Dunántúli Napló, 1978. május (35. évfolyam, 119-148. szám)

1978-05-07 / 124. szám

1978. május 7., vasárnap _

___________________ Dunántúlt napló

H

ídépítés a hetvehelyi alagútnál

Száz kilométeres sebességgel haladhatnak majd a vonatok

Nagyarányú rekonstrukció a pécs-bndapestivasútvonalon

A hazai vasútépítés eddigi legnagyobb vállalkozása

Nehéz volt eldönteni, mit csodáljak, mert valóságos élményáradat zúdult rám. Először utaztam vágánygépkocsival, s bár ugyanaz a táj nyílt ki előttem, mint bármikor, amikor Pécsről Pestre utazunk, de most az ötvenkilométeres sebesség mellett a környék apróbb, még szebb részleteit is befogadta tekintetem. Kísérőim Varga István, a MÁV Pécsi Igazgatóság osztályvezetője és Szőnyi József, a gépkocsi- vezető.

Kilenc esztendeje folynak a munkák

Pécstől Rétszilasig nagyarányú rekonstrukciós, javító munkák folynak immár kilenc esztendeje. Eddig csaknem hét- száz millió forintot fordítottak és ezért 26 kilométeren jobb, tartósabb lett a sín, egyenesebb a pálya, egyenletesebb a fekvése, több szerelvényt, több tonnát bír el, nehezebben kopik és az új pályatest a sebességen is lendít valamit. A változást csak úgy veszi észre az utas, hogy nem kattog any- nyira a vonat, a síneket teljes hosszúkban összehegesztették. Bükkösd és Szentlőrinc között például kilenc kilométer hosz- szan egészben fekszik az új sínpár. Lágyabban ívelnek a kanyarok, gyorsan veszik őket a mozdonyok, alig csökkentik a sebességet. Ebbe a háromnegyed milliárdos értékbe beletartozik két alagút, s egy teljesen átépített állomás. S leginkább beletartozik az ember ereje, szellemi, fizikai is egyaránt, amely a magyar vasútépítés addig legnagyobb földmunkáját hajtotta végre Abaliget és Godisa között, ahol több mint egymillió köbméter földet mozgattak meg. Hasonló arányú földmunka zajlik most Abaliget és Bükkösd között.

A pécsi állomáson jövőre az átmenő fővágányt cserélik ki és húznak egy magas peront, alig egy év alatt.

Háromnegyed hatkor kikattogtunk Pécsről.

A pécs—budapesti vonal, Tnely 1890 körül készült, jelenlegi rekonstrukciója a harmadik: mindegyik 10—15 évig tartott el, hogy 15—20 évre nyújtson újabb biztonságot és emelkedjen a sebesség is. így 1938-ban plédául az óránkénti 60-ról 80 kilométerre, most pedig 100-ra, aztán később, újabb 2—3 évtized múlva a 125 km/órára, illetve a maximumra, a 140 km/órára nő a pálya sebessége, azaz igen nagy sebességgel haladhatnak rajta a szerelvények.

Pécs és Pusztaszabolcs kö-1 zött — a mintegy 170 kilométeres szakaszon — 24 óránként 70—80 vonat jár, de ez Szentlőrinc és Pécs között már 120, vagy Rétszilas és Sárbogárd

között 100. Besüppednek, meggörbülnek a vágányok ekkora terhelés alatt, a faágyazat nem bírja a nyomást. Ezelőtt tíz éve, a korszerűsítés kezdetén, a legkritikusabb ponton, Godisa és Abaliget között az emelkedőben kifulladtak a vonatok, segédmozdonyokat állítottak be, így is nem egyszer alig 40—50 kilométeres sebességgel kaptattak át.

Bicsérd és Szentlőrinc között hatkilométeres pálya felújítása hamarosan befejeződik. Tar- csapusztánál három útátjáró helyett csak egy lesz. Szentlőrinc állomáson árvízvédelmi műtárgy készül és az első vágányt cserélik.

Bükkösd után a legimpozánsabb munka színtere következik. A hetvehelyi új alagút kész. Alig néhány száz méterre tőle délről egy kész, 2,2 kilométeres új pólya vár bekötésre, remélhetőleg még ebben az évben. Hatalmas kanyart fog lemetszeni, majdnem két kilométerrel rövidül a régi vonal. Hídját ácsolják a Bük- kösdi-patakon.

Az új alagúttól északnak néhány száz méterre egy mini- alagút kétszáz méteres kutató átjáróját hajtják ki. Ezen túl tucatjával a munkagépek az altalajt egyengetik, hol puha, sárga foltokat simítanak egyenesre, hol vöröses, köves, agyagos buckákon huppog- nak. Naponta 60—70 erőgép szorgoskodik itt. Hegyormokat faragnak le, dombokat tesznek odébb, patakokat terelnek el: pár hónap múlva itt biztos, hogy új térképekre lesz szükség, úgy megváltozik a táj. A hegyoldalakat lépcsőzetesen faragják le az omlások ellen. Több helyütt is új nyomvonalra helyezik a vasutat. Hetvehely felett egy új felüljáró támpil- lérei már kibújtak a fű közül, mindössze ilyen magasak. Az abaligeti állomás közelében is

merész ívben nyesnek le egy domborrt, már alakul a lépcsős rézsű, csupán néha a 8 —10 tonnás kőlapok akasztják meg a lendületet, váratlanul szakadnak ki a sziklás földből. Két daru alig birkózik meg velük.

A jövő é.v végéig Dombóvárig mintegy ötvenkilométer- nyi pálya teljesen modernizálódik. 1979 decemberétől Pécstől Dombóvárig az óránkénti százkilométeres sebesség már nem lesz álom. Persze, hátravan még egy merész feladat: a mqgyar vasútépítés eddigi legnagyobb, szinte heroikus vállalkozása, hogy Bicsérd és Pécs között a 12 kilométernyi részt 20 nap, vagyis rekordidő alatt átépítsék március 18-tól napi 14 órás vágányzár mellett. Egy nap 1008 méter sínmezőt akarnak fektetni, ehhez zavartalan anyagellátásra és a legtökéletesebb szervezésre van szükség. Állandóan úton lesz 9 szerelvény, hogy időben fusson be a zúzott kő, 20 szerelvény pedig sínmezőket tárol és fektet. Egy műszakban 120 ember dolgozik együtt 40 erőgéppel.

Sínraktár,

lakókocsiváros

Dombóvár és a keszőhideg- kúti állomás között 2—4 méter vastag tőzeges altalajon fut a vasút negyven kilométeren át. Esőben duzzadtra szívja magát a tőzeg és a rezonanciától reng, rongálódik, túlzottan is mozog a pálya. Amikor beköszönt a jó idő, gyorsan kiadja magából a vizet a tőzeg, és horpadni, süllyedni kezd a töltés. Nem véletlen, hogy itt 1985-ig hatalmas földcsere lesz 12 méter szélesen, s 4—5 méter mélyen: ilyen

munka sem volt még Magyar- országon.

Kurd, sínraktár. Innen hordják ki az új síneket, de addig az állomási telepen vastagon szurokban állnak. Innen startol naponta 13 hegesztőraj, hogy egy végtelen acélpárba illesz- sze össze a síndarabokat. Csak 10—20 fokos melegben illeszthetnek, de a legideálisabb a 15 fok, ekkor a legjobb a záróhegesztés.

Pincehelyen a lakókocsik karaván-hangulatú tábora kinn a vakvágányokon, tetejükben kicsi-nagy antenna csillog, esti és hétvégi kapocs a külvilág felé a jászkisérieknek, dombóváriaknak, nagykanizsaiaknak és szombathelyieknek. Jövőre azt tervezik, hogy nyolc napig dolgoznak, utána hat napot otthon tölthetnek, ez is egy országos kísérlet lesz vasutas viszonylatban. Innen már érvényben Rétszilasig a 9—15 óráig tartó vágányzár. Simon- tornyától bábeli hangzavar, a gépek dohognak, porfelhőket terítve szét, érces • dudákon üzennek megálljt, indulást, az embereket URH-lánc fogja össze.

Az aljköz-tömörítő masina nyolc vibrólapja mintha puha pecséteket nyomna a szétfolyó kavicságyazatba. Holdkompként moccan, oldalra tapogatva rakja ki tömörítő fémrud- jait, lápjait. Amikorra a végsőt sújtja a kavicsra, ijesztően nyög. Az ágyazatrendező hatvan munkást helyettesít. A szabályozó gép felemeli egy szem- villanás alatt maga előtt a sínpárt, megrázza, alátömi a kavicsot, illesztgeti: mindezt oly kecsesen, mintha lepedőket teregetne le. Előtte kis előretolt fülkekocsiban imbolyog- nak az adatfelvevő szakemberek és fényjelzéssel továbbítják, mekkorát kell emelni, süllyeszteni, kilengetni. Egy műszakban egy kisebb teljesítményű géplánc 30—40 ezer forint értékű üzemanyagot él fel.

Rétszilasig 9 kilométert újítanak fel, korrekcióra kerül sor 1600 méteren, ezenkívül három hidat cseriének ki: mindezt feszített tempóban végzik, zajló, bár lassított forgalom mellett. Rétszilastól halad a rekonstrukció Dombóvár felé, oda várhatóan 1985-re ér el.

Csuti János

Hatalmas földtömeget kell megmozgatni a Bükkösd és Abaliget között a vasúti pálya építéséhez.' — Szokolai felv. —

3

Száraz tél és tavasz — vízhiány

___________'

Ö

ntözni,

de miből és mivel?

50 nagyüzem kért vízjogi engedélyt Tavaly csak 2600 hektárt öntöztek

Szabadtéri öntözéses zöldségtermesztés Szilágypusztán

Csapadékszegény ősz után száraz tél és tavasz köszöntött a mezőgazdaságra. A Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság 11 mérőállomásán január 1. és március 20. között átlagosan 55 milliméter csapadékot mértek. Figyelmeztetőek a téli félév csapadékadatai is, október 1-től március 31-ig ötven év átlagában 310 milliméter csapadék szokott lehullani. Az idén ez a mennyiség 70—80 milliméterrel alacsonyabb az ötvenéves átlagnál.

Ugyancsak a VÍZIG mérései szerint a talajvíztelítettség nulla és 50 centiméter között 71 százalék, 50-től 100 centiméterig 68 százalék. Belvíz az idén úgyszólván nincs, sőt a levezető árkokban is vékonyan csordogálnak a tavaszi vizek, a kisebb öntözőcsatornák vize elapadt, ezekből az idén öntözni még a Dróva-menti területeken sem lehet. Minden jel arra figyelmeztet, hogy ho csak nem pótolja a csapadék- hiányt a május, a szárazság veszélye fenyegeti a megye mezőgazdaságát. Fel kell készülni az öntözésre.

Az ország egyetlen megyéjében sem olyan alacsony az öntözött terület aránya mint Baranyában. Azon kevés megye egyike, amelynek nincs öntözési főműve és a mohácsi öntözőfürt megépítését sürget’, így öntözésre csak helyi lehetőségek vannak, amelyek látszólag kedvezőek, hisz a megye hetven nagyüzemi gazdaságából ötvennek van érvényes vízjogi engedélye.

Vízjogi engedéllyel azonban nem lehet öntözni, ahhol víz és öntöző kapacitás szükséges. Úgy látszik annakidején az ötvenes-hatvanas években mikor ezeket az engedélyeket kiadták, a gazdaságok nem mérték fel reálisan lehetőségeiket. Csak néhány példa; a Bólyi Mezőgazdasági Kombinátnak például 700 hektár területre van vízjogi engedélye, ezzel szemben mindössze 60 hektár öntözésére rendezkedett be gépekkel. Érdekes megemlíteni ugyanakkor, hogy a kombinát most épülő Ida majori tehenészetének és a majorban már_ működő Sertéstelepének hígfrágya hasznosítására 800 hektár öntözéses területet alakítanak ki.

A vízjogi engedélyek körüli zavarok torz képet adnak a megye tényleges öntözési lehetőségeiről. Az engedélyezett durván 7000 hektárral szemben és a 6500 hektáros névleges gépkapacitás mellett a megye nagyüzemei mindössze 4089 hektár terület öntözésére rendezkedtek be, és tavaly összesen 2577 hektárt öntöztek.

Mi várható az idén, amikor a tavalyinál egy szárazabb évvel kell szembenéznünk?

A Vízügyi Igazgatóság ezekben a napokban méri fel a tényleges helyzetet, hogy végre tiszta és reális kép alakuljon ki a megye lehetőségeiről. Az már ma is nyilvánvaló, hogy a mezőgazdasági üzemek öntözőgéppcrkja háromnegyedrészt elavult. Olyan 8—10—15 éves berendezéseket is nyilvántartanak, amelyek erkölcsileg és mindén tekintetben elavultak. A MÉM egy legutóbbi rendelkezése meg- könnyíti-e gépek kiselejtezését olymódon, hogyha a nagyüzem új, korszerű berendezést vásárolt, akkor a régi gépét kiselejtezheti és állami támogatást nem kell visszafizetnie.

A még használható berendezések javítása a vízkivételi helyek karbantartása most.időszerű. Az AGROKER a tavalyi átmeneti ellátási zavarok után az idén kielégítő ellátást ígér korszerű önjáró, gépi áttele- pítésű KSZ—120-as és ÓBA típusú öntözőgépekből. A szekszárdi MEZŐGÉP 10 darabot igazolt vissza az első félévre. Diósgyőr szállítja az MA típusú berendezéseket az idén összesen húszat, ebből 11 darab ezúttal is csak a második félévben érkezik meg.

Ha megyénk öntözési helyzetét minősíteni akarjuk minden dramatizálás nélkül leszögezhetjük, hogy a szárazság ellen legvédtelenebb megyéje az országnak. Nem is beszélve arról, hogy az öntözés nemcsak csapadékvízpótlás, hanem egyre inkább agrotechnikai beavatkozás, a még magasabb termésátlagok elérésének mindinkább meghatározó tényezője. Egyre több mezőgazdasági nagyüzem ismeri fel ennek igazi jeléntőségét, de a lehetőségek ma még mesz- sze elmaradnak az igényektől. Még akkor is igaz, ha néhány épített víztározóval rendelkező nagyüzem nem használja ki kedlően lehetőségeit; sajnos erre is van példa hisz a me- renyei és a somogyapáti víztározók vizéből ezer-ezer hektár területet lehetne öntözni. Jelenleg a hallal betelepített tavak vizének csak jelentéktelen részét használják öntözésre az érdekelt termelőszövetkezetek.

E két példa azonban kivétel. A vegetációs időben jelentkező vízhiány és a mezőgazdasági területek vízrendezetlensége az anyagi eszközök hiánya gördíti a legnagyobb akadályt az öntözéses gazdálkodás elé. Az elkövetkező évek egyik legfontosabb feladata az igények és a lehetőségek összhangjának megteremtése a megyében, amely főmű hiányában önerejéből aligha tud az utolsó helyről elmozdulni.

— Rné —