Dunántúli Napló, 1978. június (35. évfolyam, 149-178. szám)

1978-06-09 / 157. szám

1978. június 9., péntek Punäntmt naplö llllunkas­szolidaritäs Timmer elvtárs, több mint százharminc éve, hogy a Kom­munista Kiáltványban megje­lent a jelszó: „Világ proletárjai egyesüljetek!" Az ön vélemé­nye szerint 1978 gyakorlatában mit jelent a munkásszolidaritás fogalma? A nemzetközi munkásmozga­lom zászlajára írt jelmondat annak első, a Kommunista Kiáltványban megfogalmazott megjelenése óta mindig irány­adó, egyértelmű célkitűzésünk volt, s az is marad. Ügy gon- dolon, aligha lehet bármely korra, esztendőre gondolva fontosabbnak, vagy idősze. rűbbnek minősíteni. Pontosan olyan fontos és aktuális volt megjelenése napján, mint most, 1978-ban. Feladataink, tennivalóink megfogalmazása­kor egyetlen pillanatra sem fe­ledkezhetünk meg erről az alapvető fontosságú célkitűzé­sünkről. Hiszen az osztálytest­vériség tartalmát foglalja ösz- sze, tömören, egyetlen mon­datban, néhány mindmáig moz­gósító erejű szóban. A nemzetközi munkásosztály évtizedes harcai során megta­nulta, hogy nagy céljai csak az egység útján valósíthatók meg. A gyakorlat bizonyítja, hogy a szolidarifás ereje valójában korlátlan. Képes határokon, börtönfalakon, koncentrációs táborok jól őrzött kerítésein is átjutni, erőt adni az elnyomás, a kizsákmányolás, a fasiszta önkény, a fajüldözés, vagy az újgyarmatosítás igája alatt szenvedőknek. S képes győze­lemre segíteni az imperialista hadigépezet ellen küzdő népe­ket. Gondoljunk csak Vietnam­ra! De képes kiszabadítani rab­ságukból a munkásosztály leg­jobb fiait. Elég ha a chilei ha­zafiakat említem, élükön Luis Corvalán elvtárssal. A szolida­ritás erejét világszerte igénylik ma is a harcban álló dolgozók. Feladataink megfogalmazása­kor mi sem feledkezünk meg erről, s együtt a szakszervezeti világmozgalom haladó erőivel, tevékenységünk középpontjába állítjuk az egység, a nemzet­közi szolidaritás gondolatát. Azt hiszem, ez a kérdés ne­künk magyaroknak rendkívül fontos, hiszen a hazai munkás- mozgalom születésétől fogva szoros kapcsolatokat tart fenn a környező országok szakszerve- zeteivel, a nemzetközi munkás­szervezetekkel. Hogyan jelle­mezné a magyar szakszerveze­tek jelenlegi külkapcsolatait? Általánosságban szólva a magyar szakszervezetek rend­kívül széles körben tartanak fenn kapcsolatokat világszerte a szakszervezeti szervezetekkel. Közelebbről: hagyományosak, sokoldalúak, rendszeresek kap­csolataink a szocialista testvér­országok szakszervezeti köz­pontjaival. Hangsúlyozni sze­retném, hogy a magasszintű ta­lálkozókon túl szakmai, me­gyei, üzemi, vállalati szinten is eredményes kapcsolatok szö­vődtek. Európában, kontinensünkön gyakorlatilag minden szakszer­vezettel vannak kapcsolataink,' ha ezek különböző színvonalú­ak és mélységűek is. Az elmúlt években meggyőződtünk arról, hogy van mit tanulnunk egy­mástól és élnünk is kell ezzel a lehetőséggel. A kétoldalú érintkezések lehetővé teszik ezt Ráadásul az enyhülés légköre, azok az eredmények, amelye­ket Helsinki hozott, valamint az ezzel szemben álló erők aktivi­zálódása arra kötelezi a szak- szervezeteket, hogy kapcsola­taik felhasználásával is arra törekedjenek, hogy ez a folya­mat, a békés egymás mellett élés gyakorlata visszafordítha­tatlanná váljék, hisz ez minden dolgozó ember alapvető érde­ke. Külkapcsolatainkról szólva arról is kell beszélni, hogy kon. Beszélgetés Timmer Józseffel, a SZOT titkárával tinensünkön kívül is törekszünk a már meglévő kontaktusaink ápolására és újak létesítésére. Gondolok ázsiai, afrikai és la­tin-amerikai szervezetek egész sorára, amelyekkel már hagyo­mányos együttműködéssel ren­delkezünk. Kétségtelen azon­ban, hogy e téren akad még tennivalónk. A magyar szakszervezetek a Szakszervezeti Világszövetség tagszervezetei. Mint ilyenek, szorgalmazzuk a nemzetközi központok közti közeledést is, hasonlóan a már jó eredmé­nyeket hozott kétoldalú kap­csolatokhoz. Kétségtelenül, a sokoldalú kapcsolatok formá­lása nehezebb, lassúbb ütem­ben halad, mint a kétoldalúa- ké. Nem mondhatunk azonban le arról az erőről, amely az egységben rejlik, ,s ehhez kö­zeledésre, az évtizedek során lerakodott, hogy ne mondjam, megkövesedett bizalmatlanság feloldására van szükség. Ezt pedig csak türelemmel, megér­téssel, egymás érzékenységére való tekintettel lehet megvaló­sítani. ön a magyar szakszervezeti mozgalom külügyeivel foglalko­zik. Ismeretes, hogy a SZOT ve­zetői már több éve részt vesz­nek az európai szakszen/ezeti vezetők találkozóin. Sokan eze­ket a megbeszéléseket a szak. szervezeti világmozgalom egy­sége helyreállításához vezető lehetőségként értékelik. Való- ban megérett erre a helyzet? Aligha lenne helyes akár igennel, akár nemmel válaszol­ni a kérdésre. Kicsit olyan ez, mint a közismert példa a po­hárral, amely félig vízzel telve áll az asztalon. Az asztal körül ülők egyike azt mondja: félig még üres. A másik viszont azt állítja: félig már tele van. Nyil­ván az a derűlátó, s ebben az esetben az jár közelebb az igazsághoz, aki pozitívan fo­galmaz. Nevezetesen aki úgy látja, hogy mór elértünk vala­mit. Az európai szakszervezeti vezetők genfi konferenciája im­már rendszeresen, kétévenként összeül, hogy közös érdeklődés­re számot tartó kérdéseket tűz­zön tanácskozásának napi­rendjére. Ezek a konferenciák a közeledés ügyét szolgálják, s a többoldalú együttműködés, érintkezés formálásának jó esz­közei. Az egység helyreállításá­ig azonban — megítélésem sze­rint — még hosszú utat kell be­járnunk, amely nem is lesz könnyű. Mint már utaltam rá, sok bizalmatlanságot, kölcsönös gyanakvást kell feloldani. Bi­zonyos azonban, hogy minden ilyen találkozó, s ezúttal a két­oldalú eszmecserékre is gon­dolok, jó szolgálatot tehetnek ennek érdekében. Az Orenburgi gázvezeték, az uszty-ilimszki cellulóz-kombinát, s a szocialista országok többi nagy közös vállalkozásai is ta­lán hozzájárulnak ahhoz, hogy a különböző nyelveket beszélő dolgozók között új típusú kap­csolatok alakuljanak ki, erő­södjék a proletár internaciona­lizmus érzése. Milyen jelentősé­get tulajdonit ön ennek a ténynek? A proletár internacionalizmus korunk meghatározó ereje, amelynek hatása világunkban egyértelmű, szolgálata a nem­zetközi munkásmozgalom min­den erejének megtisztelő fel­adata. Különösen időszerűnek érzem ennek a hangsúlyozását napjainkban. Bebizonyosodott, hogy határok, földrészek, nyelvi korlátok ellenére a proletár in­ternacionalizmus nagyszerű tet­tekre, nagyszerű eredményekre képes. Bizonyítja ezt a szocia­lista közösség, elsősorban a Szovjetunió léte, dinamikus fejlődése, az a tény, hogy már mi is a fejlett szocializmus épí­tését tekintjük közvetlen cé­lunknak. Anélkül, hogy nagy szavakat használnék, ki kell je­lentenem: az emberi élethez, a munkához, a létbiztonsághoz való egyértelmű jogot és hang­súlyozni szeretném: a lehetősé­get is csak a szocializmus vi­szonyai között kapta meg a dolgozó ernber. Miklós Gábor Uszadanyitás Bizonyára mindenki örömmel fogadja a har­mincfokos hőségben a hírt: Pécs belvárosában ma is­mét megnyitják a Nagy La­jos Gimnázium udvarán lé­vő uszodát. A strand min­dennap nyitvatart, s a für- dőzők délután hat óráig lá­togathatják. Idén, ahogy erre a Baranya megyei Vendéglátó Vállalat ígére­tet tett, a strand területén szendvicseket, süteménye­ket és főleg hűsítőket .is árusítanak. A Balokány-fürdő 15-én nyílik, így eddig csak egy strand üzemelt a városban, a Hullámfürdő. Ez utóbbit szombat óta naponta több mint kétezren keresték föl a hirtelen beköszöntött hő­ségben. A ma megnyíló strond így legalább vala­mennyire tehermentesíti a Hullámfürdőt. A névadóhoz méltón dolgozni ==T -v7 A „Lídia Doce" ifjúsági brigád Fokozottan ügyelnek a minőségre a ruhagyári lányok, asszonyok Névadó ünnepségünkön ta­lálkoztunk először. Akkor vették fel a mártírhalált halt kubai forradalmámő, Lidia Doce ne­vét. Félkörbe rakott székeken, mint egy leánykoszorú várták a kultúrteremben vendégeiket. Ak­kor még ifjúsági brigádnak hív­ták őket. De csak pár percig, mert felállt egy kreolbőrű, vil- logóan fekete szemű lány - a brigádvezető —, ismertette a brigád nacionáléját, s enge­délyt kért a kubai nagykövet­től, hogy felvegyék Lidia Doce nevét. Négy percig beszélt. Eb­be a négy percbe még az is belefért, hogy indokolja: miért pont Lidia Docet választották. Mindenekelőtt azért, mert meghalt a mostani Kubáért és azért is mert volt ereje, bátor­sága saját jövőjét, életét koc­kára tenni. Választhatta volna a részére sokkal kecsegtetőbb nyugalmas életet. Mindene megvolt — nagyon jómódú csa­ládból származott. ír Fiatal gyárban dolgoznak. A Május 1. Ruhagyár komlói egy­sége még nem töltötte be ti­zedik életévét. A brigád tag­jainak többsége itt töltötte ta­nulóéveit, itt lett szakmunkás. Most tizennyolcán vannak. Ök is fiatalok. Az átlagéletkor 22 év. Nyolc évvel ezelőtt szerve­ződtek brigáddá, s akkor bi­zony nagyon ellentmondásos vélemények keringtek a gyár­ban arról, hogy a fiatal lá­nyokból verbuválódott brigád helyt tud-e állni. Jól dolgoznak a lányok, asz- szonyok. A RAZNOEXPORT kép­viselője nagyon rövid időn be­lül kétszer is megjelent a gyár­ban, hogy a Szovjetunióba kül­dendő 50-50 átmeneti kabátot tüzetesen átvizsgálva mondjon véleményt a minőségről. A 100 darabból csak egyet kifogá­solt. Pedig a Szovjetunió nem tartozik az elnézőbb partnere­ik közé. Volt egy hullámvölgy is a bri­gád életében. Ráadásul az év elején, amikor már szó esett arról, Lidia Doce nevét veszi fel a brigád. Sem a munka, sem a vállalás, sem az össze­jövetelek, versenyek. vetélke­dők szervezése nem ment úgy, ahogy kellett volna. Abból pe­dig nem tudtak megélni, hogy az előző évek, hónapok ered­ményeire hivatkozva bizonygat­ták, hogy ők jó szocialista bri­gád. A gyáregység vezetői vá­laszút elé állították őket: vagy megemberelik magukat, vagy nincs névfelvétel. A másfél hó­napos „lazítás" után negyedik sebességbe kapcsolt a brigád. Tavaszra rendezték soraikat. Nemcsak a szalag melletti munkából, hanem a társadalmi munkából, előadások, rendezvé­nyek szervezéséből, a munkás­művelődési akciókból is na­gyon kivették részüket. * A névfelvétel-ünnepségen ké­szült felvételek jó hangulatot idéznek. A brigád most készít belőlük egy albumot Füri Már­ta brigádvezető visszaül a gép mellé, ott kínál hellyel. Egymás után varrja a mélyzöld átme­neti kabátokra az egyik zsebet. A másikat - az előtte ülő kol­leganője erősíti fel. Egy-egy műveletet csinálnak, nagyon gyorsan dolgoznak. A velük szemben lévő faliújságon Kuba térképe, képek, írások a kubai fiatalokról. A zászlót most ké­szítik. Tervezik, hogy felveszik a kapcsolatot egy fiatal nőkből álló kubai szocialista brigád­dal. Török Éva Szaktanácsadás a szülőknek Pszichológusnő a bölcsődékben Feltárják a fejlődést gátló lélektani okokat A pécsi bölcsődékben évek óta dolgozik pszichológus. Ta­valy december óta főállásban. Hegybíró Béláné a fejlődés- és neveléslélektan gyakorlati szakembere. Munkája nélkü­löz mindenféle látványosságot. Sokkal inkább jellemzi a kis­gyermekek normális fejlődésé­nek segítése, mint a krízishely­zetek okainak elemzése. Szerencsére, mert ez egyben azt is jelzi, hogy a bölcsődé- sek között elvétve akadnak ilyen helyzetbe kerülő gyer­mekek. Kivételek persze van­nak. Erre példa az a kétéves kislány, aki egyik napról a másikra nem evett, sarokba húzódott, a délutáni alváskor gyakran felsírt. Mivel a bölcsődei környezet­ben nem találtak magyaráza­tot viselkedésére, a pszicholó­gus az édesanyjával beszélt, így derült ki, hogy az anya élettársa alkoholista, goromba férfi, akitől az anya is tart. Talán a többszöri — pszicho­lógusnővel folytatott — be­szélgetés is hozzásegítette a kislány édesanyját, hogy ren­dezze életét, s a gyermek megnyugodott. A pszichológusnő egyrészt a szülőkkel tartja a kapcsolatot. Minden hónap második szer­dáján, 4-től 6 óráig fogadó­órát tart. Ilyenkor szó esik ar­ról a munkáról is, ami nap mint nap folyik a bölcsődék­ben. A gondozónők ugyanis a gyerekekkel való foglalkozás során alkalmazzák az előadá­sokon, bemutató foglalkozáso­kon hallott, látott pszicholó­gusi útmutatókat. A csecsemők között dolgozók halkszavú, biztoskezű gondozónők, főként a mozgásfejlődést segítik kü­lönböző helyzetek teremtésé­vel. A tipegősök között levők rengeteg játékötlettel, mondó­kával, mesével ösztönzik az értelem nyiladozását, míg a kisovisok gondozónői már na­gyon következetesen igyekez­nek elsajátíttatni a helyes magatartásformákat. Ugyancsak a pszichológus­nő irányításával végzik — já­tékos formában — a hallás- károsodott gyermekek kiszűré­sét. A közelmúltban a sze­mészeti klinika szakemberei­nek segítségével elkezdték a tij^ipalátást és a kancsalsá­got kiszűrő vizsgálatokat. Együtt dolgozik a pszicholó­gus a logopédussal is, mivel a beszédfejlődés zavarai mö­gött néha lélektani okok hú­zódnak. Ez évtől rendszeresí­tették, hogy a város vala­mennyi bölcsődéjében négy napon át figyelik meg, hogy a reggeli étkezéstől a délutáni kiadásig, miként foglalkoznak a gondozónők a gyerekekkel. A munkájukat segítő, tanács­adó jelleggel értékeli a pszi­chológusnő. A gyermekek személyiségé­nek alakulásában oly fontos 3 éves korig ez a tudatos tevé­kenység alapvetően hozzájárul ahhoz, hogy a bölcsődés gyer­mekek családias, gondoskodó és szeretetteljes környezetben nevelkedjenek. Gondoskodás az öregekről A közelmúltban a televízió és a Dunántúli Napló szinte egy- időben foglalkozott a magukra maradt idős emberek sorsával. Az Életünk árnyéka című írás, illetve a Naplemente című két­részes dokumentumfim hatásá­ra szinte megmozdult Pécs vá­rosa. A következő napokban egy­más után érkeztek telefonok, le­velek a városi tanács egész­ségügyi osztályára. A Népmű­vészeti Szövetkezet dolgozói megígérték, hogy rendszeresen küldenek maradék anyagokat a kézimunkázni szerető idős asz- szonyoknak. A Pécsi Kesztyű­gyár a gyár autóbuszát adja kölcsön minden héten egy na­pon, kirándulásra. A szociális otthonok támogatósa, patroná- lása természetesen nem új kele­tű. Számos baranyai vállalat, üzem, szövetkezet szocialista brigádja tartja a kapcsolatot. az ott élő öregekkel. Látogat­ják őket, ünnepségeket szer­veznek részükre, illetve elmen­nek az öregek rendezvényeire, valamint segítenek az épületek felújításában, karbantartásá­ban. Az érem másik oldala, hogy nagyon sok idős ember — je­lenleg Pécsett 360 — kezében a szociális otthoni beutalóval, egyedül tengeti napjait. A kör­zeti ápolónők, hivatásos gon­dozónők képtelenek mindany- nyiukról gondoskodni. Az utób­bi időben KISZ-szervezetek és iskolai vöröskeresztes csopor­tok is jelentkeztek öregek tá­mogatósát vállalva, ám ők — számukat tekintve — ma még csak úttörők .. . Sajnos nagyon kevesen vannak — hatvanan- hetvenen, azok a társadalmi ak­tívák, akik a körzeti ápolónők, hivatásos gondozónők mellett ez idáig a legtöbbet tették az egyedül élő öregekért, vállalva, hogy naponta ellátják az erre rászoruló embereket. Közülük többen kettő-három magányos emberről gondoskodnak hét­száz forintos tiszteletdíjért. El­sősorban rójuk gondolt az egészségügyi osztály, amikor ja­vasolta a minisztériumnak, hogy azok az aktívák, akik kettő, il­letve három személyt gondoz­nak, kétszer, illetve háromszor hétszáz forintot kapjanak ellen­szolgáltatásként. T. £.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents