Dunántúli Napló, 1978. április (35. évfolyam, 90-118. szám)

1978-04-27 / 115. szám

e Dunántúlt napló 1978. április 27., csütörtök Hatékonyság, minőség Korszerű növénynemesítés A korszerű növénynemesitési munkának ma már hihetetlen nagyszámú kémiai elemzés szabja meg az irányát. A bulgá­riai Gyümölcstermesztési Kutatóintézetben fehérje-meghatá­rozást végeznek különböző gyümölcsökből. A növénynemesítés egyik célja a mennyiség, amelyen elsősorban az elérendő na­gyobb terméshozamot értjük. A másik cél a minőség, amelynek főbb szempontjai a termék kifogástalan külső megjelenése, a sokoldalú fel­használhatóság és a tökéle­tes táplálkozási érték. A táplálkozás-élettani is­meretek bővülése - a vitami­nok, az aminosavak és zsír­savak, a mikroelemek stb. — hatásának a felfedezése óta a termés összetételének ko­moly szerepe van az új nö­vényfajták kiválasztásában. A gyümölcsök iránt támasztott legfontosabb kívánalom a kedvező íz, amelynek lénye­ges alkotóeleme az érett ter­més cukortartalma. A meny- nyiségi fajtakiválasztási és -nemesítési törekvésekkel pár­huzamosan éppen ezért sok évig tartó analitikai munká­val, kémiai elemzéssel álla­pítják meg pl. a gyümölcsök­ben levő háromféle fő cukor­komponenst. A hagyományos kukorica­fajtáknál a csírában levő zsi­radéktartalom alacsony szint­je miatt csupán 1,5-2,00 szá­zalék zsírral lehet számolni. Az USA kutatói — amikor is­mertté vált, hogy egyes ke­ringési megbetegedések és a magas vérnyomás tüneteinek kivédésében bizonyos több­ször telítetlen zsírsavak ked­vező hatást gyakorolnak - mintegy 400 kukoricafajtából ki tudtak választani olyant is, amely a 14 százalék zsírtar­talmat is megközelítette. E kutatásokkal egyidejűleg az is kiderült, hogy a kukorica­fajták zsírsavainak mennyisé­ge nagymértékben változé­kony, tehát számolni lehet az­zal, hogy a biológiai igé­nyeknek legmegfelelőbb ku­koricafajtát kinemesítve, szé­les körben el lehet terjeszte­ni. A növénynemesítésnek a növényi élelmi anyagok táp­lálkozási értékének a javítá­sa érdekében folytatott erő­kifejtése ma már sok nö­vényfajtára és még sok más összetevőre kiterjed. Az ösz­szetétel és a minőség javítá­sa céljából folyó nemesítési munkát még további, a bioló­giai hatóanyag-tartalomra vo­natkozó érdeklődés is elő fogja segíteni. A pókhálós­lepke Amikor LINNÉ 1758-ban a Systema Naturae című munkájában a tudo­mányra új fajnak írta le a pókhálós­lepkét (ARASCHNIA LEVANA), még maga sem tudta, hogy a lepkevilág egy igen rendhagyó fajával áll szem­ben. A képen látható pókhálóslepke rövidnappalos hernyó- és bábélet után fejlődik ki április, május hó­napra, míg a nyári forma (f. prorsa) hosszúnappalos pete-, lárva- és báb­alakból kel ki június, július hóna­pokban. Sót még szeptemberben is. Az örökléstani vizsgálatok tanúsága szerint a két forma nem örökletesen váltja egymást, hanem tetszés sze­rint állítható elő bármelyik sorozat, attól függően, hogy fejlődésük alatt, laboratóriumi körülmények között mennyi ideig sugározzuk be őket fénnyel. Nem kizárt, hogy a Kelet- Ázsiába és a Japán szigeteken élő közeli, rokon fajok a tőlünk (Euró­pa) eltérő fényviszonyok között erő­sen elkülönültek az évmilliók során. Természetesen a fénynek, mint faj kialakítónak a hatása sokkal össze­tettebb, mint azt gondolnánk, hiszen számtalan élettani, ökológiai, föld­rajzi ténnyel kell számolnunk. A pókhálóslepkévei ezekben a he­tekben Baranya minden nedvesebb élőhelyén találkozhatunk. Különösen gazdag népességük tenyészik a Me­csek csalánosaiban, a hegyi patakok mentén. Igen kedvelik a napsütéses, párás levegőjű helyeket, s előszere­tettel sütkéreznek kiterített szárnyaik­kal a nedves földön, alacsonyabb növényeken. Zajra, a rájuk eső ár­nyékra hirtelen tovalebbennek, igen könnyed, vitorlázó repüléssel. Ked­ves színfoltjai az éppen ébredő ta­vaszi baranyai tájnak. Fazekas Imre Tanulás, beilleszkedés, életforma a zokban az országok­ban, ahol a cigány­ság lélekszáma alacsony, a ciganológia — cigány- kutatás — jobbára csak a kuriózumok keresésére ter­jed ki. A nyugat-európai országokban, ahol a törté­nelem során nem egyszer radikálisan léptek fel a cigányok ellen, nem talál­hatók meg, vagy legalább­is nem kiélezetten e nép­csoport létéből és beillesz­kedésének hiányából faka­dó problémák. Közép- és Kelet-Európábán azonban, így Magyarországon is, a cigánylakosság nagy ré­szének megvolt a maga funkciója a társadalmi munkamegosztásban. Cigánykutatások Dél-Dunántúlon Az idők folyamán azonban ezek a funkciók fokozatosan háttérbe szorultak, s a cigány­ság egyre kevésbé találta meg a helyét a társadalomban; a túlzott népszaporulat követ­keztében helyzetük később sem vált könnyebbé. A cigánylakosság létszáma Magyarországon eléri a 350 ezret, ezért mind nagyobb fi­gyelmet kéll fordítani életfor­májuk megváltoztatására, be­illeszkedésük elősegítésére. E folyamat alfája, hogy a 7—14 éves cigánygyerekek — a nem cigányokhoz hasonlóan — ál­talános iskolai oktatásban ré­szesüljenek. Személyiségük fej­lettsége azonban sok esetben nem éri el az ebben a korban megkívánt szintet. E problémá­nak az okait, s a cigánytanu­lók személyiségfejlesztésének lehetséges módjait vizsgálja a Pécsi Tanárképző Főiskola mel­lett működő kutatócsoport, amely a Magyarországon ha­sonló témákban folyó kutatá­sok központja is egyben. Veze­tője dr. Várnagy Elemér főis­kolai docens, nemrégen védte meg kandidátusi értekezését. Őt kértem meg, ismertesse a pécsi központ, s az alája tar­tozó csoportok munkáját. — Mintegy tíz éve foglalko­zom ezzel a témával. A böl­csészdoktori disszertációmat a hátrányos helyzetű és a nehe­I zen nevelhető gyermekek pe­dagógiai problémáiról írtam, s ez a téma szükségszerűen ve­zetett a cigánytanulók szemé­lyiségfejlesztésének kérdései­hez. A jelenlegi kutatások az úgynevezett 6-os számú akadé­miai kutatási főirányon belül a „cigánygyerekek nevelésének és oktatásának stratégiája” cím­szó alatt folynak. Mi, a dél- dunántúli régióban a személyi­ség kialakulásának problémáit vizsgáljuk, úgy, hogy Zalában a kollégiumi nevelésre, So­mogybán az iskolai előkészí­tésre, Baranyában pedig az .alsótagozatos oktatásra kon­centrálunk. Tolna megye egy kicsit kilóg a sorból, ott a nyel­vi kommunikáció kérdéseit vizsgálják. Alközpontként hoz­zánk tartozik a Nyíregyházi Ta­nárképző Főiskola kutatócso­portja, amely a cigánygyerekek szocializációját illetően folytat három megyére kiterjedő ku­tatásokat. — Kik a csoport munkatár­sai? — Kutatási területünk erő­sen interdiszciplináris jellegű, A gyermek es a kórház «H kórház szokatlan, idegen, szo- rongást keltő a gyermek szá­mára. Ajánlatos ezért a kórházi fel­vételre előkészíteni. A szülők által történő megfelelő előkészítés alap­vetően befolyásolja a gyermek kór­házi viselkedését, zavartalan beillesz­kedését, a hazavitelt követően nem ritkán jelentkező érzelmi és maga­tartási zavarokat. Ilyenek: nyugtalan alvás, zárkózottság, agresszív visel- p kedése, iskolai teljesítményben való visszaesés, félelem az egyedülléttől, ingerlékenység, nyugtalanság, ágyba- vizelés stb. Ma már egyre több betegség gyó­gyítható otthon, de sok esetben a kórházi felvétel elkerülhetetlen. Rend­kívül fontos a beilleszkedés elősegí­tése, meleg érzelmi légkör megte­remtése. A felvételkor mondják el a szülők a gyermek sajátos, egyéni szo­kásait, igényeit. Különösen jelentős az érzelmi károsodások megelőzésé­ben az, ha kielégítjük a gyermek já­ték- és mozgásigényét. Az ágyhozkö- töttséget olyan rövidre vegyük, ameny- nyíre csak lehet. Játék, közös foglal­kozás oldja a feszültséget, elvisel­hetőbbé teszi a kellemetlen élménye­ket. A korszerű gyermekosztályok ma már úgy épülnek, hogy ehhez meg­felelő helyiség rendelkezésre áll. A kórtermek falai színesek, képekkel, rajzokkal díszítettek, az ablakokon mintás függönyök vannak. Játékok, rádió, televízió állnak a gyermekek rendelkezésére. Nagyon jó, ha a fentjáró betegek rendszeresen kime­hetnek a szabadba is. Mindez azonban nem pótolja a lá­togatást, hogy a gyermekek szüleik­kel rendszeresen találkozhassanak. A látogatás után a kisgyermek rövid ideig sír, ezzel könnyít magán, több­szöri látogatáskor pedig már ez is elmarad, mert a gyermek megtanul­ja, hogy az elválás csak ideiglenes, éppen úgy, mint a bölcsődében, vagy az óvodában. Gyakran a szülők elhalmozzák a gyermeket ennivalóval. Ez helytelen. Egy beteget ne látogasson egyszerre kettőnél több személy. Nagyon fon­tos, hogy a szülők ne búcsúzzanak kétségbeesett, vagy túlságosan érzel­mes hangon. A búcsú legyen gyors, derűs, könnyed. A legtöbb szülő meglepődne, ha látná, hogy a lá­togatás után néhány perccel az el­váláskor esetleg síró gyermekek is milyen vidáman, oldottan játszanak. A kórházi felvétel tehát kedvezőt­len esetben érzelmi sérülést okozhat. Mint a fentiekben láttuk, ennek szá­mos összetevője van, így a megelő­zés is többoldalú, összetett feladat. Legveszélyeztetettebbek az 1—4 éves gyermekek. Előfordul azonban az el­lenkezője is: rossz szokását elhagy­ja, étvágya megjavul, könnyebben nevelhetővé válik. Lehetőség van az esetleges nevelési hibák korrigálásá­ra is, részben közvetlenül a gyermek­re történő ráhatással, részben a szü­lőkkel történő beszélgetésekkel. Örvendetes, hogy az utóbbi idő­ben egyre többen foglalkoznak lai­kus és szakmai körökben egyaránt a beteg ember érzelmi problémáival. Ez részét képezi annak a törekvés­nek, hogy a betegség helyett a be­teg ember kerüljön a középpontba. A gyógyítás ne korlátozódjon pusz­tán a betegségre, legyen tekintettel a beteg ember személyiségére, ér­zelmeire, lelki életére. Gáti Béla adjunktus vagyis több tudomány­ág kutatási területével érintke­zik. Éppen ezért igyekszünk a munkába bevonni jogászokat, közigazgatási és egészségügyi szakembereket, valamint peda­gógusokat. Feltétlenül említést érdemel, hogy vannak cigány­származású segítőtársaink is, akik publikálnak, felméréseket végeznek, s nem utolsósorban rendkívül hasznos tanácsokat adnak. Akik velünk dolgoznak, félállású kutatók. Nyugodtan mondhatom, hogy elsősorban ügyszeretetből, s nem tudomá­nyos karriert, vagy anyagiakat hajszolva végzik a munkát. — Milyen tapasztalatokat szereztek az eddigi vizsgálatok alapján? — Bár elvetjük a biológiai determinizmus koncepcióját, bi­zonyos öröklött tulajdonságok meglétét el kell fogadnunk. A cigánygyermekek negatív tu­lajdonságainak egy része ve­lük született adottságokra ve­zethető vissza. Az okok között főként a patriarchális család­modell, a fiatalon szülő nők magas aránya, s a cigányasz- szonyok terhesség alatti káros szenvedélyei szerepelnek. A személyiség kialakulásában azonban a nevelés, a környe­zeti hatások játsszák a döntő szerepet. Azt tapasztaltuk, hogy a cigánygyerekek majdnem ugyanolyan — egyes területe­ken jobb, másokon rosszabb képességekkel — rendelkez­nek, mint a nem cigány szár­mazásúak, s csupán arról van szó, hogy a negatív környezeti hatások miatt felfogóképessé­gük egy adott korban nem éri el a kívánt szintet. A vizsgá­latokból az is egyértelműen ki­derült, hogy a vegyes osztály­ban tanuló cigánygyerekek eredményei túlszárnyalják a homogén cigányosztályba já­rókét, így semmiképpen sem helyeselhetjük a cigányok isko­lai, vagy kollégiumi elkülöní­tését. A cigányságot nem te­kintjük nemzetiségnek, sem egységes nyelvük, sem egysé­ges kultúrájuk nincs. Szubkul­túráról szoktunk náluk beszél­ni, de ez is számos rárakódott idegen hatással és elemmel szí­nezett. Nemzettudatuk ugyan­csak fejletlen, így hát helyze­tük javulásának egyedüli útja a magyar társadalomba való fokozatos beilleszkedésük. Havasi János H/lalomszeg vidéké Vidék malom nélkül, országút csárda nélkül „A malom vidék nélkül, csárda országút nélkül semmit sem ér", állapítja meg talá­lóan egyik közmondásunk. Pécs malommal is, csárdával is szép számmal rendelkezett, ahogy ezt az 1554-ben itt járt török kincstári adóösszeírók feljegyez­ték. Lajstromaikban „Városma­lom” néven van feltüntetve az akkori Malomszeg vidéke. (A mai Tettye és tőle délre húzó­dó területek elnevezései ezek a XVI. században.) A török 150 éves magyaror­szági berendezkedése azonban malomiparunkban előbb stagná­lást, majd visszafejlődést ered- mégyezett a XVII. század dere­kára. Oláh Miklós feljegyzé­séből tudjuk, hogy az 1500-as évek elején 40 malom műkö­dött ezen a vidéken. A török hódoltság megszűnésekor vi­szont mindössze csak 15 kere­kesmalmot említ a korabeli krónikás, amelyek technikai felszereltségükben régi típusú parasztmalmok lehettek. Ezt a negatív folyamatot elősegítet­ték, sőt felgyorsították a török földesuraknak malomtartási jog címén tett furcsa intézkedé­seik. Tudunk olyan esetről is, amikor a török földesúr meg­tiltotta a magyar molnárnak a tyúkok tartását és csak egy ka­kast engedélyezett az idő mú­lásának hirdetésére. Csak egy kakas Bizonyára az a szólásunk, hogy „Olyan éhes, mint a molnárné tyúkja a garaton", nem a török megszállás idejé­ben keletkezett. 1686-ban vá­rosunk felszabadításában részt­vevő katonák az elsők között kaptak jelentős ingatlanokat. Megemlíthetjük Makár János huszárezredest, aki házon és szőlőhegyen kívül malomhoz is jutott. Vecchi tábornok több épület mellett a tettyei mal­mokból is kért. A jezsuita és domonkos szerzetesrendek szin­tén részesültek a megmaradt malmokból. Úgy látszik, hogy még mindig jelentős hasznot hozó birtokterületeknek számí­tottak ezeknek az üzemeltetése. A háborúk folyamán erősen megtizedelt városunkba főleg német és horvát telepesek köl­töztek. Az idegenből Pécsre származott kézművesek között megtaláljuk a molnárokat, akik egyben ácsok és faragómeste­rek is. Iparukat azonban csak a polgárjog megváltása és a polgárjogi eskü letétele után űzhették. A polgárjog megszer­zése sok esetben nem is volt olyan könnyű, mint ahogy ezt gondolnánk. Erősen befolyásol­ták pl. a vallási hovatartozás kérdései is. A taksa összege a polgár­jelölt „értéke", az adomány nagysága szerint 50 dénártól 5 forintig terjedhetett. Pécs esetében általában 2 forint 60 dénár körül mozgott, összeha­sonlításképpen felhozom, hogy ezen a pénzen 3 db szarvas- marhát vagy 10 db juhot, vagy 5 akó első osztályú bort lehe­tett vásárolni. A polgárjog megszerzéséhez szükséges eskü szövege a be­vezető formuláktól eltekintve rendszerint városonként más­más taralmú volt. Pécs eseté­ben aki „ezen Szabad Királyi Város Kösségébe és Purgersé- gébe állanyi kívánkozik”, köte­les a magistratus (városi ta­nács) által 5 pontban előírt intelmeket megismerni és azt betartani. Ez röviden a követ­kezőben foglalható össze: J. Királyához és urához hű legyen. Erkölcsében a jót kö­vesse. 2. A város bíróját, polgár- mesterét, kapitányát és a ta­nács tagjait illendően tisztelje és becsülje. 3. A város szabadságát vé­delmezze. 4. Idegen polgárt vagy keres­kedőt a vámok fizetéséből ki­menteni ne merészelje. 5. Háború esetén fegyverrel szolgálja a várost. A leegyszerűsített fogalmak­ba sűrített és ismertetett pon­tok után mondatták fel a pol­gárjelölttel az eskü szövegét, amely a ránk maradt formulás- könyv tanúsága szerint így hangzott: ,,En NN. esküszöm az élő istenre . . Hogy én az előbb emlétett Punctumokat minden foglalásaival meg aka­rom tartani, Eö Felségének úgy mind Magyar Királyunknak Ausztria Tsászárának nékünk Kegyes Urunknak Saját vér on- tásommal is holtig hiv, nem különben Bíró, Polgár Mester és Kapitány Uraiméknak Egész Magistrátusnak is minden Tisz­teletet mutatok és Szó fogadó lészek isten engem úgy Segély­ben .. * A német nemzetiségű mester­emberek a XVIII. század folya­mán egyre kiemelkedőbb sze­rephez jutottak a város ipar- fejlesztésében. A szabad királyi rang elnyerésével egyidőben 1780-ban kibocsátott szabály­rendeletek (statútumok) ezt a tendenciát ismételten elősegí­tették. Mária Terézia rendelete ugyan így hangzott: „a polgár­nak való felvétele a városnak hasznára van és ezért kívána­tos. Nem kell a nemzetiségét, csak jó tulajdonságait nézni. Jó mesterember e, fent tudja e magát tartani." Résiben ez a magyarázata annak, hogy a XIX. század ele­jére már a német nemzetiség kezén volt Pécs malomipará­nak közel 90 százaléka. Konkrét esetet vizsgálva, pil­lantsunk most be egy 1818-as pécsi malomfelügyelői vizsgálat megállapításai mögé. E szerint Pécsett egy papírmalom van a város tulajdonában, 28 liszt­őrlő malom, ebből a tettyei patakon 16, a sárkánykúton 2, a meszesi és szabolcsi vizen 5, Bálics völgyében 2, a megyeri patakon (kőkanális) 1, daindoli vizen 2. Található a tettye víz mellett egy deszkametsző és olajmalom is, amit úgy hívnak, hogy „Poturluk malom" és Alsesz Gáspár tulajdonában van. Az első gőzmalom A Tettye vizével üzemeltetett 18 malom közül mindössze ket­tő képezi a város tulajdonát. Adót a malomtulajdonosok kö­zül 6 malomra csak négyen fi­zettek, névszerint: Hamleser János, Bentze József, Marzer János és Héger Jakab. Adó­mentesek voltak: Tausfelsbauer Antal, MendI József, Niernber- ger Mihály, Kuzmann István, Huber György, Mauer Imre, Kniffer Károly, Krautschak Jó­zsef, Müller Katalin, Wágner József és Schell Valentin. A jegyzékből ezen kívül meg­állapítható még a vízikerekek meghajtásának módja, adato­kat találhatunk a felszerelé­sekre és a kerekek átmérőjé­nek bécsi mértékben való meg­határozására is. A XIX. század 30-as éveinek végén Magyar- országon üzembe helyezték az első gőzmalmot, melyet lassan vidéken is (Pécsett 1858-ban először) egyre több követett. Az ősi vízi malomipar az új tech­nikával szemben versenyképte­lennek bizonyult. Pár évtized alatt csupán múzeális színfolt­jai lehettek a városnak, ahol évszázadokig — a török korba visszanyúlóan — forgathatták zörgő kerekeiket. 1894-ben a Pécsi városi Tanács a tettyei malmokat fertőzés veszélye miatt kisajátította, majd pár éven belül lebontatta. 1895- ben a városi hatóság már uta­sítja a mérnöki hivatalt, hogy kezdjen hozzá az üres telkek parkírozási tervének elkészíté­séhez. Sándor László levéltáros

Next

/
Thumbnails
Contents