Dunántúli Napló, 1978. április (35. évfolyam, 90-118. szám)

1978-04-08 / 96. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXV. évfolyam, 96. szám 1978. április 8., szombat Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja VISSZHANG Szovjet-amerikai kapcsolatok Cyrus If a nee a szoujet föuőrosba utazik Dr. Boros Sándor kulturális miniszterhelyettes megnyitja az orszá­gos kamarakórus-fesztivált. Országos kor us-fesztivál Dr. Boros Sándor miniszterhelyettes nyitotta meg a zenei rendezvényt K ommunistákról számta­lanszor írtam, szóltam már. Azokról, akik pél­daképei környezetünknek, akik­nek eszmei-politikai érettségét, meggyőződését leggyakrabban nem azon mérhetjük le, mit mondanak — jóllehet, azt is fontosnak tartom —, hanem fő­ként azon, hogy mit tesznek, milyen szerepet játszanak a mindennapi feladatok megol­dásában. Közéleti emberekről, akik nem vonják és vonhatják ki magukat az erkölcsi és anya­gi ösztönzés hatása alól, de önként és tudatosan szolgálják — szolgálták — a társadalmi érdekeket. Mindig is ők, az ön­ként és tudatosan cselekvő kommunisták voltak, vannak és lesznek többségben a soraink­ban. De most mégis a kisebbség­ről, az elenyésző kisebbségről szólnék. Nem azért, mert — di­vatos szóhasználattal élve — a kérdéseknek most valamifé­le különös aktualitása volna. Számomra, valamennyiünk szá­mára mindig a többség volt a mérvadó. A gyakorlati munka során azonban újból és újból szemet szúr, kihívóan felhívja magára a figyelmünket az úgy­nevezett elenyésző kisebbség. Néhány hete egyik megyei la­punkban pár mondattal meg­jegyeztem, hogy a szűkebb pátriában találkoztam felelős tisztségviselőkkel, . akik rutinból dolgoznak, gépiesen jönnek- mennek a kitaposott ösvényen, így aztán üres a kezük, néha talán kicsit üres a szivük is. Ez utóbbit az ügy iránti közöm­bösségre értettem, arra, hogy rangon alulinak tartják például egyes megyei, járási funkcio­náriusok, hogy elmenjenek és türelmesen végighallgassanak alapszervezeti taggyűléseket, végighallgassák a népfront ál­tal szervezett falugyűléseket, és ott valami érdemit mondja­nak: akadnak állami tisztségvi­selők, akik nyugodt szívvel el­tűrik hoav az ellenőrzésük te­rületére érve a helybéli vezetők glóriát fonianak a feiük köré. akár a szenteknek, majd ezzel a glóriával, de üres kézzel visszatérnek hivatalukba. Bár hangsúlyoztam, hogy a felelős tisztséget viselőknek csak egy jelentéktelen kisebbsége ilyen, mégis tucatnyi szemrehányó le­velet hozott a postás, plusz a szemrehányások zöme zúdult rám szóáradatban is. önzetlenül dolgozó, nem­csak az alapszervezeti taggyű­lésekig eljutó, hanem a kisebb közösség, sőt az egyes ember sorsával is sokat törődő párt­munkásoktól, állami funkcioná­riusoktól kaptam a legtöbb szemrehányást. Más szavakkal: nem az elmarasztaltak, a meg­bíráltak reklamáltak. A több­ség tette szóvá: elhisszük, tud­juk, látjuk, hogy jogos volt a keserű kifakadás, valóban von­nak közöttünk is olyanok, akik okot adnak a szóvá tett jelen­ség feletti töprengésre, de ... És a de után sorakoznak az ér­vek, mondván, hogy párttagsá­gunk, közöttük a tisztségvise­lők zöme is morális kötelezett­ségének érzi feladatának pon­tos megoldását, az önként vál­lalt többletteher viselését. Sajnos, az igazamat megerő­sítő leveleket is kaptam. Szpl- kás betűkkel írta ez egyik ter­melőszövetkezet építőbrigádjá­nak vezetője: A mi elnökünk a közgyűlésen évről évre elmond­ja, hogy ő mindent megtesz a munkakörülmények javítása ér­dekében. A valóság most is rácáfolt az elnök szavaira. Hu­szonnyolc kilométerre építke­zünk a falutól, a tsz központ­jától. Októberben szinte egyik óráról a másikra nyolc, majd másnap tizenkettő-tizennégy fokkal hidegebb lett az Idő. Kértünk melegebb holmit, csak három nap múlva hozta az elnök gépkocsija. Mint ké­sőbb megtudtuk, amíg mi a meleg ruhára vártunk, az autó Budapesten járt, menyasszonyi ruhát hozott a kölcsönzőből az elnök leányának menyegzőjé­re. . . A minap meg forró teát vártunk, jött is a kocsi, három­órás késéssel, mert útközben a mi elnökünk az egyik csárdá­ban felöntött a garatra. Szám­talan hasonló brigád működik a megyében. Főnökeik mindent megtesznek azért, minél keve­sebbet szenvedjenek a rossz időben. Ha jól tudom, rende­let is van rá ... Bizony, van ilyen rendelet. Rendelet is van rá, de a gon­doskodást a szív is diktálja. Éppen ezért a szóban forgó el­nök — kommunista létére — nemcsak a rendeletet szegte meg, hanem elfelejtette a leg­elemibb dolgot, a törődést a dolgozó emberrel. Elgondokoztató az egyik épí­tőipari vállalat kommunista brigádvezetőjének néhány so­ra: „Amikor azt kérdezik tőlem, hogy hol és hogyan érvényesül a párttagság példamutatása, én rendszerint visszakérdezek: hol és miért nem érvényesül? Csekélységnek tűnik, de min­dig kihoz a sodromból például, ha valahová háromméteres palló kell és ezt egy ötméteres szabványpallóból vágják le, amikor néhány lépéssel arrébb megtalálható a háromméteres is. És itt van az úgynevezett privát hétfő. Hogy miből áll? Abból, hoqv lakodalom, búcsú, névnapi áldomás és más ese­mény után egyre többen és egyre következetesebben csak kedden, szerdán kezdik el a hetet. Párttagok es pártonkívü- liek egyaránt... És ebbe so­kan beletörődnek a mi veze­tőink! Vajon az ő esetükben beszélhetünk-e kommunista elvszerűségről, következetesség­ről ?” M em: mindaz, amit szó­ba hoztam a vissz­hangról, így kiragad­va és felsorakoztatva, nem má­sik oldala az éremnek. Inkább arra bizonyság - és örvende­tes bizonyság, bármennyire ke­servesek legyenek is a példák önmagukban —, hogy a kom­munisták döntő többségében nemcsak a példamutatásra, hanem a példaszegők elma­rasztalására is megvan a kész­ség. A levelekből és a meg­jegyzésekből kiviláglik, hogy a közjóért fáradozó önzetlen se­reg egészséges türelmetlenség­gel szembefordul az elenyésző kisebbség önelégültségével, el­torzult magatartásának minden formájával. A többség szelle­me, példaadása, önkéntes és tudatos cselekvőkészsége nem tűri, hogy a szavak és a tettek elkülönüljenek egymástól. Moszkvában hivatalosan be­jelentették, hogy a létrejött megállapodások alapján ápri­lis második felében a szovjet fővárosba érkezik Cyrus Vance amerikai külügyminiszter. A lá­togatás során megbeszéléseket folytat a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat kölcsönösen érintő kérdésekről, beleértve a hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról szóló egyezmény előkészítését. Egyértelmű döntéseket A Szovjetunió pozitív és egy­értelmű döntéseket vár az Egyesült Államoktól a két or­szág kapcsolatait és a nem­zetközi helyzet alakulását alap­vetően befolyásoló tárgyaláso. kon egyaránt A szovjet veze­tés kész azonnali megállapo­dásokra az alapvető fontossá­gú kérdésekben, feltéve, ha azok valóban kölcsönösen elő­nyös, egyik fél számára sem káros elveken alapulnak. Ugyanakkor Moszkvában úgy ítélik meg, hogy a halogatás a kérdések rendezésében nem tarthat a végtelenségig, s — ahogyan ezt Arbatov, az Egye­sült Államokkal foglalkozó ku­tatóintézet igazgatója nemrég a Pravdában megfogalmazta - elérkezett a felelős döntések ideje. Ilyen értelemben a Szovjet­unió most Washingtontól vár egyértelmű választ: készek-e megállapodásra a legfonto­sabb kérdésekről, vagy nem. A magasszintű diplomáciai tár­gyalások célja ez kell hogy le­gyen. A szovjet külpolitikában, mint ahogyan azt Leonyid Brezsnyev éppen vlagyivosztoki beszédében állapította meg, a leszerelés kérdése áll az el­ső helyen. Leszerelés csak ak­kor lehet, ha arról mindenek­előtt a Szovjetunió és az Egye­sült Államok állapodik meg, mégpedig a kulcsfontosságú kérdésekben, a hadászati fegy­verrendszerek kérdésében. Ezért ad a szovjet diplomácia prioritást a szovjet-amerikai kapcsolatoknak. A szovjet—amerikai kapcsola­tok alakulására hátrányosan hatottak ki más tényezők is. Az Egyesült Államok kormánya például a múlt év októberé­ben közös közleményt írt alá a Szovjetunióval, majd haladék­talanul visszakozott attól és a Közel-Keleten az átfogó ren­dezést gátló manőverekbe kez­dett. A hivatalos Amerika fo­kozta a szovjetellenes propa­ganda-kampányt - ennek nyo­mán pedig a fegyverkezést, egyértelműen negatív magatar­tást tanúsított a fontosabb nemzetközi kérdések rendezé­sére vonatkozó szovjet javasla­tokkal kapcsolatban, kihasznál­va a konszenzus elvét, megaka­dályozta, hogy a belgrádi ér­tekezleten szélesebb kihatású megállapodások jöjjenek létre olyan kérdésekben, amelyek­ben csaknem mindenki egyet­értett. A kétoldalú kapcsolatok alakulására nagymértékben ki­ható kereskedelmi rendelkezé­sekben nem következett be változás. Rendezni kell a problémákat Az egymással szorosan ösz- szefüggő kérdések rendszeré­ből a szovjet kormány mégis mindenekelőtt a legidőszerűbb­re koncentrál, abból kiindulva, hogy annak pozitív megoldása minden más probléma rende­zését megkönnyíti. Ezért várja most azt az Egyesült Államok­tól, hogy felelősen és pozitív módon közelítse meg a hadá­szati fegyverrendszerek és fegyverek korlátozásának ége­tően időszerű kérdését. A Kossuth Lajos utcában, a Széchenyi téren sétálgató cso­portok alig különböznek a ta­vaszi turistáktól, csupán kezük­re pillantva lehet megállapíta­ni, hogy a tegnap megkezdő­dött Vili. országos kamarakó­rus fesztivál résztvevői. Kék fe­delű műsorfüzetet, kottákat rej­tő dossziét szorongatnak, talán éppen próbáról jönnek a Liszt­teremből. Délután vagy este aztán felöltik az énekkari egyenruhát, hiszen három na­pig újra a kórusmuzsika ünne­pe van Pécsett. Technikai okok miatt ugyan elmaradt a Szé­chenyi téri zászlófelvonás, de a várt látványosságok elmara­dását feledtette az esti nyitó- hangverseny. A zsúfolásig telt Liszt-teremben zenekedvelők, szakemberek, a rendező szervek képviselőin kívül megjelent dr. Nagy József, az MSZMP KB tagja, a Baranya megyei Párt- bizottság első titkára, Bocz Jó­zsef, a megyei párt-vb tagja, a pártbizottság titkára, Takács Gyula, a Baranya megyei Ta­nács elnökhelyettese, Szentirá­nyi József, az MSZMP Pécs vá­rosi Bizottságának titkára, va­lamint a pécsi művészeti és közélet számos ismert képvise­lője. Az est főszereplője az Euró- pa-hírű Pécsi Nevelők Háza kamarakórusa hangulatos kez­déssel lepte meg a közönséget. Furulyaszóval és csörgődobkí- sérettel előadott első madrigál­juk nyomben megteremtette az eseményhez illő légkört. A nyol­cadik alkalommal megrende­zett pécsi kamarakórus feszti­vált dr. Boros Sándor kulturá­lis miniszterhelyettes nyitotta meg. Beszédében emlékezte­tett Pécs hagyományteremtő kóruszenei kezdeményezéseire, amelynek nyomán további ma­gyar városok kaptak kedvet énekkari találkozók, fesztiválok megrendezésére. Megemlítette a magyar kóruskultúra nem­zetközi jó hírét, amelyet egyre inkább öregbítenek külföldön szereplő énekkaraink. Ezt az elmúlt években nyert 61 feszti­váldíj is bizonyítja — mondta a miniszterhelyettes. A vendéglátó kórus barokk, romantikus, mai európai és magyar szerzők műveit énekelte Dobos László és Tillai Aurél ve­zényletével, igen magas szín­vonalon. Közreműködött Ella István orgonán és Neményi Klá­ra csembalón. A fesztivál ma délelőtt folytatódik a Liszt-te­remben, ahol a dalosok gyors­tanulási versenyen vesznek részt. A második hangversenyre dél­után 4 órakor kerül sor a Liszt­teremben a szegedi Ifjú Zene­barátok Kórusa, a Volán székes- fehérvári „Vasvári” kórusa, a budapesti „Vénusz” Szövetkezet Tavasz ’67 és az Országos Szé­chényi Könyvtár kamarakórusá­nak részvételével. Este fél 8-kor a budai Juventus, a szombat- helyi Jeu nesses, a pesterzsébeti „Csili” és az OKISZ „Montever­di" kamarakórusa lép közönség elé. A tizennyolc magyar ének­kar mellett a fesztiválnak kül­földi vendégei is vannak: a czestochowai (Lengyelország) főiskolai kamarakórus, a grazi A-capella Chor és a torinói egyetemi énekkar. Közülük a lengyel kórust hallhatjuk először holnap este a Liszt-teremben. Szombaton este fél 8-kor a sik­lósi művelődési ház nagytermé­ben és a komlói pártbizottság nagytermében is lesz kórus- hangverseny. A dal ünnepe megkezdődött. A 6/A út épitése kapcsán sor került a Tüzér utcai sportpálya átépítésére is. Most kezdték meg a hatalmas kerítésalap-panelek beemelését, és betonozását. Kőszegi Frigyes Fotó: Erb János H. J.

Next

/
Thumbnails
Contents