Dunántúli Napló, 1978. június (35. évfolyam, 149-178. szám)
1978-06-11 / 159. szám
DN HÉTVÉGE 10. FIATALOK 1978. JÚNIUS II. Tábortűz és karnevál Újmecsekalján Egy csipetnyi VIT - egy saroknyi Havanna Még tél volt, ezt bizonyosan tudom, amikor ifjú kollégám megjött egy rutinszerű KISZ-ló- togatásáról, és arról mesélt, hogy valamit akarnak szervezni, ami a VIT idején olyan „havannás" lenne, egy kis gasztronómia, egy kis program, mint a Pannónia meg a Nádor sikeres estjei, szériái. — Jó ötlet, de . . . — Idefigyelj, van Pécsett. . . — . . . igen, ott, Urónváros- ban ... — az a presszó . . . — Kuba! Telefon a Baranya megyei KISZ Bizottság igencsak patto. gós titkárának, Szőke Attiláné- nak, mi lenne ha... satöbbi! Rendben, beszéljük meg. így született még a fagyos télen az a kitalálás, hogy a kubai VIT idejére július huszonnyolcadikétól augusztus ötödikéig „világifjúsági" presszóvá alakítja át a pécsi Kuba presz- szót. Azóta a téma iránt — nem titok —, igencsak lelkesedők többször, és mindig egymásra licitálva az ötletekben, összedugták már a fejüket. A Baranya megyei Vendéglátó Vállalat például megígérte, hogy a VIT nyitányára teljesen felújítja a Kuba presszót. A dekoratőrök már azon törik a fejüket, hogyan lehet a távoli szigetország és nem utolsósorban a VIT hangulatát mégjobban Uránváros presszójába csalogatni. A harmadik kerületi kiszisták a szervezésben segítenek, o postások a rádiósoknak társadalmi munkában építik ki a közvetítővonalat, vállalják a helyszíni szolgálatot. Szakácsok kubai ételeket „tanulnak”, mások koktélok receptjeit gyűjtik, nyüzsög- mozog mindenki. Nemrégiben Pécsett járt dr. Antonio Jósé Tabares, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövete. Meghallgatta a VIT idejére tervezett sajátos pécsi presszó és kiszista fórum, klub tervezetét, rábólintott, kezet adott és mondta: — Jöjjenek fel egy kocsival a követségre, lesz propagandaanyag, plakát, és személyesen én adok maguknak zenét, lemezről, szalagról. És valaki eljön a követségről a megnyitóra ... Július huszonnyolcadikán délután öt órakor megnyílik a pécsi VIT-KUBA presszó, a Baranya megyei KISZ Bizottság, a megyei Vendéglátó Vállalat, a Posta, a harmadik kerületi ki- szesek, a Dunántúli Napló szerkesztőségének és a Magyar Rádió Pécsi Stúdiójának „közös szocialista vállalkozása" amely a VIT idején ifjúsági presszóként, klubként működik délután öttől este tízig. Alkohol ez idő alatt nem lesz, de lehet üdítőket, jellegzetes kubai ételeket kóstolni, a világhírű szivarokkal próbálkozni. Lesz vetélkedő, trikóárusítás és zárótábortűz, karnevállal színesítve. Szól majd a ritmusos, kubai zene magnóról, no és a szintén készülődő zenészek jóvoltából. A pécsi rádiósok a VIT idején minden nap 25 perces élőműsorral jelentkeznek a Kuba presszóból. Ennyi és nem több a tervezet, és az előkészületek során tapasztalt jóakarás és fiatalos lelkesedés a garancia arra, hogy július—augusztus fordulóján egy csipetnyi VIT, egy saroknyi Havanna lesz Pécsett a Kuba presszó. Szeretettel várunk minden érdeklődő fiatalt... Kovács Imre Pályázat! Szignált és műsorcímet kér a rádió Az FG—4, a Magyar Rádió Pécsi Stúdiójának Ifjúsági Magazinja megújult. Üj a szerkesztő — Görgé- nyi Zoltán személyében — és új lesz a szignál, meg a műsor címe is, ha ... Ha jó ötleteket, javaslatokat kapnak. Éppen ezért pályázatot hirdetnek műsorcím és szignál „szerzésére”. Feltételek: a cím legyen rövid, a szignál ne legyen egy percnél hosz- szabb, és mindkettő tükrözze a műsor jellegét. A szignált a pályázók rögzítsék magnószalagra: egy sávon, 9,5-ös vagy 19-es fordulatszámmal. Beküldési határidő: július 5. Cím: Magyar Rádió Pécsi Stúdiója, 7621 Pécs, Zetkin Klára u. 1. A győztest egy hétig vendégül látja a Baranya megyei KISZ Bizottság, bala- tonfenyvesi táborában. UIT-uäacäk — IfIT-muszakban A nevük ott lesz Kubában Fehérköpenyes fiatalok ülnek az asztaloknál. Előttük számtalan porcelánfigura, váza, hamutartó. Kezükben ecset. A Zsolnay gyár alapítójának nevét felvett brigád tagjait, a Zsolnay Vilmos ifjúsági brigádot látogattuk meg. Tizenöten vannak, lányok — asszonyok. Ők tizenöten készítik a VIT-en résztvevő magyar delegáció tagjainak ajándékait. A VIT-re utazó magyar fiatalok mindegyike a gyárban készült és nevével ellátott vázát, hamutartót visz ajándékként. A közös VIT-ajándék pedig egy hatalmas méretű Zsolnay váza lesz, amin a brigád tagjainak neve is szerepel. „Mi is ott leszünk a VIT- en" — mondják ezért tréfásan a brigádtagok. Nem személyesen, csak a kezük munkájával; de ők is képviselik a magyar fiatalokat Kubában. Porcelánba égetve hirdeti majd a Kubába látogatóknak, az ott élőknek, hogy a magyarok, a pécsiek, a Zsolnay gyári ifjúsági brigád tagjai testvérüknek érzik a világ minden fiatalját, éljenek bár a föld másik részén is. — őrömmel dolgoztunk az ajándékokon — mosolyog Tóth Cecília. — Nem kellett biztatni senkit, pedig valamennyi vázát, hamutartót társadalmi munkában készítettük. VIT-műszakot szervezett a brigád, úgy készült el a Kubába induló 438 váza, s ugyanennyi hamutartó. Azaz, ennél több, mert maradt itthon is a VIT-emblémával díszített tárgyakból. Azok kapták, akik a VIT-vetélkedőn jól szerepeltek. Cecíliának is jutott belőle, mert ő is részt vett az ifjúsági találkozó tiszteletére rendezett vetélkedőn. VIT-karnevált is rendezett a brigád, mór márciusban. Erre külföldi diákokat hívtak meg. A pécsi egyetemeken tanuló külföldi fiatalok örömmel fogadták a meghívásukat. — Kis világifjúsági találkozó volt — mondja halkan Nádai Margit, a brigád KISZ- titkára. — Kár, hogy a kubai diákok nem voltak ott — teszik hozzá a többiek — így éppen a VIT-et rendező ország nem volt képviselve, de azért a legtöbbet Kubáról beszélgettünk akkor is. — Az igazi VIT-et elképzelni is nehéz. Az összetartozást, szolidaritást, azt a hangulatot visszaadni lehetetlen. Azt érezni kell. Hillebrand Lajos rock könyvéből (6.) George Martin kockáztat A Beatles hamburgi „vendégjátékai” között persze Liverpoolról sem feledkezett el. Visz- sza-visszatértek szülővárosukba, ahol ilyenkor a Cavern Clubban léptek föl, s a helyi jólértesültek suttogó propagandája nyomán csak úgy özönlött a közönség a „Hamburgban világhírűvé vált Beatles” meghallgatására. így nem teljesen igaz az, hogy a Beatles-ből soha nem lett volna semmi, ha a Mersey folyó partján, az úri negyedben lakó hanglemezbolt tulajdonos, Brian Epstein nem figyel föl rájuk. Epstein valóban akkor hallotta először a Beatles nevet, amikor egy Kurt Raymond Jones nevezetű ifjú belépett a boltba, és a Kedvesem című kislemezt kérte. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az együttest egyedül Jones ismerte az angol kikötővárosban. Epstein először borzongott, mikor bemerészkedett a Ca- vernba: a sörszagú, füstös helyiségben négy fiatalember pöngette a kobzot (Sutcliff közben Hamburgban belehalt agydaganatába); a fiúk unottan zenéltek, időnként két strófa között elrágcsáltak egy szendvicset, 'kihörpintettek egy korsó sört — a fiatal közönség tagjai pedig a lemezboltos számára teljesen érthetetlen módon üvöltöztek, dobálták magukat, egyszóval arénáztak. 1962. január 4-én a Beatles az év együttese lett Liverpoolban. S Epstein sem ült babé- rain: Londonban kilincselt lemezfelvételért a Deccánál, sikertelenül. (A Decca később tanult saját balfogásából, már viszolygás nélkül pártfogásba vett egy, a Beatles tagjainál Ringó Star, beat-virtuóz, a dobolás professzora — és még ki tudja, milyen jelzőt akasztottak szegény Ringóra. sokkal vadabb kinézetű zenekart, a Rolling Stonest.) Brian az EMI konszern egyik cégéhez, a Parlophonhoz fordult, s szerencséje volt. A zenei rendező, George Martin meghallgatta az együttes dalait szalagról, s gondolkodni kezdett. Két évvel előtte durván elutasította az akkor még ismeretlen Tommy Steelét, s emiatt sokat kellett hallgatnia főnökeitől. Mit lehet tudni? — sóhajtott Martin, és meghívta lemezfölvételre a Beatlest. 1962 szeptemberében Londonban felvették az első kislemezt. A többi már beat-törté- nelem ... (Folytatjuk) Szántó Péter Országos első helyezett Verseny után — felvételi előtt Még itthon is azt mondta, hogy a második példája nem jó. A tanáraival való közös utószámítás szerint viszont igen. A hivatalos döntés nemrég érkezett: technológiából Wölfling János, a Pécsi Vegyipari Szak- középiskola IV. D osztályos tanulója lett az első a vegyipari szakközépiskolák országos szakmai tanulmányi versenyén. Az iskola másik két tanulója. Párkányi László a hetedik, Wéber György pedig a kilencedik helyet szerezte meg. Az ötórás verseny izgalmai már lassan felejtődnek, Wölfling János azóta túl van az érettségi és a felvételi vizsgák írásbeli részén: — A József Attila Tudományegyetem vegyész tagozatára jelentkeztem — mondja a halk- szavú, szerény fiatalember. A fizika felvételitől féltem, de érzésem' szerint jobban sikerült, mint a matematika. A júliusi szóbelire még sokat kell készülnöm, de közben érettségizem — magyarból, kémiából és munka- védelemből. Ezekben a hetekben bent maradok a kollégiumban és tanulok. Wölfling János mohácsi, pontosabban szűri, hiszen csak három évvel ezelőtt költöztek Mohácsra. Édesapja évekkel ezelőtt meghalt, édesanyja Mohácson, a Pécsi úti ABC boltvezető-helyettese. Az általános iskola négy osztályát Szűrben, a többit Himesházán végezte. A mindig kitűnő tanuló fiú a vegyipari szakközépiskola első évének befejezését követően általános tantestületi dicséretben részesült, s ezt az elismerést minden év végén megkapta. Tanárai, köztük a versenyre felkészítő Tamás Márton, Villányi Katalin és Tóth Béla — nemcsak borotvaeszét, a szorgalmát és a magatartását is dicsérik. Wölfling János, a szakközépiskolák ez évi orosz nyelvi megyei vetélkedőjén ötödik lett, számos társadalmi feladatot vállalt, s alapszervezeti KISZ-titkár volt első osztálytól kezdve, tavaly pedig megválasztották az iskola vegyész tagozata KISZ Bizottságának titkárává. Szabad idejében fotózik, kerékpározik, olvas és éremgyűjteményét rendezgeti. Az országos siker, a jó tanulmányi eredmény nem tette elbizakodottá: — Többször is megfordult a fejemben, hogy nem sikerül a felvételim — mondja, s ha így alakul, dolgozom, de jövőre ismét jelentkezem. Ha igen, akkor valószínű, hogy előbb katonának megyek. A fontos kérdőjelek sorában akad egy eldöntött örömteli esemény: a vegyipari szakközépiskola Fölfling Jánost jutalomként Lengyelországba küldi üdülni. T. É.
