Dunántúli Napló, 1978. június (35. évfolyam, 149-178. szám)
1978-06-08 / 156. szám
e Dunantuií napló 1978. június 8., csütörtök A pusztuló gesztenyeerdők Tintabetegség Hamarosan ellenálló fajokat telepítenek Az elmúlt években több népszerű és tudományos cikk jelent meg folyóiratokban és napilapokban (a DunánFelkiáltójelként állnak a még egészséges fák között a már elpusztult fertőző egyedek a kórokozó túli Naplóban is) a szelídgesztenye betegségeiről. Hazánk egyik jelentős gesztenyés területe Baranyában van, és ezért a gesztenyeerdők pusztulásával kapcsolatos problémák közvetlenül érintik a megyét és a gesztenyés területekkel rendelkező gazdaságokat. előrehaladtával a fák felülről lefelé elszáradnak. A gomba egyébként a diót, a bükköt és a cseresznyét is megtámadhatja. (A szakirodalomban 56 családból 233 fajról írták le.) Jelenleg a kórokozó ellen nem rendelkezünk hatásos nagy- üzemileg alkalmazható védekezési eljárással. A nyugat-európai üzemek az új telepítészerint Baranyában végezzük. Remélhetőleg ezzel elejét vesz- szük a további romlásnak. Felhívjuk a gesztenyésekbe látogató kirándulók figyelmét, hogy a gesztenyésektől semmilyen növényt, esetleg csemetét ne vigyenek el, mert ezzel a gombabetegség tovaterjedését segíthetik elő akaratlanul is. Természetvédelmi A gesztenyefa még egészségesen fénylő, üde levelei A szelídgesztenye (Castanea sativa Mill.) több betegségtől szenved nemcsak Európában, de világszerte is. A Pécsi Akadémiai Bizottság természetvédelmi munkabizottsága két éve jelentésben számolt be a pécsváradi gesztenyés katasztrofális pusztulásáról. Ezt a beszámolót megküldtük a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központ Erdő- és Gesztenyevédelmi Laboratóriumnak. Az intézet kutatói, Eke István és Gál Tibor részletes vizsgálatai kimutatták, hogy a baranyai gesztenyésekben a nagymérvű pusztulást a szelídgesztenye tintabetegségének kórokozói a Phytophthora cambivora Buism. és a Phytophthora cinnamomi Rands, gombák okozzák. Ez a betegség még az ún. kéregráknál (Endothia parasitica Anderson) is nagyobb károkat okoz, és annál veszélyesebb is. Nevét a beteg fák kérge alól folyó tintaszínű váladékról kapta. Hazánkból még ezidáig nem izolált kórokozókról van szó, de valószínű, már régóta jelen van, hisz Európa több államában (pl. Franciaország, Spanyolország) régóta jól ismert. A beteg fák levélzete világos sárgászöld. A betegség sekhez már ellenálló ún. re- zisztens fajtákat használnak. A hazai gesztenyések megmentésénél is ez az egyetlen járható út. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium anyagi támogatásával hamarosan megérkezik az országba az első rezisztens gesztenye törzsültetvény anyaga, aminek a továbbszaporítását a tervek területről lévén szó itt a növénygyűjtés amúgy is tilos. Mindazok, akik szelíageszte- nyét kívánnak a jövőben telepíteni, reméljük, hamarosana betegséggel szemben ellenálló fajtákat vásárolhatják meg a Kertészeti Vállalat lerakatá- ban. Farkas Béla ’Jíírm A természetvédelmi munkabizottság munkatársai a helyszínen mérik fel a károkat Vigyázzunk bőrünk épségére! Az olajokat használat előtt próbáljuk ki Mediterrán éghajlatunk évszakunkat meghazudtoló szeszélyeskedései mellett mind többet gondolunk a nyár örömeire, elsősorban pihenésünk éltető velejárójára, a fürdőzésekre és napozásokra. Az egészségünket megőrző és sok tekintetben a gyógyuláshoz hozzájáruló napozáshoz, általános biológiai ismeretekkel kell rendelkeznünk. A kívülről jövő sugárenergia, ami a napból érkező természetes sugárzás, elnyelődik a bőrben s az idegrendszer közvetítésével hatással van a belső szervek működésére. A sugárzás fontos, biológiailag aktív anyagok (hisztamin, ami- nósavak stb.) képződésére készteti a szervezetet, amelyek a hormonális, idegrendszeri és az anyagcsere folyamatokat befolyásolják. Napozáskor erősebb fénybehatás után pár órai lappan- gási idő elteltével, bőrpír keletkezik. Ennek erőssége függ a sugárzás intenzitásától és időtartamától. E kettő szorzata adja meg azt a sugáradagot, ami egy bizonyos értéken alul hatástalan a bőrre, ha pedig egy bizonyos nagyságot meghalad, káros. A bőrpír előidézésében az ultraibolya sugártartomány hullámhosszának döntő szerepe van, ami hullámhosszúságban 315—280 millimikront jelent. A napból egyenes irányban érkező direkt sugárzás mellett figyelembe kell venni a szórt sugárzást is, ami a levegő lebegő részecskéin megtört és irányából eltérített sugárzásból ered. A föld felületéről visszavert sugárzás eredménye és következménye a fokozottabb lesülés a víz mellett vagy a behavazott területeken. A biológiailag aktív ultraibolya sugarak szempontjából legdúsabb a déli napsugár. A sugárérzékenységet különböző tényezők befolyásolják. A fehérbőrűek és vöröshajúak érzékenyebbek, mint a barnaII napozásról bőrűek és feketehajúak. A sugárhatásban az életkornak is szerepe van. A fiatalok és időskorúak jobban tűrik a fénybehatást, mint a 20—50 év közöttiek. Testrészek szerint is van eltérés. Legérzékenyebb a mell, has, hát, arc és végtagok bőre. Napfürdőzésre legalkalmasabb a sík terület, ami szélvédett legyen és a gyakori lemosakodásra, zuhanyozásra is alkalmas. Igen fontos a sugárzáshoz való szoktatás miatt a fokozatosság. Először a hát és a has bőrét napoztas- suk 10 percig, majd naponként 5 perces időadagokkal emeljük a napozás időtartamát. Kezdetben a koradélelőtti és a délutáni napozások alkalmasak. A többszöri lezuha- nyozás elengedhe.tetlen a bőr felmelegedése miatt, viszont tudnunk kell, hogy a lehűlt bőrfelületen az ultraibolya sugarak bőrpírt kiváltó és pig- mentáló hatása fokozódik. A napozás ellenjavallatai a magas vérnyomás, a szív és a pajzsmirigy betegségei, az epilepszia és az idegrendszer fokozottabb érzékenysége. A napfürdőzés ártalmaihoz tartozik egyes esetekben a napozás utáni szédülés, álmatlanság, ingerlékenység, erős szívdobogás, nehéz légzés, hányinger. A már kialakult bőrvörösség óvatosságra int, hólya- gósodás esetén orvosi ellátásra is szorul. Kerüljék a napozást azok, akik életükben huzamosan hosszú ideig napon tartózkodtak (földművesek). Bőrük pigmentált hajszálerekkel dúsított, sorvadt, hajlamosak a szaru- túlképződésre, ami a bőr el- rákosodásának kezdeti stádiuma lehet. A napszúrössal szemben a napozás alatt állandóan védekeznünk kell. A koponya bőrének hajszálerei összeköttetésben állnak az agyhártya ereivel és így a napozás keltette agyhártya-vizenyő (oedema) kialakíthatja a nagyfokú nyugtalansággal, szapora légzéssel, erős főfájással, tarkómerevséggel, hányingerrel együttjáró napszúrást. A hőguta a túlzott felmelegedés következménye, ami eszméletlenséggel, magas lázzal jár együtt. A napozó olajok illatosító anyagai között szerepel a bergamott olaj is. Ajánlatos használatuk előtt bőr-rátevési próbát végezni, mert az általuk okozott pigmentáció, a bőrön maradandó barna foltokat hagy. Vigyázni kell a túlérzékennyé váló bőrre, mert még a legtökéletesebb napozókrémek, olajok is kártékonyak lehetnek, ha olyan anyagokat tartalmaznak, amelyek a bámulást elősegítik. A túlérzékenység legtöbbször csak lassan fejlődik ki, ismételt, apró és azonos ingerek kapcsán, így van ez az illatosított szappanjaink esetében is, amelyek bőrgyulladást előidéző következményeivel szakrendeléseinken találkozhatunk. Az ideális bőrápoló kozmetikumok az adott bőr számára optimálisak. Tehát a száraz bőrt zsírozzák, a zsíros bőr zsírosságát csökkentik. Ilyen értelemben beszélhetünk védő és bőrápoló kenőcsökről, kozmetikumokról. Ezek nemcsak gyógyítják az említett bőröket, de védik is az azokra jellemző megbetegedésektől. Napozáskor tehát használjunk közömbös kenőcsöket, napozás után pedig nyugtató krémeket. Az érzékeny bőrűek mosakodjanak közömbös szappanokkal, amelyek illatosítva nincsenek. A becsületesen végzett munka után jó és bőséges napsugaras nyaralást, üdülést, pihenést kívánunk mindenkinek, azzal az óhajunkkal, hogy nyaralás után ép bőrrel térjenek vissza és egészségesen! Dr. Dvorszky Kornél, a Megyei Bőrgondozó Intézet vezető főorvosa Kis Ápolló-lepke Az elmúlt években egy faj, a kis Apolló-lepke kivételével már bemutattuk lapunk hasábjain Baranya pillangóit. A pillangó névről Abafi-Aigner Lajos, a századelő európai hírű lepkésze „Magyarország lepkéi” című, még ma is megcsodálható könyvében így ír: „A pillangó szót népünk megrövidítette és pillének nevez el minden lepkét...” A görög napistennek, a hellén művészetek pártfogójának — Apollónak — nevét viselő kis Apolló- lepke (Parnassius mnemosyne) a valóságban nem „igazi” lepkeszépség, mint közvetlen rokona a „nagy” Apolló-lepke (Parnassius apollo). A két faj között * nemcsak nagysógbeli különbségek vannak. A nagy Apolló-lepke az európai lepkevilág valóságos gyöngyszeme. Krétafehér szárnyaival vörös szemfoltjaival a környező magashegységek, havasi tájak kuriózuma, sok szomszédos ország egyik legvédet- tebb „repülő virága". A közhiedelemmel ellentétben ma már teljes biztonsággal állíthatjuk, hogy e ritka természeti érték hazánk határain belül nem tenyészik, s ezért be kell érnünk szürkébb rokonával, a kis Apollóval. Apolló pillangónk fantasztikus gazdagságú, főleg trópusi elterjedésű, sok száz fajt számláló família egyik messze észak, ra is felhatoló jellegzetessége. A kis Apolló-lepkével meglepően kevés helyen találkozhatunk Baranyában. Ismert élőhelyei a turisták által sokat látogatott Tettye környéke, a mediterrán leheletet árasztó nagy- harsányi Szársomlyó. Viráglátogatás közben kiterjesztett szárA tájvédelmi körzetekben is ritkán látható nyakkal kutatnak a nektár után, s a legkisebb neszre hirtelen mozdulattal emelkednek fel, majd lassú, vitorlázó repüléssel méltóságteljesen uralják a hegyi szeleket. Ha mégis sikerül a közvetlen közelükbe férkőznünk, megpillanthatjuk finom, fehér pikkelyzetű szárnyának szinte üvegszerűen áttetsző csúcsát, amely egyetlen más hazai nappali lepkénél sem ismeretes, csupán néhány alacsonyabb rendű lepkecsalódnál figyelhető meg hasonló jelenség. Szárnyának egyetlen ékessége a kisebb kiterjedésű fekete pikkelyfolt sorozat A kis Apolló-lepkének olyan sok helyi változatát írták le a kuto- tók, hogy ezek puszta felsorolása is kimerítené e cikk terjedelmét. Tágabb vidékünkön, Dél-Du- nántúlon, az ophririon nevű alfaja él, amely sajnos az utóbbi években sok helyen kipusztulóban van. így például hosz- szú évek óta nem kerül újból elő a Zengő vidéki tájvédelmi körzetből, pedig tápnövénye a bíboros és fehér virágú odvas keltike gazdagon nő az erdők lombsátra alatt. Kelet-mecseki eltűnése különösen a sűrűn látogatott turista utak mentén figyelhető meg ... A bársonyosan fekete kis Apolló-lepke hernyó nappal az avar alatt rejtőzködik, s csak az éj leple alatt merészkedik elő, hogy kimeríthetetlen étvágyát csillapítsa. Fazekas Imre
