Dunántúli Napló, 1978. április (35. évfolyam, 90-118. szám)

1978-04-06 / 94. szám

1978. április 6., csütörtök Dünantmt napló 3 Hároméves a Í2-390 Felhívtam ai SOS-t Csaknem négyezer hívás Több férfi telefonál, mint nő A telefonszolgálat működé­séről — mármint a pécsi szol­gálatáról — tudományos köz­lemény jelent meg az egyik" szakfolyóiratban, abból idé­zek: „Caplen szerint a krízis olyan emberi állapotokra vo­natkoztatható, amikor a sze­mély kénytelen a veszélyeztető körülményekkel szembenézni. Ezek, vagy ezeknek fenyegető közelsége mindennél fontosabb problémává válnak számára, ugyanakkor pedig az adott időben a veszélyeket sem el­kerülni, sem megoldani nem tudja a szokásos probléma- meqoldó eszközeivel. Mindez a pszichológiai kiegyensúlyozat­lanság különböző mérvű, in­tenzitású, de általában rövid idejű állapotához vezet. A krí­zisben — megfelelő segítség híján — cireulus vitiosus bon­takozik ki, a személyiség spon­tán reparativ erői nem képe­sek a folyamatot megváltoz­tatni, sem lassítani, a dekom- penzáció üteme gyorsul — mindenképpen külső interven­cióra van szükség.” A szolgálat vezetőjétől megkérdeztem, hogy a növek­vő igények merrefelé igazítják a szolgálat jövőjét. Elképzel­hető-e, hogy 24 órás lesz a szolgálat? Megszervezik-e a szolgálat „hátterét”, a krízis­intervenciós fekvő-osztályt, akárha néhány ággyal is? Bizakodó választ kaptam, bár konkrétumok nélkül. „A hiva­talos fórumok — mondta a szolgálat vezetője — eddig is rengeteg segítséget adtak, te­vékenységünket gonddal fi­gyelik, és egyre erőteljesebben támogatják, öröm hallani. Végül — szakmai ártalom! — el kell mesélnem a ka­landomat. Szeretek minden­nek a végére járni, szeretek dolgokban részt venni, hiszem, hogy úgy iqazabbul írhatok. Megkértem a szolgálat veze­tőjét, hogy hadd vegyek részt egy ügyeletben, sőt a tele­font is szerettem volna fel­venni. Az évek óta ismert, következetes és racionális el­hárításban volt részem. Én mérges lettem. Napokig azon tűnődtem, hogy felkutatok hí­vókat és feltáró riportot írok. De hogyan? Kire van ráírva, hogy az éjszaka valamiért tárcsázta a 12-390-et? Nem ment. Megmaradt egyedüli megoldásnak, hogy én lépek kapcsolatba a számmal. Ki is gondoltam egy szép rablóme­sét, és odatelefonáltam. Még öt perc sem telt el, máris ar­ra kértek, hogy mondjam el az igazi problémámat, mert Üzemi vízmüvet épít a Húsipari Vállalat Jó minőségű víz 302 méter mély kútból amit mondtam, nem az. „Hon­nan jött rá?" — kérdeztem meglepetten, mire — pedig nem is video-telefon — lát­tam, hogy a kedves hangú nő elmosolyodik. Csak annyit mondott: „Nem véletlenül kerültünk a telefonnak erre az oldalára kérem ...” Kampis Péter Óvodabővítés a Mezőszél utcában Az orosházi üveggyár „titkai” Betörni a külföldi piacra Üvegfolyam, amelyből síküveg lesz Az igazgató a forró kemencében Hirtelen fém-elemek merülnek a folyékony üvegbe, kiemelked­nek és velük emelkedik a masz- sza is. Huszonnégy méter ma­gas, három méter széles szalag, függőlegesen a levegőben — a természettudományok és az emberi technika eddig nem lá­tott csodája. Huszonnégy méte­res szalag, amely minőségileg homogén, teljes hosszúságában mért vastagsági eltérése plusz— mínusz 0,2 milliméternél na­gyobb nem lehet. S mindez úgy, hogy idegen test az anyaghoz nem ér — nem hen­gerelnek. — Szovjet technológiájú hú­zott síküveg — mondja Czina Sándor, az Üvegipari Művek Orosházi üveggyárának igaz­gatója. — Évente tízmillió négyzetmétert gyártunk belőle. Hogy miként történik a huszon­négy méteres darabok létrejöt­te? Magam sem tudom, a fo­lyamat tudományosan még nem egészen igazolt, csak azzal va­gyunk tisztában: ha így csinál­juk, valószínűleg ilyen lesz! Ugyanezt a technológiát Len­gyelország is megvásárolta, s hat éven keresztül csak selejtet gyártottak. Itt a kész üvegtábla H árom évi működésé­ből már elég sok mindent meg lehet álla­pítani, sőt, bizonyos elő­remutató következtetése­ket is illik levonni. Egy kis „történelmi” vissza­pillantás: 1974. őszén ver­buválódott össze a mint­egy negyven fős csoport, hogy sok-sok tréning, együttlét után 1975. janu­ár elsején este héttől el­lássák azt a tevékenysé­get, amelyet SOS ÉLET telefonszolgálatnak nevez­nek. A csoport tagjai tele voltak kíváncsisággal, fé­lelemmel, hiszen nagyjá­ból ismerték a reális igé­nyeket, a szolgálat életre- hivóját: az emberek együttérzés és segítő kéz utáni vágyát. Három esztendő telt el, a szolgálat mindennap este héttől reggel hétig helytáll. Minden évben rendelkezésem­re bocsátották az előző évi statisztikai adatokat, s most adódik először alkalom, hogy összevessem ezeket egymás­sal. A szolgálat a naprakész pszichiátria és pszichológia pu­ritán elvein alapul, ezek szab­ják meg, hogy milyen adato­kat gyűjtsenek. Nekem min­denesetre 1976-ban és tavaly a következőket adták meg: a telefonhívások számát, az ér­demi és egyéb hívók megosz­lását, és a hívók nemek sze­rinti arányát. Most is ezt kap­tam meg. Az első évben, 1975-ben 1241 telefonhívás volt a 12-390-es telefonszámra. 1976- ban valamivel kevesebb, 1190, tavaly viszont már több, 1361. 1976. nem tekinthető egyér­telmű csökkenésnek, hiszen az igazi, érdemi hívások az össz-számon belül nőttek. 1975-ben 939, 1976-ban 961, 1977-ben 1137 volt azoknak a száma, akik tényleges segít­ségért fordultak a szolgálat­hoz. Figyelemre méltó, hogy, jól­lehet, 1976-ban csökkent a hívások száma, a beszélgeté­sek ideje csaknem száz órá­val nőtt. Az újságíró számára „blickfangos" hasonlat idekí­vánkozik: az első évben 11,5 napig, a másodikban 15,4 na­pig, a harmadik évben pedig 17,6 napig beszéltek egyfoly­tában a telefonálók. Érdekes képet mutat a ne­mek szerinti megoszlás. Az első évben még a nők vezet­tek, a hívók 55,2 százaléka volt nő, a második évben már csak 44,5 százaléka, s a har­madik évben tovább csökkent a számuk, a hívók 36,5 száza­lékát teszik ki. Egyre több a férfi hívó. üzemi vízmüvet épít saját beruházásban mintegy húsz­millió forintért a Baranya me­gyei Húsipari Vállalat Pécsett, a központi üzeme közelében, a Nagyárpádi-vízfolyás men­tén. A kutat már megfúrták, vize jó minőségű, de a ké­sőbbiekben feltétlenül vas és savtalanítják is, hogy a hús- feldolgozásban is felhasznál­hassák. Ezen kívül a kemény­ségét is mérséklik megfelelő technológiával. Szigorú előírás, hogy a városi ivóvízhálózatba nem kerülhet be még ezek után sem. Az üzem egyébként ivóvíz minőségű vízzel dolgo­zik, naponta a Pécsi Vízmű­től 1300 köbmétert kap, ami már tovább nem növelhető, így ez az egyik oka a saját vízmű létesítésének. De döntő ok, hogy a rekonstrukció be­fejeződése után az "üzem na­pi vízigénye fokozódik, eléri a 2000—2200 köbmétert is. A sa­ját, 302 méter mély kút ka­pacitása várhatóan napi 900 köbméter: az egyhónapos próbaszivattyúzás nemrég fe­jeződött be, ez alatt hat al­kalommal vizsgálták, hogy ide­gen anyagok kerülnek-e bele. Kiderült, hogy semmiféle szennyezettségtől sem kell tartani. Az új vízműben keverik ösz- sze a városi és a saját vizet, és innen továbbítják vezeté­ken. A vezeték-rendszert majd a DÉLVIÉP egyik brigádja épí­ti. A terveket a budapesti Vízügyi Tervező Vállalat készí­tette. A buzogány-formájú, negyven méter magas, 700 köbméteres víztorony a Gép­ipari Beruházó Vállalattól ér­kezett, a felszerelését is az ő brigádjuk végzi már. Az új létesítmény üzembe lépése 1979-ben várhaló. Orosháza, Békés megye, az ország délkeleti része, kevéssé iparosodott vidék. Itt van az or­szág legkorszerűbb üveggyára. A hatvanas években, mikor szó­ba került, hogy valami ilyesféle kellene erre a területre, való­színűleg senki se gondolt arra, hogy a gyár ennyire „kinövi” magát. Föltárták az Alföld földgázvagyonát, rengeteg ala­csony fűtőértékű, 2800 kilokaló- riás gáz is felszínre jött, ez azonban nem hasznosítható. Il­letve csak olyan technológiák­ban, melyek magas hőfokon zajlanak. A környéken sok a szabad munkaerő és sok a konzervgyár, el kéne látni őket üveggel. A három feltételt ösz- szeadva terv lett: létesüljön tehát üveggyár az olcsó föld­Pécs meglepően szép, gon­dozott óvodái közül néhányon — az örvendetesen növekvő gyermeklétszámmal egyidő- ben — bővítésre, átalakításra, nagyobbítósra várnak. Az „Építsünk óvodát!” moz­galom adta az alapötletet a Pécs III. kerületi tanácshiva­tal pártvezetőségének, hogy az alsófokú oktatási intézmények pártbizottsága segítségével — a Köztársaság téri óvoda épí­téséhez hasonlóan — a Me­zőszél úti óvoda bővítését is társadalmi munka bevonásá­val oldja meg. Közfalak le­bontásával alakítanak át egy, az óvoda udvarában levő la­kást, melyet legkésőbb szep­temberben adnak át egy 16— 20 fős csoportnak. gázra, a szabad munkaerővel, konzervüvegeket gyártó profil­lal. — Mikor belejöttünk a dol­gokba, békésen tevékenyked­hettünk volna középfajsúlyú üzemként, azonban úgy érez­tük, ez nem elég: ki akartunk törni szűk kis helyünkről. Az is bántott benünket, hogy renge­teg előítélettel kellett küzde- nünk: azt mondták, a gárda, a feltételek mind azt bizonyítják, nem lesz ebből semmi. Meg­szoktuk, hogy mi „mindig rosszul csináljuk”. Ilyenkor az ember vagy elereszti magát, vagy dacolni kezd. Ehhez a hajtóerőt a műszaki fejlesztés­ben találtuk meg: 1968—73 között kétszázmilliós korszerűsí­téssel kapacitásunkat ötven százalékkal növeltük. A hetve­nes években új, másfél milliár­dos beruházás kezdődött. Most ott tartunk, hogy ha a szakmá­ban valami kezdődik, azt mond­ják a szakértők: menjünk el előbb Orosházára, nézzük meg, hogy csinálják. A gyár építése annak idején 535 millió forintba került, úgy tervezték, évente 600 millió fo­rint értékű árut termelnek. Je­lenleg egymilliárd háromszáz- millió a termelési érték, a le­vonások utáni tiszta export- bevétel 4 400 000 dollár, vala­mint 3 500 000 rubel. Ez nem­csak a gépesítésnek köszönhe­tő, hanem a termékek minősé­gének és a jó kereskedelem­politikának is. Például — szinte hihetetlen — az üveggyártás­ban világelső Német Szövetségi Köztársaságba hatvanmillió konzervüveget szállítanak. Profiljukban is szerencsésen választottak: számos nehezen előállítható, de annál kereset­tebb árufajtát. A 3350 dolgozó évente 3,5 millió négyzetméter hengerelt, mintás, valamint huzalhálóbetétes üveget, 9,6 A tervet a városi tanács művelődési osztálya már elké­szíttette és vállalja az anyagi fedezetet. Az épületen már dolgoznak. Néhány óra alatt kikapcsolták a villanyáramot, leszerelték a gáz- és hőveze­tékeket, fűtőtesteket a DÉDÁSZ és a Pécsi Távfűtő Vállalat dolgozói. Most az 506-os Szakmunkásképző Intézet ta­nulóié a terep, akik megkezd- beszerzés jelent — munkás­padlóburkoló bontását. Mint Pollák Dezső, a III. ke­rületi tanács párttitkára el­mondta, a szocialista brigá­dok szívesen végzik a felada­tokat, gondot főleg az anyag- beszerzés jelent — munkás­kézben nem lesz hiány. millió négyzetméter minőségi húzott síküveget, 870 millió fo­rint értékű, sokféle méretű öb­lösüveget állít elő. Profilgazdák a kirakat- és tükörüvegben, ők gyártják a Hungaropan hő­szigetelt üveget is. — A legfontosabb az embe­rek meggyőzése volt — mondja Czina Sándor. — A dolgozói hanyagság itt katasztrofális le­het, mert a folyamatban egy ember hibája száz másik ered­ményét teszi tönkre. És mit küz- ködtünk a külföldi piacokra való betörésünkkor! Ha a dol­gozó dohányzott, a hamut bele­verte a mintakollekcióba, a ve­vő e miatt nagy üzletektől állt el. Azt se mondhatom, hogy az emberek örültek a gépesítés­nek, mert még ha jobban igye­keztek is, az eredmény csak gyöngébb lett. Hónapokig tar­tott, míg ki tudtuk alakítani a technológiát, s a fluktuáció évente még most is negyven- százalékos. Az is alapvető gon­dunk: árunkkal szemben a kö­vetelmények a legmagasabbak, belföldi szállítóink termékminő­sége pedig átlagon aluli. Ebből kell nekünk átlag fölöttit csi­nálnunk. Az igazgató most negyven­négy éves, tizenhat éve dolgo­zik Orosházán. Egyetemi tanul­mányait mezőgazdasági gépé­szet szakon az ötvenes évek­ben a Szovjetunióban végezte, és végül „üveges” lett. Úgy mondják, megszállott ember: nem „haverkodik”, nem jár a baráti rendezvényekre, egy íz­ben azbesztruhában bement egy szétrobbant, égő kemencé­be, mert a karbantartók nem merték megjavítani. — Mennyi a sikerekből az ön része? — Nem egy ember töreke­dett, hanem az egész kollektí­va. Emberi tulajdonság, hogy nehéz helyzetekből kijutni in­tenzívebb erőbedobást jelent... Szántó Péter 60 éve született Asztalos János Pozsonyban született 1918. április 6-án, egy szegény ci­pész-segéd gyermekeként. Né­gyen voltak testvérek. Az I. világháború végén Budapest­re költöztek, így az 1919-es Tanácsköztársaság idején már egy Nefelejts utcai kis szo- ba-konyhás lakásban élt a hattagú család. Asztalos Já­nos édesapja elkötelezte ma­gát a proletárdiktatúra mel­lett. A fiatal Asztalos János elvé­gezte a négy polgárit, de a világqazdasági válság éveiben semmi lehetősége sem volt rá, hogy felvegyék a Láng­gépgyárba, ahol síbkmát sze­retett volna tanulni. Ezért 1932 őszén ékszerésztanonc- nak szerződött. Szorgalma, ügyessége révén hamarosan a szakma elismert munkása lett. Már inasévei alatt szoros kapcsolatba került az ifjúmun­kásokkal. öccsével együtt be­iratkozott a vasasok tornász csoportjába, ahol egyre több kommunista munkást ismert meg. 1936-ban, 18 éves korában lépett be a Nemesfémipari Munkások Szakszervezetébe. Szorgalmával fiatal korától messze előbbre járó, komoly gondolkodásmódjával, politi­kai kérdésekben tanúsított ak­tivitásával tekintélyt szerzett magának az idősebb munká­sok körében is. Beválasztották a szakszervezet vezetőségébe. 1937. szeptember 16-án a Ság- vári Endre vezette fiatalok megtámadták a Tompa utca— Anqyal utca sarkán levő nyi­lasházat és szétzavarták a nyilasokat. Asztalos János részt vett ebben az akcióban. 1939 őszétől bekapcsolódott a Vörös Segély munkájába is. Mind többet vállalt magára az illegális pártmunkából. Terjesz­tette a párt kiadványait, pro­paganda anyagait. Asztalos János szervezte meg a vasas tornászok részvételét a pártái­tól kezdeményezett 1941. ok­tóber 6-i Batthyány emlékmé­csesnél lezajlott demonstráció­ra, november 1-én a Kossuth és Táncsics sírjának megko­szorúzására s 1942. március 15-én a Petőfi-szobornál ren­dezett háborúellenes tünte­tésre. A magyar munkásmozgalom számára 1942 a próbatétel esztendeje volt. Tömegesen hívták be a baloldali érzelmű munkásokat, a szakszervezeti vezetőket s vitték ki őket bün­tető századokkal a frontra. Le­tartóztatták a Kommunisták Magyarországi Pártjának ve­zetőit és a kommunisták szá­zait. Asztalos Jánost csapat­testétől hozták fel a katonai nyomozók Budapestre, a hír­hedt Andrássy-laktanyába. Kegyetlenül megkínozták, de megtörni nem tudták. Elítélték, másfél évet kapott, amit a Margit-körúti és a váci fegy- házban töltött le. 1944-ben, alig hogy kiengedték a bör­tönből, a nagykanizsai inter­nálótáborba hurcolták. 1945 áprilisának első nap­jaiban vált szabaddá, amikor az ország. Részt vett a Ma­gyar Kommunista Párt nagy- kanizsai szervezetének meg­alakításában, majd Budapest­re került. Pártiskolai oktató lett, majd a budapesti párt- bizottságon dolgozott. 1948-ban a párt az alakuló néphadseregbe küldte politi­kai munkára. Mint politikai tiszt, kiváló oktató, nevelő és szervező munkát végzett. 1956. október 30-án, amikor az ellenforradalmárok megtá­madták a Budapesti Pártbi­zottságot, Asztalos János, a régi illegális harcokban ed­zett kommunista a maga hu­mánus mércéjével mért máso­kat is. Hitte, hogy ha békés szándékkal áll ki, okos szóval fordul a felfegyverzett táma­dókhoz, azok majd hallgatnak ró. Nem így történt. A felkor­bácsolt indulat az értelem fö­lé kerekedett. Asztalos János honvédezre­des hősi halált halt a pártért, a szocialista Magyarországért. Emlékét a nevét viselő utcák, intézmények, sporttelepek és elvtársai sohasem halványuló emlékezete őrzi. Vida Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents