Dunántúli Napló, 1978. június (35. évfolyam, 149-178. szám)

1978-06-18 / 166. szám

1978. JÚNIUS 18. TÁRSADALOMPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5. Együtt, egységesen A szocialista magyar társadalom születése (1.) Magyarország társadalmi struktúráját a felszabadulás előtt elsősorban a tőkés fej­lődés elmaradottsága határoz­ta meg. Az 1930. évi népszám­lálás adatai szerint a keresők­nek csak 23 százaléka dolgo­zott az iparban és 51 százalé­kát a mezőgazdaság foglal­koztatta. A népesség közel egyharmada kisárutermelő volt és a bérmunkából élőknek a fele az agrárproletariátushoz tartozott. A társadalmi struktúra kettőssége Az uralkodóosztályban egyaránt jelen volt a feudális eredetű nemesi-nemzeti elem és a főként a kiegyezés (1867) után kialakuló polgári társa­dalom részét jelentő tőkés osztály. A társadalomszerkezet másik pólusán pedig a már differenciálódás jeleit mutató parasztság, valamint a polgári társadalom szervesebb része­ként a kezdetekkor jelentős részben külföldről bevándorol­takból verbuválódott és a há­borús előkészületek hatására jórészt a parasztságból feltöl­tődött — de arányát tekintve még mindig viszonylag kicsiny — ipari munkásság helyezke­dett el. A rendkívül nagy szá­mú agrárproletariátus Ma­gyarországon nem csupán a tőkés fejlődés terméke volt, hanem történeti előzményei már a feudális időszakban ki­alakultak. Jóllehet a magyar agrárszerkézet kapitalizálódá- sának következtében osztály­helyzetét tekintve lényegében bérmunkás volt, eredete és egy részének orientációja azonban magán viselte a paraszti jel­leget, és így a társadalom szerkezetében sajátos, sémák­ban nehezen megragadható helyzetet foglalt el. Végül az elmaradott struktúra sajátos­ságát jelentették a középréte­gek; egyik oldalon a városi kisárutermelők, a másik olda­lon pedig jórészt az úri társa­dalomvezetés hagyományaihoz kötődő értelmiségiek és hiva­talnokok. Mindez együtt azt jelentette, hogy a felszabadulás előtti magyar társadalom struktúrá­jában keveredtek a tőkés és feudális elemek, s így a tőke és a bérmunka alapvető ellentétét szinte keresztbe szel­te — Erdei Ferenc terminoló­giáját használva — a nemesi­nemzeti társadalom és a pol­gári társadalom kettőssége. Hazánkban a történeti örök­ségként átvett, viszonylag ala­csony gazdasági fejlettségi szinten belül az egyes gazda­sági ágazatok és ágak szélső­séges különbségei léteztek. Ez a helyzet rendkívül nagy dif­Súlyos örökség — hogyan tovább? 1948 márciusában a száznál több munkást foglalkoztató üzemek államosítása után az ipari munkáslétszám 83 százaléka az állami szektorban dolgozott ferenciálódást idézett elő az eltérő fejlettségű termelőeszkö­zökhöz kapcsolódó rétegek, csoportok között. Különösen a termelési szervezet és termelé­si kultúra, a fogyasztás struk­túrája, a kultúrszínvonal, a po­litikai tudatosság és az élet­mód tekintetében. Még a ka­pitalizmusra jellemző alapvető osztályokon belül is sajátos, szélsőséges rétegződést talál­hattunk. A hazai tőkés fejlődésen be­lül megtalálható volt az im­perializmusra jellemző szűk monopolista csoport éppúgy, mint az elmaradott paraszti viszonyok között élő, a tőkés és a feudális kizsákmányoló módszereket összekapcsoló bir­tokos paraszti réteg. A ma­gyar munkásosztályban fellel­hetők voltak részben a modern technikát, műszaki rajzot isme­rő, kulturált, szervezett nagy­városi gyáripari munkások cso­portjai, a nagy rutinnal és ál­talános műveltséggel rendelke­ző kisipari munkásrétegek, s részben az esetleg még anal­fabétizmusra kárhoztatott ag­rárproletárok, napszámosok, al­kalmi munkások nagyszámú ré­tegei is. Hozzá kell azonban mind­ehhez tennünk, hogy Magyar- ország a közép-kelet-európai országok között fejlettség te­kintetében egyáltalán nem állt az utolsó helyen. Ez a magyar munkásság egy részének szer­vezettségében, összetételében, szakmai és szakképzettségi szintjében, kulturális színvona­lában is megmutatkozott. Sa­játos volt Kelet-Európábán Ma­gyarország helyzete abban is, hogy nálunk a mezőgazdaság­ban foglalkoztatottaknak csak felét tették ki a kisáruterme­lők: igen nagy volt az agrár­proletárok aránya. Ez az ag­rárproletariátus pedig egyaránt magába foglalt proletár tradí- ciójú, munkásorientációjú ré­tegeket és tanulatlan, paraszti elzártságban élő gazdasági cselédeket. (Legnagyobb szám­ban a két véglet között elhe­lyezkedő, részint már nem pa­raszt-, részint még nem munkás­napszámosokat.) Az előbbiek jó része- a háborús készülődés miatt fejlődő iparba került át és így még közelebb került az ipari munkássághoz. Mindez azonban alapvetően nem változtat azon, hogy a felszabadulás után meginduló társadalmi fejlődésnek egyszer­re kellett megoldania a kelet­európai fejlődésből adódó el­maradottság felszámolását és a szocialista társadalmi átala­kulást. Az első átalakító lépések A társadalmi struktúra át­alakításában a felszabadulás után az első nagy jelentőségű lépést a földosztás jelentette. Az Ideiglenes Kormány 1945. március 18-i rendelete alapján megszűnt a feudális eredetű nagybirtokrendszer és több mint 600 000 család földet kapott A földhöz jutottak 90 ■ száza­léka a korábbi ográrproleta- riátusból került ki. Az agrárproletariátus föld­igénye is alátámasztja azt a korábban említett tényt, hogy a lényegi bérmunkás-osztály- helyzet mellett az agrárprole­tariátus egy része paraszti orientációjú volt. A földhöz ju­tottak másik része azonban egy, a munkásosztályhoz már korábban erősen kötődő réteg­ből került ki, és így ők — a gazdaságpolitika átalakulásá­nak és rossz gazdasági hely­zetüknek megfelelően — vi­szonylag gyorsan váltak meg később földjüktől, lettek ismét munkássá, vagy léptek be az elsőként megalakuló szövet­kezetekbe. A földosztás eredményeként 1949-ig a mezőgazdasági mun­kások aránya 23 százalékról 8 százalékra csökkent és o pa­raszti kisárutermelők aránya 25 százalékról 39 százalékra nőtt. A magyar társadalom legszá­mosabb csoportjává ismét a parasztság vált. 1945—48 között a másik nagy jelentőségű átalakulását az állami beavatkozás egyre erősebben kibontakozó folya­mata jelentette. Berend T. Iván a korszakot elemezve mutat rá, hogy a stabilizációs politika során a népi demokratikus for­radalom első szakaszában az MKP gazdaságpolitikai kon­cepciója a tőkés szektor foko­zatos államosítása volt, ame­lyet az állami beavatkozás ki­épült rendszere tett lehetővé. E folyamat lezárása volt 1948 márciusában a száznál több munkást foglalkoztató üzemek államosítása, és így az ipari munkáslétszám 83 százaléka az állami szektorban dolgozott. (Ez az arány 1946-ban még csak 22 százalék volt.) Magyarországon igen nagy volt a kisipar súlya. Az ipari munkásságnak közel felét 1947 végén még a kisipar foglal­koztatta, a nagyipar munkás­sága 1947/48 fordulóján a fog­lalkoztatottaknak még csak mintegy 13—15 százalékát al­kotta és 1947 végén még kö­zel 100 000 fő volt az ipari munkanélküliek száma. így az 1948-as fordulat tehát nem­csak az államosítások betető­zését, hanem az ipari mun­kásság szerkezeti átalakulásá­nak a kezdetét is jelentette. Kolosi Tamás (Következik: 2. A SZOCIALIZMUS ÚTJÁN) Az egészségügy közkatonái Hogyan élnek a védőnők? Az ország egészségügyi had­seregében a védőnők közkato­nák. Végrehajtói, lényegében megvalósítói számos központi elképzelésnek, többek között a várandós anyák, a csecsemők körültekintő gondozásának, de figyelemmel kísérik a gyerme­kek fejlődését 14 éves korig, s tanácsokat adnak a tudatos családtervezéshez is. A védő­nők, így a baranyaiak is, szá­mos család életkörülményeit is­merik. A közelmúltban saját mindennapjaikról kaptak tük­röt. Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének Baranya megyei Bizottsága ugyanis felmérést készíttetett a baranyai védőnők élet- és munkakörülményeiről. A megyében levő 197 védő­női állásból jelenleg 184 be­töltött. Közülük 31-en gyesen vannak, őket helyettesíteni kell. Az ideiglenesen távollevők pótlása nem könnyű — mivel kevés a szolgálati lakás. A megyében - Pécs kivételével — 133 védőnői álláshoz mind­össze 52 szolgálati lakás áll rendelkezésre. A lakások több­sége korszerűtlen. Az 52-ből csak kettő összkomfortos, 25 komfortos, 12 félkomfortos, 13 pedig komfort nélküli. Az átlagbéreknél nincs el­maradás, viszont a korcsopor­tonkénti vizsgálatoknál megál­lapították, hogy a húsz éve védőnőként dolgozók bére a szigetvári járásban 600 forint­tal haladja meg a minimumot, míg a mohácsi és sásdi járás­ban 50—100 forinttal keveseb­bet keresnek, mint a bérkate­góriájuk alsó határa. Rendkívül eltérő a védőnők útiátalányának juttatása. A központi községektől távolabb levő kisebb településekre való látogatásokért egyes helyeken 40, másutt 600 forintot fizetnek a tanácsok. A védőnők utazá­sának megkönnyítésére az el­múlt években a pécsi járás te­rületén kismotorokat adtak e célra, de a kezdeményezés nem vált általánossá... Talán azért sem, mivel egyes telepü­lések tanácsai megszabták, hogy a kismotort kiküldetési utalvány kitöltésével használ­hatják, a tanács udvarán tá­rolják, illetve volt rá példa, hogy a kismotor érkezésével egyidőben megvonták az úti­átalányt. Az egységesség hiányát pél­dázza a védőnők munkaruhá­val való ellátásának helyzete is. Annak ellenére, hogy a munkaruha viselést rendelet szabályozza, esőkabát vásár­lás címén egyes helyeken 500, másutt 1500, a kétrészes mun­karuhára helyenként 300, illet­ve 700 forintot adtak. Volt rá példa hogy a körzetbe érkezett új, törékeny alkatú védőnőnek a jóval erősebb felépítésű előd­je munkaruháját ajánlották fel ... Egyes településeken pe­dig - Garé, Nagykozór, Bor- jád, Dunafalva, Kárász —, egyáltalán nem gondoskodtak munkaruháról. A védőnők étkeztetése a vá­rosokban — kivétel Mohács, ahol semmilyen étkezési lehe­tőség nincs biztosítva részükre — megoldott. A kisebb telepü­léseken pedig általában böl­csődében, óvodában és az is­kolai napközis otthonokban ebédelnek. Az Orvos-Egészségügyi Dol­gozók Szakszervezete megyei Bizottsága határozata értelmé­ben még ez évben felülvizsgál­ják valamennyi védőnő útiáta­lányát, munka- és védőruha el­látását, s a hatályban levő rendeletek alapján egységesítik ezeket a járandóságokat. A sásdi és mohácsi járásban a szakszervezeti bizottságok az októberi bérrendezéskor gon­doskodnak arról, hogy a 20 év feletti munkaviszonnyal rendel­kezők elérjék a kategóriájuk alsó határát, illetve közelítsék meg a többi járás hasonló munkaviszonnyal rendelkező védőnőinek átlagbérét. T. É. C sizmadia Sándor kezében gitárral lépett fel a szó­noki pulpitusra. A közös éneklés öröméről, moz­galmi dalainkról beszélt. Rendhagyó felszólalását nem is prózában fejezte be, hanem dalban. Sikondán a megyei KlSZ-küldöttgyűlésen vele együtt énekeltek a küldöttek és a meghívott vendégek. Együtt énekelni azok tudnak igazán, akik együtt is gondol­koznak, érzelmileg közel állnak egymáshoz. A megye ifjú kom­munistáinak legmagasabb fóru­mán a figyelmes szemlélő a vi­ta legfontosabb jellemzőjeként éppen az eszmei, cselekvési egységet emelheti ki. Az időpontok egybeesése vé­letlen, de igen szerencsés volt: a péntek reggeli lapok közöl­ték Kádár János debreceni be­szédét, s a 186 Baranya me­gyei KISZ-küldött között aligha volt olyan, aki ne tanulmányoz­ta volna át figyelmesen az MSZMP KB első titkárának Haj- dú-Bihar megyei felszólalását. Több felszólaló is idézte Kádár elvtárs szavait. „S amikor az ifjúság nevelé­séről beszélünk, elsősorban az ifjúság munkára nevelésére gondolunk. Olykor ugyan a sza­badidő helyes eltöltése lép elő központi problémává, de úgy vélem a munkaidő megfelelő eltöltésével is foglalkozni kell.” Kádár elvtárs szavaira jól rí­melt a megyei KISZ-bizottság beszámolója a legutóbbi kül­döttgyűlés, a IX. KlSZ-kongresz- szus óta végzett munkáról. Ba­ranya sikeres gazdasági ered­ményeinek elérésében nagy ré­szük van a fiataloknak. Hiszen hány tonna szenet kellett ter­ven felül a felszínre hozni, mennyi kiváló minőségű vető­magot kellett megtermelni, hány pár első osztályú kesztyűt kel­lett megvarrni, vagy mennyi be­ázott kábelt kellett soronkívül kijavítani a Mecseki Szénbá­nyák, a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát, a Pécsi Kesztyűgyár, a Pécsi Postaigazgatóság fia­taljainak, KISZ-tagjainak, hogy kollektívájuk elnyerje a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulója tiszteletére kezdeményezett munkaverseny­ben az MSZMP KB jubileumi vörös zászlaját. A 100 000 Baranya megyei fiatal — élén 33 000 KISZ-tag­gal — büszke arra, hogy ré­szese a sikereknek. A küldött- gyűlés vitájában elsőként Czel- lár László, a Mecseki Szénbá­nyák küldötte kapott szót. A fiatalok helytállásának példá­jaként említette az üzemi KISZ- bizottságok által kezdeménye­zett kommunista műszakok ered­ményeit. 1977. október 22-én 6293 műszakszámmal 10 124 ton­na; 1978. március 18-án 6842 műszakszámmal 11 263 tonna szén többlettermelését jelent­hették. Cselekvési egység jellemzi a Bikali Állami Gazdaság szerve­zett ifjúságát is. Az Európa hí­rű nemerői nyúltelepen a dol­gozók többsége KISZ-tag, ugyanez mondható el a köz­ponti gépműhelyről is. A nyúl- tenyésztésből vagy az ifjúsági betakarító brigádok munkájá­ból származó sokmillió forint minden szónál ékesebben jelzi a fiatalok szerepét a mezőgaz­dasági nagyüzem termelésében. A bikali KISZ-esek érdeme pél­dául az is, hogy a korábban elégetett fáradtolajat újból hasznosítják. A KISZ-bizottság olajfelelősöket jelölt ki és meg­szervezte a rendszeres begyűj­tést. Sikondán természetesen nem­csak a gazdasági építő munká­ról, hanem a tudat alakításá­ban végzett „építőmunkáról" is sok szó esett. Az ifjúság világ­nézeti, hazafias és internaciona­lista nevelése, a közművelődé­si és az oktatáspolitikai hatá­rozat végrehajtása — mind­mind fontos feladatai a párt if­júsági tömegszervezetének. Mindezekről részletesen szólt dr. Nagy József, az MSZMP KB tagja, a megyei Pártbizottság első titkára. Az elmúlt évek fej­lődésének eredménye — mon­dotta —, hogy a KISZ-tagsóg körében jobban hatnak a mar­xista—leninista eszmék, erősöd­nek a szocialista szellemű kö­zösségek, s a KISZ-tagjait is egyre inkább a szocialista em­ber tulajdonságai jellemzik. Azonban az is igaz, hogy ese­tenként az ifjúság körében is fellelhetők eszméinktől idegen nézetek, mint például: ’a na­cionalizmus, a kozmopolitizmus. Helyenként még él a „Ne szólj szám, nem fáj fejem”, „Nem kell sietni, messze még a nyug­díj”, vagy a „Kaparj kurta, ne­ked is jut!” álbölcsessége. Azt kérjük önöktől — hangsúlyozta a teendőkről szólva a megyei pártbizottság első titkára —, hogy a jövőben még követke­zetesebben kutassák fel és mu­tassák be a jót, a követendőt, a ma forradalmárának példá­ját; s lépjenek fel a közöny, a befelé fordulás, a cinizmus ellen. Fejlesszék a fiatalok he­lyes történelmi szemléletét, tör­ténelmi tudatát! Becsüljék meg történelmünk haladó emlékeit, a nép áltcl a századok során létrehozott kulturális értékein­ket. Ismertessék meg valóságos helyünket a világban, hogy megadhassuk magunknak azt a jogos önbecsülést, amelyet né­pünk az utóbbi három évtized­ben kivívott. Mutassák be a fia­taloknak a kommunista mozga­lom hat évtizedes harcát, te­gyék közkinccsé tapasztalatait. Folytassák a megye munkás- mozgalmának és ifjúsági moz­galmának kutatását és ezek eredményeit építsék be a pro­pagandamunkájukba! Kérjük, hogy a politikai képzés kerete­in belül javítsák a munka mi­nőségét, személyi, tárgyi felté­teleit, gazdagítsák módszereit, különös gonddal segítsék elő a tanulóifjúság politikai képzé­sét. A KISZ jól szervezett akciói, rendezvényei nagy hatással vannak a fiatalokra, felnőttek­re egyaránt. A jó tapasztalato­kat megtartva, akcióikat, ren­dezvényeiket úgy szervezzék, hogy azok hassanak az érzel­mekre, nyújtsanak maradandó élményt. Javítsák az ifjúsági klubok munkáját, határozzák meg sajátos feladataikat nem­zetiségi politikánk érvényre jut­tatásában! -* Több mint húszán mondták el véleményüket az ifjúsági szervezet munkájáról. A felszó­lalások alapján kialakuló cse­lekvési program súlypontjai a gazdasági építőmunka segítése és az ideológiai nevelés mel­lett az ifjúsági klubok mód­szertani segítése, a pályavá­lasztás előtt álló fiatalok jobb tájékoztatása, a pályakezdők hatékonyabb érdekvédelme, a bejáró és a falusi fiatalok hely­zetének javítása. A 100 000 baranyai fiatal közül 33 000-en tagjai a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek. A me­gyei küldöttgyűlés résztvevői azonban nemcsak a KISZ-tagok nevében szóltak kö­zös dolgainkról és a küldött- gyűlés felhívása is a megye va­lamennyi fiataljához szól. Mint ahogy közös céljaink elérésében is az ifjúság legszélesebb ré­tegeire számíthat a társadalom. Ez a bizonyosság a megyei kül­döttgyűlés legfontosabb üzene­te. Erdős Ákos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents