Dunántúli Napló, 1978. június (35. évfolyam, 149-178. szám)
1978-06-15 / 163. szám
Dunántúli napló 1978. június 15., csütörtöl A baranyaszentgyörgyi plébánia hagyatéka Német nyelvű Kossuth- dicsoítd vers magyar fordítása A magyar szabadságharc 130 éves jubileumi esztendejében eléggé ismeretlen német nyelvű Kgssuth-dicsőítő vers magyar fordítását közöljük. Az eredeti német szöveg röplapját a baranyaszentgyörgyi plébániahivatal levéltára őrzi. írója, M. Steinitz az ismeretlenség homályában rejtőzködik, de megérdemelné, hogy a késő utókor fényt derítsen reá. Ugyancsak megérdemli az a német nevű, de magyar szívű pap, Schwerer Nándor, egykori baranyaszentgyörgyi plébános a megemlítést, aki e verset és egyéb 1848/49- ből való dokumentumokat (bátran megőrizte, és ezzel kitette Kossuth Lajos, i>cr Befreier 11 II j) Ű V ILÄ. -OOO ' - ' I**»(Hítructt bei I u k a c * «*Iparstatisztikai leírás „Pécs a természettől megáldott szerencsés város” Nemrégiben a Dunántúli Napló hasábjain cikk jelent meg Vargha Dezső fiatal kutató írásában Náray Jánosról, az 1848/49-es naplóíróról. A szerző alapos kutatás után derítette fel Náray életének fontosabb állomásait, s jelentős munkásságát, melynek csúcspontja a „Pécsi Krónika" volt. Említést tett egy korábban közzétett írásáról is. Ez a Hetilapban jelent meg 1845. június 3-án, „Pécs sz. kir. városának i pars tatisti cai leírása" címen. Pécsről 1848-ig meglehetősen kevés leírás készült, s Náray írása ezen kevesek közé tartozik, ráadásul tudományos igénynyel íródott, így érdemes arra, hogy nevezetes Naplója mellett erről az írásáról is megemlékezzünk. Náray munkájában kimerítő ismertetést ad a városról, határáról, lakosságáról és a gazdasági életről. A bőséges adatok arra engednek következtetNáray János tanulmánya 1845-ben Pécsről ni, hogy a szerző, ki a püspöki uradalom számtartója volt, jó kapcsolatai révén csaknem minden fontos adathoz hozzá tudott jutni, akár a püspöki palota, akár a városháza volt annak forrása. Mivel egyúttal a Gazdasági Egyletben is tevékenyen dolgozott - annak pénztárosa volt —, adatait onnét is szabadon beszerezhette. Műve ismertetésekor az adatok bőségéből azokat ragadjuk ki, melyek a városra és főleg magát annak a veszélynek, hogy esetleges házkutatáskor előkerült ezen iratok miatt Kos- suth-hund (Kossuth-kutya) jelzőt és súlyos büntetést kapjon. Ez a bátor pap Apatinban született 1820. május 12-én, 1846- tól 1861-ig plébános volt Bara- nyaszentgyörgyön, és utána Szabadszentkirályon működött haláláig mint tb. kanonok plébános. Kossuth Lajos, der Befreier Ungaros Kossuth Lajos, Magyarország felszabadítója M. Steinitz verse. Pest, 1849. Lukács és társainál kinyomatva. Ismeritek azt az embert, aki egykor, mert népét szerette, bilincseitekbe verve feküdt? Ismeritek azt az embert, aki az üdvözítőhöz hasonlóan most a feltámadásnapon erőteljesen felkelt? Akiért milliók szíve gyorsan fellángolt szavának hatalmas varázsütésétől? Ismeritek azt az embert, ti megkoronázott népárulók? Valóban ismertétek őt, de.egy kissé későn! Erősnek gondoltátok magatokat trónotokon, Es merészen hittétek, sohasem inoghat meg. Sima kereskedést űztetek a koronákkal, és arcátlanságtok nem ismert határt. Mert ahelyett, hogy a népet emberi jogokkal megjutalmaztátok volna, arra kényszerítettétek, hogy még megköszönje néktek, hogy nemcsak javát és vérét vesztegettétek, hanem arcátlanul csendben élveztétek is! Hah! Látjátok a véres piros lángokat, amelyek vadul pusztítva váraitokat körülnyaldossák! Franciaországban összedőlt az első trón, és tirannusa szégyenszemre kiszórva. Győzelem! A nép megérett arra, hogy elítélje azt, akinek hibáit sokáig megbocsátotta. Ti akartátok hát a népet ellenetek-keseríteni, most földi istenek, rajtatok a sor, reszkessetek! Az értetek ontott népvér folyamát az idő tengere kegyesen felfogta. Milliónyi sír bezárult, Milliónyi élet jött helyükbe. Ök a hideg gyűlölet méltó rügyei áldozataitok halálát vadul megbosszulják. Hogyan fogjátok a goromba vendégeket fogadni, ha majd számadást kérnek tőletek? Hirtelen ragyogó fény repült a tereken át. A szabadság Napja pályára lépett. Mily szépen zöldbe borultak a reménység fái, amelyeket oly sokáig igyekeztetek kiirtani. Jaj nektek! Hol vannak aranyos álmaitok? A nép elfelejtette jámbor kérését. Most éles zengéssel áll fegyverbe, hogy dacosan kikényszerítse jogát tőletek. Most hozzátok szólok a haza gyermekei. Ki volt az, aki mély alvástokból felrázott titeket? Ki mutatta meg nektek az arcátlan, szörnyű bűnösöket, akik szellemeteket évszázadokon át leigárták? Ki volt a szabadság templomának első alapítója? Aki börtönötök falait úgy megrázta, hogy azok az oroszlánerő előtt meghátrálni kényszerültek? Ki segített nektek, hogy e legszebb célt elérjétek? Látom, mily gyorsan lekerül a kalap fejetekről. Egészen jogosan, a Kossuth név megérdemli e jelet És nem ismeri az a minden nagyok nagyját, aki ezt a nevet buzgósággal nem tiszteli. Nézzétek őt, és tisztelet fog el benneteket, mint esküszik hűséget a köztársaságnak, és javakat és vért kész áldozni Magyarország üdvéért, Magyarország boldogságáért és áldásáért. Amit Kossuth tett a hazáért, testvérek, ai egész világon ismert, nem kell mondanom nektek. A hírnév tiszteletes vesszővel írja le, és a legkésőbb utókornak átadja, hogy miképpen taposta el a kétfejű hydrát, és aztán az álnok ellenséget távolűzte. ünnepeljünk hát! Éljen a Hős! Le Jellachichcsal, Schlickke! és Weldennel! Fordította Uhl Antal A „Munkás” című újság korabeli híradásai Tömegmozgalmak Pécsett 1918-ban Cikkünkben bemutatjuk, hogyan tükröződtek az 1918- as év helyi tömegmozgalmai a „Munkás” hasábjain, a pécsi szociáldemokrata párt hetenként megjelent lapjában. 1918. február 9.: „Szervezkednek a pécsi villamos alkalmazottak" 1917-ben a magyar- országi munkásszervezetek igen magas taglétszám emelkedést értek el, így a fővárosi villamos vasúti alkalmazottak szervezete is. 1918 januárjában a pécsi villamos vasúti alkalmazottak is szükségét érezték a szervezkedés megindításának, amely hamarosan szép eredményeket ért el, azonban a szervezkedés vezetőit katonai szolgálatra hívták be. „A pécsi villamos alkalmazottainak bérviszonyai amilyen nyomorúságosak, ezek éppen indokolttá teszik az ő elégedetlenségüket, s ha helyzetük könnyebb megvédése érdekében szervezkednék, ezért üldöztetésnek kitenni őket ma már mégsem lehet” - írta a „Munkás" tudósítója. 1918. március 16.: „A tisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak szervezkedő gyűlése”. Március 10-én 17 óra 30 perckor kezdődött a pécsi köz- és magántisztviselők, valamint a kereskedelmi alkalmazottak szervezkedő gyűlése a városi székház közgyűlési termében. Az ülést Vágó Sándor nyitotta meg, majd dr. Hajdú Gyula emelkedett szólásra, aki egyórás beszédében a tisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak szervezkedésének szükségességét fejtette ki, indokolva azzal, hogy igényeihez és társadalmi helyzetéhez képest ezt a réteget „díjazzák" a legrosszabbul, ezért a kereskedelmi szocializmus és a feminizmus helyett az osztálytudatos szervezkedés terére kell lépniük. 1918. március 23.: „A nőszabók mozgalma”. A női szabó műhelyekben dolgozó munkásnők és munkások mozgalmat indítottak helyzetük javítása céljából, teljes sikerrel. Munkaidejüket csökkentették, bérüket pedig emelték. 1918. április 13. „A pécsi sütőmunkások". A sütő szakma munkásai bérmozgalmat indítottak ínséges helyzetük javítása végett. Munkaadóikhoz beterjesztett beadványukban heti 10 korona bérjavítást követeltek. 1918. április 20.: A Bányamunkások Országos Szövetsége helyi csoportjai április 14-én alakultak meg a pécsvidéki bányakerületekben. „Bányász elvtársainknak nagy ünnepnapjuk volt ez a nap. Azért nevezzük ezt nagy ünnepi napnak — írta a „Munkás" —, mert évtizedes áldozatkész küzdelmüknek az eredménye, hogy a közszabadság egyik részletjogát, az egyesülési szabadságot most ők is gyakorolhatják, amikor az országos szervezetük jóváhagyóSzervezkedés a bányászok, munkások és alkalmazottak soraibao sóval megalakíthatták az alapszabályszerű helyi szervezetüket ... Most már a bányamunkásokon a sor, hogy az országos szövetségünknek minden egyes bányamunkás tántoríthatatlan, kitartó és öntudatos tagja legyen, hogy a kitűzött céljaikat mielőbb és jó szerencsével megvalósíthassák." 1918. április 27. „Tömegtüntetés a választójogért és a békéért". Április 22-én Pécsett nagygyűlést tartottak a Torna- csarnok előtti téren, (ma Dischka Győző utca), ahol mintegy 6000 ember gyűlt ösz- sze, tüntetve a választójogért és a békéért. A gyűlés határozata így zárul: „Mindezen követelések érdekében a mai tüntetés az utolsó, melynek eredménytelensége esetén a munkásság a legelkeseredet- tebb harcot kezdi meg.” 1918. május 4. Május elsejét Pécs város munkássága impozáns keretek között ünnepelte meg. A Népmozi helyiségét zsúfolásig megtöltötte a tömeg. Az ünnepségen részt vett dr. Hajdú Gyula, a helyi munkásság vezére, Szabó József, a „Munkás" felelős szerkesztője, és Scharbak János, a „Munkás” szerkesztője. 1918. május 18. Pécs munkássága május 12-én megünnepelte Kari Marx születésének 100. évfordulóját. Az Apolló mozgószínházban (ma Kossuth filmszínház) megtartott ünnepség nagy békedemonstrációvá alakult, amelyen dr. Hajdú Gyula 3/4 órás beszédben fejtette ki a marxizmus elméletét. Beszélt a háború valós okairól, kifejtette a munkásosztály harcának jelentőségét és rámutatott arra az útra, amit a harc sikere érdekében végig kell járni. 1918. május 25. „Lezajlottá pünkösd". Ez az első tudósítás a katonafelkelésről, aztán a polgári demokratikus forradalomig nem írhattak róla az újságok. A cikkíró így is csak célzásokkal utalhatott az eseményekre. „De szóljunk az eseményekről talán részletesen? Említsük meg az első ünnepnap legkiemelkedőbb szenzációját, az 52-es napot? A tettyei murit vagy a délelőtti sétazenét, perselyes pumpolást, vagy talán a pünkösdi szokásos bérmálási ceremóniát? Minek tennök ezt, hiszen széles e város és még az azt környező falvak népe is tudja bő részletességgel, hogy mi történt ezek körül a kiemelkedő események körül! De meg már azért sem volna illő dolog valami nagy, dicsőén zengő hangon írni erről az első napi eseménysorozatról, mivel tudott dolog, hogy amennyire eseménydús volt az első nap, annyira eseménytelen volt a másnap. ...Az első nap események sorozatával volt teljes véges-végig; eseményekkel éspedig szenzációsaknál szenzá- ciósabbal, míg a második napon alig is történt valami, szóval nem történt semmi, de semmi..." 1918. július 20. A pécsi kőművesek bérmozgalmat indítottak helyzetük javítására. Tekintettel az egyre fokozódó drágaságra óránként 20 filléres bérjavítóst követeltek. 1918. október 12. „Olcsóbb és több élelmet!" Október 4- én a város munkássága egyöntetűen állást foglalt a munkások országos élelmezése, ruházata és egyéb közszükségleti cikkek ellátásának ügyében. A gyűlésen résztvevők elkeseredése elérte a tetőfokot „Egyre többen hangoztatták, hogy a kormány munkásüldöző és gyatra közellátási politikája lehetetlenné teszi a rendszeres munkálkodást." — írta a „Munkás". 1918. december 7. „Pécs magyar város akar maradni”. November 14-én a Szerb-Hor- vát-Szlovén Királyság csapatai megszállták Pécset. A város törvényhatósági bizottsága rendkívüli közgyűlést hívott ösz- sze, amelyen a társadalmi rétegek képviselői vettek részt. Az ülésen a pécsi szociáldemokrata pártszervezet képviseletében felszólalt Blázsovics Ignác, Szabó József, Hajdú Gyula. Az elfogadott határozatot a megye és a város területén működő politikai pártok, egyesületek, testületek, kamarák, körök, egyházközségek, intézetek és egyéb társadalmi intézmények írták alá, amely tiltakozást jelentett be az elnyomás ellen. 1918. december 28. „Dr. Hajdú Gyula elvtárs előadása az Apollóban". A szociáldemokrata vezető december 22- én „Mit hozott a demokrácia?” címen tartott előadást, majd 26-án a radikalizmusról, a szocializmusról és a bolse- vizmusról beszélt. Mindkét alkalommal zsúfolásig megtöltötte a hallgatóság az előadótermeket és tapsviharral jutalmazta az előadót, aki végigkísérte a négyéves háború eseményeit, beszélt arról a demokratikus átalakulásról, ami Európában és hazánkban lezajlott. Értékelésként leszögezhetjük, hogy a tömegmozgalmak az 1918-as év elejétől május 20-ig időben sűrűsödtek, aktivitásukban erősödtek, nyáron és ősz elején stagnálás figyelhető meg, a szerb megszállás pedig ismét elemi felháborodást idézett elő. Erdődi Gyula levéltári munkatárs gazdasági életére vonatkoznak. Pécs lakossága ekkor 14 000 volt, s a város 2113 házból állott. Náray milyennek látja a várost? „Pécs városa a hegy tövében fekszik, napról napra épül... Egész új sorházak emelkednek, utczái többnyire kövezettek, de van még elég, mi az után sóhajt; lejtőssége azt eszközli, hogy emberei kezek nélkül, egy jó eső az utczákat kisepri; de az ott volt földalatti csatornákat el is iszapolja. Utczái keskenyek, s ó modor szerint rendetlenek; egyik ház beljebb, másik kiljebb állván; most azonban a nemes város, az új építéseknél nagyon figyel az irányra, mint példának okáért a Nagytéren épülendő 4 kétemeletes háznál. (A Nádor alatti épületekről van szó.) A jelentős terjedelmű, tanulmánynak is beillő cikk elsősorban a város gazdasági helyzetével foglalkozik, felsorolja az elért eredményeket, valamint a további fejlődés lehetőségeit elemzi. „...a város legnagyobb kincse a kőszén, mely az egész hegy hosszában ' temérdek mennyiségben találtatik; s hihető ez leend valaha indoka a város felvirágzásának." Tudja azt is, hogy az igazi fellendülést az biztosítja, ha a kibányászott szenet elsősorban helyben értékesítik. Ezért fordult figyelme az újonnan létesült — gőzerőn alapuló gyárak felé: „a kőszén nagy kincs ahol találtatik, és Pécs a természettől megáldott azon szerencsés város, hol milliónyi értékű kőszén rejlik, ven tehát már itt egy vasgyár gőzerőre, mi legelső egész hazánkban" — írja. A Madarász-féle vasgyár (Csetneki vasgyár - ma: a Bőrgyár áll a helyén), a Limberger cukorgyár, a Hüttner-féle papírmalom (a Tettyén) tevékenysége nem kerülte el Náray figyelmét. A kialakulófélben lévő gyáripar mellett részletesen foglalkozik a kézműves (céhes) kisiparral is. Felsorolja a mestereket is; szám szerint 458 mester dolgozott ekkor Pécsett, s 55 fajta ipart képviseltek. Számban a legtöbben az asztalosok (29- en), bocskorosok (19 en), kádárok (11-en), kerékgyártók (11- en), lakatosok (22-en), molnárok (23-an), magyar szabók (22 en), német szabók (31-en), német vargák 24-en), csizmadiák (30-an), szűcsök (26 an), taba- kosok (12-en), tímárok (11-en), takácsok (13-an) voltak. Ugyanakkor 34 kalmárt és 29 keres kedőt jegyzett fel Náray, ki e felsorolás után a pécsi iparosokról és kereskedőkről a következőt jegyezte fel: „Az asztalosok a pestiek példájára egy raktárt alakítottak, hol minden órában vásárolhatni bútorokat... csizmákat oly jókat készítenek, hogy egy felső magyarországi báró egykor itt jártában csizmát készíttetett, azóta a bécsieket elhagyván mindig Pécsről rendelt. — A di vatárusnők jóllehet megszaporodtak, de még mindeniknek van kelendősége, "szabóink több szomszéd megyék részére dolgoznak; hintáinkat messze földre elhordják; boltok oly számmal és fénnyel vannak, hogy aránylag Pest-Budát, Pozsonyt s Temesvárt kivevén, egy hazai város sem előz meg ...” Náray írásának minden sorából kora emberének lendülete, tenniakaró- sa világít ki. Igazi, tipikus refejrm- kori ember, a gazdasági előrehaladás lelkes híve. Sajnos azonban, idővel, főleg környezete hatására egyre inkább a jobboldallal keresi a kapcsolatot, 1848/49-es naplójában már velük érez együtt, később teljesen azonosítja magát a jobboldallal. A szabadságharc leverése után a hatalomra került császári ellenforradalom részére az ország közigazgatási átszervezéséről készít tanulmányt, majd állást is vállal akkor, amikor minden magyarérzelmű ember kategorikusan elhatárolta magát az új rendtől. A hivatalnoki apparátusba így beépülve további tevékenységének teljesen nyomavész. Bezerédy Győző
