Dunántúli Napló, 1978. április (35. évfolyam, 90-118. szám)

1978-04-09 / 97. szám

1978. április 9., vasárnap Dunantmt napló 3 Az iparosodottság térképén a megyék területét betöltő jelzések az egy lakosra jutó ipari ál­lóeszköz-állományt mutatják, a fekete, szürke és sraffozott kockák a megyék szocialista ipará­ban foglalkoztatottak ágazati (nehéz-, könnyű- és élelmiszeripar) megoszlását, a fekete körök pedig a városokban foglalkoztatott ipari dolgozók számát. Ülfäformälödott az ország arca A termelőerők változó térképe A déli országhatár felé halad az ipartelepítés A gazdasági fejlődésről, an­nak eredményeiről általában idődimenzióban beszélünk: Magyarország nemzeti jövedel­me 1950 óta mintegy négy és félszeresére, ipari termelése csaknem nyolcszorosára nőtt, a mezőgazdaság termelése pedig kevés híján megkétszereződött. A termelőerők fejlődésének azonban területi vetülete is van. Az elmúlt évtizedekben a gazdaságfejlesztés alapvetően formálta az ország arcát is, a gazdasági potenciál, a terme­lőerők elhelyezkedését. Az örökség és az új erővonalak Az ország gazdaságföldrajzi térképét az ipar termelőerői­nek folyamatos gyarapodása évtizedről évtizedre úijárajzol- ta. A felszabadulás előtti idők. bői örökölt térképet az jelle­mezte, hogy az ipar több mint a fele — még az élelmiszerfel- dolgozós is — a fővárosban összpontosult, s ami nem ott volt, az is egyenlőtlenül he­lyezkedett el. Éspediq Észak- Maqyarországon a Sajó völ­gyében, Észak-Dunántúlon Győrött és környékén. Elvétve ugyan az orszáq egyéb részei­ben is volt ipar — szén-, olaj- és bauxitbányászat, az Alföl­dön malom- és cukoripar —, mely elsősorban energiahordo­zókat. alapanvagokat. félkész­termékeket állított elő. Ez az ioari térkéü méq 1950-ben is hiteles volt, hisz az újiáépítés akarva-akaratlanul a régi ál­lapotokat rekonstruálta. A szocialista iparosítás a kezdettől és tudatosan töreke­dett az ipar termelőerőinek ra­cionális területi fejlesztésére, ám a természeti erőforrások el­helyezkedését nem haqyhatto fiaveimen kívül. 1950—1960 kö­zött elsősorban az ország észa­ki részében, egyidejűleq keleti és nyugati irányban haladt az iparosítás. A hatvanas évek elejére a maavar ipar új erővonalai a Balaton—Budapest-Miskolc ipari tengely mentén, de főként attól északra bontakoztak ki, az ettől délebbre fekvő terüle­teken az ipar térhódítása, elő­rehaladása kisebb mértékű volt. De már ez is mérsékelte az ipar Budapest-centrikussá- gát. Az elmúlt több mint másfél évtized során az ipar már több irányban terjeszkedett, s a leg­erőteljesebben a Balaton—Bu­dapest—Miskolc ipari tengely­től déli és délkeleti irányba. Er­re ösztönzött a szénhidrogén­termelés fokozatos áthelyeződé­se az iparilag kevésbé fejlett alföldi lelőhelyekre, amit érthe­tően nyomon követett az új ipari üzemek telepítése. Mint természeti erőforrás, a víz is tevőlegesen befolyásolta az iparfejlesztést és -telepítést. A Duna magyar szakaszán, az or­szághatár és Dunaújváros kö­zött már jócskán települtek víz­igényes ipari üzemek, hasonló- sőt kedvezőtlenebb - a hely­zet a Sajó völgyében. A Tisza felső és középső szakaszát az utóbbi egy-másfél évtizedben választották telephelyül villa­moserőművek, vegyikombiná­tok, kőolajipari és papíripari üzemek. Ilyen körülmények kö­zött az ipartelepítés mind a Duna, mind a Tisza mentén már csak a déli országrészek felé haladhat, szemléltető pél­da erre az első atomerőmű telephelye is. Megszűnt a Budapest- centrikusság Napjaink ipari térképe már nem mutat Budapest-centrikus- ságot, hisz a főváros részese­dése az ipar termelőerőiből kevéssel múlja felül lélekszám szerinti arányát. (Aránya az ipari dolgozók létszámában 28,5, az ipar állóeszközeiben 24 százalék.) Az ipari poten­ciál területi elhelyezkedése ma már megközelítően arányos és egészséges. (Abszolút értelem­ben soha sem lehet arányos, mert az ellentmondana a ter­mészeti erőforrások elhelyezke­désének.) A központi regionális körzet — Budapest és Pest megye ve­zető szerepe az iparban ma már több szempontból is vitat­ható, példának okáért a tech­nikai felszereltség mutatója mind az észak-dunántúli, mind az észak-magyarországi körze­tekben lényegese# kedvezőbb. Az ipar termelőerőinek területi átrendeződése egyébként nem­csak a főváros és a vidék, ha­nem város és falu összefüggés­ben is módosította a helyzetet A magyar ipar jelenleg mint­egy 1,7 millió munkást és al­kalmazottat foglalkoztat s kö­zülük mintegy 400 000-et a községekbe települt ipar. Külö­nösképpen magas az ipari fog­lalkoztatottak aránya Komá­rom és Heves megyében. Nép- gazdasági szinten 1000 lakosra 161 ipari dolgozó jut, a Komá­rom megyei községekben 151. A termelőerők és teljesítmé­nyek a népgazdaság másik alapvető ágazatában, a mező- gazdaságban is gyarapodtak — a mezőgazdaság állóeszközva- gyona például 1960 óta több mint háromszorosára nőtt — ez azonban a mezőgazdaság ko­rábbi területi erőviszonyait nem módosította alapvetően. Ha eltekintünk Budapest „me­zőgazdaságának”, termelőszö- vetkezeteinek kivételes helyze­tétől, akkor is az állapítható meg, hogy az ágazat fejlettsé­ge — eszközellátottsága, egy­ségnyi termőterületre jutó brut­tó jövedelme — Pest, Komárom és Csongrád megyében a leg­kedvezőbb. Ezeket követik az alföldi ’megyék. A fejlettség másik pólusán Somogy, Zala, Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemp- lén helyezkedik el. A gazdaság termelőerőinek racionális fejlesztése és elhe­lyezése, a különböző régiók, megyék gazdasági fejlettségé­nek közelítése és kiegyenlítése nemcsak a szűkebb értelemben vett ipar- és mezőgazdaságfej­lesztési politikának követelmé­nye és célja. Szorosan össze­függ ez az életszínvonal-ooliti- kával is. Ahogy népgazdasági szinten sem lehet az életszínvo­nalat a termelőerők fejlettségé­től, a termelés növekedésétől elszakadva növelni, ez az ösz- szefüggés, kapcsolat területi vetületben is fennáll, érvénye­sül. A gazdasági fejlettség re­gionális és megyei szintkülönb- séqeinek csökkenése a jöve­delmi viszonyokban is tükröző­dik. Érvényesült az arányos fejlesztés A gazdasági fejlettség ré­giók és megyék közötti ki- egyenlítése bőköpenyegű fo­galom; a területfejlesztés olyan objektumai is ide érten­dők, mint a lakás, a kommuná­lis ellátás, a szolgáltatás, az üzlet-, az oktatási és egész­ségügyi hálózat stb. Aligha ta­gadható, hogy a termelőerők területi átrendeződése közepet­te e tekintetben is érvényesült az arányos fejlesztés követel­ménye. Ebben a vonatkozásban azonban még korántsem jutot­tunk addig, mint a termelő­erők fejlettségének közelítésé­ben. G. I. Csodát müveitek a fiatalok A pécsi híradástechnika az olimpia lázában Szép a hangja a szórakoz­tató elektronikának — különö­sen, ha nálunk, Baranyában szól. A kétezredik évbe repítő híradástechnikáról, Pécs ipará­nak egyik legfiatalabb, egy­szersmind legsokatígérőbb ágazatáról, a MECHLABOR pécsi híradástechnikai gyárá­ról van szó. Viharos gyorsa­sággal, évi 20—25 százalékos növekedési ütemet felmutatva fejlődik, termelési értékben az idén már a 260 millió forintot célozták meg. Ez 1400 stúdió- magnetofon ! Ami a legfigyelemre mél­tóbb: ezt a termelési értéket lényegesen kisebb létszámmal hozzák, mint ahogyan azt ere­detileg tervezték. A gyár most a termékváltás időszakát éli, az olimpia lázában él. A bu­dapesti anyavállalat a moszk­vai olimpia hivatalos szállító­ja, a szerződések értelmében az olimpián 1182 Pécsett ké­szült stúdiómagnetofon segíti majd a tájékoztatást. Mind­emellett az idei esztendő mér­földkő úgy is, hogy megkezd­ték a stúdiómagnetofonok szállítását a nem szocialista országokba is. — Csodát műveltek a fiata­lok — mondja Keresztes Já­nos, a gyár igazgatója, majd később hozzáteszi. — Ha an­nak idején megkérdezik tőlem, képesnek tartom-e ezt a fia­tal gárdát az ilyen magasan kvalifikált munkát igénylő ter­mékek gyártásának gyors fel­futtatására, azt mondtam vol­na — nem. íme számokban az 1972-ben indult gyár ötödik ötéves terv­időszakban elért fejlődése: 1976: 170 millió forint, 743 fős létszámmal, 1977: 220 millió forint, 875 fővel, 1978. évi terv: 260 millió forint termelési ér­ték, 957 fős létszámmal. Jövőre tervezik elérni az 1000 fős létszámot, s akkor a gyár termelése eléri a 300 millió fo­rintnyi értéket. Gyári házasságok A fiatal, átlagéletkorban 26 évet felmutató gárdára mind­untalan vissza kell térnünk. A gyár az általános munkaerő szűkében természetesen nem tudta gyorsan fejleszteni lét­számát, de az eddigi gyarapo­dás mégiscsak azt mutatja, kellő vonzereje van ennek a szép, érdekes szakmának. A létszám feltöltése egyedül a forgácsolóknál jelentett gon­dot, ezen — akárcsak a szom­szédos Izzóban — úgy igyekez­tek segíteni, hogy a forgácso­lóknak a múlt év második fe­lében rendkívüli bérfejlesztést juttattak. A forgácsoló szak­munkások hiánya persze or­szágos gond. Ennélfogva or­szágosan kellene helyére ten­ni a dolgot, régi rangjára emelni a szakmát, mondjuk úgy, hogy a szakmai bértáblá­zatban megemelnék az alsó határokat. Az 1—2 mikron pon­tosságú munka mindenképpen nagyobb tiszteletet és elisme­rést érdemelne, a híradástech­nikában csakúgy, ők adnak végső soron „életet” a ter­méknek — mechanika nélkül nincs stúdiómagnetofon. A gyárban mindenesetre igyekeznek jó közérzetet, von­zó munkakörülményeket terem­teni. Itt is kísért természetesen a létszámcserélődés, hiszen fia­talok kopogtatnak a gyárban, mindegyikük nem is kiforrott elképzeléssel, ám aki 1972 óta itt van, nem mozdul. Immár tu­catnyi házaspárt találhatunk, akiket a munkahely, a gyár hozott össze. Csak sajnos la­kást nem tudnak osztogatni, ami pedig egy ilyen felfi iás- ban lévő gyárnak a legfőbb vonzereje lenne. Marad a kö­zösségformálás, a gyárhoz va­ló sokszálú kötés. Csak egyet emeljek ki ezek közül, az elő­Stúdiómagnetofonok Moszkvába és a tőkésországokba Viharos gyorsasággal fejlődik a MECHLABOR pécsi gyára Termékváltás és versenyképesség menetel lehetőségét: az évek folyamán csaknem kétszázan végeztek szakközépiskolát, csaknem háromszázan szerez­tek szakmunkás-bizonyítványt. Többeket egyetemre, főiskolára küldtek. S akik húzódoznak az iskolapadtól, azok is végezhe­tik a betanított munkát, ma­gasabb szinten, részükre spe­cializáló tanfolyamokat szer­veztek, a sikeres vizsgát a bo­rítékban is elismerve. Hogy mást ne mondjunk még, a gyárban élénk a KISZ- és a klubélet, sportpályájukat egy nagy egyesület is megirigyel­hetné. Perspektíva a fiataloknak A legnagyobb esemény a gyárban kétségkívül a termék- váltás. Némiképp edzetten foghattak hozzá, hiszen tavaly is új termékkel rukkoltak elő — a fejlettebb, könnyebb, gép­kocsiba is beszerelhető STM 300 és 310 stúdiómagnetofon mono és sztereo változatával. Most az STM 200-as családot az STM 600 és 610 típus vált­ja fel, amely korszerűségében, műszaki igényességében mesz- sze felülmúlja a korábbi készü­léket. Ez lép elő a gyár ve­zértermékévé, az idén 250-et, jövőre már 1270-et gyártanak belőle. Versenyképes a tőkés piacokon is, olyannyira, hogy az idén már ötöt eladtak Pa­kisztánban, s az év derekán további százat szállítanak Irakba, ahová versenytárgyalást nyerve jutottak be. Finnország részéről is nagyobb megrende­lésre van kilátás. Nem mellé­kes: egy dollárt 38—40 forin­tért állítanak elő, ami jobb, mint a gépipari átlag. S jó dolog, hogy egyre inkább ha­zai anyagból szerelik össze a stúdiómagnetofonokat. A mag­nófej drága tőkés import volt, most a MECHLABOR maga gyártja. Az integrált áramkörö­ket most mór az Izzótól kap­ják. Amit még külföldről kény­telenek beszerezni, mint pél­dául a főmotort, nem nagy ér­ték. A pécsi stúdiómagnetofonok­ból a legnagyobb tétel a moszkvai olimpiára megy. Fo­galmazhatunk úgy is, "hogy nekik a harsonákat már meg­fújták. Ebben a negyedévben megkezdődik az olimpiai szál­lítás. Az idén és jövőre össze­sen 1182 stúdiómagnetofont szállítanak a Szovjetunióba — 332 darab STM 300, 310-est (az idén ebből 200-at), 780 darab STM 600, 610-est (az idén 120-at) és 70 darab kü­lönleges kivitelben készült 650- est. Óriási tétel. Ennek fele­lősségét érzik a pécsiek, olim­piai emblémával kifutó termé­keikre megkülönböztetett fi­gyelmet fordítanak, minőségi kifogásról szó sem lehet. Egyébként az idén szovjet sze­mélyzet érkezik Pécsre, akiket betanítanak, úgyszintén pécsi szakemberek utaznak az olim­piára, akik a készülékek za­vartalan működésére ügyelnek. Tegyük hozzá, az ilyen külföl­di kiküldetés is egyfajta pers­pektíva a fiatal műszakiak előtt. A MECHLABOR pécsi hír­adástechnikai gyára termelé­sének 97—98 százalékát a kül­piacokra szállítja. Termékeik versenyképesek, a piac szinte korlátlan. Az újabb és újabb konstrukciókról a budapesti anyavállalat gondoskodik, ő a fejlesztés gazdája. Ez azt je­lenti, hogy a pécsiek holmi másolásra vannak kárhoztatva, s legfeljebb arra kell töreked­niük, hogy minél gyorsabban rutint szerezzenek a tömeg­gyártásban? Szerencsére szó sincs erről. Alkotó közösség A gyár főtechnológusa tanú­síthatja, az ő kezük nyomát és elképzeléseiket is magukon vi­selik a termékek. Ott voltak a legújabb típus zsűrizésénél is, kikérték véleményüket, s ennek alapján módosítottak a termé­ken. A gyártástechnológia ki­dolgozása — a leggazdaságo­sabb technológiáé — pedig már kizárólag a pécsieken múlt. Ez pedig visszahatott magára a konstrukcióra is. De a sorozatgyártás közben is új­ból és újból kritika alá veszik a terméket. Ha kibukik valami kis bizonytalanság, azonnal bekerül az újítási feladatterv­be. Évről évre növekszik az újítások száma, a brigádfel­ajánlásokból nem maradhat el az újítás. Egyszóval — Pécs és Buda­pest alkotó közösséget képez. Miklósvári Zoltán Az STM—600 típusú készüléket ellenőrzik a MECHLABOR pécsi gyáregységében — Szokolai felv. —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents