Dunántúli Napló, 1978. május (35. évfolyam, 119-148. szám)

1978-05-25 / 142. szám

1978. május 25., csütörtök DunQntuli napló 3 Vízhiány a Duna métleff Mohács, a szomjazó város Részleges megoldás két év múlva, a végleges 1985-től? Várják az NDK-ban dolgozni akaró baranyai fiatalokat A mohácsiaknak bőven kijut a vízből, hisz ott folyik a Du­na __ A nyári hónapokban mé gis a vízhiány jelenti szá­mukra a legtöbb kellemetlen­séget: a vízcsapból cseppen- ként vagy sehogyse jön az ivó­víz, amikor megnyitják, hörgé- sen kívül semmi. Abból viszont inni, főzni, tisztálkodni, mosni nem lehet... A hatvanas évek elején, ami­kor a Vízműtársulatot éietrehív- ták, nem voltak ilyen gondjaik a mohácsiaknak: a Jenyei völ­gyi karsztvíz-bázison települt vízmű bőségesen kielégítette az igényeket. Az évtized végére erőteljes városfejlesztés indult, gomba módra nőttek a házak és az összkomfortos — a korábbiak, nál jóval vízigényesebb — laká­sok, dinamikus iparfejlesztés következtében sorra léptek be a nagy vízfogyasztású üzemek. A kezdeti vízbőségből egyre in­kább vízszegénység lett, a nyári csúcsidőben fokozatosan szom­jazni kezdett a város. A karszt­víz hozama erősen függ a le­hullott csapadék mennyiségé­től, de bármennyit esik, napi 3,5-4 ezer köbméternél nem ad­nak többet a kutak. Ez a meny- nyiség télen még elég, nyáron szerény becsléssel is elkelne ennek a másfélszerese. Kezdett tragikussá válni a nyári helyzet, a magasabb he­lyeken, az emeleteken rendsze­resen vízért esedeznek a csa­pok, a lakók. Vízkorlátozást ren­deltek el; ezzel viszont csak a meglévő, különben is kevés vi­zet lehet ésszerűbben felhasz­nálni, vizet fakasztani még szi­gorú rendeletekkel sem lehet. A szakemberek keresték a megoldást: intenzívebb kiterme­léssel növelni a kutak hozamát, de el kellett vetniök, mert azok már a maximumot adják így is. Az előkészületek után le kellett mondaniuk a másfélezer köb­méteres víztározó megépítéséről is, mert mikor lett volna vízfö­lösleg a feltöltéshez? Új vízbázist kell építeni — ha­tározták el 1975 májusában — a majdani új pécsi regionális vízművel. Ez végleges megol­dást jelent, de csak 1985 után. És addig? — Átmeneti megoldást jelen­tő vízmüvet kell építeni a MO­FA északi kerítése és a Csele- patak torkolata közötti részen — tájékoztat Bertalan Zoltán, a városi tanács terv- és munka­ügyi osztályvezetője. — Megbíz­tuk 1976-ban a MÉLYÉPTERV-et a tanulmányi terv elkészítésé­vel, miután a víztározó meg­építéséről végleg le kellett mon­danunk, és a város mélyfúrású kútjait se köthettük rá a háló­zatra a nagy vasmangán tartal­muk és vizük biológiai állapota miatt Az említett területen a tervek szerint három bő vízhozamú kút lemélyítéséről lenne szó, bár az előzetes számítások szerint két kút is biztosítaná a hiányzó 5000 köbmétert naponta. A tanulmányterveket a na­pokban kapják meg, ez év ápri­lisában írásban is megrendelték a MÉLYÉPTERV-nél a beruházá­si programot, a kiviteli terve­ket és a kutak lemélyíttetését. Válasz még nem jött. Bizonytalan tehát, hogy Mo­hácson mikor és mennyiért lesz elegendő ivóvíz. Becslések sze­rint 1980 előtt nem várható ja­vulás és 15 millióba kerül majd az is. Biztos, hogy a hálózati víz­ellátásban részesülő 16 000 mo­hácsi közül - a lánycsókiakról és kölkediekről nem is beszél­ve -, sok olyan lesz, aki ha a nyári csúcsidőben vizet akar látni, lesétál a Duna-partra. B árki légy, ne dicsérj, ha megírod életem m m történetét" — írta hajdanán II. Rákóczi Ferenc. Ez a szerénység áll a fejedelem nevét viselő postai kézbesítő­brigádra is. A Pécs 1. Megyei Postahivatal II. Rákóczi Ferenc Szocialista Brigádja. Kevés lát­ványos dolgot csinált másfél évtizedes fennállása alatt, de a napi szorgalmas, becsülettel véqzett munkájukkal jó hírnevet szereztek a postásoknak. A két­szeres aranykoszorús, a válla­lat kiváló és szakma kiváló brigádja cím mellé most meg­kapták az MSZMP KB. jubile­umi oklevelét. Kilencen a postakézbesités keresztmetszetét adják. Nagy- árpádtól Meszesig, Üjmecsek- aljától az Ungvár és a Madách utcáig, a Szigeti tanyától a Mecsekig viszik házhoz a kül­deményeket. — Mondják, hosszú évek óta nem érte panasz munkájukat. — Azért így nem egészen pontos — javít ki Klett György brigádvezető — jogos panasz nem volt ellenünk. Ez a mun­kánk egyik alapkövetelménye. — és a többi? — Egy régi igazság járja: a jó postás családtag. Néha nagy-nagy türelem és jó me­mória szükséges, de nélkülöz­hetetlen az udvariasság, em­berismeret, becsületesség. Sorra mondják el élményei­ket, mi kell még ahhoz, hogy jó postás lehessen valakiből. VACZI KAROLY: — Társadalmi munkában te­lepítettük a Magyarürögi úton a támpontos levélszekrényeket. Egy idősebb férfi megtiltotta, hogy a tervezett helyre ássuk az alapot, mondván, az az ő te­rülete. Győzködtünk, hogy köz­érdek, de hiába. Jó, ha ném, nem. Háromszáz méterrel tá­volabb visszük. Erre megválto­zott a véleménye és ő segédke­zett. ELTER ISTVÁN: — Egy idős néni fia már fél éve nem írt külföldről, két­ségbe volt esve. Vigasztaltam, Ismét lehet szakmai gyakor­latra, munkára jelentkezni az NDK-ba. Idén 97 baranyai fia­tal jelentkezését fogadják el: várnak szakmunkásokat, beta­nított munkásokat, érettségizet­teket hat vállalathoz elsősorban elektroműszerész, mechanikai műszerész, forgácsoló, hegesz­tő, esztergályos, valamint laka­tos szakmában. Ezen kívül szá­mítanak fiatal, a német nyelvet jól beszélő elektromérnökökre, gépészmérnökökre, kohó- és vegyészmérnökökre, akiknek azért kell tudni már most a nyelvet, mert kinn vezető állás­ba kerülnek. Várják még ugyan­csak fiatal német nyelvtanárok jelentkezését is, akik az ott dói­dé mindhiába. Egyszer végre megjött a várva-várt levét, már messziről megérezte, ahogy mentem be hozzá. Azt az örö­met! — Sokszor vagyok úgy, hogy ha sejtem, vagy tudom, a kül­demény szomorú hírt tartalmaz, bedobom és elsietek — veti közbe Kerner Tibor, a többiek rábólintanak, Nyilas József még kiegészíti: „Van, aki közli ve­lünk a váratlan gyászhírt, mi akkor igyekszünk feledtetni a bánatot. Takács Zoltán a terepjáró UAZ-zal napjában 40 k'riómétert autózik, Söllei János szintén, mindketten 17 támpontra viszik a küldeményeket. Mindenhová menetrend szerint kell érkezni­ük, várják a mozgó postahiva­talt. Horváth Ferenc is „öreg” postás: már 17 éve húzza vál­lát a kézbesítő táska. Újon­cunk rs van: Laczi Albert Nagy­árpádot járja, egy éve brigád­tag. Másfélezer embernek viszi a postát és az újságokat, napi átlagban 350 napilapot és 50 színest. Valamennyien árusíta­nak postai értékcikket, totót, lottót — előbbiből 70 ezer fo­rintért, az utóbbiból jó három­negyedmillióért. A tervezettnél több hírlap előfizetést szervez­tek. Gyártót keresünk a hiány­cikkeknek — ez a mottója an­nak a kiállításnak, amely szer­dán nyílt meg Szolnokon, a Megyei Tanács ipari és ke­reskedelmi osztályai, valamint a Vidia Dél-magyarországi Vas- és Műszaki Kereskedel­mi Vállalat rendezésében. A szakosított kiállításon azokat a kerékpár és motorkerékpár gozó magyaroknak a német nyelvet tanítják majd. Feltétel, hogy a jelentkezők hajadonok, illetve nőtlenek legyenek még és a vállalatuktól javaslatot kapjanak. Nagyon fontolják meg a jelentkezők, hogy mit vállalnak, amikor aláírják a há­rom, vagy két évre szóló szer­ződésüket és lehetőleg az utol­só pillanatban ne mondják le munkavállalásukat. Jelentkez­hetnek 26—30 éves fiatalok. A jelentkezőket várják augusztus 15-ig a pécsi, a komlói, a mo­hácsi, siklósi, szigetvári tanács munkaügyi osztályán, valamint a járási hivataloknál személye­sen. —A szakmai munkájuk mel­lett élenjárnak a postai és a városi társadalmi munkában. A brigádra mindig és minden­ben lehet számítani. — Nagyjából egyidősek va­gyunk és egyszerre jöttünk a postára — mondja Klett György. — összeszoktunk. A csúcsfor­galomban csak természetes, hogy segítünk, szervezünk, de kezdeményezünk is társadalmi munkákat. Többszáz munkaórát dolgoztunk Éger völgyben és a Malom völgyben, ástunk, csá­kányoztunk, egyengettük a te­repet. Utána meg a nyársonsült és a beszélgetés ... Most kap­tunk a Városi Tanácstól arany­diplomát a társadalmi munká­ért. Az újoncuk kivételével va- lamenyien 35 és 40 év közötti­ek. Hetüknek van valamilyen társadalmi megbízatása, tiszt­sége, kilencüknek 18 gyereke, 3 autója — összenevetnek a számokon, meg azon, hogy mi­ért népszerűek: a fiatalok a szerelmes leveleket, az időseb­bek meg a nyugdíjat kapják tőlük. A brigádnaplóból kölcsönvett Rákóczi idézettel kezdtem, meg­erősítve: nem dicsérve, csak egyszerűen igyekeztem megír­ni „élettörténetüket". alkatrészeket, autófelszerelési termékeket mutatják be, ame­lyek a hiánycikkek listáján szerepelnek, nehezen besze­rezhetők. A 18 ezer féle cik­ket forgalmazó vállalat ez­úttal 130 termékre, köztük számos filléres járműtartozék gyártására keres kisipari szö­vetkezetét, vagy tanácsi vál­lalatot. M. L. Kitüntetett postásbrigád 1ULJ Kézbesítők Murányi László Györtöt keresnek... Figyelemre méltó kezdeményezés fl BNV járműipari pavilonjában láttuk DMAS A BNV-dijas városi Ikarus-aut óbusz Szennyvíz­tisztító, alsó-mosó, autómentő Gyermekeknek kedves játék, felnőtteknek nagyon is tanul­ságos látvány a mini-szenny­víztisztító, mely működik is a BNV járműipari pavilonjában, a szombathelyi XII. Autójavító Vállalat kiállító területén: az 1x0,5 méter nagyságú makett működés közben mutat be egy modern, viszonylag olcsó, sőt gyorsan is kivitelezhető hazai szennyvíztisztító telepet. A szombathelyiek újdonságá­ból már található Szegeden, Budapesten is egy-kettő, de a legtöbb az NDK-ban. Korszerű és olcsó Furcsa, hogy egy hazai re­mekmű külföldön már győzel­mes karriert futott be, és mi- hozzánk vissza nehezen talál. Különböző méretben készíte­nek, így 5-től 25 köbméteres kapacitásút, ára 800 ezertől 1 millió 300 ezer forint. A helyszínen az előregyártott elemeket összeszerelik. Olcsó, alumíniumszulfátos vegyszer­rel „dolgozik", ami hazai piac­ról beszerezhető és a vég­eredmény ismét hasznosítható ipari víz, vagy legalábbis olyan tisztított szennyvíz, ami­ért nem bírságolhatnak. Keze­lés közben a víz oxigéntartal­ma nem csökken, sőt növeke­dik, míg az olaj, zsír és a lebegő anyagok kioldódnak, a felszínről mint hab, simán „le- fejthetők". Az idegenkedés egyik oka, hogy az épület, amiben felállítható, az sokkal drágább, mint a 30—140 négyzetméteres telep, mind­ezek ellenére már tíz megren­delést felvettek belföldről. Sorban álltak előtte, hogy új­donságairól részletesen érte­süljenek és egyik fontos meg­győző tény volt, hogy automa­tikusan tisztít, elég, ha na­ponta egy-két órában egy tmk-szerelő ellenőrzi a rend­szert. Egyébként nemcsak AFIT- vagy volán-telepen al­kalmazható sikerrel, minde­nütt, ahol nagy az olaj- vagy zsírszennyeződés. Eddig még pécsiek nem rendeltek belőle. A szombathelyiek másik új­donsága a szinte mindenféle járművet emelő, elvontató au­tómentő, mely nem mechani­kus működésű, balesetet sem okoz, ugyanis az emelők, a daruk hidraulikus átvitellel lendíthetők és ezt még se­gíti az elektromos távvezérlés A Budamobil közel 22 tonnás billenőteknős félpótkocsija is. A legnagyobb súly, amit megemel: 16 tonna. Ára 1 mil­lió 18 ezer forint. Erre az év­re a Volán Tröszt már meg­rendelt ötöt, de idén még újabb nyolcat készítenek el. Ismert dolog, hogy a kocsik alsó részét tömlővel mossák, mindössze 16—18 atmoszféra nyomású vízzel és legalább 30—40 -százaléknyi rész így is érintetlen, tisztítatlan marad. Egy újdonság, a tehergépko­csik alsó-mosója mindezen lé­nyegesen változtat, 40 at­moszféra nyomással viszi fel a vizet különböző szögekben, ez­zel együtt oldószert is felper­metez, egy óra alatt nyolc járművel végez és az árnyé­kolt, vagyis tisztítatlan felület mindössze 5—10 százalék. Még csak a prototípusa látha­tó, várható ára 300 ezer fo­rint lesz. Szerszámos­készlet Az Ikarus-buszok alkatrész­utánpótlása akadozott, első­sorban a javítószerszámokat kellett drága pénzért külföld­ről beszerezni. A rossz szer­számellátás miatt nemegy­szer a közel-keleti megrende­lések megcsappantak. Most látható a hazai szerszámos garnitúra, olcsón, lényegében valuta-megtakarítással előállít­va. Már 250 egységcsomag el is kelt. Ez egyébként a szom­bathelyi AFIT házi újítása. Nem szabad kihagyni a hosszú életű gumiabroncsokat, némelyik majdnem két méter átmérőjű, míg szélessége is megközelíti a fél métert. Im­pozáns, monumentális látványt nyújtanak a különféle mini- és óriásdaruk, melyek komplex feladatokat látnak el; fúrnak, illesztenek is. A járműipari tárlaton láthatók még egye­bek között modern úttisztítók, motorok, karosszériák, javító- és karbantartó eszközök, moz­gó benzinkutak és szervizállo­mások is. Csuti János

Next

/
Thumbnails
Contents