Dunántúli Napló, 1978. május (35. évfolyam, 119-148. szám)
1978-05-23 / 140. szám
1978. május 23., kedd Dunántúli napló 3 Az OBV fejtő-rakodógép A tudomány társadalmi munkásai A több mint két évtizedes eredményes munka elismerése Bányagépek a BNV-n H zok közül valók, akik azt vallják: tudományos-műszaki elő- rehaladásunk ma már elképzelhetetlen társadalmi összefogás nélkül. Az alapítók közé tartoznak, hajukba már néhány ősz tincs is vegyül, ám tenniakarásuk mit sem változott a több mint két évtized alatt Elsőként lettek tagjai a Műszaki és Természettudományi Egyesület Baranya megyei Szervezetének és több ezer műszaki társukkal ma is azon fáradoznak, hogy terjesszék a műszaki kultúrát. S hogy ezt eredményesen teszik, bizonyítja a néhány héttel ezelőtt részükre átadott MTESZ-díj. MTESZHa az idei tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásáron nem is láthattunk annyi bányagépet, mint az elmúlt esztendőkben, a fejlődés ennek ellenére jól érzékelhető. Több nagy bányagépgyártó cég távolmaradt a termékparádéról, de a svéd Atlas Copco, valamint az osztrák Böhler Bohr und Drucklufttechnik berendezéseit most is ott láthatjuk a hazai bányagépek társaságában. A ,,B" pavilon melletti szabadtéri kiállítási területen a hazai bányagépgyártás legújabb büszkeségét láthatják a szakemberek: a VOB HP rendszerű hidraulikus önjáró fejtésbiztosí- tó-jövesztő pajzsokat. Ezeket a berendezéseket a Várpalotai Szénbányák, az Országos Bányagépgyártó Vállalat, a Bányászati Kutató Intézet közösen fejlesztette ki az NSZK-beli Klöckner—Becorit céggel. A Várpalotai Szénbányák a pajzs vasszerkezeteit gyártja, a nyugatnémet cég pedig a gép hidraulikus felszereléseit állítja elő. Az együttműködés eredményeként lehetővé vált a világ- színvonalú pajzstípusok kialakítása. Ma már ilyen berendezések működnek a Várpalotai Szénbányák valamennyi üzemében, továbbá Lyukóbányán, Ormosbányán, Oroszlányban és az NSZK több bányaüzemében is. A kialakított alaptípusok magukban hordozzák a továbblépés lehetőségét is. A kutatási tevékenység most — az egyébként ritkaságszámba menő — az öt méter fejtésmagasságú pajzsok megtervezésére, illetve gyártására irányul, ami után máris érdeklődnek a csehszlovákok. A VOB HP rendszerű fejtésbiztosítót alig több mint négy esztendővel ezelőtt már kipróbálták Kossuth-bányán is. A Várpalotai Szénbányák az alaptípusból azóta mintegy hatvan berendezést állított elő, amelyek fele a hazai bányákban működik: a pajzs négyzetméterenként 25-60 tónria kőzetnyomást bír el és harminc fokos dőlésű telepekben is alkalmazható. A Magyar Szénbányászati Tröszt vállalatainál használatos önjárók hatvan százaléka magyar gyártmány. A Várpalotai Szénbányák évente 8—10 komplett berendezés előállítására képes, amelyek akár százméteres fejtésekben is dolgozhatnak. Az Országos Bányagépgyártó Vállalat F—8 típusú fejtő-rako- dógépéből eddig négy működik hazánkban: egy-egy Oroszlányban, illetve Tatabányán, kettő pedig a Borsodi Szénbányáknál. Az F-ó-os berendezés továbbfejlesztett változata már 600 kilopontos kőzetben is dolgozhat. A bemutatón kiállított kőzetfúró berendezésüket — amely szintén új típus —, a DÉLKŐ vette meg. A vállalat különböző bányagépei megtalálhatók számos külföldi országban: a legnagyobb megrendelők természetesen a KGST-államok. Az osztrák Böhler cég fúróberendezéseit főként a hazai kőbányászat használja. Legújabb — a BNV-n kiállított —, önjáró fúróberendezésüket pneumatikus vagy hidraulikus működtetéssel gyártják, a megrendelők óhaja szerint. A bemutatott lánctalpas fúrókocsijukat már el is adták: Ruda- bányára kerül, kétmillió schilling volt az ára. Fejtőkalapácsaik általánosan közismertek a magyar bányászatban, legutóbb a Mecseki Ércbányászati Vállalatnál tesztelték fúrószerszámukat. Böhlerék bizakodnak az üzlet létrejöttében, de a szerződéskötésre egyelőre nem került sor. ’ Az Atlas Copco is hagyományos kiállítója a tavaszi BNV- nek. Könnyű és nehéz kőzetfúró gépeiket, rakodóberendezéseiket és fúróállványaikat jól ismerik a magyar bányaszakemberek, azokat többek között a mecseki üzemekben is használják. S. Gy. Dr. Majorlaki József az utcai szobába invitál. Óvatosan lépked: bal lábát nemrég műtötték, így kényszerből még néhány hétig itthon pihen. ■— A Magyar Hidrológiai Társaság pécsi területi szervezete 1952-ben alakult. Magam is az alapítók közé tartozom, de 6z érdeklődési köröm ennél tágabb: ezért is léptem be a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaságba, valamint a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesületbe. A tudományos társadalmi munka zömét természetesen a Hidrológiai Társaságban végzem. Majorlaki József hosszú időn át vezetőségi tag volt, majd titkárként dolgozott, tavaly óta pedig a társaság pécsi területi szervezetének al- elnöke. — Az egyesületi rendezvényeken szervezett szakmai viták nagyrészt közrejátszottak egy-egy műszaki probléma megoldásában. Mindig központi kérdésnek tartottuk a megyeszékhely vízgondjaival való foglalkozást. Ami eddig megvalósult, abban benne van az aktivisták ötlete, észrevétele is, a társadalmi bírálat. A társaság minden gondolatot felkarol és helyt ad az előterjesztésnek attól függetlenül, hogy az megvalósítha- tó-e vagy sem. Mert ha csak egy szikrányi realitás is van egy-egy műszaki megoldásban, már érdemes foglalkozni vele. Én nem ítélem el a csapkodó fantáziájú embereket. — Társaságunk célja, hogy mind több fiatalt vonjunk be a tudományos közéletbe. Ezt a célt szolgálják az immár öt esztendeje rendszeresen meghirdetett pályázatok a fiatal hidrológusok részére. Célunk, hogy eszközeinkkel elősegítsük a vízgazdálkodás és környezetvédelmi gondok megoldását. A szakmai viták is nagy segítséget nyújtanak a műszaki felkészültség növelésében. — Társaságunk tavaly ünnepelte alapításának huszonötödik évfordulóját. Ez alkalomból egy évkönyvet jelentettünk meg. Szeretnénk, ha hűen tükrözné a megyében folyó hidrológus életet. Dr. Majorlaki József — aki egyébként a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság osztályvezető-helyettese — otthon írta a kötetben megjelenő referátumot a vízellátás, csatornázás és szennyvíztisztítás témaköréből. Oszetzky Egon három esztendeje nyugdíjas, ám a négy évtizedes tapasztalattal rendelkező közlekedési mérnök még ma is rendszeresen bejár a pécsi vasútigazgatóságra. Szabad idejének nagy részét pedig a Közlekedéstudományi Egyesületnek szenteli immár huszonhat éve. — Tizenhét esztendőn át voltam a titkára a KTE pécsi szervezetének. Mikor nyugdíjba mentem, átadtam a helyemet a fiataloknak. Ma már több mint háromszáz tagja van az egyesületnek és egyre több fiatal veszi ki részét ebből a munkából. Emellett még ma is gondot jelent a vidéken dolgozók rendszeres bevonása a munkába. — Engem főként a közlekedéstörténet és földrajz érdekelt az egyesületen belül. Több publikációm jelent meg arról, miképp is hatott az iparszerkezet átalakulása a vasút korszerűsítésére Dél- Dunántúlon. A MTESZ legnagyobb előnyének azt tartom, hogy képes összehozni és aktivizálni a műszaki társadalmat. Számos olyan problémát oldottunk meg a KTE kebelén belül, amit „hivatalosan” nem lehetett volna, vagy csak évek múltán elintézni. így került Pécsre — ha jól emlékszem 1957-ben — annak idején az első misinai televíziós átjátszó adó. Vagy: műszaki alapadatok feldolgozásával mi is hozzájárultunk ahhoz, hogy előbb megvalósult a pécsi felüljáró. De megemlíthetem a pécsi vasútállomás fejlesztésével összefüggő munkánkat is. Most dolgozzuk ki javaslatainkat, ami alapján megkezdődhet majd a rekonstrukció. Mert mégiscsak furcsa, hogy 1978-ban Pécsett még kézi váltóállítás van. A harmadik MTESZ-díjas Mikes Rezső, a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület megyei elnöke, a Baranya megyei díjasok Földhivatal osztályvezetője. A Pécsi járási Tanácshivatol földszintjén az utolsó szoba a birodalma. A következőképpen emlékezik az egyesület létrejöttére. — A GKE megalakulása egybeesett az 1957-ben tartott országos geodéta vándorgyűléssel. A szakmai szeretet, a szakágazat segítése hozott össze harmincunkat annak idején. A tagság többségét akkor még a geodéták alkották. Ma több mint kétszázan dolgozunk az egyesületben és legalább százan o földhivataloknál. A GKE nagy segítséget nyújtott annak idején egy országos program megvalósításában, az elavult térképek korszerűsítésében. A hatvanas években a mezőgazdasági geodéziai felmérések kerültek előtérbe, ma pedig egyre fontosabb szerepünk van a koordinálásban. Az egyesület által szervezett vitaülések segítenek abban, hogy megszüntessük a párhuzamos munkavégzést. Ebből is érződik, hogy az előadások helyett a szakmai viták kerültek előtérbe. Tavaly például egy regionális konferencián a nagy méretarányú térképkészítés minőségi problémáit elemeztük, hogy a népgazdaság más szakágazatai jobban használhassák azokat. E kérdésekre a közeljövőben térünk vissza: megvizgáljuk, hogy felvetéseink eredményesek voltak-e. Salamon Gyula Újszerű pályázat a hazai tudósképzésre A korábbi évekhez képest jelentős változások lesznek a tudós-utánpótlás aspirantúra keretében történő képzésében — jelentette be Kulcsár Kálmán akadémikus, a Tudományos Minősítő Bizottság ttikára az MTA tudósklubjában hétfőn tartott sajtótájékoztatón. A Tudományos Minősítő Bizottság 1979. évi pályázati felhívása — az eddigi gyakorlattól eltérően — konkrét témák helyett több mint száz olyan szakterületet jelöl meg, amelyeken belül maguknak a pályázóknak kell majd kiválasztaniuk, milyen területen kívánnak kutatni. Ezzel a módosítással elsősorban azt szeretnék elérni, hogy a jelentkezők, olyan „hiányszakmák”, illetve hazai viszonylatban még kiforratlan szakterületek képviselői közül kerüljenek ki, amelyek fejlesztése — a népgazdaság igényeinek megfelelően — az eddiginél gyorsabb ütemet kíván. A belföldi levelező aspiran- túrára azok jelentkezését várják, akik kutatómunkájuk eredményeinek összegezése előtt állnak, és disszertációjukat egy éven belül el tudják készíteni. A pályázatokat az illetékes minisztériumok, főhatóságok személyzeti osztályához, 1978. június 30-ig kell benyújtani. Itt döntik el, hogy a pályázó által megjelölt téma érde- mes-e támogatásra vagy sem. Porelszívó-berendezéssel ellátott fúrógép Hozom - viszem Csökkenteni a falusi és városi lakosság ellátása közti különbséget, lehetőséget adni a falvakban" élőknek is, hogy a városlakók által már nélkülözhetetlennek tartott szolgáltatások egyikének előnyeivel megismerkedhessen és éljen vele. Ez a cél vezette a Baranya megyei Patyolat Vállalatot, amikor a tanácsi hivatalok vezetőinek segítségével, a társadalmi és tömegszervezetek képviselőinek közreműködésével a megye 21 községében közel egy hónapja bevezették a „ho- zom-viszem” szolgáltatást. A helybelieket mindenhol előzetesen röpcédulákon, hirdetményeken értesítették arról, hogy melyik napon, hány órakor és hol adhatják le a Patyolat-szolgáltatás a falvakban falvakat járó szolgáltató kocsinak a szennyezett holmikat, melyeket a leadástól számított egy hét múlva „patyolat” tisztán kapnak vissza. Vállalnak mindennemű mosást, vegytisztítást, bérágyneműt kölcsönöznek, gyászfestést végeznek, a szőnyeg- és tolltisztítás kellemetlen időtöltése alól mentesítik a háziasszonyokat. Tizennyolc különféle szolgáltatással állnak a lakosság rendelkezésére. Többek között bőrkabátokat „újítanak” .fel korszerű tisztítási és festési eljárással. Ennek elvégzése azonban tovább tart mTnt egy hét. Az első hónap tapasztalatai biztatóak. Ha a lakosság igénye tartós marad, a vállalat kiterjeszti további, ma még ellátatlan „fehér foltos" területre is szolgáltatásait. A 21 község bekapcsolása mellett terven felül Sásdon elkezdték egy gyorstisztitó szalon építését. Harkányban átvették a GELKA üzletét, melyet átalakítanak és a harmadik negyedévben megérkező külföldi gépek beszerelése után mosószalont nyitnak. Pécsett is tovább bővítik a háztól-házig szolgáltatást. A posta ad egy telefonszámot és egy magnetofonnal összekapcsolt telefont. Ezt a számot munkaidőn túl és munkaszüneti napokon lehet majd hívni. A magnón rögzített hívások sorrendjében a rendeléseket fölveszik, nekünk nem marad más dolgunk, csak összekészíteni a tisztítandókat. Mikortól élhetünk ezzel a lehetőséggel? Időpont még nincs meghatározva, a készülék beszerelése után a vállalat a lakosságot értesíti. Lippai E.
