Dunántúli Napló, 1978. május (35. évfolyam, 119-148. szám)

1978-05-14 / 131. szám

DN HÉTVÉGE 8.

IRODALOM MŰVÉSZET

1978. MÁJUS 14.

*• MEMtfEKAZÍFÉÜ

. M1IER6 <s>

i \ ' U V t * h t ^

Dudás Juló festménye: „Mennek az éjféli misére"

Múzeumot kapott Dudás Juló

A fővárosunkhoz közel esik Galgamácsa. Időben mérhető földrajzi közelsége azonban nem bolygatta meg az ott élők világának bioszféráját. Látnivalóan, nem élnek világtól elmaradott módon: életük modernizálódott, építkeznek, tollasodnak. De a Galgavöl- g-ye hűséges tegnapjaihoz is — ami, sajnos, nem mondható el minden fejlődő vidékről —, becsben tartja, megőrzi és továbbadja mindazt, amit a nép tehetsége hozott létre.

Galgamácsán született, ott vált világhírűvé, ott él ma is Dudás Juló. Hírét sokan hallották, de azt már kevesebben tudják, mennyire sokoldalú: de hát őrá nem is illik ez a kifejezés, annyira magától értetődő, elválaszthatatlan tevékenysége a rajzolás, festés, írás, kórusvezetés, a táncegyüttessel való foglalkozás, a dalolás.

Fiatal lány korában népi együttest alakított falujában, s aligha véletlen, inkább ennek egyenes folytatása, hogy az effajta tévéműsorok indulásakor olyan emlékezetesen szerepelt a galgamácsai együttes. Ma pedig ott található a zeneműboltok polcain a negyvenperces Hungaroton lemez: „Sej, Galgamácsa eszembe se jutna" — énekli Dudás Juló, a mácsai felnőttek és gyerekek kórusával. „Songs of Juli Dudás Vankó" — olvasható a

szép, színes bontón (az angol mellett oroszul, németül is.) Dalok a farsangról, a böjtről, a tavaszról, nyárról, őszről, télről, rajta Dudás Juló rajzainak reprodukciói: és fotók: Kodály és Juló 1953-ban — a nagy zenetudós már korán felfigyelt rá —. Juló munka közben, családja körében, egy szép, faragott kapu a faluban.

Egyetemes — mondhatnám Dudás Juló művészetére, tevékenységére, életére; tavalyi könyvhéten jelent meg, és aratott nagy sikert könyve, a Hej, Galgamácsa, amelyben nemcsak személyes életrajzát írta meg, hanem feleleveníti az őt körülvevő tájat, embereket, régi és mai népszokásokat — azt a környezetet, amelyben tehetsége gyökerezik. Színes reprodukciók teszik még érzékletesebbé sokrétű képességeinek összetevőit, s

azt, hogy miben rejlik az az ihlető erő, amely egy parasztasszony kezébe tollat, ceruzát, ecsetet ad. »

Dudás Julót nem zavarta meg a hírnév. És nincs nagyobb dolog, mint amikor egy — nincs rá igazibb szó — naív művész megőrzi eredeti, tiszta, gyermeki látás- és életmódját. Dudás Juló nem azért jár ma is a régi parasztruhában, fején kendővel, mert a folklórművésztől ezt várják el. Ö ebben a viseletben érzi magát önmagának.

Ország-világ gyönyörködött már munkáiban. A megyei tanács nemrégiben megvásárolt Galgamácsán egy régi parasztházat, amelyet azért hoztak rendbe, hogy azok is láthassák Dudás Juló képeit, akik eddig csak hírből ismerték a Galga völgyét, és fáradhatatlanul munkálkodó szülöttét.

Péreli Gabriella

A teljes magyar Shakespeare

„Shakespeare egymaga fele a teremtésnek. Nincs olyan indulat, az a szenvedély, az a jellem, melynek mását nem adta, s oly festékkel, mely semmi idő múltával nem veszti el színét." Ilyen nagyra értékelte a brit szellemóriást Petőfi, Vörösmarty pedig kijelentette, hogy Shakespeare műveinek jó fordítása felér bármelyik irodalom felével.

Magyarul mégis elég későn szólalt meg a nagy költő, először Kazinczy tolmácsolásában a Hamlet. Ezt azután elég gyors iramban követte a többi, a fordítások azonban jórészt nem az eredeti, hanem silány német átdolgozások után készültek.

A nagy drámaíró műveinek teljes fordítására először a pesti egyetem angol nyelvmesterének a lánya, Lemouton Emilia vállalkozott, öt vígjátékot 1845-ben le is fordított, de fordításai nehézkesek, erőltetettek, magyartalanok. Annál több reménnyel kecsegtetett három legnagyobb írónk ösz- szefogása. A triumvirátus létrehozója Petőfi volt. 1847 végén egy teljes hetet töltött Aránynál Szalontán. Meghitt beszélgetés közt együtt lelkesedtek Shakespeare-ért. Arany, a hű barát unszolására ígéretet tett, hogy átnézi és átdolgozza korábbi, nyelvgyakorlatnak szánt /fordításait. Petőfi Pesten felkereste Vörösmartyt és őt is

megnyerte tervének, a teljes Shakespeare-fordításnak. 1848. február 10-én értesítette sza- lontai barátját; hogy Vörös- martyval erősen dolgoznak.

Egy hónappal később új levél ment a Toldi írójához: „ . .. Coriolanusomat már nyomják, s ott az első cím ez: Shakespeare összes színművei. Fordítják Arany, Petőfi, Vörösmarty. Hát ehhez tartsd magadat. Készítsd el vagy a János királyt, vagy a Windsori víg nőket, hogy ha szükség lesz ró, elküldhesd." És május 3-án valóban ezzel a címmel kezdték árusítani a pesti könyvárusok a Coriolanust.

A gyönyörű tervből, három nagy költőnk közös fordításából — sajnos — kevés valósult meg. A triumvirátus létrehozója és lelke elesett a

segesvári ütközetben. Vörösmarty a hazájára zúdult csapás hatására mély apátiába süllyedt. Alig írt valamit. A

tervhez mégsem lett hűtlen. Abban a pár órában, mikor testi-lelki szenvedései megengedték a munkát, befejezte a Leart. Arany kedélyét is megmérgezte a nemzeti katasztrófa. De így is lefordította a

János királyt, a Hamletet, a

Szentivánéji álmot; és ő volt a legfáradhatatlanabb hirdetője a teljes fordítás szükségességének. Buzdítására a

Kisfaludy Társaság külön Shakespeare Bizottságot szervezett,

s ez megbízta legismertebb műfordítóinkat az egyes darabok átültetésével.

1864 és 1878 közt jelent meg 18 kötetben első teljes

Shakespeare-drámafordítá- sunk. A kiadás azonban üzletnek sem volt rossz, a közönség vásárolta, a példányok hamar elfogytak. Ezért Ráth Mór 1879—82-ben és 1898- ban kiadta újból, sőt ki is egészítette, utolsó kötetként sajtó alá kerültek a szonettek és a különböző versek (Vénusz és Adonis, Lucretia stb.).

A kiadás jogát később, a Franklin Társulat szerezte meg és újabb kiadásokat jelentetett meg századunk első éveiben, a világháború kitörése előtt és 1924-ben.

Irodalmi közvéleményünk annak idején büszkén hirdette, hogy európai viszonylatban is mienk a legjobb Shakespeare- fordítás. Filológiailag valóban elég hű volt. Ács Zsigmondi, Arany László, Fejes István, Greguss Ágost, Győry Vilmos, Lévay József, Lehr Zsigmond, Rákosi Jenő, Szász Károly és Szigligeti nem végzett rossz munkát, de fordításuk költői nyelvünk kifejezőbbé válásával elavult. Az átdolgozott teljes kiadás azonban csak 1948-ban látott napvilágot négy kötetben. A régi fordítók közül csak a triumvirek és Arany László maradt meg, a többiek helyét Aczél Tamás, Áprily Lajos, Babits, Devecseri Gábor, Fodor József, Kardos László, Kosztolányi, Mészöly Dezső, Szabó Lőrinc, Somlyó György, Vajda Endre, Vas István foglalta el.

Ez a kiadás hamar elfogyott, s az új olvasók ezreinek és százezreinek igényét nem lehetett kielégíteni, Shakespeare hiánycikk lett. Csak 1955-ben jelentette még újra az Új Magyar Könyvkiadó. Az átdolgozott Shakespeare tartalmi hűség, költőiség és drámai erő tekintetében egyaránt igen jól sikerült. Kardos László bevezetésével két kiadás hagyta el a sajtót, mindkettő tíz-tízezres példányban. Kevésnek bizonyult! Ezért 1962-ben 35 ezer példányban az Európa újból kiadta. Ennek a legújabb kiadásnak a beosztása, fordító- gárdája, bevezetése azonos az 1955. évivel, de hetedik kötet is társult hozzá: a szonettek, lírai és elbeszélő kötetek gyűjteménye. Tulajdonképpen ez az első igazán teljes magyar Shakespeare, mert A főniksz és a gerle, valamint a Versek változó 'dallamokra ekkor jelent meg először magyarul, mégpedig a többi verssel együtt öa- ray Gábor, Kálnoky László, Károlyi Árny, Keszthelyi Zoltán és Weöres Sándor szép, költői fordításában.

Vértesy Miklós

Náray János pécsi krónikája

az 1848/49-cs baranyaipécsi eseményekről

Náray János Vas megyei köznemesi családból származott. A család nemességét 1733-ban igazolta, egyik ága a XVIII. század harmadik harmadában került Pécsre. A Pécsi Krónika írója pontos születési évét nem tudjuk, 1802-ben vagy 1803-ban született Pécsett.

Náray Imre harmadik fia a Pécsi Ciszterci Rend Főgimnáziumában folytatta középfokú tanulmányait. Máig sem tudjuk pontosan, végzett-e felsőfokú iskolát, és ha végzett, hol folytatott tanulmányokat. Sokrétű gazdálkodási ismeretei arra engednek következtetni, hogy vagy Keszthelyen, vagy Magyaróváron tanult. Iskoláinak elvégzése után családjának többi tagjához hasonlóan ő is az akkori pécsi püspök, későbbi esztergomi hercegprímás, Scitovszky János szolgálatába állt, a Pécsi Püspöki Uradalom számtartója lett. Később fontos szerephez jutott a Baranyai Gazdasági Egyesületben is, mint az egylet központi pénztárosa. A reformkori gazdasági megújulás helyi szorgalmazója lett, bár világnézetében a réqi rend híve volt és maradt, mint azt az 1848/49-es eseményekről vezetett naplója is tanúsítja, Ennek ellenére, mint tanult ember, világosan látta, hoqyan kell a honi gazdálkodást megújítani, a helyi ipar és mezőgazdaság nagyarányú fejlesztésére számtalan munkában hívta fel a figyelmet, sőt maqa is folytatott kísérleteket új növényfajták kikísérletezésére. 1845-ben látogatást tesz a Czindery-család pellérdi uradalmában, ott szerzett tapasztalatait részletes jelentésben íria le, beszámol a szőlőtermesztésről, borkezelésről. sőt a juhtenyésztésről, szeszgyártásról, gőzmalomról is említést tesz. Még ugyanebben az évben eavik tanulmányában tervet dolgoz ki egy baranyai mintagazdaság felállításáról. A terv megalapozottságát mutntia az a tény is, hoqy munkáló végén pontos költségvetést is állít fel a gazdaság várható éves jövedelméről

Tevékenységi körét nem kerüli el a avapot hazai hasznosítási lehetőséqe sem, foglalkozik a burqonyatermesztéssel, a selyemhernyó-tenyésztéssel is.

Munkóscáqának csúcsa az 1845-ben megielent „Pécs Sz. Kir. Városának iparstatisticai le'rása" c. munkája.

Ebben összegzi qazdaság- meaúiító terveit. Beszámol az itt élő lakossáa összetételéről, a gazdasáa akkori helyzetéről ad hű képet, maid felvillantja azokat a lehetőségeket, amelyek segítségével át lehetne szervezni az ipart, a mezőgazdaságot és n kereskedelmet.

Javaslatait valószínűleg hidegen fogadták, mint oly sok társáét ezen a vidéken, ezzel magyarázható valószínűleg az is, hogy a forradalom és a szabadsóqharc idején a gazdasági kérdések már nem foglalkoztatják. a Baranyai Gaz- dosáai Egyesület pénztárosi tisztéről is lemond az 1848. március 8-i levelében. Scitovszky esztergomi érsekké történő választása után, 1852-ben nyugdíjazzák, n következő évben már úl lakó lakik az Anna "'cai püsoöki. számtartói lakásban

Nárav János naplója fontos kútfő g helyi események megértéséhez. A naoló hangja tárqyszerű, gyakorlatias gondolkodású emberre vall, aki az események mögötti mozgatórugókat, okokat keresi, minden megállaoítását ennek rendeli aló. Világosan látja az erőviszonyokat, minden forrást figyelembe vesz, a legapróbb esemény sem kerüli el a figyelmét. Mivel a baranyai császárpárti tábor szellemi vezérének, Scitovszky püspöknek a tágabb környezetéhez tartozott, mindig pontos adatokkal rendelkezett a pillanatnyi helyzetet illetően. Ahol lehetett, személyesen is jelen volt, minden szemtanúval beszélt, aprólékosan leírt minden olyan történést, tényt, amely véleménye szerint szerepet játszott az események alakulásában. Lojalis- ta gondolkodása csak néha ragadtatja arra, hogy ostorozza a forradalom és szabadságharc országos és helyi vezetőit, de még ekkor is gondosan vigyáz arra, hogy ne írjon sértő szót Batthyány Kázmérra, inkább a kisebb befolyású Perczel Antal tevékenységéről ír gúnyos hangon.

Az események megítélésében nem a saját érdeke, hanem a városáért való aggódás vezeti, ezért ítéli el Majthényi József tettét, aki 1849, június 12-én, a császári katonaság kivonulása után egy nappal, kevésszámú, rosszul felfegyverzett, csekély harcértékű nemzetőrcsapattal megszállja a várost. Jól tudja az erőviszonyok ismeretében, hoqy ez a csapat nem tud ellenállni a jól felfegyverzett, tüzérséggel megerősített ellenségnek, sőt jelenlétük nehéz helyzetbe fogja hozni g várost.

A naplót a következő szöveggel vezeti be: „Megjegyezvén, hoqy alól írt, minden az itt élő Számlált helybéli eseteknek szemtanúja voltam; a vidékit pedig hiteles tudósításokból merítettem.”

Feljegyzése két részből áll, külön jelöli mindkét év eseményeit, nagyobb gondot fordít az 1849-ben történtekre, terjedelemben is, „1848dik Év. Már január 15-én a megyei Tisztújításnál élénken egymás ellen állott a fejér és vörös párt. fehér szín a Kormányt, a vörös szín a Szabadságot jelenté, azonban a fejér párt, egész éjjeli voksolás után 585 szavazattal 435 ellen győzött; ekkor ugyan le volt szavazva a vörös párt. de a vissza fizetést március 18-án, midőn a Bétsi felkelés hírül esett, nagy lángokkal hirdették."

A napló részletesen tartalmazza a meqyében folyó csa- támzások 'deiérí a szembenálló csapatok létszámát és fel- rzereltséaét, az események alakulásában szereoet játszó személyek neveit. Az 1849 év hadi eseményei közül a városra nézve sorsdöntőnek bizonyult a megerősített Eszék várának eleste, mivel ezek után a csekély stratéqiai jelentőségű Pécs városa nem sokáig tarthatta manót. „Február 13. Eszék várát és várost átadták a magyarok Gr. Nuqent Cs. K. Tábornagynak, minden ellenszegülés nélkül. ki a Honvéd tiszteknek, közvitézeknek amnestiát adott, a tisztek mártzius végéiq kardiáikkal. n közvitézek 10 naoi dinekkel hazabotsáttattak, szép tétt. volt Gr. Nuqenttől."

Pécs városát a nemzetőrök nem tudják tartani, az 1849. június 15-én a Vashámornál, a város déli határán lezajlott összecsapás során elsöprik a népfelkelőket, és a városra Stokucha őrnaqy kétszázezer forint hadisarcot vet ki. A hadisarcot nagy nehezen elengedik. de a várost megszállják a császáriak. Krónikásunk fel- ieqyzéseit n következő gondolatokkal fejezi be: „Pécs városa és Baranya megye ennyivel csökkent jólétben néhány kalandorért . . . Uram Isten, adj boldogabb új évet.”

Vargha Dezső