha ilyen elvekből indulunk ki, akkor jobban tudatosulnia kell annak, hogy „kinek tervezünk, mire van szüksége a gyerekeknek”. Fantázia és ötlet van elég az ésszerű megvalósítás határain belül is, S így elkerülhetjük, hogy egy fantomvilágot erőszakuljunk az ifjú nemzedékre. Dr. Pauker Csaba Kutyák az óvoda előtt Mi, akik kis gyermekeinket a belváros központjában levő Geisler Eta utca 21. szám alatti óvodába visszük, megfigyeltük, hogy az óvoda előtti kis zöld park a környékbeli kutyák gyülekező- és illemhelye. Tudomásunk szerint a kutyákat csak pórázon szabad a gyalogjárók menti vízfolyáshoz vezetni ügyesbajos dolgaik elvégzésére, de akkor sem feltétlenül az óvoda elé. A kutyatulajdonosok is megtanulhatnák a rájuk vonatkozó szabályokat és igyekezzenek pár lépéssel tovább sétálni. A mi kis gyermekeink is rászaladhatnak arra a pázsitra, melyet a kutyák bepiszkítanak. Vajon mit tennének az ebtulajdonosok a mi helyünkben? Nagy Imréné ♦ Hol maradt a póráz? Rajtam kívül még sokan szeretik a kedves, hűséges állatokat. Ez a szeretet azonban ne legyen egyoldalú, és ha valaki kutyát tart, ne engedje szabadon csatangolni, mert ezek az állatok olykor kiszámíthatatlanok. Létezik egy tanácsi rendelet, amely szerint kutyát csak pórázon szabad sétáltatni. Meszesen ezt úgy vélem, nem ismerik, mert ott a házőrzők szabadon ijesztgetik a járókelőket, meg a lakókat. Azonkívül szeny- nyezik a játszótéri homokozókat. Ezt meg kellene szüntetni. Ha kell, a törvény szigorával, de jobb belátással, emberi megértéssel. Lipóczki József ♦ Sötétség a Rókus- do mb környékén Hetek óta figyelem a közvilágítást a Rókusdomb környékén, s többszöri telefonhívásra várom annak megjavítását. Hiába. Sajnálom esténként vagy éjjel, a sötétben siető embereket, amint beteg gyermekükkel igyekeznek a Gyermekkórházba vagy onnan vissza a városba. Ugyanez a helyzet a Nőgyógyászati Klinikához vezető úton is. Ezúton kérem az Áramszolgáltató Vállalatot, hogy az Édesanyák, a Nyár, a Rókusalja, a Rodostó, a Damjanich és a Bá- lics utcai közvilágítást sürgősen megjavítani szíveskedjenek. Varga Zoltán szinten... A Hétfői Dunántúli Napló június 26-i számában Csuti János cikket írt a beutalók, üdülőjegyek elosztásának „észszerű rendezéséről... egy szülésznő népgazdasági szinten gondolkodik” címmel és mintegy mottóként az üdülőjegyek elosztásának „ésszerű rendszerét szembesítve a jelenlegi gyakorlattal" megállapítja, — igaz, ezt nem a cikk szerzője mondja — idézem: „Nehéz és körülményes szervezni, mert sok a megszokotthoz ragaszkodó kényelmes és bürokrata strucc- madár, akik félnek az újtól, a gyors és emberbaráti ügyintézéstől". A cikk tartalma — erre a cím és a mottó is alapot szolgáltat — kétségbe vonja a szakszervezeti üdülőjegyek elosztásának jelenlegi rendszerét és azokat a szabályokat, amelyeket alap- szervezeteink megfelelő következetességgel alkalmaznak a SZOT elnöksége határozatainak megfelelően. Sérti azokat a szakszervezeti tisztségviselőket, akik évek hosszú sora óta fáradságot nem kímélve, foglalkoznak az üdültetéssel. Úgy véljük, hogy az írás elhamarkodott véleményt nyilvánít, amikor felületesen és kellő alaposság és véleményünk ismerete nélkül minősít vagy ezt a minősítést kimondatja. Hagyományos feladatunk és egyben kötelességünk is, hogy ne csak egy-egy konkrét újítással, hanem az újítómozgalom általános elvi és gyakorlati kérdéseivel foglalkozzunk és azt maradéktalanul támogassuk. Felkarolunk minden ötletet és kezdeményezést, amely kivitelezhető, megvalósítható. Ebben az esetben azonban másról van szó. Az „újítás”, amit az írás „ésszerű rendszernek” nevez, nem is ésszerű, de még nem is rendszer. A kérdéssel nemcsak mi, hanem a SZOT illetékes főigazgatósága már több esetben foglalkozott, a különböző beadványokra mindenkor megalapozott, korrekt, körültekintő választ adott, amit az „újító” tudomására hozott. Idézek a SZOT üdülési és Szanatóriumi Főigazgatóság egyik leveléből: „Addig, amíg a szervezett dolgozók üdülési igényének csak kis hányadát tudjuk kielégíteni, úgy véljük, hogy a beutalójegyek odaítélésének demokratizmusa, a jutalomjelleg érvényesítése érdekében csak a választott szakszervezeti szervek — kollektív döntés alapján — juttathatják a dolgozóknak ezt a fontos szociálpolitikai kedvezményt.” Szeretnénk hangsúlyozni, hogy mi következetesen ezzel a véleménnyel értünk egyet. Minden szakszervezeti szervnek azon kell fáradoznia, hogy az üdültetésiem éppen könnyű mindennapos gyakorlatában ezek a szempontok maradéktalanul érvényesülhessenek. A szóbanforgó „újítás" annak ellenére, hogy bevezetését egyetlen szerv sem engedélyezte, azért érvényesülhet, mert nincs mindenütt rend alapszervezeteink üdültetési munkájában, vannak még hiányosságok, amelyeket a dolgozók érdekében indokolt és szükséges mielőtt kijavítani. Nincs tudomásunk arról, hogy az „újítót” valaki is megbízta volna ennek a tevékenységnek a gyakorlásával. Ügy ítéljük meg, hogy az üdülőjegyeknek ez a megbízás nélküli és egyben sajátos közvetítése lehetőséget teremt az ügyeskedők, a kiskapukat keresők számára ahhoz, hogy elvtelenül és szabálytalanul hozzájussanak olyan kedvezményekhez, amely nemcsak hogy ellenkezik a SZOT elnökségének megfelelő határozataival vagy éppen az üdülési szabályzattal, hanem sértik a dolgozók nagy többségének igazságérzetét is. Megyénkben a felhasználatlan üdülőjegyek száma a mérleg- beszámolók szerint 40—50 évenként. Úgy véljük, hogy nem „közbeiktatott irodákra", úgynevezett közvetítőkre van szükség és legkevésbé szervezeti változtatásokra, hanem a tartalmi munka megjavítására, a jelenlegi elvek és előírások betartására kell a figyelmünket következetesebben irányítani. A bérből és fizetésből élő dolgozók joggal várják el tőlünk, hogy minden szinten javítsuk e fontos munkának demokratizmusát, nyíltságát és minden konkrét esetben a kollektív döntés jusson kifejezésre. Ez természetes, hiszen ma már egyre inkább — és ez jó dolog — sok más egyéb mellett, a szervezett pihenés kérdésében is ott és azok döntenek, ahol és akik a dolgozót legjobban ismerik. ^ A szervezett üdültetésnek szép hagyományai vannak. A szakszervezetek e feladatát igyekszik a lehetőségekhez képest a legjobban megoldani. Amikor a hagyományról beszélünk, ezen sohasem a módszerek változatlanságát értjük, hanem ezek rendszeres továbbfejlesztésére is gondolunk. Az utóbbi időszakban — jóllehet, vannak fogyatékosságaink és ezt elismerjük — néhány figyelemre méltó változás következett be ezen a területen. Szakszervezetek Megyei Tanácsa Az üdülőjegyek egy évre történő biztosításával javult a tervszerűség, nagyobb lehetőség kínálkozik az igények alaposabb és körültekintőbb felmérésére és jut idő arra is, hogy az alapszervezetek az illetékes szervek megkérdezésével és bevonásával — elsősorban az SZMT . és megyebizottságokra gondolunk — időben átadhassák azokat az üdülőjegyeket, amelyek nem kerülnek fel- használásra. Megkülönböztetett fontosságot tulajdonítunk annak, hogy az üdülőjegyek elosztásában érdemi szerepet és feladatot kaptak a bizalmiak. Az ő véleményük, javaslatuk nélkül a kedvezményes üdülést nem lehet igénybe venni. Vannak olyanok nem kevés számban, akik egyáltalán nem, mások 6—8 évenként jutnak beutalóhoz, bár régóta tagjai a szakszervezeti mozgalomnak. Ezért nem lehet közömbös számunkra a demokratizmus fejlesztése, állandó tökéletesítése és következetesebb érvényre- juttatása. Nem volt célunk, hogy a szerző minden sorával vitatkozzunk, bár tehettük volna, inkább arra szerettük volna fel - hívni a figyelmet, hogy melyek azok a tennivalók, a jelenlegi rendszerben, amelyekkel még színvonalasabbá tehetnénk munkánkat. Dr. Temesvári Tibor, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa osztályvezetője „Kérem jelentkezzék...” A Sajtófigyelő útján eljutott hozzánk Bedő Ildikó I. osztályos gimnáziumi tanuló segítséget remélő írása. Bedő Ildikót és édesanyját ért ruhakárokat Baranya megyei Igazgatóságunk méltányossági alapon megtérítette. Dr. Komoróczy Iván, Állami Biztosító propagandáéi sajtó osztálya
