Dunántúli Napló, 1978. június (35. évfolyam, 149-178. szám)
1978-06-01 / 149. szám
6 Dunántúli napló 1978. június 1., csütörtök Kisdedóvó — ángyaikért 150 éves az első magyar óvoda Napjainkra elnőiesedett ez a pálya Nyilván kevesen gondolnak arra, akik reggelente óvodába viszik gyermeküket, hogy egy 150 éve megalakult intézménynek köszönhetik a mai óvodát. Ugyanis ma 150 éve alakult meg az első kisdedóvó — a mai ^ magyar óvoda elődje — Budán, a Mikó utcában Brunszvik Teréz kezdeményezésére, saját pénzéből és az összegyűjtött adományokból. A szegényebb sorsú gyermekek számára létesítette a kisdedóvót, hogy szüleik nyugodtan dolgozhassanak. Nem kísérte lelkesedés Az akkori kor embere nehezen értette meg törekvéseit, és a korabeli dokumentumok tanúsítják, hogy nem kísérte kezdeményezését nagy lelkesedés. Ennek ellenére a következő év nyarán létrejött a második óvoda is Pesten, kezdeményezője szintén a Brunszvik családból került ki: Brunszvik Teréz nagybátyjának özvegye alapította. A két kisdedóvó egész Közép-Európá- ban hazánkat emelte az óvodijügy központjává. Sorba nyíltak meg az intézmények. Szerte az országban ünnepségsorozatot tartanak, és szinte minden újságban megemlékeznék az évfordulóról. Egy félreértést kell eloszlatni, amely az óvodák angyalkert elnevezését illeti. Még ma is néhányon az alapítónak tulajdonítják ezt a nevet, holott a legújabb kutatások hitelt érdemlően feltárták, hogy ez o név jóval később, 1865-ben merült először fel, majd 1887- ben kapott „polgárjogot". Sokan kutatták, hogy egy arisztokrata család lánya miért foglalkozott az akkor alantasnak vélt nevelés ügyével. Számtalan magyarázat született erre, a legelfogadhatóbb az volt, hogy Brunszvik Teréz soha nem ment férjhez — valószínűleg testi hibája miatt, ugyanis láthatóan sántított, de többen reménytelen szerelmének tulajdonítják, hogy élete végéig csak húga gyermekeit nevelte, és a férjhez menésre nem is gondolt. A legenda szerint a reménytelen szerelem Beethovenhez fűzte, de máig sem tudták a történetírók eldönteni, hogy a nagy zeneszerző a fiatalabb vagy az idősebb lány kedvéért járt olyan sűrűn Martonvásárra, a család otthonába. Mindenesetre ennek a barátságnak köszönhetünk sok gyönyörű, Martonvásóron készült remekművet. Korabeli szemléltetés Ma már szinte mindenki ismeri az óvodák életét, hiszen az óvónők nyílt napot tartanak, bevihetjük az öl- töztetőig a gyereket, megnézhetjük mit tanítanak, hogyan nevelik „szemünk fényét". De arról kevesen tudnak, hogy mit szerettek volna elérni 150 évvel ezelőtt, és milyen eszközök álltak a korabeli nevelők rendelkezésére. A krisztinavárosi óvoda berendezésének leírása maradt ránk. A legfontosabb berendezési tárgyak: az iskolapad, amelynek ne- • velői célzatból nem volt támlája; a leckeállvány; az írótábla és a hangoztató berendezés voltak. Az akkor használatos számológép ma is megtalálható az iskolákban. A szemléltető eszközök leírása arról vall, hogy a kisdedóvóban 24 kép volt az állatvilágból, 24 iparismeretből és 40 a bibliai történetekből. Újabban arra is fény derült, hogy az óvodai nevelőképzés és továbbképzés legkorábbi szervezett formáit már Brunszvik Teréz kezdeményezte. Neki köszönhető a kisdedóvón kívül a cselédiskola és az ipariskola létrehozása is. Munkája nem volt hiábavaló, halála évében már 116 kisdedóvó működött. Ma pedig közel ötezer óvoda van, és mintegy 400 ezer óvodás korú gyermekről gondoskodnak szakszerűen hazánkban. Több felsőfokú képző működik és számtalan középfokú intézményből érettségivel együtt óvónői diplomával léphetnek ki a lányok. (Érdekes tény, hogy a kezdeti időszakban csak férfi „óvhatott1, ma pedig csak nők kerülnek erre a pályára, holott nagy szükség lenne férfi óvókra is, hiszen a mai világban sok a csonka család, nincs otthon az apa, és a kisgyerek első kapcsolata csak az általános iskolában kezdődik férfival.) Kötelezővé tenni Majdnem ugyanazt az anyagot tanulják a leendő óvónők, mint a tanítók, azonos a lélektan, a pedagógia és az ideológiai tárgyak anyaga is. Az országban dolgozó mintegy 30 ezer óvónőnek szaklapja is van 30 éve, amiből a szervezett továbbképzési tanfolyamokon kívül értesülnek az új pedagógiai kutatásokról és gyakorlati alkalmazásukról. Baranya megyének külön jelentősége is van az óvodaügy fejlesztésében, a Sopronban képzett német nemzetiségi óvónők jelentős része itt helyezkedik el. Az Oktatási Minisztérium állásfoglalása szerint 1980-ra minden gyerek óvodába íratását szeretnék kötelezővé tenni. Addig is, amíg ez sikerül, iskolaelőkészítő tanfolyamokat indítanak azoknak, akik nem jutottak be a ma még túlzsúfolt óvodákba. A magyar óvodai oktatásügy eredményeit világszerte elismerik, bár még sok a tennivaló. Hogy el tudják érni kitűzött céljukat, még sok óvónőt kell képezni és sok óvodát kell építeni. Kónya Agnes Jt Tanäcskövtärsasäg harcosa, agitátora Török József Száz éve szüietett a Sásdi Járási Direktórium elnöke dicső Tanácsköztársa- ság lelkes híve, a KMP Sásdi Szervezetének alapító tagja, agitátora, harcosa, a Sásdi Járási Direktórium tagja és annak elnöke, 100 esztendeje született. 1878. április 14-én, szegény vasúti pályaőr gyermekeként látta meg a napvilágot Vath községben. A KMP megalakulásának idején, de az azt megelőző években is különösképpen a Tanácsköztársaság alatt példamutató magatartásával, cselekedeteivel tett hitet a tanácshatalom mellett. A vasút szeretetét születésétől kezdve, gyermekkora óta magába szívta. Ebben a világban nőtt fel, lett serdülő ifjú, majd később élethivatásául választotta édesapja foglalkozását, a vasút szolgálatát, s mint MÁV pályamester dolgozott. E szigorú szolgálat — mely feltétlen fegyelmet, ragaszkodást követelt meg a beosztottaktól — sem tudta feledtetni a körülötte zajló nemzetközi és hazai események árnyékoltsá- gát. Nyitott szemmel és füllel dolgozott, és mint MÁV pálya- felvigyázó, nagy mozgási lehetőséggel rendelkezett. Különböző állomáshelyeken szolgált. 1911-ig Szigetváron, majd 1911- től Sásdon teljesített szolgálatot, egészen a haláláig. Harminchat éves volt, amikor kitört a világháború. Látta annak súlyos következményeit, a társadalmi problémákat, bajokat, érezte, hogy sürgős változásra van szüksége a meglévő társadalomnak, kívánta a megújhodást. Ott találjuk Török Józsefet 1918. november 29-én azok között, akik az akkori Preller-féle vendéglőben gyülekeztek, a KMP Sásdi Szervezetét megalakítani. Részese volt — mint szervező — a KMP helyi szerve megalakulásának. Az események felgyorsulva követték egymást, elérkezett az 1919. év: 41 éves volt ekkor, és elsők között lett lelkes híve a Tanácsköztársaság eszméinek. Nemcsak akarta, nemcsak kívánta, hanem tevékeny harcosa, aktív támogatója, résztvevője volt a Tanácsköztársaság megalakulásának. Tevékenysége nemcsak Sásdra korlátozódott, hanem kiterjedt az egész járás, sőt — mint a korabeli okmányok bizonyítják — az egész megyére is. 1919. március 25-én Baranya megyében a végrehajtó hatalmat 5 tagú direktórium vette át, és megkezdte a közigazgatás forradalmi átszervezését. Az akkori hegyháti járás falvaiban, így Sásdon is munkás, katona, földműves, és paraszt tanácsok alakultak, és azok végrehajtó szervei a községi valamint járási direktóriumok voltak. ^ Közreműködött a javaslatok névjegyzékének összeállításánál, s őt magát is a Hegyháti járási Tanács tagjává választották 68 szavazattal. A korabeli jegyzőkönyvben elsőként láthatjuk aláírását. Az események folytak tovább. 1919. április 12-én - mint az akkori hiteles jegyzőkönyv bizonyítja — a Járási Intéző Bizottság a Megyei Tanács, a Járási Birtokrendező és a Termelést Biztosító Bizottság tagjainak megválasztásában ugyancsak részt vett. A titkos szavazáson a Hegyháti Járási Tanács Intéző Bizottságába elsőnek 43 szavazattal Török Józsefet választották. 1919. április 14-én ismét fontos esemény zajlott le Sásdon. Ugyanis ekkor került sor oz Intéző Bizottság tagjainak megválasztására. A vármegyei választási bizottság a kiküldött 3 elvtárs közül elsőnek Török József elvtársat javasolta a Szavazatszedő Bizottságba. Az eredeti okmányon aláírása ma is bizonyítja az esemény törvényes lebonyolítását. 1919 júniusában megalakult Sásdon a Vármegyei Művelődési Osztály Intéző Bizottsága. Az Intéző Bizottságban a 6 tag között ott volt Török József is. Mindezen tevékenysége és funkciói elismeréseként elnyerte a járás lakóinak legmagasabb szintű bizalmát, ugyanis megválasztották a Járási Direktórium elnökének. Egy életre szóló elvtársi, baráti kapcsolatok születtek közte és azok között, akik segítették a Hegyháton is győzelemre vinni a tanácshatalmat. Igen szoros barátság fűzte Albert István, Ignatz József, Kéméndi József, Pécsi Mihály, Forrai István, Stauber Hugó elvtársakhoz és a többiekhez. Mint a Járási Direktórium elnöke, rendkívüli aktivitással vetette magát bele a mindennapok munkájába. Nagy tapasztalattal, felkészültséggel látta el feladatát. A vasút a Tanácsköztársaság idején — egészen az összeomlásig — részére a szolgálat alól felmentést adott, így teljes energiáját a tanácshatalom, a sásdi járás, és Baranya megye érdekeinek tudta alárendelni. Személye garancia volt arra, hogy a Tanácsköztársaság rendelkezéseit, intézkedéseit Sásdon és a járásban is végrehajtják. Részese volt az Eszterházy- féle nagybirtok felosztásának. Ott volt a bankok szocializálásánál, az iskolák államosításánál. Szervező egyénisége volt az 1919. május 1-i helyi és járásbeli ünnepélyes felvonulásoknak. De ha kellett, igazságot osztani, vagy a tanácshatalom érdekében a fennálló törvényes rendelkezéseket, az azokat kijátszókkal szemben alkalmazni kellett — ilyen okmányokon is ott találjuk Török József aláírását. Mint tudjuk, a Tanácsköztársaság dicső 133 napja után megtorlás, üldöztetés, börtön következett. 1919. augusztus 13-án letartóztatták, majd sokadmagával a Sásdi Járási Bíróság börtönébe vitték, ott volt 3—4 héten keresztül, majd onnan Kaposvárra, a hírhedt katonai vésztörvényszék fogházába szállították elvtársaival együtt. Súlyos és nehéz napok vártak rá a börtönben, nap mint nap vallatásnak, kínzásoknak volt alávetve. Mindezek ellenére a hitét nem vesztette el az ott eltöltött 1 év alatt sem. 1920. szeptember 20-23-án került sor a Kaposvári Vésztörvényszék eljárást követő ítélet kihirdetésére. Az ítélet Török Józsefet bűnösnek mondta ki, s mint a Sásdi Járás Direktóriumának elnökét másfél évi börtönbüntetésre ítélte. A börtönben kitanulta a faesztergályos mesterséget, hogy az ott eltöltött hónapok keservét valamilyen módon enyhíteni tudja. A szabadulás után — mint megannyi, a proletárhatalom mellett kiállt elvtársat - a MÁV elbocsátotta. Magát s családját a faesztergályos munkával próbálta fenntartani, sajnos azonban ez irányú erőfeszítései reménytelennek mutatkoztak. Nem maradt más hátra, mint más kenyér után kellett néznie, hiszen feleségén kívül 7 éhes gyermekszáj várta a mindennapi betevő falatot. Hosz- szas utánjárás után végre az akkori sásdi Gőzmalomnál kapott egy raktárosi állást, szerény anyagi javadalommal. 1926-ban a börtönben kapott és rajta eluralkodott súlyos cukorbetegségében meghalt. ^tevékenységét jól ismeri ■ Sásd község lakossága, és a járás népe. A községi KISZ-alapszervezet — tisztelegve az ő emlékének — ma is büszkén viseli a „Török József" Sásd Községi KlSZ-alapszerve- zet nevet. De ugyanígy a nagyközségi és járási Művelődési Ház honismereti szakköre évenként, a Tanácsköztársaság kikiáltásának napján, március 21-én, a tanácshatalom legaktívabb harcosaként tartja számon Török Józsefet, és kiállítási anyaggal tiszteleg emlékének. Vajda József Pécsi eseménynaptár, 1848. Városunkban a forradalom is szabadságharc időjén nőm tSrténfek országos jelentőségű események. Pécsnek ezen rövid időszak alatti történetét vizsgálva azonban azt látjuk, hogy az nagyon is mozgalmas volt, „elérték a forradalom és fegyveres harc hullámai." Ezt igyekszünk bemutatni a kronológia műfajának segítségével. Március 1848 18. Megérkeznek Pécsre a pozsonyi és a pesti események hírei. A városi tanács közgyűlést hív össze, melyen ismertetik a 12 pontot. Az utcákon plakátok jelennek meg „Éljen a király", „Éljen a haza",, „Éljen az alkotmányos szabadság”, „Békés egyetértés" feliratokkal. 19. A városi tanács délelőtt népgyűlést tart; megvitatták a 12 pontot, és többek között díszpolgárrá választják: Batthyány Lajost, Deák Ferencet, Kossuth Lajost, Táncsics Mihályt, Petőfi Sándort, Vörösmarty Mihályt, Széchenyi Istvánt. A polgárőrség átveszi az őrszolgálatot. 24. Az országosan jelentkező ércpénzhiány miatt a városi tanács a polgároktól 14 napi ideiglenes, kamat nélküli kölcsönt vesz fel. Április 2. Felesküszik a nemzetőrség 140, a polgári vadászok 124, és a felállítandó szigeti külvárosi sereg 105 tagja. 5. Az országgyűlés becikke- lyezi Pécsnek 1780-ban történt szabad királyi városi rangra való emelését. Neuwirth Ernő megindítja a „Pressfreie Flugblätter” című újságot. 10. Hillebrand Árpád a maga terjesztette „Legyen világosság" című röpiratában azzal vádolja a városi tanácsot, hogy a házi adó indokolatlan emelésével a polgárokat „kizsebeli". 20. Szemere Bertalan utasítja a város tanácsát, hogy a közigazgatást szervezze át. 27. A városháza udvarán az egybegyűlt nép előtt felolvassák az 1847/48. évi ország- gyűlési törvényeket. Május 3. Batthyány Kózmér főispán! beiktatására összegyűlt kb. 5000 főnyi ember fáklyás felvonulása. 12. „Fünfkirchner Zeitung", ra változik a „Pressfreie Flugblätter” neve, mottója: „Szabadságért, népért, hazáért". 18. A miniszterelnök felhívja a várost, hogy haladéktalanul kezdje meg a honvédtoborzást. 20. Szemere Bertalantól két utasítás érkezik a városhoz: szervezzenek toborzóbizottsá. gokat; a város vegyen részt a hadiköltségek viselésének tértiében. 25. Megkezdődik városunkban a 8. honvédzászlóalj toborzása. 28-30. Tisztújító gyűlés a színházban. A választás eredménye: polgármester: Aidinger Pál; főbíró: Jellasich Jánost; kapitány: Katies István; főjegyző: Cachinovich Endre; főügyész: Nyers János. 30. A miniszterelnök a 8. honvédzászlóalj gyülekezési pontjául Pécset jelöli ki. Június 1. Csanády Pál kapitány, főhadfogadó megkezdi működését Pécsett. Megindul a „Pécsi Tárogató" című újság. 13. Megérkezik a belügyminisztérium fegyverkiutalási engedélye a pécsi nemzetőrség számára. (A fegyvereket Eszéken kell átvenni.) 23. Eszékről megérkeznek a kiutalt fegyverek. Július 4. Pécsre érkezik a hegyháti nemzetőrség. 5. Pécs lett a hadsereg ki- fizetőhelye. 11. Megérkezik a veszprémi nemzetőrcsapat. 15. A nemzetőrség létszáma ezen a napon elérte az 1054 főt. Augusztus 14. A 8. honvédzászlóalj elindul a verbászi táborba. 29. A belügyminiszter megbízza Batthyány Kázmért, hogy tisztázza a városi tisztikaron belül támadt ellentéteket. Szeptember 12. A megye kéri a várost, hogy a felszerelt nemzetőröket küldje ki a Dráva-vonal védelmére. A dunántúli nemzetőrség parancsnoka kéri a várost, hogy adjon segítséget a sebesültek ellátására. 13. A délvidéki veszély közeledtével általános felkelést hirdetnek. Minden polgár köteles fuvarozással és más munkával a város védelmét erősíteni. 16. 100 önkéntes Siklósra megy, a megyei nemzetőröket megsegíteni, 17. A város tanácsa fegyvertje szólítja a város lakóit Jellasics ellen. 21. Pécsre érkezik Róth hor- vát tábornok szálláscsinálója. 23. Róth tábornok csapataival bevonul Pécsre. 25. Anélkül, hogy komoly kárt okozott volna, elhagyja Róth tábornok csapataival a várost. 27. A pécsi nemzetőrök a mohácsiakkal együtt rajtaütnek az Oszrón éjszakázó és Róth utánpótlását szállító szekérkaravánon. Október 2. A pécsi nemzetőrök rajtaütnek a pécsváradi császári katonai raktáron. Lefegyverzik Róthnak Pécsen hátrahagyott katonáit. 11. A városba érkezik az Ozoránál elfogott horvát sereg. November 9. A pécsi nemzetőrök felajánlják fegyvereiket egy pesti zászlóalj felfegyverzésére. 21. Kossuth Lajos felszólítja Batthyány Kázmért, hogy vegye fel a kapcsolatot Madarász András pécsi vasgyárossal, hogy a szabadságharc céljára gyártson fegyvereket. Tegzes Ferenc levéltáros
