Dunántúli Napló, 1978. május (35. évfolyam, 119-148. szám)
1978-05-17 / 134. szám
1978. május 17., szerda Dunántúli napló 3 Vico Torriani Pécsett Tizenöt évvel ezelőtt én is ott szorongtam a Pécsi Nemzeti Színház zsúfolt nézőterén, hogy a népszerű svájci tóncdalénekes műsorát hallhassam. „Meg áll az idő” — énekelte akkor Vico, és most az évek távlatából úgy tűnik beigazolódott mindez. Legalábbis a sportcsarnokban most bemutatott műsor esetében, amelynek első felében a Stúdió 11. mutatkozott be, mintegy félházas közönség előtt. Sajnos egyáltalán nem új oldaláról. Mert ez a sem combo, sem big- band együttes — amely hivatalból az ország első zenekara kellene legyen — valahol megrekedt, az évtizedekkel ezelőtti európai tánczene silány hangszerelésénél, az egykori esztrád- műsorok nívójánál. Nosztalgiahullám ürügyén ma is Zsoldos Imre fűrésze a fő attrakció, amikor az együttesben olyan kiváló szólisták maradnak szürkén a háttérben, mint Tomsits Rudolf, Setényi Dezső, Berkes Balázs és a többiek. A probléma kulcsa nem a muzsikusok játékában (Vico Torriani műsorát a magával hozott kottaanyagból nagyszerűen kísérték), hanem a szemléletben, a korszerűtlen hangszerelések erőltetésében keresendő. Az udvarias tapsokkal kísért hangulati bevezetésnek szánt első rész igazán kellemes, derűs perceit Szu- hay Balázs, Bodrogi Gyula, Voith Ági, Sárosi Katalin és Antal Imre nyújtották énekükkel, táncukkal és humorukkal. Vico Torriani elegánsan, fiatalosan szökkent a színpadra. Hangja ma is a régi. Dalainak könnyed előadásmódja magávalragadó. Olaszul, németül, franciául, angolul énekel. Főleg a pályája csúcsán népszerűvé vált világslágerekből (Calcutta: Pedro aus Caracas: Dimiquando; Buona Sera) aztán lejön a nézőtérre és kis virágcsokrokat osztogat a hölgyeknek, miközben énekel, énekel fáradhatatlanul. Most már a zenekar is csilloghat, Vico kísérője- ként) Oh Whem the, Saints: Bicska Maxi) a közönség remekül szórakozik. Vico mindenkit bevon a játékba, együtt éneklik: Oh la-la-la, majd felcsendül a vastaps, mely viszonzásul a szép estéért elkíséri egészen az öltöző bejáratáig. Bornemissza Géza Hogyan élnék a diákok? A Pécsi Orvostudományi Egyetem kollégiuma A magyar nyelvben a kollégium legáltalánosabban ismert jelentése: diákotthon. Az igazi kollégium azonban ennél több, az értelmező szótár szerint: tagjainak szellemi irányítást is adó diákotthon. Vagyis nem ágyrajárók gyülekezete, hanem szellemi „tankállomás", vitafórum, alkotó közösség. A pécsi felsőoktatási intézményeknek kollégiumaik vannak, a diákszálló szintjéről magasabbra kerültek (bár ellenkezőképpen is vélekednek néhányon); a Pécsi Tanárképző Főiskola kollégiuma kétszer, az orvosegyetemé egyszer már a kiváló címet is elnyerte. Építészetileg is ragyogó látvány a medikusok Jakabhegyi úti „szállodája”. A piramisszerű épület a legkényesebb igényeket is kielégíti. (Nem véletlenül bérli az Express a nyári turistaidényben.) Az itt elhelyezett négyszáz diák kétágyas, világos szobákban lakik, a délre néző teraszokon napozni is lehet. Az egyetemista házaspárok részére az egész nyolcadik emeletet biztosították. Az ebédért, vacsoráért csak a földszintre kell lesétálni, a kollégium saját konyhájában főzik az ételt. Ha valaki éhes maradna, csupán néhány lépést kell tenni a kulturált büféig. Az alsóbb évesek a 48-as téri kollégiumban laknak. Itt a szobák négyágyasak, s a körülmények is jóval szerényebbek, mint a Jakabhegyi úton. Az egyetemre utazni kell, s ami a legkellemetlenebb: az ebédszünet is gyakran buszozással telik el. A legjobb körülmények között kétségtelenül a műszaki főiskolások laknak. A nyolcszáz fős kollégium építészetileg ugyan valamivel szerényebb az orvoskollégiumnál, de ugyanolyan kényelmes, és van egy nagy előnye: szinte teljesen egybeépült a főiskolával. Kétágyas szobák — amelyekbe rajzasztalokat, asztali lámpákat is beépítettek —, az épületek között virágágyások, sportpályák, rengeteg zöldterület - igazi „campus", ideális diákközpont. A főiskola mintegy 1100 hallgatója közül csupán az nem kap kollégiumot, akinek a vizsgaátlaga rosszabb 2,81-nél, vagy a magatartásával vannak problémák. Jóllehet a BoszorKollégiumok, kollégisták (|.) Célszerűbb izünidöelosztöst Az ifjúsági alapból A turizmus ösztönzésére 1978-ban 83 ezer forint fiataloknak A heti tanóraszám és a tananyag csökkentése, továbbá az átlagosztályzat eltörlése önmagában nem oldja meg a közép- iskolások túlterhelését. A döntő az oktatás korszerűsítése és a helyes életmód kialakítása — hangoztatták a Fodor József Iskolaegészségügyi Társaság és a Magyar Pedagógiai Társaság kedden Jászberényben megrendezett közös tudományos ülésén. A Jászság területén két évtizeddel ezelőtt kezdődött meg egy, a tanulóifjúság csaknem minden rétegére kiterjedő iskolaegészségügyi kutatás. A célja annak tisztázása, hogyan alakul ugyanannak a tanulónak a megterhelése az elsőtől a negyedik osztályig. A vizsgálat sok érdekes, sőt meglepő adata, eredménye közül az előbbiekkel ösz- szefüggésben is különösen figyelemre méltó az, hogy a téli szünetet követően már februárban teljesítménydiszpozíció-romlás észlelhető a diákoknál a tanítási nap végén. Ebből nyilvánvaló, hogy célszerűbb lenne a tanítási szüneteket arányosabban, megfelelőbb időtartammal elosztani, s ugyanakkor oda kellene hatni, hogy a tanulók többet pihenjenek, s több időt töltsenek a szabadban. A vizsgálat a pedagógusok egészségének védelmére is ráirányította a figyelmet. kány úti kollégiumban akár az összes kollégistát el tudnák helyezni, mintegy másfél száz diák a Rókus utcában lakik, négyágyas szobákban, alig rosszabb körülmények között, mint a fentiek. Az ott üresen maradó szobákat a levelezősök, estisek számára tartalékolják, egy részüket pedig a zeneművészeti főiskolások foglalják el. A Pécsi Tudományegyetem kollégiumai úgy szét vannak szórva a városban - sőt azon kívül is — hogy azt készakarva sem lehetne jobban „elrendezni." Pedig csupán a szükség kényszerítette ki ezt a megoldást. A Rákóczi úti jogászkollégiumban mintegy 110-en laknak 3-4-6 ágyas szobákban. A 6-os út áteresztő forgalma, a Széchenyi térre igyekvő autók lármája különösen a nyári vizsga- időszakban teszi próbára az itt élők idegeit. Az épület elavult, vendéglőtől kezdve csendőrkaszárnyáig mindennek használták már. Csak igen nagy gazdasági erőfeszítéssel tudták az utóbbi években lakályossá tenni. Az első éves jogászok és közgazdászok Vasason laknak az egykori bányász legényszállás épületében. Itt is sokan osztozkodnak egy szobán, de a legnagyobb kellemetlenség a napi utazgatás. Jóllehet, diákjárat hozza-viszi őket, ha valaki le- kési az utolsó buszt, ülhet taxiba, vagy megalszik valahol a városban. Az elszigeteltség ellenére — vagy tán éppen azért — a vasasi kollégisták jól érzik magukat, összetartóbb közösség formálódik itt, mint akármelyik benti kollégiumban. Néhányon kint is maradtak az első év után. A Madách utcai kollégiumban mintegy 220 közgazdász hallgató és néhány jogász házaspár lakik. A szó szoros értelmében családias a légköre, mert az épület eredetileg lakóháznak készült, így a szobák is lakásonként vannak elosztva. A körülmények jók, csupán a közös helyiségek - társalgó, klub - hiányoznak. A tanárképző főiskolások igazán különös helyzetben vannak. Ha csupán az új kollégiumot néznénk — bár az sem mostanában épült - elhelyezésüket akár kielégítőnek is nevezhetnénk. De néhány lépéssel lejjebb, az „A” kollégiumban ösz- szezsúfolva, 16—18 ágyas szobákban laknak huszonéves lányok. Ebben a kollégiumban a 8 ágyas szoba a legkényelmesebb, az itt élő, mintegy négy és fél száz főiskolás közül - túlnyomó többségükben lányok — 240-en alszanak katonai vaságy emeletén! El lehet képzelni, hogyan tud valaki ilyen körülmények között tanulni, pihenni, magánéletet élni. A második év után nyílik meg az út a „paradicsomba”: a „B” kollégium kétszer négyágyas, viszonylag korszerű szobáiba. A pécsi egyetemi, főiskolai kollégiumokba a harmadik kategóriás diákok általában még sikerrel kérhetik a felvételüket. Ennél magasabb jövedelmi kategóriába tartozók jóval ritkábban találhatók kollégiumban. Kivétel ez alól a műszaki főiskola, ahol csak a tanulmányi eredmény számít. Megtehetik, hiszen az elhelyezési arány így is 71 százalékos, és ez országos viszonylatban sem lebecsülendő szóm. Az orvosegyetemen, a közgazdasági karon, a tanárképző és a zeneművészeti főiskolán átlagban minden második hallgató kollégista. A legrosszabbul a jogászok állnak: a kollégiumban lakók aránya itt csupán 30 százalék. (Folytatjuk) Havasi János Az Állami Ifjúsági Bizottság — az ifjúsági alapból — évente igen tetemes összegekkel segíti a tanuló és dolgozó fiatalok művelődését, üdülését, táborozását, országjárásait. Ezen összegek szinte évente emelkednek, A fiatalok turizmusának támogatására például 1973-ban 14 millió Ft-ot, 1978-ban már 38 milliót költenek, illetve költöttek. Az úttörők, a középiskolások, a szakmunkástanulók és a főiskolások-egyete- misták üdültetésére különböző kedvezmények formájában Baranya megyében és Pécsett 1973-ban 43 000 Ft-ot juttatott az ÁIB. Az idei évben erre a célra — kapott keretekből — már 83 000 Ft-ot adnak támogatásként a fiataloknak oktatási intézmények, illetve *a KISZ-alapszervezetek. A turizmust az országjárásokat különböző formában ösztönzi az Állami Ifjúsági Bizottság megyénkben is. Végső fokon ez volna a célja az üdültetés támogatási formáinak is. Beutalásos (egyhetes) üdülésen 430 dolgozó fiatal vehet részt megyénkből, illetve Pécsről, s téríteniük mindössze 150 Ft-ot kell. (Fűtési idényben 250-et). A felsőfokú oktatási intézmények hallgatói közül 300-an üdülhetnek júliusban és augusztusban Kilián telepen, illetve Verőcemaroson. Tíz házaspár térítés nélküli beutalót kaphat. A középiskolások és szakmunkástanulók közül 1240-en juthatnak beutalójegyhez, az úttörők közül 1500-an részesülhetnek táborozási utalványban (200 Ft értékben), amely- lyel csökkenthetik az önálló csapattábor vagy vándortábor személyi költségeit. Ezeket az utalványokat helyes lenne, ha Amikor a meghívó készült, nem is olyan régen így titulálták Alexa Károlyt: kritikus, irodalomtörténész, az ELTE Régi Magyar Irodalom tanszékének tanársegéde. Egy Pécsett megrendezett ankéton derült ki, hogy több változás is történt az életében. Az Eötvösön a 19. századi irodalomtörténeti tanszék adjunktusa lett, a Mozgó Világ prózai rovatának vezetője, a Központi Bizottság köz- művelődési aktívájának tagja. S mellesleg kolléga is. Újságírói pályáját a Magyar Hírlapnál kezdte, majd a Kortár? belső munkatársa is lett. Igaz, nem sorolja magát a „klasszikus újságírók” közé, mert kritikái mellett is mindig inkább szervezője, irányítója volt az irodalmi életnek és az újságírásnak. Ezek után lehet, hogy a „meglettebb” korosztályba tartozónak vélik Alexa Károlyt, pedig még csak harmincas éveinek elején jár. — Sokrétű tevékenysége közül melyiket sorolja az első helyre? — Van bennem egyfajta pedagógiai hajlam, szeretnék a fiatalságon valamit lendíteni, igazi értelmiséget nevelni. Itt ne a mindennapi életben — hibásan — elterjedt „elitrétegre” gondoljon. Szerintem ugyanis két ellenszenves réteg is létezik, az egyik az úgynevezett értelmiségiek csoportja, egy feltételezett .tudással hivalkodó és a mindenfajta műveltséggel mereven szembeszállók kasztja. Az értelmiségen én egy sokoldalú, érdeklődő, közösségi lelkiismerettel bíró, mindenkit befogadó „csoportot” értek. elsősorban az úttörő munkában kiválóan dolgozó, illetve nehezebb szociális helyzetű pajtások-.kaphatnák meg. Az utalványok differenciálás nélküli beolvasztása az összköltségbe — amit az eddigi gyakorlat szerint bizony több úttörőcsapatban követtek — helytelen és káros. Az országos ifjúsági alapból adott támogatás eleve személyeknek szól, nem kollektívákhak. A 10 forintos turisztikai utalványtömbökkel (10 db) különböző szállás és étkezési költségeket vagy turisztikai cikkek kölcsönzési költségeit fizethetik, illetve egészíthetik ki a fiatalok. A tízforintos utalványok visszautasítása csökkent, de tapasztalatok szerint még előfordul, különösen az áfész vendéglátó helyeken. (Pl. ha új pincér, pénztáros stb. kerül oda, aki nem ismeri a rendele*et). Ilyen esetben kérjék a panaszkönyvet, visszatérve pedig jelentsék az esetet a Baranya megyei Tanács ifjúsági titkárának. A tömbborító egyszeri menettérti utazásra jogosít (ha van még benne utalvány!). Baranyában összesen 1600 tömbhöz juthatnak hozzá az idén fiataljaink, fele az iskolában, másik fele a KISZ-bizottságokon igényelhető. Kiadásuknál ügyelni kellene, hogy elsősorban az önálló keresettel nem rendelkező fiatalok jussanak hozzá. Sokan ismerik már a külföldi utazási utalványokat is. Szocialista országokba szervezett utazásokhoz 160, egyenként 500 Ft-os utalványt kapott a megye, a felével a középfokú oktatási intézmények rendelkeznek. — A Mozgó Világ szerkesztőjeként is ezt az oktatási-nevelési hajlamát „éli ki"? — Az irodalommal lehet szinte a leghatásosabban nevelni. Nem direkt módon, hanem magától adódóan. Mint szerkesztő természetesen arra törekszem, hogy értékeljem a realitást, és a formai korszerűséget is. A Mozgó Világ az első szűrő szerepét is betölti. Sok fiatal sorsa majdnem itt dől el, vagyis az, hogy lesz-e belőle író, vagy sem. — Szépirodalmi tervei is vannak? — Nem. S így nem áll fenn az a veszély, hogy a szerkesztői székből próbálom becsempészni az újságba a saját dolgaimat. Ami még igen fontos tudnivaló: irodalmi szerkesztő soha sem csinálhatja az irodalmat, csak válogathat és néha rendelhet, de mindig egy másodrangú szerepből. Segítséget, kritikai javaslatokat kell adnia, nem szabad akarnok- nak lennie. Épp a születő jó irodalom melletti bábáskodás adja ennek a műfajnak a szépségét és nem az előtérbe furakodás. Fő „hobby”-ja és szenvedélye az irodalom. Kedvenc korszaka a 17. század, Pázmány Péterék kora. A televíziónak is most állít össze egy sorozatot a régi magyar drámairodalomból. Nem elsősorban a mai ismert nevekre, hanem a tragikusan elsikkadt remekírókra irányítva a figyelmet. És mindenekelőtt a kultúrát — a legszélesebb értelemben — akarja terjeszteni. Barlahidai Andrea W. E. Nem szabad akarnoknak lenni Beszélgetés Alexa Károllyal A Mozgó Világ mint első szűrő
