Dunántúli Napló, 1978. május (35. évfolyam, 119-148. szám)
1978-05-13 / 130. szám
6 Dunántúlt napló 1978. május 13., szombat Divatok, divatok . . . Most megint nézem a plafont - mivel várom a szerelőt — és látok egy apró fekete pontot, amely az ablak felé kecmereg eléggé lassan, később mégis — úgy tűnik, mintha állna, gyorsan egy viszonyítási pontot keresek, amelyhez mérném a mozgást,, de belekáprá- zik a szemem, inkább bekapcsolom a rádiót és hallom e meglepően fordulatos slágerszöveget, miszerint ......Ha elin dul a vonat —, a szívem majdnem megszakad . . .”, hangjáról azon mód fölismerem „X”-et, aki — múltkor láttam egy lapban — férfi létére aranykarikát visel bal fülében, s erről nevezetes „tinédzser körökben", de lehet, hogy énekelni is tud, különben nem szerepelhetne a rádióban. Na nem? Egyébként majdnem azt mondtam, ez a divat, de hát ez sem igaz, mármint hogy újdonság lenne a férfiak fülbevalója, hiszen félelmetes vitorláshajókon — amelyeknek árbocán halálfejes fekete lobogót csap- dosott a szél - nem más állt a hajókormánynál, mint a marcona tekintetű, szakállas kalóz, akinek félszemét fekete kendő takarta, csíkos trikót viselt, szájában pipa lógott, derekához csatolt falába néha nyikorgott, övében görbekést, fülében aranykarikát hordott és azt mondták: ,,Ő a korzikai..de ő erre mindig megvetően köpött. Tehát ez sem új. Legföljebb a körülmények és az idők változnak. ... Mert például a minap — az Uránvárosból befelé tartó, csuklós órbocú „20"-as vitorláson — jóravaló fiatalemberrel találkoztam, akinek fülcimpájából nagyméretű biztostű lógott alá, ahhoz csatolva pedig egy gémkapocs. E nemmindennapi látvány - utasokra gyakorolt - hatása majdnem egyértelmű volt: némi közönnyel tudomásul vették, kivéve néhány konzervatív illetőt, akik tiszteletlenül felröhögtek, dehát ezekkel — akik mindenből viccet csinálnak — ugye, nincs mit kezdenünk. Én szelíd pillantással néztem a legényre, különben is eléggé óvatos vagyok ahhoz, hogy ma megmosolyogjam azt, amit talán holnap természetesnek veszék... (Lásd: gojzercipő, nyersgumitalpú cipő, bőszárú nadrág, csőnadrág, megint bőszárú nadrág, kopaszfej, loboncosfej, miniszoknya, forrónadrág, maxiszoknya, verkli, szájharmonika, tangóharmonika, gitár, tangó, bu- gi-vugi twist, lettkis és marhatrapp ... és a többi). Meg sem lepődtem, amikor a Szliven Áruház előtt egy farmerszoknyás lány bokáján — a harisnyanadrágon kívül — kétszeresen áttekert arany nyakláncot fedeztem fel, egy kis amulettel. Annyira megejtő látvány volt, hogy amikor elindult a Rókus utcán fölfelé, nyomába szegődve állandóan Csak a jobb bokáját figyeltem, merev fejtartással és ettől kissé bicegős lett a járásom, mint egy táppénzes postásé. Most az ünnepek alatt összefutottam egy ismerős naccságával, kérdi, hogy vagyok, mondom kösz jól, — közben megcsodáltam a nyakában lógó zsilettpengét — „Megvágod magad..." — figyelmeztettem aggódva, ő csak Nappah bisztró. Este: presz- szó. Ilyen párosítással még nem találkoztunk a vendéglátóiparban. A Szentlőrinci Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet azonban most ilyen üzletet nyit.- Most fejeztük be a műszaki átadását — mondja Vér Nándor, a szövetkezet kereskedelmi főosztályának vezetője. A körzetünkbe tartozó 30 község közül ugyanis Szentlő- rinc adja a legnagyobb ellátási feladatot. Hiszen a megye legnagyobb, több mint 6 ezer lakosú községe. Ez az egykori járási székhely rohamosan fejlődik. A kenyérgyár itteni üzeme és a helyi költségvetési kintettel arra, hogy a hosszú haj már nem divat, meglátogattam a borbélyt, a szomszéd széken egy férfit pamacsolnak és a hab mögül — mintegy folytatva a diskurzust a harmadik széken ülő társának - dohogva szidja saját tulajdon lányát „... összenyivákolt a nagyanyjától, meg tőlem kétszáz forintot, s mit gondolsz mit vett rajta? Epekövet. Egy százas amiért lecsiszolják és bőrkeretbe foglalják, a szíj negyven forint... Most mit szólsz? És amikor megkérdezem tőle: tulajdonképpen kinek a lánya vagy te agyalágyult, akkor azt felelte, én nem értek a divathoz, különben is a legszebb „drágakő" az epekő ...” A fodrászüzlet közönsége — kétkedve ugyan, de derült az eseten, csak én nem kételkedtem, mert néhány klinikai hetem alatt az egyik betegszomszédom epeköveire két nagylánya már alkudozott, holott még meg sem műtötték. . . Úristen ... ámulatból-ámulatba esek, vagy kábulok talán? —, mert mit lehet tudni, hó egyszer újra a klinikára kerülnék . . . teszem fel, mondjuk . . . mondjuk vakbéllel . . . Egy ilyennek mi lehet az ára? És ha netán valakit — hiszen előfordulhat — kasztrálnak ... akkor... ugye... az ember megállapodik egy alapárban és . . Csöngettek, fölriadok, a plafonon az apró pontocska mozdulatlan .. . beengedem a szerelőt ... „Na hol a beteg?" — kérdi harsányan, mutatom neki a tévékészüléket, ledobja a táskáját, szétszedi a tévé háüzem dolgozóinak étkeztetése most az egyik fontos feladatunk. Azon kívül a két munkahely környezetében 260 lakásos paneltömb is épül. Mindezekért építettük fel az új üzletet, másfél millió forintos költséggel. Ebből 300 ezer forint a berendezés ára. A vendégtér nagysága 80—100 személy befogadását teszi lehetővé. Nappal egytálételeket főző bisztró lesz, s a környező üzemek étkeztetési hozzájárulásával, vagy anékül, előfizetést is szervezünk. Este zenés presszóként várja a szentlőrincieket. Legkésőbb június elején nyílik meg a szentlőrinci bisztró-presszó. felnevetett: Ugyan! Nincs éle! ha igazi lenne, összemetélné a melltartómat. . . „Megnyugtatott, tényleg kár lett volna érte. Akkor azt hittem, ez a legújabb nyakravaló, pedig Pécsett- azóta már - árulják a nyakláncra, illetve karkötőre szerelhető — na mit gondolnak, mit?! — hát Coca-Cola koronadugót, potom 80 forintért. Azt hiszik, költséges cicoma ez? Tessék csak idefigyelni. Tetulját, és ahogy hajuldozik, a nyakában — egy bőrszijjon himbálódzik egy másfélarasznyi csavarhúzó, ami világít is, ha árammal érintkezik. „Maga is divatozik?" — kérdem tőle bágyadtan az alvástól. „Eszi ros- sebb. Csak a fázisceruzát itt hordom a nyakamban, különben a műhelyben a srácok megléptetik. . Ilyen világot élünk!” No persze ... Rab Ferenc Erb János rajzai Bisztró-presszó r Uj típusú vendéglő Szentlőrincen B magyar kultúra nyomában Vancouverben Hogyan élnek elszakaJl honit társaink Gazdag választék várja a magyarokat a vancouveri könyvesboltban A magyarságtudat ébren tartása „Szív küldi szívnek** — a rádióban Fehér hósipkás hegykoszorú között úszik be a hajó Vancouver kikötőjébe. A Vancouver nevű francia hajóskapitány, amikor 1603-ban itt partra lépett és telepet alapított, legmerészebb álmaiban sem álmodta volna, hogy alig háromszáz év múlva itt jóval több magyar fog élni, mint francia. Mivel a világ csaknem valamennyi részén élnek magyarok, így e csendesóceáni kanadai kikötővárosból sem hiányozhatnak. A búza útján, Kanadába Kanadába az első bevándorlók a század első éveiben érkeztek, a monardhiabeli Magyarország minden részéből. Volt közöttük erdélyi román, felvidéki szlovák s érdekes módon — akik még élnek, sőt leszármazottaik — ma is magyarnak vallják magukat. A századeleji bevándorlók a búzatermelő részeken telepedtek le, csak később vettek irányt a nagyvárosok felé. A kanadai búzát jórészt Vancouver kikötőjében rakták hajókba s magyarjaink a búza útját követve jutottak el ide. Kezdetben egész Kanadában kevesen voltak s csak a két világháború növelte meg számukat. A legutóbbi adatok szerint 160 000 magyar él Kanadában, akik közül mintegy 50 000-en a második világháború után telepedtek itt le. A hatalmas országban (9 millió 976 200 km2), — amely a Csendes-óceántól az Atlantióceánig terjed és százszor nagyobb mint Magyarország — mindössze 23 millió ember él. Ezen az óriási területen szóródtak szét a magyarok. Az 1945 és 1956 után érkezettek közül több ezren Vancouverben telepedtek le és megteremtették a jelentős magyar kolóniát. A városban és a közvetlen környékén ma mintegy tízezer magyar él. Vancouvernek egymillió lakosa van s e hatalmas tömegben szinte elvész a csekély számú magyarság. Azonban szoros összefogással, erőteljes magyar kulturális igénnyel mégis eredményesen tudott a beolvadásnak ellenállni. Ilyen környezetben él a vancouveri magyarság, amely a város gazdasági életében jelentős szerepet visz. A főútvonalakon magyar üzletek, vállalkozások találhatók; csaknem minden szakma képviselve van. Természetesen nem hiányoznak a magyar vendéglők sem, amelyek magyar nevet viselnek, magyar hangulatot árasztanak s a város nem magyar lakossága is szívesen felkeresi. Ha pedig az odavetődő óhazai látogató beül a Balaton vagy a Tokaji étterembe, a Little Budapestbe, a Hungáriába, a Kulacsba, vagy a Gulyás csárdába, talán nem is ves^i észre, hogy nem a „Búsuló juhász”- ban vagy a Mátyás pincében issza az egri bikavért, hanem sok százezer kilométerrel távolabb, egy vancouveri kis magyar szigeten. Óriási jelentőségű, hogy a magyar mozi és a rádió jóvoltából a magyarok magyarul szórakozhatnak. A mozi vasár- naponkét két előadásban játsz- sza a régi és az új magyar filmeket. Az „Egy magyar ná- bob", a „Kőszívű ember fiai", az „Egri csillagok", a „Hét tonna dollár”-on és sok más filmen kívül bemutatták a „Sem- melweis”-t a „János vitéz”-t és természetesen a „Hyppoli- tot”. Az érdeklődés oly nagy, hogy a jegyeket hetekkel előbb eladják. A vancouveri magyar rádió, amely a „CJVB Radio 1470, a The Radio Voice of Cosmopolitan Vancouver” keretében Márton György vezetésével működik, vasárnap esténként ad egy óra műsort. Az adásidő természetesen kevés, hiszen ebbe kell belesűríteni a helyi és az óhazai híreket, a kultúrát és a népszerű „Szív küldi” műsorát. A vancouveri magyar rádióhallgatók különösen azoknak az óhazai hangfelvételeknek örülnek, amelyeket időnként Budapestről kap a rádió. Sok könyv az óhazából Fontos kultúrszerepet tölt be a magyarságtudat ébrentartásában a Granville St-en levő „Hungarian IKKA & Travel Service, Magyar Könyvesbolt”. így, ezzel az angol és magyar nyelvű, nemzetiszínű cégtáblával hívja Vancouver magyarjait. A budapesti könyvkereskedés méreteit is meghaladó óriási magyar könyvraktárával és 600 féle magyarországi újság, folyóirat választékával segít az elszakadt magyarnak továbbra is magyarnak maradni. Évente 5—6 ezer különféle óhazai könyvet ad el, amelyek között egészen speciálisak is vannak. Meglepően sok fogy a magyar népművészettel, néprajzzal foglalkozó művekből. Különösen nagy példányszámban vásárolják a hazai szakácskönyveket, a gyermekneveléssel foglalkozó irodalmat, valamint az angol— magyar nyelvtanító munkákat. A megfigyelések szerint ez utóbbi a vegyesházasságokban kelendő, ahol az angol házastárs magyarul akar tanulni. A Magyarországot ismertető angol nyelvű Corvina kiadványokat is ezek vásárolják. Jellemző a vásárlók érdeklődési körére, hogy a „Hét évszázad magyar versei" is tíz példányban talált gazdára. A sajtótermékek között a politikai, szórakoztató, tudományos, művészeti, műszaki, sport és szakmaiakon kívül még a magyarországi egyházak vallásos lapjai is megtalálhatók. A magyar betű iránti érdeklődést mutatja, hogy az óhazai lapok közül néhányat légipostával szállítanak. így pl. a vasárnapi Népsportot a vancouveri szurkolók már hétfőn olvoshat- ják. A magyar hanglemezek is nagyon keresettek s Simándi József is elcsodálkozna, ha tudná, hogy a „Hazám, hazám” lemezét hány példányban adta el a könyvesbolt. A magyar külkereskedelem egész Kanadával mintegy 15 millió dollár értékű exportot bonyolít le. Ennek döntően túlnyomó része természetesen iparcikk. Kulturális exportunk ha összegben nem is nagy, de jelentőségében óriási, mert Kanada — jelen esetben Vancouver — magyarságának életét köti össze az óhazával s általuk kedvezően befolyásolják hazánk iránt a lakosság véleményét. Ezer szállal kötődve A „Magyar könyvesbolt" tulajdonosa, Zborovszky József nem csupán üzletnek, hanem elsősorban hivatásnak érzi a magyar kultúra szolgálatát. Régen nyugdíjkorban van, s az üzlet nélkül is gondtalanul megélhetne, de lelkesen és fáradhatatlanul szolgálja a magyar kultúrát és intézi honfitársai ügyeit. A magyar könyvesbolt a kultúra terjesztése mellett még egy igen fontos feladatot lát el. Utazási irodája elintézi a vancuoveri magyarok hazalátogatását, hogy minél többen láthassák a saját szemükkel, milyen is ma az élet idehaza. Mint a Népsport vancouveri olvasottsága bizonyítja, az itteni magyarokat a hazai sport rendkívüli módon érdekli. Itt is ki-ki a régi hazai csapatának szurkol. A „Hajrá magyarok" sport csatakiáltást még nem felejtették el és sokszáz vancouveri magyar ajkáról fog elhangzani Argentínában, amikor a hazai válogatott lép majd a pályára. A Magyar könyvesbolt utazási irodája ugyanis kedvezményes árú társasutazást szervezett a kanadai magyarok számára, a labdarúgó világ- bajnokságra, Buenos Airesbe. Valószínűleg sok kanadai magyar fogja biztatni a magyar csapatot. A vancouveriek már készülnek, varrják a nemzetiszínű zászlókat, a könyvesbolt kirakatában hetek óta ott függ a tábla: „Hajrá magyarok”. A kultúrán és a sporton keresztül így erősítik az óhazához fűződő szálakot a vancouveri magyarok. Kelenváry János
