Dunántúli Napló, 1978. május (35. évfolyam, 119-148. szám)

1978-05-04 / 121. szám

1978. május 4., csütörtök Dunántúli napló 3 Akik a hírekben szerepelnek Dr. Orbán István A Baranya megyei Tanács V. B. Kórház-Rendelőintézeti Egység új főigazgató főorvosa Újsághír: A Baranya megyei Tanács V. B. Kórház-Rendelőinté­zeti Egység új főigazgató főor­vosa dr. Orbán István lett. Elmarasztalnám: a főigazga­tói kinevezésről az otthoniakat- a Pápán élő szülőke't - az öccse értesítette először. De bi­zonyára akad mentsége rá. Hi­szen az utóbbi néhány napban oly sok a tennivaló, a feladat. S aki ismeri dr. Orbán Istvánt, tudja: nem a gratulációk foga­dósával törődik elsősorban. Az egészségügyi integráció kellős közepébe csöppent - mondom én —, egy mammutintézmény, a 824 ágyas Megyei Kórház további sorsának alakulásáért felel. A titkárnő feketét hoz: ép­pen hogy elkezdtünk beszél­getni. (Közbevetném: az igaz­gatói szobában megannyi be­épített szekrény. Egyelőre funk­ció nélkül, hiszen többségüket dr. Orbán István még ki sem nyitotta.) A titkárnőnek is most ' említi először: a kávét cukor nélkül issza. — Azt szeretném — magyaráz­za —, ha minél előbb a megyei egészségügy hatékony bázisin­tézménye lenne ez a kórház­rendelőintézeti egység. Nem tagadom, a kinevezéskor ezt jelölték meg fő feladatomnak. Igen sok a tennivaló, de bízom abban, hogy a meglévő szelle­mi és anyagi erőket csatasorba lehet állítani. Mindjárt hozzáteszi: az elkö­vetkező napok az intézmények látogatásával, vezetői beszélge­tésekkel telnek. Vallja: csak olyan dolgokat lehet megvalósí­tani, amit a végrehajtásban részt vevők — mind az 1400 dolgozó — magukénak éreznek, tudják, értelme van. S ezt az alapoknál kell kezdeni.- Sok minden tartozik hoz­zánk. Az üzemegészségügytől a tüdőszanatóriumon át a pécs­bányai kórházig ... S azt kell elérnünk, hogy például a sza­natórium dolgozója ne csak a szanatórium, hanem a kórház rendelőintézeti egység dolgozó­jának érezze magát. Dr. Orbán István falusi taní­tó fia. A pécsi egyetemen szer­zett orvosi diplomát: 1956-ban kezdte el diákéveit. Korát köny. nyű kiszámolni, a fiatal generá­ció képviselője. Negyven esz­tendős. Dolgozott a Bőrklini­kán, majd az uránnál üzemor­vos lett. Az utóbbi nyolc évet — ahogy ő fogalmazta — a me- qyei egészségügy „törzskará- ban" töltötte. Párttag, nagy fia gimnazista.- Pápán születtem, de most már inkább pécsinek érzem magam.- önnek két szakképesítése van. Előbb bőrgyógyászatból, aztán egészségügyi szervezés­ből szakvizsgázott. Melyik áll közelebb önhöz?- Nehéz választani. De tény: az utóbbi időben a szervezés­sel foglalkoztam, s megszeret­tem. A megyei Egészségügyi, Szervezési és Információs Köz­pont vezetőjeként megismer­kedhettem szőkébb pátriánk egészségügyének eredményei­vel, gondjaival. Korábban, mint személyzetis, a szakembergár­dát ismertem meg. Mindezek jó alapok. Hiszem, hogy segítik majd itt is a munkám. Sorolja is: sok a tennivaló az egészségügyi alapellátásban, erősíteni kell a járóbeteg-fron­tot. a kórházi ágyak, férőhelyek iobb kihasználásával pedig a fekvőbeteg-ellátás színvonalát k$ll emelni. S nem utolsó sor­ban: a szakemberképzés is ko­moly feladat. A bázisintézmé­nyeknek erre is figyelnie kell.- Orvosberkekben úgy mond­ják: nincs szebb leiadat, mint a gyógyító munkában való rész­vétel. ön mégsem praktizál.- Már a kérdésben benne van a válasz. Nem feltétlenül a közvetlen, az orvos—beteg kapcsolat jelenti az orvosi mun­kát. Közvetve én is gyógyítani fogok. Utal arra a néhány évre, amit a MEV rendelőjében töl­tött kemény, de igazságszerető emberek között. Azokat az éve­ket mint vezetőnek, most kell kamatoztatnia, tudva azt, hogy mit várnak a betegek az orvos­tól. Hiszen nem kevesebb mint 150 millióan (!) keresik fel az egészségügyi intézményeket évente - az országban. S e be­tegek közérzetén van mit javí­tani. így hat a szervezési fel­A Műszeripari Kutató Intézetnek mintegy hétszáz tudományos ku­tatója és szakembere van, akiknek jól felszerelt kutatólabora­tóriumok és műhelyek állnak rendelkezésükre. A közelmúltban ad­ták át rendeltetésének az új, hatezer négyzetméter alapterületű laboratórium-együttest, ahol elsősorban híradástechnikai, átvétel­technikai műszerek kutatásával és fejlesztésével, valamint hírközlő rendszerek üzemközi ellenőrzését biztosító műszerek kutatásával és fejlesztésével foglalkoznak. adatok szépsége: minden fel­tétel megteremtése, ami a gyó­gyításhoz kell. Azaz „legyen or­vos, aki beadja az injekciót".- Mit jelent az önnek — munkaidőben?- Biztosan több mint napi nyolc órát. De én nem az a tí­pus vagyok, aki délután hóna alá vágja az elintézendő pak- samétát, és otthon is körmöl . . . Arra való a munkaidő, hogy az alatt végezzen az ember, s a szabadidejében éljen együtt a családjával, élvezze a minden­napok örömeit is. Úgy gondo­lom, korosztályomra, a negyve­nesekre ez a jellemző . . . Kozma Ferenc Fizetővendég­szolgálat A Balatonnál megkötöt­ték a szerződéseket a fi­zetővendéglátó szolgálat bérbe vehető nyaraló-szo­báira. A tó partján a nyári főidényben a nyaralók egy részét ugvanis a fizetőven­déglátó szolgálat magán­nyaralóiban helyezik el. Miután már minden köz­séget bekapcsoltak a háló­zatba, jobbára a parti te­lepüléseken bővítik a szol­gálat fogadóképességét. A Siótour például az idén ezer újabb hellyel fejleszti a hálózatot. A Balaton környékén és az üdülővidékhez számítha­tó idegenforgalmi helyeken, körülbelül ötven kisebb- nagyobb településen a nemrégen megkötött, illet­ve megújított szerződések szerint az idén már egy­szerre több mint 45 000 vendég elhelyezéséről gon­doskodhatnak a szolgálat vezetői. A településfejlesztését szolgálja Csatornamű- társulás ■ Szükség lenne a bólyi szennyvíztelep bővítésére ■ Közös gond sürgeti az új tagok belépését A tanácstagi beszámolók tapasztalatai Pécsett A legtöbb résztvevő út-, járda-, csatornaügyben szálait fel. Ké­pünkön a Köztársaság téri bölcsőde előtti terület zápor után Őszinte kép a város gondjairól, eredményeiről Az idei tonácstagi beszámo­lókat február 15-e és március 15. között tartották meg Pé­csett. A rákövetkező hónapot arra fordította a városi tanács szervezési és információs cso­portja, hogy a beszámolókon elhangzott közérdekű bejelen­téseket és javaslatokat értékel­je, összegezze és intézkedés vé­gett továbbítsa az illetékes ta­nácsi vagy tanácson kívüli szer­vekhez. Az egyhónapos eseményso­rozat több tekintetben eltért a korábbiaktól, és talán ezért is szolgált olyan tapasztalatokkal, amelyek nyomán legközelebb tovább lehet lépni. Mindezek­ről dr. Baley Endre csoportve­zetővel beszélgettünk. — Miben tért el a korábbi­aktól az idei beszámolósoro­zat? — Megrendeztük a városkör­zeti tanácskozásokat, ilyen az­előtt nem volt. Egyet-egyet a kerületeknél tartottunk, egyet pedig a Hazafias Népfront vá­rosi bizottságánál. Részt vettek ezeken a tanácstagok, az or­szággyűlési képviselők, a terü­leti párt- és népfrontszervek vezetői, a lakóbizottságok ve­zetői, akik Czente Gyula ta­nácselnöktől és dr. Németh Lajos tanácselnök-helyettestől kaptak tájékoztatást a város ötéves tervének időarányos tel­jesítéséről és az idei felada­tokról. A város egészéről alko­tott őszinte képet ismertették meg. Ún. kisfórumok azelőtt is voltak, de azokon éppen az elaprózottság, a kisebb terüle­ti érdekek túlzott előtérbe ke­rülése miatt a városi szemlélet csak kevéssé érvényesült. — Ezenkívül milyen felké­szítést kaptak még a tanács­tagok? — A Hazafias Népfronttal közösen egy új rendszerű tá­jékoztató füzetet kaptak a ta­nácstagok, adtunk írásos anya­got a tervteljesítésről és az idei tervfeladatokról. Segítsé­get adott a felkészüléshez Lu­kács János elvtársnak, a vá­rosi pártbizottság első titkárá­nak a Dunántúli Naplóban megjelent cikke. — Ily módon általános ké­pet kaptak a városról. — Igen. És ezt kellett a tanácstagoknak a saját válasz­tókerületükre vonatkozó ada­tokkal kiegészíteni; ehhez a tanács szakigazgatási szervei meg is adtak minden segítsé­get. — Milyen volt a részvétel a beszámolókon? — 116 tanácstagunk tartott beszámolót, ezeken összesen 1794-en jelentek meg, ami azt jelenti, hogy átlagosan 16-an vettek részt egy-egy gyűlésen. — Ez nem sok . . . — Tavaly 106 beszámoló­gyűlésen 2133-an vettek részt, ez 20 fős átlagot jelentett. 1976-ban 1898-an, 1975-ben pedig 2594-en jelentek meg. Ez a 16—20 fős átlag egyéb­ként nem rosszabb más váro­sokénál. Kisebb településeken, falvakban más a helyzet, ott könnyebb mozgósítani a lakos­ságot, többen is vesznek részt a beszámolókon. — Ezek alkalmul szolgálnak az állampolgároknak gondjaik, észrevételeik elmondására ... — Most is 563-an szólaltak fel; 76-an tettek közérdekű bejelentést, 487-en pedig ja­vaslattal éltek. — Mi foglalkoztatta legin­kább a felszólalókat? — Az általunk használt cso­portosítás szerint út, járda, csatorna ügyben 156-an, köz- világítás miatt 34-en, kommu­nális ellátás és szolgáltatás miatt 43-an, közlekedés miatt 66-an, házkezelési ügyekben 42-en, kereskedelem miatt 37- en, kút- és vízellátási ügyben 9-en, egészségügyi és kulturá­lis ügyekben pedig 22-en szó­laltak fel, egyéb ügyekben 154- en kértek szót. — Mi a bejelentések, észre­vételek sorsa? — Minősítjük azokat, majd továbbítjuk az illetékes taná­csi vagy nem tanácsi szerv­nek, amelynek 30 napon be­lül értesítenie kell a megtett intézkedésről a bejelentőt, a tanácstagot és a tanácsot. Ez természetesen sokakat foglal­koztat. A beszámolókon most is részt vett hivatalból egy-egy tanácsi dolgozó. A jövőben azt szeretnénk, hogy a terület problémáinak ismeretében min­den választókerületbe olyan dolgozónk menjen, aki azon­nal érdemi választ is tud ad­ni a felvetett kérdésekre. Ezzel csökkenthetjük a bejelentések­kel kapcsolatos munkát. H. I. zó 181 csalód és 19 vállalat, intézmény hozzájárulásából összejött a gazdálkodáshoz szükséges pénzügyi alap, meg­alkották a beruházási progra­mot, elkészültek a tervek. 1970 januárjában a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság kiadta a működési engedélyt. Megkez­dődhetett az igazi munka. Elsőként megépült egy oxi­dációs rendszerű szennyvíztisz­tító telep. Eredetileg a lakos­sági szükségletek kielégítésére tervezték, de az üzemek tár­sulásával rohamosan nőtt az ipari szennyvíz mennyisége. Olyannyira, hogy ma már az áradatot nem bírja kapacitás­sal. Mintegy 500 köbmétert tisztít meg naponta, azonban ez is kevés. A két bólyi cég, a tejüzem és a mezőgazdasá­gi kombinát akkora bőséggel és olyan koncentráltan ontja a szennyvizet, hogy azt a ré­gi telep nem győzi. Ezért van szükség bővítésére, újabb, a jelenleginél nagyobb oxidációs árok megépítésére, a szenny­vízcsatorna meghosszabbításá­ra az érintett lakosok és üze­mek anyagi eszközeire támasz­kodva. S ez utóbbi okozza most a legnagyobb fejfájást Bolyban. A társulat megalakulásakor be­lépett családok még csak 4 000 forintot fizettek hozzájá­rulásként, 10 éves részletfize­tési kedvezménnyel, addig a most csatlakozóknak mintegy 20—25 ezret kellene leszurkol­niuk 15 év alatt. Ez készteti egyelőre gondolkodásra a be­lépni óhajtókat. Hiába, rosz- szabbodtak a költségviselési viszonyok, az építőanyag árak emelkedése folytán megugrot­tak a beruházási terhek, a te­herviselők száma viszont nem gyarapodott. Pedig a közös gond sürgeti az új tagok be­lépését. Azt azonban senki sem vitatja Bolyban, hogy a társulás előrelépést jelentett, a tagság ellenértékéként kap­tak egy s mást: több mint 5 kilométer hosszú szennyvízcsa­tornát, tisztítóművet. A bólyi Csatornamű Társulat 10 éves működési ideje jövőre lejár. A helyi tanácstól kapott és vállalt megbízatását eddig bőven teljesíti. De ahhoz még meg kell építenie közel fél ki­lométer csatornát, ki kell bő­vítenie érdekeltségi területét, ami az új telepen lakók be­szervezését, a csatornatervek elkészítését, a költségek vise­lésének tisztázását és a bevé­teli források megteremtését je­lenti. Hogy aztán elkezdőd­hessék a szennyvíztelep bőví­tésének előkészítése. A bólyi társulat közel egy évtizedes fennállása alatt fel­adatait előrelátó, takarékos gazdálkodással megoldotta, je­lentős mértékben szolgálta a település fejlesztését, más fal­vakat, községeket megelőzve teremtette meg a szennyvízel­vezető rendszert. Ez a jó mun­ka ad igazi garanciát a jö­vőre nézve, a szennyvíztelep bővítésére, újabb kilométer csatornák megépítésére. A víz­ügyi szakemberek szerint ugyanis a társulásokat 15—20, szerencsés esetben 30 évig érdemes üzemeltetni. Addig vi­szont a bólyiakénak is van még vissza évük és megolda- nivalójuk jócskán. Horváth László Közérdekű bejelentések, javaslatok A szennyvíz elvezetése és megtisztítása gond városban, falun egyaránt. Az ennek meg­oldására létrehozott csatorna­mű-társulások az ország tele­püléseinek csupán 20—22 szá­zalékában működnek, főként községekben. Baranyában je­lenleg 5 van belőlük, közülük a legeredményesebben a bólyi dolgozik. Lassan egy évtizede annak, hogy Bolyban — másodikként a megyében — megalakult a csatornamű-társulás. A gondos előkészítés nyomán a csatlako-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents