Dunántúli Napló, 1978. május (35. évfolyam, 119-148. szám)
1978-05-25 / 142. szám
e Dunántúli napló 1978. május 25., csütörtök A nővér több beteg állapotát ellenőrixheti a műszerszobában elhelyezett készülék mellől Beteiek ellenőrzése műszerszobából Az egészségügy csupán az orvosok számának a növelésével már nem tud megfelelni a növekvő menyiségi és minőségi követelményeknek. Ezen a területen tud segítséget nyújtani oz orvosnak a technika. Már a régi korok orvosa is használt technikai eszközöket gyógyító munkája során (késeket, ollókat, horgokat stb.), de a legutóbbi néhány évtizedig a legbonyolultabb „készülék” mégis a sztetoszkóp és a lázmérő volt. Az altatási módszerek fejlődése, a röntgensugarak felfedezése és századunk szédítő technikai fejlődése egyre újabb és újabb technikai eszközöket adott és ad az orvos kezébe. Általánossá vált az álláspont, hogy az orvosi ellátás, az orvostudomány fejlődése már elképzelhetetlen az orvostechnika állandó jelenléte nélkül. Különösen feltűnő az elektronika behatolása az orvostudományba. Századunk elektronikai forradalma tette képessé az orvost olyan teljesítményekre, mint a szervátültetések, mesterséges szervek készítése. A modern orvosi szemlélet az, hogy nem az orvos várja meg a beteg jelentkezését, hanem ő keresi meg a „betegjelölte- ket”. Ennek legmegfelelőbb módja a tömeges szűrővizsgálat, amely ugyancsak elképzelhetetlen lenne fejlett orvosi technika nélkül. A jelenlegi szűrővizsgálatok egy-egy betegséget céloznak meg, de már * felmerült annak a gondolata, hogy nem volna-e lehetséges olyan szűrővizsgálatokat szervezni, amelyek nem egy meghatározott betegség felderítésére szolgálnak, hanem olyan sokfázisú szűrést végeznek, amely a páciens minden lehetséges betegségének a feltárására alkalmas. Japánban, az NSZK-ban és az Egyesült Államokban már számos ilyen intézményt létesítettek. A Japánban működő egyik szűrőcentrum 48-féle mérést végez el két óra alatt, és az adatok alapján számítógép állapítja meg a „veszélyeztetettség” mértékét. Nagyon jelentős fejlődés volt az orvoslásban a műszeres távdiagnosztika megvalósítása, és a televíziós készülék orvosi felhasználása. Elet — vastüdőben Az orvostudomány diadalának egyik fényes példája a legyőzött gyermekbénulás. Még 20 éve jelentős járvány dühöngött hazánkban is, az ezt követő évek óta azonban elvétve, ha előfordul, de bizonyíthatóan a védőoltás elmulasztása miatt. A gyermekbénulás a XIX. század végétől Európában, a XX. század elejétől Észak-Ame- rikában is váratlanul fellépő járványokat okozott. 1909 óta ismert a kórokozója, egy gömb alakú vírus, amely az emésztő- és légzőszervekkel jut be az emberi szervezetbe. Felfedezésétől számítva 40 év telt el azokkal a tudományos kutatásokkal, amelyek megalapozták az ellene való védekezést. 1949- ben fedezte fel Enders, Weller és Robbins a vírusnak azt a tulajdonságát, hogy az emberi szövettenyészetben is szaporítható, és ezzel egyszerű és olcsó tenyésztési mód állt rendelkezésre. Méltán kapták meg felismerésükért 1954-ben az orvosi Nobei-díjat. A kórokozókkal fertőzöttekben a vírus a mozgató idegsejteket pusztítja el, izombénulások jönnek létre, leggyakrabban az alsó és felső végtagokon, de bénulhatnak a légzőizmok is. A légzőizmok bénulása esetén a fulladásos haláltól gépi, mesterséges lélegeztetéssel mentik meg a betegeket. Ha a légzőizmok és a rekeszizom bénultak, vagy a légzőközpont működése elégtelen, a beteget ún. tank-respirátorba helyezik. A készülék a tüdőben és azon kívül létrehozza azt a nyomáskülönbséget, amely szükséges ahhoz, hogy a tüdőbe kellő meny- nyiségű levegő áramoljék be és ki. Egyes készülékekben a beteg feje a tulajdonképpeni készüléken kívül, átlátszó burával fedve helyezhető el. A bura légterében megfelelő pozitív nyomás biztosítható, így a tank-rész bármikor kinyitható és a beteg testén a különféle orvosi beavatkozások elvégezhetők. Ha a légző- és nyelési központ egyaránt bénult, légcsőmetszést végeznek, és a légzést túlnyomásos készülékkel tartják fenn. Ha a beteg állapota javul, fokozatosan kisebb kapacitású készülék alkalmazására térnek át. A betegség gyakorlatilag — legalábbis fejlett országokban — megszűnt, azonban szenvedői még ma is élnek — sajnos vastüdőben is. Valószínűleg világrekorder a képen látható 50 éves angol férfi, aki 28 év óta él vastüdőben. 1949-ben betegedett meg gyermek- bénulásban. gyökerek, üzenet B|ii|ász-tea ■ Kirbach bácsi, a népgyógyász ■ A bányászok fokozott tisztelete Orvosló füvek, T udom, hogy sokan tagadják a „csak a tabletta segít" kinyilatkoztatást és boldog szenvedéllyel látnak a soha senkit cserben nem hagyó házi orvosságnak, a herbateának tiszta és pontos elkészítéséhez, ahogyan azt a százesztendős receptek előírják. Tüllön szűrnek, hófehér gézen és mézzel édesítenek, hiszen a méz is orvosság. Azok az évtizedek, amik az orvosló füvek és gyökerek tanulmányozásában elgomolyogtak felettem, temérdek hasznos tapasztalatot és élvezetet har- matoztak rám. Élveztem az eredményeket. És ez nem mellékes, mert az eredmény barát, barát, akiből soha nincs elég. Ezek az évtizedek tanítottak a bányák népének fokozott tiszteletére is. Kirbach bácsi, a bányamérő népgyógyász, öreg gombagyűjtögető grónerek az erdőn. A bányamérnök. Az apró termetű bányász-böllér, aki azt a (most is számban az íze) hú- sos-májashurkát töltötte, belecsempészve a bazsalikom és a szegfűbors pikáns fűszerét. Még ma is sűrűkötésű nyugalmazott bányászbarátok, a bátyám, bányászból lett igazgatóm, sőt saját fiam tanítottak meg a bányászok előtti főhajtásra. Neki küldöm és sok ezer társuknak ezt a gyógyfüves üzenetet, hogy használják egészséggel foglalkozási panaszaikra. Orbáncfű - apróbojtorján (repicsek)— martilapu - citromfű - libapimpó — csalánlevél - sárga somkóró — édeskömény - borókabogyó. Néhány általános eligazító szó a kilenc gyógynövény mindegyikéről : 1. Orbáncfű: gyulladáscsökkentő, epe-, vese- és légzőszervi panaszokra. 2. Apróbojtorján: fertőző betegségek kivédésére, emésztési zavarokra^ 3. Martilapu: tüdőasztma ellen. Köptető és bevonó anyag. A szilikózis kezdeti stádiumában. 4. Citromfű: görcsoldó, hányás ellen, szívnyugtató, szélhajtó. Kirbach bácsi „okos”- teája vizsgára készülőknek. 5. Libapimpó: bélkólika, görcs és felfúvódás esetén. 6. Csalánlevél: vértisztító, vízhajtó, kőképződések megelőzésére. 7. Sárga somkóró: májbetegség, érgyulladás, visszeres bán- talmak ellen. Rugalmasan tartja a gyűjtőerek falát. 8. Édeskömény: szél hajtó, köptető, étvágygerjesztő. Asztmás panaszokra. 9. Borókabogyó: vízhajtó, a szív tehermentesítésére, ödémák és reuma ellen, légzőszervek hurutjánál. Ezeket a javallatokat nemcsak ezeréves tapasztalatok hitelesítik, de a legújabb kutatások eredményei tudományosan is alátámasztják, mikor antibio- tikus hatásról, ártalmatlanságról, vitamintartalomról stb. számolnak be. A legtöbb növényi gyógyszer hatása sokoldalú. Ugyanakkor több szervünkre ii hatnak, mert egy növényben többféle orvosló szer búvik meg és ezek a különböző természetű anyagok együtt erősebben érvényesülnek, kiegészítik egymás hatását. A bányász-tea elkészítése ott kezdődik, hogy az imént felsorolt gyógynövények mindegyikéből veszünk a Herbária gyógy- növény-szaküzletből egy-egy ta- sakra valót. Az utolsónak felsorolt két termést, az édesköményt és a borókabogyót durván törjük meg. Ezzel a zúzással tudniillik felsértjük a termések olaj- tartóit úgy, hogy több illóolajos hatóanyag mehet át a teaforrá- zatba (aminek gőzét be is lélegezhetjük). Az így előkészített teakeverékből egy tetézett evőkanálra valót forrázzunk le lobogó forró vízzel (három deci), és rögtön utána főzzük még három percig. Hagyjuk állni tíz percig főzetünket a lefödött edényben, majd szűrjük tüllön egy olyan termoszba, amit előzőleg forró vízzel kiöblítettünk. Édesítésre a méz a legmegfelelőbb. (A cukorbeteg persze mesterséges édesítőszert használ.) A termoszban levő langyos italból óránként-kétóránként egy-egy kortyot kell fogyasztani. A bányász-tea fogyasztásának csak kúraszerű alkalmazásban van értelme, ami azt jelenti, hogy legalább két-három hónapig fogyasszuk folyamatosan. Lényeges, hogy minden teakészítés előtt a száraz gyógyfüveket újból keverjük jól össze. A receptben nyálkatartalmú hatóelemek is szerepelnek, amiknek tapadó hatása van. A tea tehát nem fut ót rajtunk, hanem odatapad a garat, az emésztőcsatorna, a gyomor nyálkahártyáira huzamosabb ideig és így tartós hatást biztosít. A vékonybél-bolyhokban a hatóanyagok felszívódnak és finom erecskéken a vérpályába kerülnek. Innét pedig a sérült, beteg szervek veszik fel a hatóanyagot. A főzéshez, a szűréshez ne használjunk fémeszközöket, mert azok nemcsak fémes ízt adnak gyógyszerünknek, de meg is bonthatják azt, sőt hatástalanná tehetik. (Perionvagy porcellánszűrőt használjunk.) A bányász-tea megbízható háziszer, mellyel enyhébb, de gyakori megbetegedéseinket veszély nélkül kezelhetjük, a bántalmakat zsongíthatjuk és antibiotikus hatásukkal megelőzhetjük a fertőzéseket. Baranyai Aurél Hogyan dolgoznak a gyermekonkológusok? Beszélgetés dr. Mestyán Gyula professzorral, a Pécsi Gyermek- klinika igazgatójával Félévenként adnak találkozót egymásnak hazánk gyermekonkológus orvosai. A legutóbbi, Pécsett tartott értekezlet házigazdáját, dr. Mestyán Gyula professzort, a Gyermekklinika igazgatóját kérdeztük meg: > gyermekgyógyász szerepe — Miért van szükség gyermekonkológusra? A daganatos betegségekben, illetve leukémiában szenvedő gyermekek kezelése miért nem történik a felnőtt onkológia keretében? — Az a sokszor hallható megállapítás, hogy a csecsemő és gyermek nem miniatűr felnőtt, az onkológiai megbetegedésekre is érvényes. A daganatok, a fehérvérűség típusai, azok diagnózisa, terápiája számtalan olyan sajátossággal bír, amelyek a gyermekorvos közreműködését teszik szükségessé. Ugyanakkor, természetesen, az ilyen jellegű betegségekben szenvedő csecsemőkkel, gyermekekkel foglalkozó gyermekorvosnak tisztában kell lennie az onkológia valamennyi aspektusával. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az onkológus gyermekgyógyász, érthető módon, önmagában nem képes valamennyi feladat megoldására. Igen nagy szükség van a különböző szakmák képviselőinek, így a radiológus, a pathológus, a sebész, a genetikus, az immunológus hathatós közreműködésére. A diagnosztika és a terápia a gyermek- onkológiában multidiscipli- náris tevékenység, amelynek szervezésében, koordinációjában az onkológiában is járatos gyermekgyógyász fontos szerepet játszik. — Mi a jelentősége munkájukban az országos szervezettségnek és a szakmai értekezleteknek? — 1971 óta történik szervezetten a leukémiás gyermekek ellátása. Lényegében hasonló törekvések mutatkoznak a daganatos betegségek ellátásában is. Az Országos Csecsemő- és Gyermekegészségügyi Intézet igazgatójának, Schuler Dezső professzornak az irányításával regionális centrumok alakultak, melyek központi szakmai támogatásban és gyógyszerellátásban részesülnek. Az utóbbi jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. A szakmai értekezletek a folytonos továbbképzést és az egységes szemlélet kialakítását célozzák. Ismételten hangsúlyozni szeretném, hogy a gyermekonkológus eredményes és korszerű munkája a különböző szakterületek szoros együttműködése nélkül el sem képzelhető. 25 ágyas osztály — Hogyan működik a Pécsi Gyermekklinika onkológiai osztálya? — A 25 ágyas osztályon három orvos és kilenc nővér dolgozik, akik páratlan lelkesedéssel és odaadással végzik jelentős fizikai és pszichés megterhelést jelentő munkájukat. Az osztály vezetője, dr. Kajtár Pál tanársegéd pedig a gyermekonkológussal szemben támasztott követelményeknek megfelelően szervezi a betegek optimális ellátásában nélkülözhetetlen kollaborá- ciót. — Elegendő a 25 ágy? — Egyelőre igen. Az osztálynak az a törekvése, hogy minél több gyermek, amikor már folytonos kezelésre, megfigyelésre nincs szükség, otthonából térjen vissza az egy- vagy kéthetenként néhány órát igénylő kezelésre. A terápiának ez a módja a pszichés egyensúly biztosítása szempontjából rendkívül fontos. — Milyen szerepet játszik a gyermekkorban a leukémia, a daganatos betegség típusának megállapítása és korai felismerése? — Igen fontosat, akárcsak a felnőtt kórban. A kimenetel, a kórjóslat nagyban függ a betegség típusától. A tipizálásnak a korszerű diagnosztikában egyre nagyobb jelentősége van. Ennek lényege, hogy a kezelés megkezdése előtt o különböző szakágazatok (pathológia, radiológia, immunológia, cytogenetika, sebészet, hisztokémia, biokémia) segítségével igyekszünk megállapítani azokat a sajátosságokat, jeleket, melyek alapján pontosabban definiálható a betegség típusa. A különböző kezelési formák (cytostatiküs, sugár és sebészi kezelés) megválasztása, azok kombinációja messzemenően a betegség típusának függvénye. n kórjóslat helyes megítélése — A betegség természetes lefolyásának, a kezelés várható hatásainak felismerésében és a kórjóslat helyes megítélésében is nagy segítséget jelent a típusjelek, az úgynevezett morke- rek feltárása. A marker-ku- tatás az utóbbi években igen gyors ütemben és látványosan fejlődött; minden remény megvan arra, hogy a kóros sejtféleségeket morfológiai, biokémiai, immunológiai és cytogenetikai szempontból a jövőben még pontosabban definiáljuk. — Vezetnek-e önök arról statisztikát, miképp alakul a betegek további sorsa? — Hogyne, és ez nagyon fontos feladat. Minden egyes esetet mélyrehatóan elem- zünk, minden szempontból regisztráljuk a betegség lefolyását, a kezelések eredményeit, szövődményeit. Ezzel, többek között, a betegségtípusok definiálását is elősegítjük. Az országos intézet feladata, hogy felmérjük a különböző betegségformák gyakoriságát és a kezelések eredményességéta túlélés tükrében. Végül hangsúlyozni szeretném, hogy nagy betéganyagon következetes, több éves megfigyelésekre van szükség ahhoz, hogy egy-egy terápiás programot reálisan lehessen megítélni. Többek között ezért is szükség van szervezettségre, széles körű együttműködésre és szakmai megbeszélésekre. Tófalvi Éva
