Dunántúli Napló, 1978. május (35. évfolyam, 119-148. szám)
1978-05-14 / 131. szám
1978. május 14., vasárnap ___________________________________________Dünanttlll napló 3 B eruházásaink iái szolgálják pártunk gazdaságpolitikájának megvalósulását Pécs saját bázisán fejlődik Az MSZMP Pécs városi Végrehajtó Bizottsága a közelmúltban tárgyalta a termelő ágazatok, a vízgazdálkodás, a posta és a vasút pécsi beruházásairól készített jelentést. A bányászvállalatok beruházása nélkül is több mint ötmilliárd forint sorsáról esett szó. Korszerűbb kapacitások A pécsi ipar szerkezetének tervszerű átalakítását szolgáló új gépipari bázisok kiépítése a befejezéshez közeledik. A jövő év elején készül el az EIVRT Sopiana Gépgyárnak vákuumtechnikai gyára, Elektronikai Gyárának új gyártó- csarnoka, továbbá az ÉPGÉP Szállítóberendezések Gyára nagyárpádi új telephelye. Az új gépipari egységek kiépítésével egy ipartelepítéssel járó jelentős fejlődési szakaszt hagyunk magunk mögött. Figyelmünket mindinkább a már meglevő kapacitások hatékony működtetésére kell irányítanunk. A beruházások egyre növekvő része a város hagyományosnak tekinthető iparágainak fejlesztését szolgálja. A porcelángyár szinte megfiatalodik. A rekonstrukció első üteme befejeződött, a következő ütem előkészítés alatt van. Ennek célja az éves termelési érték 120 milliós növelése; több edény, pirogránit és díszműáru termelése. Még ebben az évben elkészül devizahiteles beruházásuk, melynek eredményeként az ötéves terv végéig 300 000 dolláros exportöbbletre nyílik lehetőség szigetelőkből. A bőrgyárban nemrég készült el a sertésvelúrgyártó csarnok, most a cipőipar igényei felé fordulnak. Új kéregkonfekcionáló kapacitásuk első üteme még az idén elkészül, évi 8 millió pár kéreg gyártására és ezen keresztül évi egymillió dollár tőkés import megtakarítására lesz képes. A második ütem előkészítésén most dolgoznak, ennek kapacitása évi 12 millió pór kéreg lesz. A termelési igényekhez mérten bővítik a gyár raktárait, fejlesztik vízgazdálkodását. Gondolnak a környezetvédelemre is: az új hulladéktároló még az idén elkészül és a szennyvíztisztítás korszerűsítését is befejezik az ötéves terv végéig. A kesztyűgyár bőrruházati gyárat épít az új 2. sz. gyáruk tőszomszédságában. A jövő év első felében megvalósuló beruházás a világpiacon keresett bőrruházati termékeket fogja előállítani, exportjának értéke — évenként — meghaladja majd a kétmillió dollárt. A húsipari vállalatnál a jövő év második felében fejeződik be a feldolgozó második ütemének építése, mely napi 450 mázsa termék feldolgozására lesz képes. Az új baromfifeldolgozó további létesítménnyel gazdagodik. Hulladékfeldolgozó építését kezdik meg még ebben az évben, melyben a tervidőszak végén már óránként 1,5 tonna hulladékból készítenek húslisztet. A Patyolat Vállalat évi 1100 tonnával bővíti a mosás kapacitását, döntően új, korszerű mosodai berendezések üzembeállítása útján. Az ötéves terv végéig a Pécsi Sütőipari Vállalat új süteményes üzeme is elkészül. A munka a második félévben kezdődik, kapacitása naponként 13 tonna péksütemény előállítását teszi majd lehetővé. Több ipari szövetkezet létesít új központi telephelyet. A Minőségi Ruházati Szövetkezet a közeljövőben veszi birtokba új telepét, a Háziipari Szövetkezet, az Épületszerelő és Lakáskarbantartó Szövetkezet és a Népművészeti Szövetkezet pedig előre láthatóan az ötéves terv befejező évében, 1980-ban. A Faipari Szövetkezet exportkapacitását bővíti. Döntően gépi beruházással évi 30 millió forintos tőkés exporttöbblet feltételeit teremtik meg a jövő év vé- géig. Jelentős beruházások szolgálják városunk fejlődését. A hőerőműben nagy teljesítményű, új fűtőközpont építését kezdik meg. Az épülő új városrészek hőenergiaellótását fogják biztosítani. A zavartalan villamosenergia-ellótást a DÉDÁSZ beruházásában készülő nagyfeszültségű távvezeték és transzformátor állomás hivatott megoldani. A Posta 7000 állomással bővíti a pécsi távbeszélő főközpontot. A munka megkezdődött, teljes befejezésének határideje 1981, de a szorosabb értelemben vett központszerelési munkákat már a jövő év végére szeretnék befejezni. Rendeződött az új főposta építésének ügye is. Az előkészítés mai helyzete jövő év végi kezdést és — előre láthatóan — 1982-es befejezést tesz lehetővé. A MÁV folytatja a Dombóvár—Pécs vasútvonal korszerűsítését. A Szentlőrinc—Pécs közötti szakaszt 1980-ig fejezik be. A Dél-dunántúli Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat beruházásában jó ütemben épül az új pécs—mohácsi Duna-vezeték, folytatódnak az előkészületek a Szederkény közelében feltárt vízkészlet városi hasznosítására. Ennek megoldása napi 10 000 köbméterrel fogja növelni a rendelkezésünkre álló vízkészletet. A munka- és életkörülmények javítása fontos eleme a beruházások célrendszerének. Az EIVRT Elektronikai Gyára 400 dolgozó részére épít öltözőt és fürdőt, jövőre újabb 1000 négyzetméteres szociális létesítmény építését kezdi meg. A DDGÁZ-nál idén fejezik be a 300 fős öltöző és fürdő építését, a Hőerőműben — 350 fő részére — a jövőben ben kezdik meg. A MÁV több mint százmillió forintot költ jövőre elkészülő új üzemi és szociális épületére, a hatodik ötéves tervben pedig új kocsijavító műhelyt épít és bővíti szakorvosi rendelőintézetét. A Posta 600 adagos üzemi konyha építésével kezdi meg a Diósi úti telephelyének fejlesztését Az építőipari kapacitások fejlesztése egyike a beruházási szféra kulcsterületeinek. Ma is több még az építési igény, mint amennyinek megvalósítására vállalkozót lehet találni. Ezért is fontos, hogy az építőipari kapacitások bővítését szolgáló beruházások határidőre befejeződjenek. A BÉV csaknem hatszázmillió forintot fordít új központi telephelyének kialakítására, a vállalati ipari háttér komplex rekonstrukciójára. Az összeg nagyobb felét gépekre költik. Nagyobb lesz a lakáselőre- gyártás és a lakótelepi középítés kapacitása, korszerű körülmények közé kerülnek és termelékenyebben dolgozhatnak a szakosított telepek. A beruházás a jövő év végéig befejeződik. Ugyancsak a jővő évben lép be a B. m. Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat húszmilliós kapocitósfejlesztő gépi beruházása. Eredményként évente 25 millió forinttal nagyobb értékű munkát vállalhatnak. összegezve a tapasztalatokat: A beruházások terén előreléptünk. Csökkent a „problémás” beruházások száma. Javult a beruházási folyamatban érdekeltek együttműködése, szervezettebbé vált e folyamat egésze. A folyamatban levő beruházások többségének kivitelezése a tervezett ütemben halad. Néhány közülük — pl.: a Duna-vezeték építése, a távbeszélő központ bővítése — az összehangolt intézkedések hatására az eredetileg tervezett időpontnál korábban fejeződik be. Javuló tendenciák A folyamatban levő beruházások pénzügyi fedezetében a saját fejlesztési alap aránya csak 28,7 százalék, a bankhitelé 25,6 százalék, míg a fennmaradó 45,7 százalékot az állami támogatás valamilyen formája fedezi. Az előkészítés alatt álló beruházásoknál már más a helyzet. A saját fejlesztési alap aránya 65.4 százalék, a bankhitelé 13,5 százalék, és csak 28,1 százalékot képvisel az állami támogatás. Ezek a számok magukért beszélnek. Arra utalnak hogy a KB 1977. decemberi határozatának megfelelően a beruházók mélyebben nyúlnak saját zsebükbe reális fejlesztési lehetőségeikkel összhangban terveznek, érzik felelősségüket a beruházási egyensúly helyreállításában. A javulás számos jele sem feledtetheti azonban, hogy az előrelépésnek nagyok még a tartalékai. A problémák tetemes részének okozója maga o beruházó. Sokszor a beruházási szándék, illetve cél pontos tisztázása sem történik meg időben és az építkezésre, illetve gépekre fordított összegek aránya sem tekinthető teljesen egészségesnek. Jellemző pl. : a folyamatban levő beruházásoknál az építési hányad 52 százalék (ez is magas), az előkészítés alatt álló beruházásoknál pedig már 64 százalék. Ez figyelmeztető jelenség. mert csak részben indokolható reális szükségletekkel. Főként termelő beruházások esetében fordul elő, hogy a beruházó által megjelölt gyártási technológiát menetközben meg kell változtatni. (Igaz ebben sokszor a gépimport nehézségei, bizonytalanságai is közrejátszottak.) Ilyenkor aztán áttervezés válik szükségessé, ami bizony néha a már elkészült építmények megváltoztatásával, esetleg átépítésével jár. A beruházó sokszor még a kiviteli tervek készítésekor sem tudja, hogy ki lesz a munka kivitelezője. A tervező aztán törheti a fejét, hogy milyen kivitelezési technológiára tervezzen. Nem mindig találja el, s ilyenkor aztán újra áttervezés következik. Gyakori probléma, hogy bonyolult munkák esetében sem bíznak meg generál tervezőt, generál kivitelezőt. A tervezők munkája sem mindig kifogástalan. A kiviteli tervek sokszor hiányosak. Emiatt aztán számos kivitelezői észrevétel születik, megindul a tervek kiegészítése, esetleg ki- sebb-nagyobb átdolgozása, közben pedig megy az idő és a pénz. Viszonylag gyakori az is, hogy a tervezők olyan adatokat, okmányokat is a beruházótól kémek, melyek beszerzése az ó feladatuk lenne. Az előkészítés során elkövetett hibák következményei sokszor a kivitelezés fázisában jelentkeznek. Ezekért nem szabad a kivitelező szervezeteket elmarasztalni. Van persze olyan határidőmódosítás. csúszás, amiért egyértelműen ők a felelősek. A kapacitásokhoz mérten sok az egyidejűén folyamatban levő építkezés. Ennek következménye, hogy az erőforrások kellő koncentrációját nem mindig sikerül biztosítani, egyes építkezések hosszabb- rövidebb időre csaknem „elnéptelenednek". Szervezési nehézségekre vezethető vissza, hogy egyes beruházások a „puffer-munka" szerepébe kényszerülnek, azaz tartalék munkahelyként kezelik őket. Ha valahol valamilyen okból szabadul fel a kapacitás, akkor ezekre is jut, ha nem, akkor múlik az idő és a határidő. A tapasztalatok összegezése egyben az előttünk álló feladatok gyűjteményének is tekinthető. A gazdasági vezetők, a párt szervei és szervezetei tekintsék kiemelt feladatuknak a beruházási tevékenység szervezettségének, fegyelmének fokozását A folyamatban levő munkák mellett fordítsanak nagyobb figyelmet az előkészítés folyamatára. Ne csak a problémákkal, a megvalósulás során keletkező zavarokkal, hanem mindinkább azok elkerülésének lehetőségeivel foglalkozzanak. Novak Szilveszter, a Pécs városi Pártbizottság osztályvezetője Belga gyártmányú kísérleti kamrás kemence a porcelángyár szigetelő gyáregységében I Á jégesőelhárítás utolsó kísérleti éve Baranyában 1978. április 13-án ismét felröppentek a jégesőelhárító rakéták a Tenkes-hegyről és a környezetében lévő 10 kilövőállomásról. Ezzel gyakorlatilag is megkezdődött a jégesőelhárítás harmadik és egyben utolsó kísérleti éve. A védekezés első két éve sikeresnek bizonyult 1976-ban országszerte az átlagosan évi 1 milliárd forintot kitevő kárnak valamivel kevesebb, mint a fele jelentkezett a jégesők következtében. Ugyanakkor a baranyai védett területen a többéves átlagnak alig egytizedét regisztrálták az Állami Biztosító kárbecslői. A következő évben országszerte rendkívül heves zivatarok és jégesők pusztítottak. Az országosan kifizetett károk teljes összege megközelítette a másfél milliárd forintot. Ehhez hasonlítva a védett területen kifizetett 23 millió forintnyi kártétel az itteni átlagos károknak csak mintegy negyed-, ötödrészét képviselte. 1978 az átlagosnál ismét jóval veszélyesebb, „jegesebb” évnek ígérkezik. Ezt bizonyítja, hogy április 13-a óta már több mint 300 rakétát bocsátottunk fel a védekezés első kilenc napján. Az idén tehát már korán és nagy intenzitással „támadnak” a zivatarok, amelyekre azonban a jégesőelhárító rendszer április 1-e óta állandó szolgálatban, felkészülten várakozik. Sokéves statisztikák szerint a zivatarok és jégesők elsősorban májusban és júniusban jelentkeznek. Ez azt jelenti, hogy a munka neheze még csak ezután következik. Az elkövetkezendő két hónap fog lényegében választ adni arra a kérdésre, hogy milyen eredményt ér el a jégesőelhárító rendszer 1978-ban, és ezzel feleletet ad arra a kérdésre is, hogy hogyan zárja a hároméves kísérleti időszakot. A rakétás jégesóelhórítás tulajdonképpen egy új szolgáltatást képvisel a mezőgazdaság számára. Ezt a szolgáltatást az Állami Biztosító finanszírozza és meteorológusok, illetve alapfokú meteorológus szakképzettséggel rendelkező technikusok hajtják végre. A várható eredmény, amint az eddigi tapasztalatok is bizonyítják, nem 100 százalékos, fizikailag és elméletileg is képtelenség ugyanis minden jégesőt elhárítani. A szovjet tapasztalatok azonban, amelyek ma már 15 éves távlatra tekintenek vissza, azt bizonyítják, hogy évről évre és helvről helyre 60—90 százalékos kárcsökkenést sikerült elérni. A szovjet módszer magyarországi meghonosítása és a technika adaptálása ugyanakkor nem jelent tökéletes másolást. Bár a jégesők az egész világon nagyjából hasonló fizikai és meteorológiai körülmények között alakulnak ki, két teljesen azonos jégzivatar és két teljesen azonos jégeső soha' nem keletkezik. Minden eset más, és nekünk alkalmazkodnunk kell azokhoz a sajátosságokhoz, amelyeket az eltérő klíma, az eltérő domborzat, az eltérő tengerszint feletti magasságok jelentenek. Arról van tehát szó, hogy a rakétás jégesőelhárító rendszer az operatív tevékenységen túlmenően kutatja azokat a lehetőségeket, eljárásokat is, amelyek segítségével eddigi eredményein javítani képes mind szakmailag, mind ennek gazdasági következményeit illetően. A kutatások sokirányúak. A rendszer legérzékenyebb és legbonyolultabb része a zivatarfelhők megfigyelését és a rakéták irányítását szolgáló rádiólokátor. A vizsgálatok egyré- sze arra irányul, hogyan lehet a zivatarfelhők rádiólokótoros vizsgálatát tökéletesíteni. Hogyan lehet gyorsabban, megbízhatóbban felhasználni azokat az adatokat, amelyeket a rádiólokátor a zivatarfelhőkről, azoknak is a jégeső képződését elősegítő zónáiról számunkra továbbít. A kutatások másik része azokkal a megfigyelésekkel kapcsolatos, amelyeket magával a jégeső jelenségével kapcsolatban figyelünk meg. Baranya megye védett területén olyan ún. „jégeső-indikátorokat" helyeztünk el, amelyek segítségével utólag meg lehet állapítani, hogy azon a helyen milyen méretű, milyen koncentrációjú jégszemek hullottak. Ezeket a megfigyeléseket ösz- szehasonlítjuk a rádiólokátor által szolgáltatott adatokkal és ebből a két különböző típusú információból értékes következtetéseket vonhatunk le a jégesőelhárító rendszer működéséről, most már függetlenül az Állami Biztosító kárbecslő hálózatától. A minisztertanácsi határozat értelmében várható, hogy a Baranya megyei Tanács a közeljövőben rendeletet ad ki, amely tartalmazni fogja a lakosság tájékoztatásával kapcsolatos tudnivalókat és felhívja a figyelmet arra, hogy a jégesőelhárító rakéták beszolgáltatása a további kutatások érdekében 1 szükséges. Ezek a rakéták feladatuk elvégzése után ejtőernyővel ereszkednek le a talajfelszínre és azért teljesen veszélytelenek. (A jégesőelhárító rendszer egész eddigi működése során felbocsátott mintegy 400 db rakéta egyetlen balesetet sem okozott.) Az ejtőernyők jól látható, narancs- sárga színűek. Terveink szerint a későbbiek során a megtalálók jutalmat is kapnak, ennek pénzügyi hátterét azonban még biztosítani kell. Dr. Wirth Endre
