Dunántúli Napló, 1978. április (35. évfolyam, 90-118. szám)

1978-04-30 / 118. szám

1978. április 30., vasárnap Dunántúli napló 13 Moro-ügy Az olasz kormány nem alkudozik a terroristákkal Róma A római II Messaggero szom­bati számában Aldo Mórának, a kereszténydemokrata párt március közepén elrabolt veze­tőjének újabb levelét közölte, amelyben — a terroristák ko­rábbi követeléseivel összhang­ban — kéri pártjától, hogy élete megmentése érdekében bocsás­sák szabadon a vörös-brigádok által megnevezett személyeket. A tízoldalas, kézzel írt levelet ezúttal nem kísérte a politikus elrablóinak szokásos közlemé­nye. A levél hitelességének vizsgálata megkezdődött. Az elrabolt politikus leg­újabb üzenetében sürgeti, hogy a kereszténydemokrata párt ve­zetősége szélesebb körben bo­csássa vitára kiszabadításának kérdését, s kijelenti, hogy „eb­ben a helyzetben a szocialisták döntő szerepet játszhatnak”. A Moro-levél felfedezése előtt néhány órával — Giulio Andreotti kormányfő a televí­zióban véglegesnek nevezte kormányának azt a döntését, hogy semmiféle alkudozásba nem bocsátkozik a terroristák­kal. Rámutatott, hogy a terro­risták követelése elfogadhatat­lan, „mert mindenki szabadsá­ga és az Olasz Köztársaság jogrendje ellen irányul”. Afganisztán Ellentmondásos értesülések a helyzetről Továbbra is ellentmondásos értesülések érkeznek Afganisz­tánból, ahol csütörtökön állam­csínyt hajtottak végre Moham­med Daud elnök kormányzata ellen. Egyes diplomáciai forrá­sok szerint Kabulban és a vár ros egyes külterületein folyta­tódnak a harcok. Az Egyesült Államok kabuli nagykövetsége viszont azt közölte, hogy szom­batra virradóra csökkent a har­cok hevessége és a fővárosban már csak elszórt lövöldözés hallható. A kabuli rádió megerősítette, hogy a 68 éves elnök életét vesztette, miután többszöri fel­szólítás ellenére sóm volt haj­landó megadni magát az elnö­ki palotát körülvevő csapatok­nak. Az államcsíny során meg­ölték Mohammed Naimot, az elnök bátyját, különleges ta­nácsadóját, az ország volt kül­ügyminiszterét is. NAGYVILÁGBAN Aczél György Moszkvában Bartók Béla operájának, a Kékszakállú herceg várának a nagyszínházban történő bemu­tatójára szombaton Moszkvába érkezett Aczél György, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Po­litikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese és Pozsgay Imre kulturális mi­niszter. A repülőtéren a vendé­geket P. Gyemicsev, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Politi­kai Bizottságának póttagja, a Szovjetunió kulturális miniszte­re és más hivatalos személyisé­gek fogadták. ♦ BERLIN: A Némel Szocia­lista Egységpárt Központi Bi­zottsága Erich Honecker főtit­kár által aláírt üdvözletben kö­szöntötte szombaton, megala­pításának 30. évfordulóján a Német Demokratikus Paraszt­pártot. + ANKARA: Az „eszmény forrásai" nevű szélsőjobboldali terrorszervezet betiltását sür­gette Tekin Alp, a török fővá­ros polgármestere. Yuksel Cak- mur, ifjúsági és sportügyi mi­niszter ugyanakkor több olyan sportcsarnok bezárását szor­galmazta, amelyek szélsőjobb- oldali terrorszervezeiek gyüle­kezőhelyeiként szolgálnak. + VARSÓ: Edward Gierek, a LEMP KB első titkára a má­jus elsejei ünnepségek előes­téjén ellátogatott Sosnowiecbe. Gierek e szénbánya pártszer­vezetének tagja. A pártszerve­zet taggyűlésén Edward Gierek beszédet mondott, amelyben méltatta a bánya kommunis­táinak a sziléziai munkásosz­tály legszebb hagyományaihoz méltó munkáját. + PRÁGA: Az utóbbi na­pokban vatikáni—csehszlovák megbeszélések folytak Prágá­ban — jelentette be egy hiva­talos csehszlovák közlemény. A Csehszlovák Szocialista Köztár­saság tárgyaló küldöttségének élén Karel Hruza, a szövetségi kormány egyházügyi titkárságá­nak vezetője állt, a vatikáni delegációt pedig Luigi Poggi érsek, különmegbizatású apos­toli nuncius vezette. ♦ PEKING: A Kínai Állam­tanács szombaton bejelentette, hogy júliusban és augusztus­ban tartják meg Pekingben azt az országos tanácskozást, amelynek célja az ipari és a mezőgazdasági vállalatok irá­nyításának megjavítása és ezen keresztül annak biztosítása, hogy a vállalatok nyeresége­sen termeljenek. Május 1-re készül Moszkva. A Vörös téren, a Kreml falánál szere' lik a hatalmas dekorációt + BRÜSSZEL: A csütörtökön kezdődött belga postássztrájk péntekre átterjedt a vasutak és ,a távközlés területére is. A nemzetközi forgalomban azon­ban csak kevés fennakadás várható. Véget ért a linzi túszdráma B é c s Pénteken a késő esti órákban véget ért a linzi túsz-dráma. Mint korábban beszámoltunk róla, pénteken reggel egy géppisztoly- lyal felfegyverzett férfi behatolt az egyik linzi takarékpénztárba és húsz személyt túszul ejtett. A rendőrség sokáig nem értette a támadás valódi indítékait, mi­közben a terror-ta előbb egy fia­tal nőt, estefelé pedig fokoiato- san több más túszát is szabadon engedte. A magát előbb a nyugatnémet vörös hadsereg frakció, később pedig a vörös brigádok tagjának nevező férfi hátizsákot és nylon­köteleket, illetve szabad elvonu­lást követelt túszai életének fe­jében. A dráma a késő esti órákban oldódott meg, amikor utolsó két túszát maga előtt te­relve, szökni próbált a, bank­rabló. Egy jól irányzott lövéssel sikerült leteriteni az 51 éves Leopold Weisert, akit súlyos sé­rüléssel azonnal kórházba szállí­tottak. Magyar—laoszi tárgyalások Borbándi János, a Miniszter- tanács elnökhelyettese és Sanan Southichak közmunkaügyi, köz­lekedési és szállítási miniszter, a Magyar—Laoszi Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együttmű­ködési Bizottság társelnökei szombaton az Országházban megbeszélést folytattak a két ország gazdasági együttműkö­déséről, a bizottság munkájá­nak eredményeiről és feladatai­ról. Az elnöki találkozóval meg­kezdődött az együttműködési bi­zottság második ülésszaka, amelynek során plenáris ülésen is megvitatják a gazdasági kap­csolatok kérdéseit. • ♦ STOCKHOLM: Az ez évi Nobel-dijak teljes összegét 725 ezer svéd koronában (kö­rülbelül 3 millió forint) hatá­rozták meg — jelentette be pénteken Stockholmban a No- bel-alapítvány. Ez az összeg 25 ezer koronával haladja meg a tavalyit. % + BEJRUT: Tizenhárom em­ber halálát okozta egy össze­omló ház Bejrútban. Az áldo­zatok dél-libanoni menekültek voltak. A HÉT 3 KÉRDÉSÉ HÉTFŰ: Francia hivatalos cá­folat: nem nyártanalc neutron- bombát. — Ponomarjov felszó­lalt a Szocialista Intemacionálé- nak a leszerelésről Helsinkiben tartott konferenciáján. — Mórá­ért cserébe 13 terrorista szaba­don bocsátását követelték. KEDD: Leonyid Brezsnyev nagy beszéde a Komszomol kongresz- szusán. — Véget ért Szófiában a Varsói Szerződés külügyminisz­teri bizottságának kétnapos ülé­se. SZERDA: lljicsov szovjet kül­ügyminiszter-helyettes Pekingbe érkezett. — Carter sajtóértekezle­tén elutasította Brezsnyev javas­latait. CSÜTÖRTÖK: Az afgán fegy­veres erők megdöntötték Mo­hammed Daud kormányát. — Egymilliós tömeggyülés Havanná­ban. PÉNTEK: A Francia Kommu­nista Párt Központi Bizottsága elemezte a márciusi választások kimenetelét. SZOMBAT: Harcok a Csőd Köztársaságban a felkelők és a kormány, valamint az annak se­gítségére siető francia erők kö­zött. — Minies jugoszláv külügy­miniszter Vietnamba és Kam­bodzsába utazott. Milyen határozatok születtek a Varsói Szerződés külügyminisz­teri bizottságának ülésén? A nemzetközi enyhülés elmé­lyítéséért, szélesítéséért további erőfeszítéseket tesznek a Var­sói Szerződés országai — ez volt a hét külügyminiszter szó­fiai tanácskozásáról kiadott köz­lemény első mondanivalója. A leszerelés kérdései kerültek a napirend élére. Küszöbön áll ugyanis az ENSZ-közgyűlésnek a leszereléssel foglalkozó rend­kívüli ülésszaka. Ennek közös előkészítése volt a szófiai ülés egyik fontos teendője. Kijelen­tették a külügyminiszterek, hogy az ENSZ-közgyűlésnek fórum­nak kell lennie a fegyverkezési verseny megfékezésével kapcso­latos kérdések széles körű vitá­ja számára. Határozott előre­lépést várnak a Varsói Szerző­dés országai a gyakorlati intéz­kedések területén. A hét ország konstruktív módon fog hozzájá­rulni a rendkívüli ülésszak mun­kájához, kedvező és konkrét eredményeket kíváh elérni. Milyen lehetőség van kommu­nisták és szocialisták, szociál­demokraták együttműködésére a leszerelés terén? A Szocialista Internacionálé túl hosszú időn át volt a szov- jetellenesség és a kommunista­ellenesség valóságos fellegvára, semminthogy egy csapásra megváltozott volna és a kom­munistákkal való együttműkö­dés új központjává válhatnék. Viszont éppen ezért is figyelem­re méltó, hogy a Szocialista In- ternacionálé helsinki rendkívüli kongresszusára meghívták az SZKP-t, s annak képviseletében Borisz Ponomarjovot, a Közpon­ti Bizottság titkárát. 1951-ben, a hidegháború legfagyosabb időszakában alakult a Szocia­lista Internacionálé, azóta so­ha sem volt bárminő kapcsolat e szervezet és a kommunista pártok között... Valószínű, hogy a mostani kezdeményezés egyrészt a vendéglátó Finnor­szág szociáldemokratáitól, illet­ve a Szocialista Internacionálé elnökétől, a nyugatnémet Willy Brandtól indult ki. Nagy feltűnést keltett, hogy Ponomarjov az SZKP Központi Bizottsága nevében meghívta moszkvai látogatásra a Szocia­lista Internacionálé küldöttsé­gét. A Pravda pedig a Szocia­lista Internacionálé helsinki kongresszusát elemző cikkében rámutatott arra, mekkora lehe­tőségek rejlenek a szociálde­mokraták és a kommunisták bé­kekezdeményezéseinek egyesíté­sében. Sikerülhet-e az amerikai elnök­nek engedményekre bírnia Izra­elt? t A nyugató sajtó, mindenek­előtt az amerikai lapok közlé­seiből olyan kép alakul ki, mintha Carter elnök a május 1- én Washingtonba érkező Begin izraeli miniszterelnökkel most már végleg tisztázni kivánná, mikor és hogyan és mennyire vonulnak vissza az izraeli erők, milyen engedményekre hajlan­dó a jeruzsálemi kormány? Da- jan külügyminiszter a héten már erről tárgyalt. A jelek szerint hajthatatlannak bizonyult, e miatt a Vance-Dajan alkudo­zás során megállapodásra nem került sor. A véleményeltérések tisztázása a Carter—Begin ta­lálkozóra maradt. Jellemző módon Carter a hét végén a Fehér Ház kertjében egy libanoni cédrusfót ültetett el, — a libanoni kormány aján­dékát. A ceremónia során el­mondott beszédében méltatta a libanoni nép véráldozatát, s ha nem is említette Izraelt, utalá­sa érthető figyelmeztetés volt — Begin címére. P. J. A proletárszolidaritás, a munka ünnepe Gál László beszéde a rádióban és a televízióban Kedves Elvtársnők és Elvtár­sak! Az esztendő egyik legszebb napja május elseje, a teremtő munka és az alkotó ember, a történelmet formáló munkás­összefogás nemzetközi ünnepe. Az elnyomás elleni küzdel­met, az emberhez méltó igaz­ságos társadalom megteremté­sét és felépítését zászlajára tűző munkásosztály nemes cél­jaihoz méltó, szimbólumnak is beillő ünnepet választott. Az ilyenkor újjáéledő természet, is jelképezi, hogy a dolgozó em­ber harca és keze nyomán szü­letik az új világ. Engedjék meg, hogy az ün­nep előestéjén a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköz- társaság Kormánya és a Szak- szervezetek Országos Tanácsa nevében tisztelettel köszöntsem hazánk dolgos népét, vala- mennyiüket, akik a gyárakban, a földeken, az intézmények­ben, a tervezőasztaloknál, vagy az élet bármely más hasznos területén munkálkodnak mind- annyiunkért. üdvözlöm a holnapra készü­lő ifjúságot, és a megérdemelt pihenés esztendeit is lehetőség szerint tevékenyen töltő anyáin­kat, apáinkat, a nyugdíjasokat. Külön köszöntőm a szocialis­ta munkaverseny-mozgalomban kiemelkedő teljesítményt elért és most kitüntetésben részesült közösségeket. Barátaink! Május első napján a világ dolgozóival együtt a maqyar nép is a munkás nemzetköziség vörös lobogója jegyében ünne­pel. A forradalmi tűz és az igaz ügyért hullott vér színének har­cos egyséqbe tömörítő zászla­ját magasba emelve, a haladó emberiség ismét hatalmas és elkötelezett seregszemléken száll síkra a béke, a szabad­ság, a társadalmi haladás ügyéért. A munkásosztály nemzetközi szolidaritásának ünneplése messzire nyúlik vissza a törté­nelemben. A II. Internacionálé alakuló kongresszusa 1889-ben úgy ha­tározott, hoqv a munkások minden országban és városban egyidejűleg követeljék a nyolc órás munkanap bevezetését. És a következő esztendő máju­sának első napján már százez­rek vonultak az utcára, osztály­harcos jelszavakban öltött tes­tet a munkásság társadalmi igazságra törekvő akarata. Akkor az ilyen ünneplés még mindenütt küzdelemmel — és van, ahol ma is — kockázattal járt. Gyakran tette mártírok önfel­áldozása beszédessé ezeket a május elsejéket. Sokuk nevét nem is ismeri a történelem, de példájuk ereie és önzetlen ál­dozatuk emléke örökké él mun­kástestvéreik szívében. Kedves Elvtársak! A hétköznapok pezsgő lük­tetését pihenésre, kikapcsoló­dásra váltó ünnep mindig mó­dot nyújt a számvetésre, és egy kicsit az előttünk álló tenniva­lók áttekintésére is. Néhány nappal ezelőtt a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága átfogóan elemezte és értékelte a XI. kongresszuson jóváhagyott tár­sadalmi, politikai jelentőségű határozatok eddigi végrehajtá­sát és a legfontosabb tenniva­lókra irányította a figyelmün­ket. Már önmagában az a tény sokat mond, hogy a legtöbben legbensőbb magánügyeinket megillető érdeklődéssel vártuk a közleményt. Ez érthető, hiszen az a vasárnap reggeli újság életünk hű tükörképét tárta elénk. Láthattuk írásban is, amit nap mint nap tapasztalhatunk magunk körül. A fejlett szocialista társada­lom közös munkánk eredmé­nyeként, tervszerűen épül ha­zánkban. A közhangulat jó, né­pünk egységesen támogatja a Magyar Szocialista Munkáspárt politikáját. Természetesen van­nak kisebb-nagyobb gondjaink, de az elmúlt évtizedek megta­nítottak az igazságra, hogy az új társadalom építésének útját előttünk senki sem aszfaltozta ki, és ezt a munkát senki sem végzi el helyettünk. Öröm és megnyugvás azon­ban, hogy mindig bizton szá­míthatunk barátainkra, a szo­cialista orsjágok közösségére, elsősorban a Szovjetunió test­véri támogatására, tapasztala­taira. Életünk számos területén érezzük a tettekben testet öltő nemzetközi munkásösszefogás kölcsönös erejét és hasznát Eredményeinkre joggal lehe­tünk büszkék, de elégedettség­re mégsincs okunk. Az igaz, hogy az utóbbi évek­ben jelentékeny eredményeket értünk el gazdasági életünk, társadalmi demokratizmusunk, életszínvonalunk fejlesztésében, ám a szocialista embernek el­sősorban mindig a méq megol­dásra váró tennivalókat kell szem előtt tartania. Ilyenek pe- dia bőven vannak. Talán a munka ünnepén sem ünneprontás, ha kimondom: munkánk hatékonysága nem attól javul maid tovább, hoqy egyre gyakrabban emleqetiük ezt a halaszthatatlan kötele­zettséget, hanem attól, ha min­denki a saját munkahelyén meqkeresi és meq is találja a cselekvés lehetőségét. Hazánkban ma már nem a barikádokon dől el, hogy ki az igazi szocialista ember, hogy ki a forradalmi hagyományok foly- tatóia. hanem a közéletben, a munkahelyeken, a gépeknél és a földeken. ló érzéssel vehetjük tudomá­sul, hoav holnaoi és távlati fel­adatainkat egyaránt közös aka­rat alakítja, és eqyüttes cse­lekvés váltja valóra. Kedves Elvtársak! Szabadságunk 33 éve alatt többször is meggyőződhettünk róla, hogy a mártír költő által megálmodott béke nem is olyan „könnyűléptű” béke. Naponta meg kell küzdenünk érte. Ez minden becsületes ember első­rendű vágya, kötelessége, s egyben a munka és az élet zá­loga. A Szovjetunió és a szocialis­ta orszáqok következetes béke­politikája, a béke védelméért harcoló néoek összefogása ké­pes meqálljt parancsolni aj. imperializmus háborús mester­kedéseinek, de a bonyolult vi- láqhelyzet is bizonyítja, hogy mindia számolnunk kell újabb és újabb próbálkozásaival. A maqyar néD, a proletár in­ternacionalizmus és a békeváqy nemes eszméitől vezetve, min­dia szolidáris volt és lesz a szabadságukért, nemzeti önren­delkezési joqukért -küzdő né­pekkel, támoaatja osztálytest­véreinek igaz ügyért vívott küz­delmét. Cselekvőén vállalunk részt a békét, a leszerelést, a neutron- fegyver betiltását, a dolgozó emberek élet- és munkakörül­ményeinek állandó -Javítását zászlajára tűző világméretű összefogásban, amely mellett a közelmúltban hitet tett a Szak- szervezeti Világszövetség IX. kongresszusa is. Kedves Barátaink! A bensőséges ünnep után is­mét a dolgos hétköznapok so­rakoznak, amelyek újabb és az eddigieknél nagyobb feladato­kat hoznak számunkra. De ép­pen ezek a hétköznapok ígérik azt, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­ga által meghatározott célok végrehajtásával egy esztendő múlva újra eredményekben gazdag május elsejét ■köszönt­hetünk, E gondolatok jegyében kívá. nők mlndannyiuknak jó egész­séget, boldogságot kisebb és nagyobb családjuk körében, s ami teljessé teszi életünket: si­keres, eredményes munkát!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents