Dunántúli Napló, 1978. május (35. évfolyam, 119-148. szám)

1978-05-07 / 124. szám

* • DN HÉTVÉGE I0. FIATALOK 1978. MÁJUS 7. Csak női bűnnek tekintették Házasság­törésért tévesztés A házasságtörés napjainkban „legfeljebb" válóok. A régmúlt időkben viszont a jellegzetes női bűnök egyikének számított, s törvényeink véres megtorlással sújtották. E cselekményekért szinte ki­zárólag a „gyengébb nem” tagjait vonták felelősségre. A paráznaság és a házasságtö­rés kérdésében először I. Ist­ván rendelkezett. Államalapí­tónk a férj belátására bízta, hogy mi módon oltja ki hűt­lenné vált asszonya életét és ezért „Istennek adjon számot". László király I. törvénykönyvé­ben a házasságtörő nő meggyil­kolásáról szóló pontban már bi­zonyos korlátokat állít a férj ön- bíráskodása elé. A házasságtö­rő, illetve ilyen gyanúba került nőt megölő férj számíthatott ar­ra, hogy utólag esetleg bíróság előtt is bizonyítania kell „iga­zát". Jóllehet, Magyarországon ezidő tájt szokásos volt, hogy a házasságtörő nők „négyfelé szakasztassanak", a középkor későbbi századaiban Európa- szerte inkább- a lenyakazás, a pallos általi halál lett a hűtlen asszonyok büntetése. Természe­tesen a legtöbb országban ez „kiváltság" csak a nemességet megillető kivégzési mód volt. A férj házasságtörésének büntetéséről e törvények egyi­ke sem tesz említést, jóllehet a változás kezdeteivel Szatmár megye XVI. századbeli hatá­rozatai között már találkozni lehet. Itt jónéhány ítélet már elrendeli, hogy „a házasság­törő férfiak és nők bármely mezővárosban, faluban és bir­tokon, bárhol is fogassanak el, a házasságtörés miatt erősen vesszőztessenek meg, majd tör­vényes eljárás után fejvesztés­sel bűnhődjenek". Ilyen esetek­ben viszont csak jobbágyok és jobbágynők megbüntetéséről szól a krónika. Ezidő tájt pél­dául Losonczy István nádor leá­nya, Anna, Ungnád Kristófné közismert házasságtörő viszonyt folytatott a költő Balassi Bá­linttal anélkül, hogy az bármi­féle eljárásra adott- volna al­kalmat. Szatmár megyén kívül is a XVII. század közepéig a sértett fél, tehát a házastárs indítványára tekintették a há­zasságtörést üldözendő bűncse­lekménynek. A XVII. század má­sodik felében már a földesúr hivatalból is emelt vádat a „botrányos élete miatt elfogott és neki átadott házasságtörő asszony ellen”. Ilyenkor, ha a férj megbocsátott feleségének, nem szabtak ki súlyosabb bün­tetést, de megszégyenítő kipel- lengérezésre, kiűzésre ítélték”. Ez az enyhítési tendencia azon­ban már korábban, így Mátyás király törvényében megjelent, amely a házasságtörési ügyben kiadott kegyelemlevél díjáról in­tézkedik. Úgyszintén Erdélyben a székelyek törvényei szerint a paráznaságot már nem halállal, hanem „pellengéren megvere- téssel" plusz bírsággal büntet­ték, ha szabad egyének „egy­mást elvenni nem akarták”, de: „ha egymást elveszik, meg ne veregessenek, hanem eklézsiát kövessenek”, vagyis nyilváno­san vezekeljenek. A házasok paráznaságát, vagyis a házas­ságtörést azonban Erdély nagy részén ekkor még halállal bün­tették. A pesti házasságtörési perek sorában találjuk például 1733- ban Weinmann Katalin különös ügyét. A 22 éves asszonyt a férje jelentette fel azért, mert megcsalta őt Préger Antal 18 éves kocsis legénnyel. A férj csak arra kérte a bíróságot, hogy ne ítéljék a feleségét ha­lálra. A döntés a joggyakorlat szempontjából érdekes és kissé fonák módon így szólt: jóllehet, halálra lehetett volna ítélni az asszonyt, a férj kérelmére csu­pán 30 forint megfizetésére kö­telezik! Győri Margit Az igazi álom: játszani, játszani és tanítani Egy 1976-os pécsi jazzkoncerten ő volt a Kőszegi­együttes trombitása, mindenkit lenyűgözött szakmai tudása, improvizációs készsége, magával ragadó tiszta játéka. A szakemberek szerint nagy jövő előtt állt... Tavaly nyár óta a mázaszászvári kultúrház művészeti előadója, a helyi úttörő- és bányászzenekar karnagya Neumayer Károly 24 éves trombitaművész. A két személy ugyanaz. Művé­szeti előálló, karnagy és tromhita­művész Mázán lakik feleségével, Mo. sóczi Ilona zongoratanárral és négyhónapos kisfiával, Márk­kal. A kétszobás komfortos szol­gálati lakásban látszik, hogy lakói kezdő házasok. Szobájuk­ban'fő helyen áll a fekete zon­gora, alatta és rajta trombiták, kották. Mozart Requiemjének partitúrája és magnón a jazz­felvételek jól megférnek egy-» mással. Nagyritkán összeáll a családi kamaraegyüttes, hogy kedvükre zenéljenek. Egyébként csend van. — Ritkán vagyok itthon — kezdi, — Hétfőn délelőtt a bá­nyászzenekarral, délután az út­törőzenekar utánpótlásával, szerdán délután az úttörőzené­szekkel foglalkozom, csütörtö­kön összpróbát tartunk az út­törőzenekarral. Kedden és pén­teken hajnalban kelek és késő este érek haza Pécsről. Délelőtt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola kihelyezett zenetanár­képző tagozatán trombita fő­tárgyat, délután a Művészeti Szakközépiskolában trombitát és kamarazenét tanítok. Pécsi fiatalember. Zeneszere- tetét apjának köszönheti, aki a pécsi MÁV-zenekar trombitása, majd karmestere volt. Bátyja ott klarinétos, öccse hangszere a dob. Feleségével együtt kezd­ték a Művészeti Szakközépisko­lát, ahol Galambos János taní­totta a trombitát. Ő szerettette meg vele a hangszert, a taní­tást, neki köszönheti szaktudá­sát és szakmaszeretetét.- Igazi tanítómester volt, minden téren tőle tanultam a legtöbbet - mondja. — Az ő kí­vánsága volt, hogy ha végzek Budapesten a Zeneművészetin, Pécsett lépjek a nyomdokaiba. A főiskolán eltöltött öt év ren­geteg élményt, minden téren próbatételt jelentett. Évekig játszottam jazzt az Interbrass- ban, a Kőszegi-együttesben, a rádió jazzműhelyében, komoly­zenét az új zenei stúdióban és kamaraegyüttesekben. Koncer­tek, filmzenék, rádió- és lemez- felvételek alkotó nyüzsgésében éltem. Eszményképem Maurice Andre, a legnagyobb élő trom­bitaművész egyszer órát adott a főiskolán. Lenyűgöző egyéni­ség, kitűnő pedagógus, nagy­szerű trombitás. — Otthagytad a koncerteket, visszajöttél Pécsre tanítani és kiköltöztetek Mázára.- Ezzel a játéklehetőségnek egyelőre befellegzett. Pécsett kilátástalan volt a lakáshelyzet, itt lakást adtak és mindkét­Egyre fiatalodnak a mamák az NDK-ban — statisztikai szemszögből nézve: 1969-ben* az újszülöttek ke­reken 45%-ának édesanyja volt 25 év alatti, 1973-ban már több mint 66%-uk. A nők átlagos házasság­kötési kora 1965-től 1974-ig 1,6 év­vel, a férfiaké 1,1 évvel csökkent. Ma még sok fiatal szülő szakmát tanul vagy egyetemi tanulmányait végzi, ami alkalmazkodást, megér­tést követel meg mindkét fél ré­széről. A lipcsei központi ifjúságkutatási intézet 1109 nős férfi és férjes asz­tőnknek tanítási, bizonyítási le­hetőséget, azóta is mindenben segítenek a nagyközség vezetői. A tanítás mindhárom fázisában kiélhetem magam: itt alapfo­kon, Pécsett közép- és felsőfo­kon. Régi álmom is teljesült, zenekarvezető vagyok. Nagyon jó együtt dolgozni a gyerekek­kel és felnőttekkel: tehetsége­sek, szorgalmasak és akarnak. Remény van arra, hogy kihe­lyezett zeneiskola indul Máza- szászváron, ott még intenzíveb­ben foglalkozhatunk a gyere­kekkel. Icával szeretünk taní­tani. — Fiatalon azt csinálhatod, amihez kedved van. Elégedett vagy? — Tulajdonképpen nagyon jól érzem így és itt magam . . . Bár nem ez az igazi álmom.- Hát mi?- Játszani, játszani és taní­tani. Murányi László szony átgondolt megkérdezése alap­ján arra a megállapításra jutott, hogy a házastársak személyes tu­lajdonságaival szembeni fokozott követelmények a házasság új stabi­litástényezőit alakítják ki, melyeket most sokkal inkább, mint a múlt­ban, a partner lelki tulajdonságai határoznak meg. Egyre nagyobb je­lentőséget kapnak az olyan tulaj­donságok, mint a megbízhatóság, hűség, becsület, segitökészség, elv- társiasság, optimista életfelfogás és a magatartás megváltoztatására va­ló készség. Fiatalodnak a mamák az NDK-ban Ez nem börtön, csak úgy néz ki. Balról: George, Paul, Ringó, John m Énekelnek a holdkutyák Igen, a Beatles. A liverpooli hajópincér 1940. október 9-én született fia, John Winston Lennon 1960-ban alakított e néven zenekart. Persze az iz­gága, apátlanul felnőtt gye­reknek nem ez volt az első próbálkozása. Először szájhar­monika játékával szórakoztatta az utca közönségét, majd gi­táron is megtanult játszani. Első gimnazista korában — a Quarry Bank középiskolába járt — hozta létre első skiffle- zenekarát, a Quarrymen együt­test. Ekkoriban történt, hogy megismerkedett egy házibulin a szomszéd utcabéli trikotázs- tulajdonos minden szempont­ból feddhetetlen, jólnevelt, eminens tanuló fiával, az 1942. június 18-án született Paul McCartney-vel. A kis Paul balkezes volt, jobban gitáro­zott, mint John, s a jó kisfiú évek után most kezdte kóstol­gatni a szexet, az italt, a teddyboy-ok életét. Idővel ő hozta össze Johnt a Lázadók nevű zenekar ügyes szólógitá­rosával, aki civilben villanysze­relő tanonc volt (nem utolsó szempont az elektromos hang­szerek korszakában). A fiút George Harrisonnak hívták, 1943. február 25-én született. Apja buszsofőr volt, s a csa­lád igyekezett megadni min­dent George-nak, aki tán épp a kényeztetés hatására halk- szavú, visszahúzódó, gátlásos gVerek lett. Gátlásosságát az fokozta szinte üldözési mánia nagyságúvá, hogy okkal, ok nélkül szégyellte igen nagy, elálló füleit. Mindketten csatlakoztak John Quarryman együtteséhez, majd megszabadulva a többiektől 1959. tavaszán létrehozták a Johnny és’ a Holdkutyák nevű triót. Természetesen nem sza­bad azt hinnünk, hogy vala­miféle állandó repertoárral, ál­landó fellépési hellyel, erősí­tőkkel rendelkező komoly, tag­jait cserélgető zenekarról van szó. Nem: három spanyolgitár­ral, esetenként szájharmoniká­val meg a hagyományos skiff- le-instrumentumokkal zenéltek osztálybulikon, iskolai teadélu­tánokon. Erősítőre, elektromos gitárokra mór csak akkor tel­lett, mikor sikerült beszervez­niük a dobos Pete Bestet, aki­nek jómódú szülei anyagilag támogatták a zenekart, s fel­lépési helyet is szereztek egy pinceklubban. Ekkor csatlako­zott hozzájuk az érzékeny lel­kű, ígéretes képeket festegető Stuart Sutcliff. Ebben az idő­ben az akarnok John még szólózott, Paul a basszust ke­zelte, a másik kettő akkordo- zott, Pete pedig a beatet ad­ta, „igazi’’ dobszerelésén. Némi liverpooli sikerek utón Ezüst Beatles néven Hamburg­ba szerződtek, egy rosszhírű mulatóba. Ekkor találkoztak először Tony Sheridan-nel, de kapcsolatuk még nem mélyül­hetett el, mert a hamburgi rendőrség hazatoloncolta őket, részint, mert a lokál fölötti padlásszobájukban véletlenül tüzet okoztak, részint pedig, mert kiderült, hogy George még csak tizenhét éves. Még ebben az évben — 1960-ban — visszatértek Ham­burgba, s ekkor már együtt játszottak Sheridan-nel, a Top Ten Clubban. Ekkoriban ismer­kedtek meg két fotóssal. Ast­rid Kirchnerrel, valamint Claus Voorman-nel. (Claus neve azt hiszem ismerősen cseng, ké­sőbb ő készítette a híres Beat- les-album, a Revolver borító­ját, majd a Manfred Man basszusgitárosaként vált világ­hírűvé.) A két fotós tanácsolta a napi tizenkét órát robotoló angol zenészeknek, hogy nya­kukba lógó, a kor divatja sze­rinti tűzoltófrizurájukat fésül­jék homlokukba. Így jött létre a mop-top frizura, az ismere­tes „gombafej". Ezzel aztán George szégyellt füleit is si­került eltakarni. (Folytatjuk) Szántó Péter Meddig ragyoghat egy maneken csillaga? Rónai Judit a szakmáról, és önmagáról Nem is olyan régen, egy fél esztendővel ezelőtt még a pes­ti belváros egyik méretes sza-* Ionjában dolgozott. Rónai Ju- ditot mindig érdekelte a divat- tervezés, és ezért, amikor az üzletbe bejáró manekenek fel­ajánlották, hogy megismertetik ezzel a szakmával, szívesen fo­gadta a lehetőséget. Még pá­lyája elején áll. — Nekem főleg az tetszik, hogy milyen nagy összmunka előz meg egy-egy bemutatót — mondja Rónai Judit. — A kö­zönség csak a modelleket lát­ja, csodálja, nem is gondol rá, hogy a szép ruha az anyag ter­vezésénél kezdődik és egy tu­catnyi gyár, szövetkezet együt­tes erőefszítése kell ahhoz, hogy a manekenen minden hol­mi között, a cipőtől a nyaksá­lig, vagy a divatékszerig töké­letes legyep az összhang. Nemrég mutat be, de nincs lámpaláza. Mindig keres a né­zők között érdeklődő szemeket, arcokat és belül úgy érzi, hogy csak azok előtt sétál, vagy tán­col el, akik rokonszenveznek ve­le. Lelkiismeretesen készül min­den egyes" szereplésre. Smink, frizura és súly. Mind­háromra rendkívül nagy gondot fordít. A manekennek ugyanis rossz napja nem lehet. Véle­ménye szerint a tervező, aki a modellt fárasztóan hosszú mun­kával kialakította és a közön­ség, amely kiváncsi az új di­vatirányzatra, egyaránt elvárja a manekentől a jókedvet, a mo­solyt, a szép hajviseletet. Ezt igénylik- a tervezők is, olyan fri­zurához ragaszkodnak, amely illik a ruha stílusához. így tehát a hajviselet éppen úgy nem a manekenek magánügye, mint a hangulatuk, a mosolyuk. Test­súly. Ezt is alá kell rendelni a foglalkozás követelményeinek. Ma történetesen kiszabnak egy ruhát Rónai Juditra. Hat­van kiló a súlya, amikor alka­tára kerül a modell. A bemu­tatósorozat azonban elhúzód­hat akár fél esztendeig is. Test­súlya nem gyarapodhat ezalatt sem, mert az a veszély fenye­get, hogy nem tudja felvenni a tervező cég költséges mintada­rabját. — Korábban gerelyhajító és kézilabdázó voltam — mondja Judit. — Mindennek köszönhe­tem a mozgásérzékemet. Mos­tanában sízek és úszom, mind­kettő jó ahhoz, hogy a fölösle­ges kilóktól megóvjam maga­mat. Csak fél esztendeje jelenik meg rendszeresen a kifutón, de gyorsan népszerű lett. Ked­velik a tervezők és a divatbe­mutatók közönsége is. Szerénységét megőrizte. Ha ideje engedi, két bemutató kö­zött ruhát varr magának. Vagy talán gondol a távoli jövőre is. Valóban meddig is ragyoghat egy maneken csillaga? (M. K.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents