Dunántúli Napló, 1978. május (35. évfolyam, 119-148. szám)

1978-05-14 / 131. szám

1978. május 14., vasárnap Dunántúli napló 13 TESTVÉRLAPJAINK ÍRJÁK AbBOBClian npaBM' Jó kapcsolat alakult ki egy múzeum és egy kolhoz között a Cilninszlcij járásban: az uljanovói tájkutató mú­zeum és a Kujbiseva emléke nevű kolhoz kollektívái a szocialista ver­senymozgalom keretében együttműkö­dési szerződést írtak alá. A falusi dolgozók rendszeresen ellátogatnak a múzeumba és annak kihelyezett tagozataira, találkoznak ismert hely­történet-kutatókkal, előadásokat hall­gatnak meg falujuk történetéről, helytörténeti vándorkiállítások szerve­zésében vesznek részt. Most együtt rendezik be a Munkás dicsőség elne­vezésű helytörténeti mini-múzeumgfe ahol a településükön együtt gyűjtött történelmi anyagokat mutatják be. A falukutató mozgalmat a múzeumi szak­emberek irányítják. GAI/IBEHCKO flEAO Értékelték a gabrailovói területi Ha­zafias Népfront aktivistáinak múlt évi eredményeit. Jól foglalkoztak a ház­táji gazdaságok termelésének fellen­dítésével, amelynek eredményeként 171 tonna húst, 62 tonna tejet, jelen­tős mennyiségű gyapjút és zöldség­féléket vettek át az állami kereske­delmi szervek az érvényes piaci ára­kon. A népfront aktivisták a család­tagok, nyugdíjasok közreműködésével 80 dekár területet készítettek elő gyü­mölcsfa telep tésre és ezzel a társa­dalmi munkában létesített gyümöl­csös terület 777 dekárra növekedett. Nagyarányú társadalmi munkát szer­veztek az öntözővíz-hálózat bővítésé­re, gyermekintézmények csinosítására, amelyekre együttesen 12 170 munka­órát fordítottak. q Schweriner Volkszeitung A Schwerini DEWAG agitációs- és szemléltetőeszközöket árusító szakbol­tot nyitott. Az áruválaszték igen sze­les, a politikai plakáttól a dekorativ fotókig minden megtalálható, igy pl. a nemzetközi munkásmozgalommal kapcsolatos emblémák és brossűrák is. A termékek a Schwerin^ DEWAG Kiadótól származnak. Különös figyel­met érdemelnek a szabadidős plaká­tok, amelyeket az egész ország szá­mára készítenek. Idővel a szaküzlet konzultációs központtá alakul majd. NAGYVILÁGBAN 4 ANKARA: Harmincketten életüket vesztették és mintegy , > 100 ember megsérült az An­kara üzleti központjában lévő „Jiba” áruházban pénteken es­te kitört tűzben — jelentette be szombaton reggel Faruk . Sükan miniszterelnök-helyettes. Az áldozatok nagy számát az is okozta, hogy a hétemeletes áruházban nem volt tűzoltó­lépcső. 4 BUDAPEST: Szombaton hazaérkezett az MSZMP KB pártmunkás küldöttsége, amely a BKP KB meghívására május 8—13-a között — Péter János­sal, a KB párt- és tömegszer­vezetek osztályának helyettes vezetőjével az élen — a me­gyei és területi pártszervek munkájának tapasztalatait ta­nulmányozta a Bolgár Népköz- társaságban. A küldöttséget pénteken fogadta Peter Djul- gerov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára. Hazánkba érkezik a lengyel külügyminiszter Púja Frigyes külügyminiszter meghívására május 16-án hiva­talos, baráti látogatásra ha- zánba érkezik Emil Wojtaszek, a Lengyel Népköztársaság kül­ügyminisztere. ♦ 4 BELGRAD: Dr. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter, a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési kormányközi bizottság magyar tagozatának elnöke rövid jugoszláviai láto­gatáson tartózkodott. A két or­szág gazdasági kapcsolatainak időszerű kérdéseiről megbeszé­lést folytatott dr. Ászén Szimit- csijewel, a szövetségi végre­hajtó tanács (kormány) tagjá­val, a külföldi gazdasági kap­csolatok bizottságának elnöké­vel és Nikola Kmeziccsel, a vajdasági tartományi végrehaj­tó tanács (kormány) elnökével. 4 LIMA: Bermudez perui el­nök az ország gazdasági vál­ságának enyhítése és a de­mokratikus átalakulás jelszavá­val pénteken kisebb kormány­átalakítást jelentett be. A ka­tonai kormányba két gazdasági tárca élére polgári politikuso­kat állított. Újabb terrorakció színhelye volt Milánó környéke. A Vörös Bri­gádok ' nevű terrorista csoport tagjai felgyújtották egy ameri­kai vállalat raktárát. A Segraté- ben elkövetett akció legalább egymillió dolláros kárt okozott. Nem végleges adatok szerint több mint 700 halálos áldozata van az Angolában tíz napja végrehajtott dél-afrikai vérengzésnek. A képen: tömegsírban a namibiai menekülttábor lakói. 4 PRÁGA: Bohuslav Chnou- pek csehszlovák külügyminiszter szombaton délután visszaérke­zett Prágába Ausztriából, ahol osztrák kollégája, Willibald Pahr meghívására háromnapos hivatalos látogatást tett. Ha­zaérkezése után adott sajtó- nyilatkozatában elmondta: lá­togatásának az volt a célja, hogy kedvező feltételeket te­remtsenek a kétoldalú kapcso­latok további fejlesztéséhez. 4 WASHINGTON: A köz­ponti hírszerző hivatal (CIA) pénteken cáfolta az Al-Szafir című libanoni lap azon jelen­tését, amely szerint az Egye­sült Államok Közel-Keleten új haditengerészeti és légitámasz­pontokat szándékozik létesíteni. A libanoni lap arról is beszá­molt, hogy a CIA megkezdte a terv kivitelezésének előtanul­mányait. A CIA szóvivője nem magát a tényt, tehát az ame­rikai támaszpontok kiépítésének szándékát cáfolta, hanem azt szögezte le, hogy a CIA nem működik közre ilyen terv kivi­telezésében. 4 MADRID: A sorozatos sú­lyos balesetek után a magán­kézben lévő madridi metro ideiglenes állami, illetve városi kezelésbe vételét határozta el pénteki ülésén a spanyol mi­nisztertanács. A metró végle­ges köztulajdonba vételéről pe­dig törvényjavaslatot terjeszte­nek a parlament elé és ez a törvényjavaslat intézkedik majd a metró részvényeseinek, — akik túlnyomórészt kisemberek, — kártalanításáról. A kormány egyúttal megszavazta az anya­gi eszközöket a metró bizton­ságos üzemben tartásához szük­séges feltételek gyors megte­remtéséhez. 4 WASHINGTON: Az amerikai képviselőház elfogadta a kül­földi segélyek költségvetésének olyan módosítását, amely meg­tiltja, hogy az Egyesült Álla­mok közvetlenül, vagy az ENSZ szakositott szervein keresztül segélyekben részesítse Ugandát, Kambodzsát, Kubát és Vietna­mot. A 3,7 milliárdos segélye­zési költségvetésből a közel- keleti országok 1,7 milliárd dollárt kapnak, az 1978—79-es pénzügyi évben, ebből Izrael egymaga 785 millió dollár se­gélyben részesül. A tervezetet a szenátusnak még jóvá kell hagynia. 4 KARLSRUHE: Vádat emel­tek a csütörtökön Párizsban letartóztatott nyugatnémet ter­rorista ellen, akit azzal gyanú­sítottak, hogy Schleyer elrablá­sakor a terroristák egyik gép­kocsiját vezette. A karlsruhei alkotmányjogi bíróság szomba­ton dokumentumok hamisítása, rablás és orgazdaság miatt vádat emelt Stefan Wisniewski ellen, akit a francia hatóságok csütörtökön kitoloncoltak Fran­ciaországból és az NSZK-ban pénteken vették őrizetbe. 4 LAS VEGAS: Korábbi cá­folatok ellenére az Egyesült Államok hadügyminisztériuma pénteken elismerte, hogy május 4-én a légierők Las Vegastól északra levő Nellis támaszpont­ja közelében lezuhant egy pró­ba úton járó titkos kísérleti re­pülőgép. A Pentagon biztonsá­gi okokból nem volt hajlandó megnevezni a gép típusát, de ismeretes, hogy jelenleg folyik a fejlesztése a TR—1 típusú felderítő gépnek, amely a hír­hedt U—2-es kémrepülőgép módosított változata lesz. A szovjet—NSZK csúcstalálkozó Moszkvában a szovjet vezető testületek, Bonnban a parla­ment elé terjesztett kormány­nyilatkozat értékelte a szovjet— nyugatnémet csúcstalálkozót, Leonyid Brezsnyev NSZK-beli látogatását. A dokumentumo­kat a kölcsönös elégedettség hatja át s különösképpen há­rom tényezőt emelnek ki: a két ország között folytatódik az a kapcsolatépítés, amely a nyolc esztendővel ezelőtti moszkvai szerződéssel kezdődött s azóta is Európa békéjének egyik fon­tos összetevője; a jövő évez­redre is átnyúló gazdasági ke­retegyezmény az együttműködés új lehetőségeit tárja fel; a po­litikai viszonylatokról szólva az okmány nagy hangsúllyal fog­lalkozik az egyenlő biztonság elvével. Ezért kontinensünkön és világszerte az enyhülési po­litika jelentős eseményeként tekintenek az SZKP főtitkárá­nak bonni útjára. A csúcstalálkozó eredményei­nek fogadtatása során jogosan mutatnak rá arra is, hogy az utóbbi időben nem voltunk túl­ságosan elkényeztetve az eny­hülés gyors ütemétől s első­sorban a szovjet—amerikai tár­gyalások területén mutatkoztak fennakadások. A „hogyan to­vább" kérdése most főként ar­ra vonatkozik, mennyiben lehet nagyobb sebességfokozatra kapcsolni Moszkva és Washing­ton párbeszédében. Erre szov­jet részről több ízben kinyilvá­nították a hajlandóságot, Wa­shingtonban viszont __ ha s zavakban el is hangzanak po­zitívnak tűnő kijelentések — a tettek az egyenlő biztonság megsértésére, egyoldalú előny­szerzési szándékokra mutatnak. A szovjet—amerikai viszony — amelynek „kemény magját” ma a fegyverkezési verseny problémái jelentik — bizonyos értelemben válaszúthoz érke­zett. Döntést kívánnak a SALT- megbeszélések; tenni kellene valamit Bécsben is; számos új probléma került szőnyegre (elő­készítő eszmecserék sorozata a vegyi- és sugárfegyverek, a fegyverkereskedelem, a műhold­elhárító eszközök betiltásáról, illetve korlátozásáról); s tíz nap múlva New Yorkban megkez­dődik az ENSZ közgyűlés rend­kívüli leszerelési ülésszaka. A bonni közlemény tanúsága sze­rint kölcsönös jóakarattal szá­mos vitás kérdés áthidalható, igy van ez szovjet—amerikai viszonylatban is, csakhogy a megegyezési készségnek a Fe­hér Házban is meg kell nyil­vánulnia. Az olasz belpolitika Moro után Az ötvennégy napos gyötrő bizonytalanság átadta a helyét a szörnyű bizonyosságnak: Ró­ma belvárosában, egy kocsi csomagterében kedden megta­lálták Moro holttestét. A gaz­tettet minden józanul gondol­kodó ember felháborodással ítélte el. Olaszországban két órára megállt az élet, s a világ minden fájáról áradnak az együttérző részvétnyilvánítások Rómába. Az emberi tragédia lezáródá­sa után most az a legnagyobb kérdés, hogyan talál magára Itália a nagy nemzeti sokk után? Aligha titok, hogy a ter­roristák fő célja az Andreotti kormányt támogató új, ötpárti többség megbontása volt. Ezt a szakadást, amely ellentétben állna Olaszország nemzeti ér­dekeivel és súlyos következmé­nyekkel járhatna, nem sikerült előidézni. Az ötpárti szövetség amelyben a kereszténydemokra­ták és a kommunisták jelentik a két fő erőt, kiállta a pró­bát s Andreotti bejelentése, hogy pártközi belpolitikai fó­rumot hív össze a problémák megvitatására, a további együtt­működés igényét mutatja. A helyzet mégsem egyszerű, tá­madásba lendült ugyanis a kereszténydemokraták jobbszár­nya, provokálnak az újfasisz­ták, s a terroristák folytatják akcióikat, elsősorban Milá­nóban és Torinóban. Ilyen kö­rülmények között újra és újra felvetődik a felelősség kérdése. Nehezen hihető, hogy befolyá­sos hátvéd és hivatalos kapcso­latok nélkül a terroristák foly­tathatnák űzelmeiket. Moro temetése — a meg­gyilkolt vezető utolsó akaratá­nak megfelelően — a legszű­kebb családi körben, a nyil­vánosság kizárásával történt. Az igazi rekviem azonban csak­is a válságból egyedül kiutat ígérő ötpárti együttműködés fenntartása és szilárdítása le­het, amelyért életében, realista politikus módján, Aldo Moro is annyit -munkálkodott. A nagy fegyverüzlet 3. Az export nem csökken 1976 őszén, még a válasz­tási kampány idején, James Carter elítélte azt a szerepet, amelyet az Egyesült Államok, „mint a világ vezető fegy­verkereskedője” játszik. És nemcsak hogy elítélte, de „veszélyesnek” és „példa nél­kül állónak” is minősítette azt. Amikor a Carter-kormány- zat hivatalba lépett, kormány­körökben kijelentették, hogy — először is — mostantól kezdve évenként csökkenni fog a fegyverexport, másod­szor ettől kezdve az Egye­sült Államok nem fog első­nek szállítani a világ vala­milyen térségébe új típusú fegyverzetet, nem fog csak exportcélokra gyártani fegy­vereket. Az amerikai kor­mány azt is kijelentette, hogy a katonai exportot olyan esz­köznek fogja tekinteni, amely­hez csak kivételesen folya­modik. Kezdettől fogva úgy tűnt, olyan sok a kivétel, hogy azok felülkerekednek a sza­bályokon. Előzetes adatok szerint 1977-ben az Egyesült Államok 11,3 milliárd dollár értékben adott el fegyvert. Ez jelentősen túlszárnyalja az elmúlt esztendők mintegy 10 milliárd dolláros átlagát. Röviddel ennek az adatnak nyilvánosságra kerülése után a Pentagon azt jelentette, hogy 1978-ban az USA ha­dianyag-exportja további mintegy 2 milliárd dollárral növekszik. Sajtójelentések szerint az előzetes tervek a fegyverexport további várha­tó növekedését vetítik ki a következő esztendőkre. Más szóval: az „első pa­rancsolatnak" — amely a várható csökkenésre vonat­kozott — teljesítését a Pen­tagon megakadályozta. Ami­kor ez napvilágra került, ak­kor a folytatás tipikusan amerikai volt. Kijelentették, hogy „számítási hiba” tör­tént, s ennek oka a ... szá­mítógépekben van. Ez a megállapítás a Fehér Ház helyettes sajtótitkárától szár­mazott, aki úgy nyilatkozott, hogy a Pentagon számítógé­peinek programozási hibája következtében adtak el mint­egy 1,4 milliárd dollárral na­gyobb értékű fegyverzetet a tervezettnél. Ez a nyilatkozat azonban a Pentagon büszkeségét sér­tette. Fisch tábornok, a hadi­eladásokkal foglalkozó rész­leg vezetője kijelentette, hogy a számítógépeknek az egész ügyhöz a világon semmi kö­zük. A Fehér Ház — folytat­ta — ugyan 9,9 milliárd dol­lárba szabta meg a fegyver- eladások mértékét 1977-re, de maga is tudja, hogy ez a számadat csupán orientációs célokat szolgál; így a kor­mányzatnak sem volt semmi kétsége, hogy ezt az össze­get az esztendő végére túl fogják lépni. A szókimondó tábornoknak állásával kellett fizetnie vitájáért a fehér házi sajtótitkárral — s a kor­mányzat ismét úgy nyilatko­zott, hogy 1978-ban tartani fogja magát ígéretéhez. Nem teljesült az a máso­dik önként vállalt kötelezett­ség sem, hogy az Egyesült Államok nem fog elsőnek új típusú fegyverzeteket expor­tálni egy térségbe. 1977-ben változatlanul szállítottak ult­ramodern fegyverzetet és har­ci eszközöket Izraelnek. E ko­rábban kinyilvánított szán­dék mellőzését tükrözte azaz elhatározás, hogy Szaud- Arábiának 60 F—15 típusú vadászgépet szállítanak, Egyiptomnak 50 F—5 Tigert, míg Izrael ugyanezen cso­magterv keretében 15 F—15- öt és 75 F—16-ot kap. A fegyvereladás fokozása érdekében a legnagyobb erő­feszítéseket maguk a hadi- iparii monopóliumok fejtik ki. A szakértők kimutatták: az ilyen korporációk profitjai általában 50—60 százalékkal magasabbak, mint a nem katonai ágazatokban. Az amerikai kongresszus egyik albizottsága megvizsgálta több hadiipari monopólium jövedelmét és megállapítot­ta: közülük 94-nek ötven százalék volt a tiszta hasz­na, 49-nek több mint száz, 22-nek több mint 200, há­romnak több mint ötszáz, egynek pedig kétezer szá­zalék! ... Végül említésre érde­mes az amerikai fegyverex­portnak még egy érdekes és különleges vonása. Washing­tonban soha ennyit nem be­széltek az emberi jogokról, a személyiség szabadságáról, mint az utóbbi időben. De ez nem zavarja az Egyesült Államokat abban, hogy a vi­lágon a legnagyobb meny- nyiségben exportálja az em­beri jogok elfojtásának esz11 közeit, a legkülönbözőbb rendőri berendezéseket. A vevők között olyan diktató­rikus rezsimek, mint Chile, Haiti, Nicaragua, Uruguay, Dél-Korea, 1973-tól 1976-ig csupán az Egyesült Államok magáncégei több mint 150 ezer könnygázgránátot szál­lítottak ezen országok elnyo­mó szervei számára. A dikta­túrák elnyomó gépezete év­ről évre több lehallgató­berendezést, ' különleges rendőrautót, rendőri helikop­tert vásárol. Az üzleti élet képviselőinek szánt Business Week című folyóirat tájékoz­tatta olvasóit az e téren fo­lyó kutató és fejlesztő mun­káról. H. R. Shelton alezre­des, aki az Amerikai Egye­sült Államok hadseregében a tömegmegmozdulások el­fojtására szolgáló eszközök kutatási programjának veze­tője, az „ugráló bombát” ne­vezte a legsikerültebb ex­portra váró találmánynak. Az „ugráló bomba" egy por alakú, mérgező anyaggal töltött, base-ball labda mé­retű gumigolyó. Alkalmazás­kor a bomba nem robban fel, ahelyett burkolatán egy kis rés keletkezik. Az itt su­gárban kiáramló füst és mér­gezőanyag hatására a bom­ba ugrálni kezd a földön. Forog és ugrál, így gyakor­latilag lehetetlen kézzel meg­fogni és visszadobni. A Shelton alezredes által említettek között van szuper­síkos folyadék az utcák ön­tözésére, barikád — vegyi úton előállított habból és még néhány ehhez hasonló „újdonság”. Ide sorolhatjuk a nagyfeszültségű elektro­mossággal védett páncélo­zott szállítójárműveket; a tün­tetések szétoszlatására szol­gáló, nagy teljesítményű víz­ágyúkat; a tüntetők csoport­jára helikopterről ledobható hálókat; a tüntetők ruháján és bőrén lemoshatatlan nyo­mot hagyó festékszóró pisz­tolyokat és sok más esz­közt .. . Proxmeier amerikai szená­tor szerint az ilyen amerikai fegyvereket a vevők „felhasz­nálják az elnyomásra saját országukon belül, felhasznál- nálják államcsínyekre s .ag­ressziókra a szomszédos ál­lamok ellen”. Azok, akik a jelenlegi politikát védelme­zik, arra hivatkoznak, hogy ha az USA nem exportálna fegyvereket, akkor ezt mások tennék meg. Csakhogy ez nagyon kevéssé hangzik meggyőzően olyan ország képviselőinek részéről, amely egymaga több fegyvert ex­portál, mint valamennyi kon­kurense együttvéve. Vajdo Péter (Vége)

Next

/
Thumbnails
Contents