Dunántúli Napló, 1978. június (35. évfolyam, 149-178. szám)
1978-06-27 / 175. szám
1978. június 27., kedd Dunántúlt napló Három műszakban, vasárnap is termelnek Március «lseién tették le az alapkövet Ütemesen épül a kaposvári sonkakonzervgyár Feldolgozásra előkészítik, mossák a borsót a Szigetvári Konzervgyárban Hogy lehet másfél milliárdos beruházást 18 hónap alatt kulcsrakészen átadni? Erre várunk választ a kaposvári son- kakonzerv gyár nyugatnémet, osztrák, svéd, francia építőitől. Közülük elsőként az osztrákok érkeztek meg, „hátukon hozva a házukat”, vagyis az előregyártott összkomfortos lakó-konténereket, amelyeket csak rá kellett csatlakoztatni a villany- és vízvezetékre. Meleg ételt a húskombinát üzemi konyháján kapnak, egyéb gond aztán nincs is velük. Napi tíz órát dolgoznak igen intenzíven két hétig, aztán négy Ütvén osztrák munkás, öt munkavezető 1,5 milliárdos beruházás 18 hónap alatt Start a Szigetvári Konzervgyárban Kevesebb a borsó és a meggy, paprikából lesz elegendő Erős termelési csúcsoknak néznek elébe a Szigetvári Konzervgyárban, ahol. június 12- vel, az első étkezési zöldborsószállítmány fogadásával megkezdődött a szezon. Emellett cseresznye és meggy is érkezik a termelőktől, igaz, csak kisebb tételekben. Az első zöldborsó tíz nap késéssel futott be, nem szállítási, vagy begyűjtési hanyagságok miatt, hanem a rendhagyó, hideg tavaszi időjárás szólt közbe épp a virágzás idejében gátolva a kötődést, vagyis a termés gyors kialakulását, beérését. A kedvezőtlen időjárás három-négy évenkénti ciklikus visszatérésével már számolnak a gyárban. ZöldbabbaI pótolják Zöldborsóból a tervezett 600 vagon helyett csak 500 vagonnyi kerül be a földekről feldolgozásra. Az Expressz korai fajtát érte a legsúlyosabb csapás. Jelenleg a tíz legjobb termelő-partner naponta 16—18 vagonnal küld, ami még nem a csúcs, az csak a napi 22-23 vagonnal tetőzik — várhatóan június 24-25- től —, és tart 10—15 napon át. Lezárulását július 20-a körül várják. Zömét a szigetvári járásból gyűjtik be, tehát közelről, mert a termény nem állhat 4-5 óránál tovább. Ez a 4—5 óra őzt is jelenti, hogy ennyi időn belül a konzerves üvegbe is kerül. • A 100 vagonos kiesést mivel igyekeznek pótolni? Zöldbab, bal, amiből több ígérkezik. Partnereik azt ígérték, hogy átlag húsz hektáron vetnek el többletben babot, így a tervezett 150 vagont remélhetőleg meghaladják 50—100 vagonnol. A bab szezonja a hagyományoknak megfelelően július 20-a körül kezdődik. Mi a helyzet cseresznye és meggyfronton? Nagy a tervezett és a várható érték közötti különbség, sajnos a korábbi éveknek megfelelően, örülnek, ha cseresznyéből a tervezett 30 vagon helyett megjön 20, meggyből 50 helyett 30 vagon. A mennyiség kétharmadát állami gazdaságok állítják elő, a többit pedig kistermelők az áfészek kereskedelmi közvetíté. sével. Nincs ró munkáskéz a legnagyobb órabérben vagy teljesítménybérben sem, és csak az állami gazdaságok fordítanak pénzt a begyűjtés gépesítésére, mint például a pécsi és a balatonboglári. Fagy alig érte, legfeljebb Zsi- bót környékén, de nem jelentős. Június 21-ig átvettek a gyárban 50 mázsa cseresznyét és 105 mázsa meggyet. A döm- ping június végétől várható. Egyéb előrejelzések: az ubor. ka általában július 20. körül került a feldolgozó gépekbe, míg most ez augusztus elejére tolódik: a borsó tíznapos késése így gyűrűzik tovább. Jó termésátlagokról koptak hírt, így a tervezett 500 vagon nyersáru feldolgozása biztosítottnak tűnik. Ez áll a paradicsomra is, vagyis feldolgozásának indítása nem július, hanem augusztus első, illetve második hete. A termés jónok ígérkezik, összesen 1100 vagonnyi mennyiség átvételét tervezik. Enyhe csökkenésről is beszélnek, ami azonban a konzervet, vagyis a végterméket nézve nem számottevő. A paprika zavartalanul fejlődhetett a tovaszi hidegben, a kár nem számottevő, zöldből, pirosból és fehérből is van elegendő. Az átvétel kezdete július vége, feldolgozni akarnak csaknem 400 vagonnal. Nagy szállítók a dalmandi Állami Gazdaság, az áfészek kistermelői, valamint a Baja környéki üzemek, őszibarack-átvétel jú. lius végétől várható: 170 vagonnal az állami gazdaságoktól, köztük előkelő helyen szerepel a pécsi. Ezen a nyáron a feldolgozási csúcsok felerősödnek, kezdi a borsó és a bab, majd folytatja a paradicsom és uborka: július közepén egy kisebb, majd augusztus-szeptemberben egy nagyobb köszönt be. Mindezt a régi gépparkkal, a már kiforrott kapacitással várják három műszakban, szombat-vasárnapi termelési idővel. Akiket érint: 750-800 szak- és segédmunkás, akik a csúcsban naponta 12 órát dolgoznak, természetesen önként vállalva a többlet időt. Nagy figyelemre, kollektív fegyelemre von szükség és főleg a munkavédelmi szabályok betartására. A fáradtság nyolc órán túl a gyors szalagok, gépsorok mellett szinte természetes, ezért kávét is osztanak bizonyos időközökben. Erős csúcsok a feldolgozásban A három dunántúli konzervgyár, tehát a szigetvári, paksi és a nagyatádi együttműködik, gyors a kapcsolat telefonon és telexen: kisegítik egymást a csúcsban. Szigetvár már besegített Paksnak 600 mázsávol az elmúlt hetekben. Szűcs István főmérnök szerint: — A tavalyi év rendkívül kiugró volt zöldségben és gyümölcsben, míg az idei jó közepes és jellemzi a tíznapos késés a feldolgozást, emiatt erőteljes csúcsok várhatók. Ha hosszú, száraz az ősz, nincs semmi gond, míg a korai, fagyos ősz komoly problémákat okozhat terveink teljesítésében. — Csuti J. — Jobban eladható termékek Automata lemezvágógép a MOFJt-ban Tizenhatféle szabásminta-variáció Könnyebb lett a munka Termékváltás, termékszerkezet átalakítás. E fogalmak gyakran hallhatók, olvashatók mostanában, hisz az V. ötéves terv hátralevő időszakának egyik fő feladata a tec- melés mindinkább gazdaságosabbá tételének érdekében. Persze nem mindenhol, minden esetben alkalmazható. Például a MOFA — Mohácsi Farostlemezgyár — egyprofilú gyár, csak farostlemezt készít. Számára tehát az a lehetőség, hogy jó minőségben és bővebb választékban (például nyers vagy különböző színű, lakkozott, vagy laminált) állítsa elő termékét. A további választékbővítés újabb lehetősége, ha az eddigi különböző szabványméretben készült lapokat a vevő igénye szerinti nagyságra felszabja. A gyár így már eladhatóság, szállítás szempontjából jobban feldolgozott terméket tud értékesíteni. Ennek érdekében vásárolták meg tavaly, 1977 novemberében a teljesen automatikus nyugatnémet farostlemez-vágógépet. A vezérlőpult gombjaival 16 féle szabásminta variációt lehet beállítani, 0,2 mm méretpontossággal dolgozik, kiszolgálásához három ember elegendő. Az itt dolgozó kezelők a hatperces vágási ciklusban 6000 forint értékű lemezt mozgatnak, egy műszak alatt 300 000 forint ennek értéke. Most a délelőttös műszakban Kepner József né és a nálánál 16 évvel fiatalabb húga emelik rá a nagy lapokat a vágógépre. S mint mikor a háziasszony az automata mosógép gombjainak benyomogatásával beprogramozza azt, s aztán magára hagyja, úgy indítja be a hatalmas gépet a pici, törékeny asszony. A vágófűrész felvisítva belemar a 15 egymásra tett lemezbe, s az automata berendezés tolja, forgatja alatta, majd görgőkön a csomagolóba továbbítja a már felszabott lapokat. Bútorgyárban szekrények hátoldala, heverők alja lesz majd belőle. — Húsz éve dolgozom a gyárban — mondja Kepnerné. — A húgomat is én hoztam ide. Az eredeti gárdából sajnos már csak kevesen vagyunk, én biztos, hogy maradok, pláne most, hogy köny- nyebb lett ez a munka. Igaz, naponta 7—800 darab farostlemezt emelünk rá a gépre, de c^míg az dolgozik, mi pihenhetünk. — Idővel szeretnénk majd a berendezés kiszolgálását is automatizálni — mondja Ben- esik János üzemvezető-helyettes. — Akkor tényleg csak egy ember fogja gombnyomással irányítani az egész munkafolyamatot. A vevő megrendelheti úgy az árut, hogy kész szabásmintát küld, s ezt csak be kell programozni. Ebben az esetben a leesett hulladékmennyiségért nem reklamálhat. Viszont ha csak méretadatokat küld, akkor az itteni műszaki szakembereknek — jelen esetben Bencsik Jánosnak —, kell arányosan kicsinyített másolatokkal kialakítani a legoptimálisabb sza- bási lehetőséget. A jövő útja mindenképp az, hogy a gyárból mind feldol- gozottabb termék kerüljön ki, s ez hosszútávon további gépesítéssel, automatizálással oldható majd meg. S. Zs. napra hazautaznak a családjukhoz. — Most már megtehetik, mert behozták a kezdeti lemaradást, sőt egy kicsit előbbre is vannak a tervezett ütemnél — mondja Hadics István főmérnök, a húskombinát létesítmény főmérnökségének vezetője. A kezdeti lemaradást az okozta, hogy lassan haladta terület feltöltése. A kavicsot, a homokot és a követ a beruházónak kell nagyon ütemesen szállítani Komlóról, Mohácsról, Uzsabányáról és szinte az egész Dél-Dunán- túiról. Tekintve, hogy a gyár a Kapós árterületén épül, ahol igen laza a talaj, a 16 800 négyzetméter alapterületű, kétszintes üzemet vasbeton cölöpökre kell ráhelyezni. Március 1-én kezdődött az alapozás, 16—18 méteres vasbeton cölöpöket vertek a földbe sűrűn egymás meilé, de az ütemet nem tudták tartani, kiderült, hogy kevés cölöpverőgépet hoztak magukkal. Ekkor a kivitelező gyors intézkedésére utánpótlás érkezett, s az újabb cölöpverőgépek aztán gyorsan ledolgozták a hátrányt. Május végére elkészült az ajapozás, s megkezdődhetett a panelszerelés. A 12-szer 12 méteres osztrák panelek naponta folyamatosan érkeznek vasúton, közúton Ausztriából, a magyar határ közeléből. Az összeszerelést ötven osztrák munkás végzi, öt munkavezető irányításával. A beruházás zöld lámpája A kaposvári húskombinát dolgozói a kerítésen át figyelik, úgy is mondhatnánk, páholyból nézik, hogy miyen gyorsan nőnek a falak. Bemenni ugyan nem tilos, a két nyelven beszélő portás készségesen ad útbaigazítást, de mit keresnének ott a magyarok. A kapcsolatot Udo Zarzitzky, az NSZK generálkivitelező cég szakembere, az építkezés vezetője tartja a beruházóval, aki úgyszólván mozdulni sem tudna magyar kollégái nélkül a sok engedélykérelem miatt. Hadics Istvánék már eddig több tucat engedélyt szereztek meg Herr Zarzitzkynek a magyar hatóságoktól, s még kb. ugyanennyit kell megszerezniük, mert a technológiai szerelés majd csak ezután kezdődik, s minden egyes külföldi gép beszerelését külön kell engedélyeztetni. A hatósági engedély a beruházás zöld lámpája, amely ha időben gyullad ki, szabad utat ad a munkának, a feszes határidők betartásának. Ez az egyik tanulság, amit levonhatunk Kaposváron, ahol az ország első létesítményét építik tőkés vállalkozók, kivitelezők. A kulcsrakész gyár átadási napja 1979. szeptember 1. A 18 hónapból eddig nem egészen négy hónap telt el, s az építők előbbre járnak a tervezett készültségi ütemnél. A kaposváriak mégsem érezhetik zsebükben a kulcsot. Nem nézhetik, nem is nézik ölhetett kézzel a sonkakon- zerv-gyár épülését, nekik versenyt kell futniuk a külföldi építőkkel, hogy a próbaüzem napjára elegendő gőz, elektromos energia, és víz — méghozzá napi 5100 köbméter, ivóvíznél jobb minőségű víz — álljon rendelkezésre. Ha tekintetbe vesszük, hogy ma még csak 1800—2000 köbméter vize van a kombinátnak, akkor érzékelhetjük, milyen nagy járulékos munkára van itt még szükség. Új kutakat kell fúrni, de a gondot ezek sem oldják meg. A most épülő városi regionális vízműnek is el kell addig készülnie, hogy napi 2100 köbmétert az új gyárnak majd átadhassa. Most már csak 14 hónap áll rendelkezésre a 20 kilowattos elektromos hálózat, a központi transzformátorház és egy sor kisebb trafó, az új, óránként 56 tonna gőzt adó kazán építéséhez. A beruházás tulajdonképpen 3 milliárdos, amiből csak 1,5 milliárdot tesz ki a do- bozsonka-gyár, a többit a járulékos beruházások viszik el és egy 6000 négyzetméter alapterületű új húsfeldolgozó, amelyben töltelékárut gyártanak majd hazai ellátásra. A jelenlegi gyár akkor áll le véglegesen, ha — 1980 után — felépül az új szarvasmarha-feldolgozó, amelyben évente 50 000 húsmarhát vágnak le és dolgoznak fel. — A tét nem kicsi, hisz a húskombinát több mint 1 milliárd forint exportfejlesztési hitelt vett fel, amit 1980. január 1-től áruval kell törlesztenie. A 36,4 millió dolláros hitelből az első évben '24—25 millió dollárt fizetnek vissza — hogy 1,7 év alatt az egész összeget visszatérítsék —, de csak akkor, ha évi 360 vagon doboz-sonkát, 200 vagon ún. teljes húskonzervet — egyebek közt tetemes mennyiségű Bacon-szalonnát, vagyis szeletelt és konzervált császárhúst — tudnak az Egyesült Államokba és a Közös Piac országaiba exportálni. Ebben az export konstrukcióban 1 dollárt 38 forintból termelnek majd ki, ami igen jónak mondható. Mindennek az a feltétele, hogy az USDA- nak, vagyis az amerikai higiéniai előírásnak a gyár megfeleljen. Ez a szabvány teljes sterilitást ír elő. Merőben új vállalkozás A sonkakonzerv gyárban a jelenlegi 230 000-rel évi 410 ezer sertést dolgoznak majd fel, részben a már említett konzervek formájában. De a konzerven kívül exportálnak majd innen 560 vagon feldolgozott húst — hűtött sonkát és karajt, melléktermékként előállítanak majd 260 vagon húslisztet, és hazánkban elsőként megkezdik a Hamburger — amerikai fasirozott — gyártását, természetesen exportra. Ahogy nőnek a falak, úgy sürgeti az idő a beruházókat. Őszre már 150—160 külföldi munkás lesz majd Kaposváron, akik a tél folyamán elvégzik a belső szereléseket. „ Nagyjából ugyanilyen létszámú — 110 fizikai dolgozó és 30 műszaki — magyar építőgárda dolgozik azon, hogy a járulékos beruházások a gyár építésével szinkronban készüljenek. A munkákba besegít a húskombinát tmk- részlege is. Versenyfutás ez, amelynek a startja jó, kérdés, milyen lesz a finis. Tekintve, hogy a hazai beruházási gyakorlatban merőben új dologról van szó, egy ország figyelme kíséri a hazai és a külföldi építők vetélkedését. — Rné —
