Dunántúli Napló, 1978. április (35. évfolyam, 90-118. szám)
1978-04-03 / 92. szám
Dunántúli napló 1978. április 3., hétfő Fürtös Ilona mosolygó csillagai alatt A keserűmandulafák mintha elsiették volna virágzásukat, szirmaikat széthintette a szél. Most friss földszaggal átitatva szaladgál a dombok között, holnap virágszőnyeget sző és leteríti a gyümölcsfák göcsörtös lábai elé. Szőnyeg készül itt, az egyik donátusi házban, Fürtös Ilona Munkácsy-díjas textiltervező iparművész és Rétfalvi Sándor szobrászművész otthonában is. Ilonka a konyhában a tűzhely mellett áll, vizet forral egy fazékban. Elképesztően sok festéke közül kiválasztja azt az egyet, ami éppen a megfelelő. Késhegynyit hint a vízbe, aztán beleteszi a nyers gyapjúmotringot. A gyapjú fölveszi a színt, a víz pedig ismét elszíntelenedik. Ilona ezután némi ecetsavval megköti a festéket, kiöblögeti a fonalat, kicentrifugázza. Fél óra múlva már dolgozhat is vele. A színnek háromszáz év múlva is élnie kell. Különös, maró szagok szállnak kifelé a nyitott ablakon. A ház további lakói, Fürtös Ilona két kislánya iskolában vannak, a kis kétéves Donát viszont ott sürgölődik a mama körül. Kezdődik a munka. A világ legértékesebbnek mondott szőnyegén 12 700 csomó van egy négyzetdeciméter- nyi felületen. A bécsi iparművészeti múzeumban őrzik, értéke szinte felbecsülhetetlen. Szőnyegen járunk, szőnyegnek támasztjuk a hátunkat, szeretünk szőnyeggel teli kirakatok előtt szemlélődni. Tudunk-e róla eleget? Aligha. Pedig a többezer éves kézműves ipar- művészeti ágazat — az ókortól napjainkig ívelő — fejlődése izgalmas, érdekfeszítő dolog. Korszakokon át féltve őrzött gyapjúfestési és szövési titkok csak napjainkban válnak ismertté, századokon át becsült értékek igazi értékével az európai művészeti értékrend csak az utóbbi évtizedekben kezdett számolni. Titok van ma is bőven. Szerencsére szép számban születnek magvas művészeti értékek is. Hatalmas kartonlemezek hengerednek a szoba padlójára — egy tíz négyzetméteres alkotás textilterve bontakozik ki előttem. Fürtös Ilona ezen a- kecskeméti Kodály Intézetbe készülő — munkáján dolgozik már jóideje. A Psalmus Hunga- ricus Dávidja nemcsak méreteiben monumentális, életrekelté- se művészileg is roppant feladat lehet. Ilona szerényen kitér a feladat nagyságának ecsetelése elől, azt azonban elmondja, hogy igen sok zenehallgatás előzte meg a tervezést. Emellett meg kellett ismerkednie Kodály életrajzával, szemléletmódjával, a zeneszerzővel együtt az emberrel is. Az a célja, hogy gobelinje Dávidról és Kodályról ugyanannyit mondjon, ne csak a zeneművet, a zeneszerzőt is keltse életre. Emellett még két fontos program foglalkoztatja Fürtös Ilonát- a londoni Nemzetközi Mini- textil-kiálIításra és a szombat- helyi Textil Biennáléra készül. Szőnyegek. Születésük csendes, hosszadalmas, szép folyamat. A fonalak halk zizegése, suhogása nem árul el semmit a sokféle készítési módról, amelyek közül Fürtös Ilona a hagyományosakat részesíti előnyben. Miért? — Talán alázatból, a kétezer éves hagyomány iránti tiszteletből — mondja. A szőnyeget a technika, a fonal és a téma alkotják. Ezek kölcsönösen meghatározzák egymást, visz- szahatnak egymásra. A fonal mindig is inspirált engem. Volt egy időszak, amikor sisal fonallal (mezőgazdasági kötözőanyag) dolgoztam. Most már ezt nem használom. Sok szőnyegem sima gobelin-technikával készült, sok pedig a gobelinnek egy változatát képező sumák technikával. Mostanában a fésűs gyapjú mellett arany és ezüst szálakat is használok. Csijja, csicsijja rózsa, csicsij- ja mályva ... — olvasom a Pályásba ba című kompozíción. Aztán egy újabb Weöres-vers: Ó, ha csillag volnék / kerek égen / csorogna a földre / sárga fényem / ... Gyermekversek bájos allegorikus alakjai mosolyognak rám a falitextilekről, a katalógusokból.- Amióta gyermekeim vannak, azóta egyfolytában foglal'koztatnak ezek a témák. Elindítottam egy gyermektéma-so- rozatot is, aminek ők és a gyermekversek az ihletéi. Ezeken a „verses textileken" maguknak a betűknek is van esztétikai szerepük - mindenekelőtt azáltal, hogy dekoratívek. Aztán itt van a Kis herceg is... Vidám, kedves motívumok alkotják, akárcsak e bűbájos világ valamennyi vonzó, síkban ábrázolt, ám annál sokrétűbb, zárt és mégis végtelennek tetsző tartományát. Fürtös Ilona előtt — mint mondja — szent a hagyomány, szereti a népművészeti szőtteseket, hímzéseket, különösen kedves számára a kopt textilművészet Világa ezekkel gazdagabb, mégis alapvetően más. Szőnyegeit alapos tervezés után maga szövi. Csak akkor ül le a szövőszék mellé, amikor már elégedett a tervvel. Nem szereti a szabályos formákat, hagyja, hogy az alakzatok egy kicsit amorfok legyenek, hagyja, hogy a technika maga is beleszóljon a munkába, amely alapvetően kézműves jellegű. Festményt sohasem sző. Kedves motívumai, figurái, csillagai egy közeledésre, tapintásra ingerlő textilvilágban élnek, textilekből mosolyognak ránk.- M; az, amire e pillanatban is a legjobban vágyakozik?- Egy nagy kék szőnyeget szeretnék szőni. Még nem tudom, mi lesz rajta ... Eebfesi Károly Munkácsy-dij Rétfalvi Sándor Érzékborzoló élmények — így tudnám meghatározni szembesüléseimet Rétfalvi Sándor szobraival. Mert majdnem min. dig ezzel kezdődik: miután a szem és a tapintás elfogadja a mű kihívását, e nemes érzékek élénk vitába kezdenek, melyiküknek a kötődése az erősebb az esztétikumhoz, melyikünknek a szerepe nagyobb, fontosobb az esztétikum közvetítésében. E megpillantás utáni konfliktus azonban hamarosan feloldódik. Körbejárva, alaposabban szemrevételezve a szobrot, már az értelmező tudat emelkedik a felborzolt, nemegyszer borzongó érzékek átmeneti hangzavara fölé, hogy magábaszívja a műalkotás érdekfeszítő elbeszélését, regényes mondandóját, elbeszélő költeményét Az esztétikum ugyanis Rétfalvi szobraiban csaknem kivétel nélkül több, árnyaltabb, aláhúzottabb, mint amit a pusztán szobrászati nyelvedet képes kifejezni. Megfogalmazatlanul, de már világosan éreztem ezt — az akkor még egészen fiatal művész 1968-ban Székesfehérváron megrendezett kiállításán, amikor először pillanthattam meg Hetedik kereszt című megrázó erejű humanista alkotását. Humanizmus, emberség. Emberről szólni az emberhez, megragadni és megfogalmazni az ember születésének, ember- réválásának döntő pillanatait, megmutatni az emberi élet, az emberség kimeríthetetlen gazdagságát, a munka értékteremtő, egyedül az emberre jellemző lényegét, figyelmeztetni az emberi értékek elpusztíthatósá- góra, az elembertelenedés veszélyeire — ez az, amit a Rétfalvi szobraival való találkozások élményeiből magamnak leszűrtem. És tulajdonképpen nem tisztáztam még végérvényesen a mai napig sem, mi volt rám erősebb, maradandóbb hatással: a művésszel, vagy a szobraival való találkozásaim. Azt hiszem, nem is tudom e két dolgot elválasztani egymástól. Az első igazi kép több, mint tíz évvel efzelőtt, a villányi Gyimóthy villában rögzítődött bennem. Ott ült a művésztelep avatásának ünnepi asztalánál egymás mellett mester és tanít-' ványa: Somogyi József és Rétfalvi Sándor... Feltűnt, hogy az ország szinte minden részéből összesereglett fiatal írók, művészek milyen sokat tudnak róla, mennyire ismerik, számon- tartják, „beszélik tetteit." Már akkor, alig néhány évvel Pécsre kerülése után — fölöttébb népszerű volt — a ^zó legjobb értelmében. Markáns, mély moralitással telített egyéniségét ugyan akkoriban még csak „rögtönzött tisztelet" övezte. De ez a rögtönzött tisztelet tisztelet volt a javából. Azóta elmélyült, kristályosabbá vált. Itt, daindoli otthonukban üldögélve, beszélgetésünk során fölelevenednek ezek a régebbi évek is. Az első kiállítások, az első barátságkötések, az első igazán nagy örömök, sikerek és kudarcok korszaka. . A Képzőművészeti Főiskolát 1964-ben végezte el. Első kiállítása Pécsett volt, 1965-ben. Ezután Székesfehérváron, majd ismét Pécsett, és ismét Székes- fehérváron, Budapesten a Műcsarnokban, Dunaújvárosban, Veszprémben, Győrben, Nagykanizsán. ismét Budapesten és most idén a kemenesaljai művelődési központban mutatta be önálló kiállításon a munkáit. Rendszeresen részt vett a jelentősebb országos tárlatokon, a Pécsi Kisplasztikái Bien- nálékon, műveit bemutatták a prágai Magyar Kisplasztika című kiállításon. Emellett öt különböző szimpozion tevékenységébe kapcsolódott be. Köztéri munkáit Komló, Székesfehérvár, Csertő, Szentlőrinc, Pécs, Sellye, Nagykanizsa. Sárvár, Siklós, Boly, Kunfehértó és Budapest közterein helyezték el. 1975-iq a Pécsi Művészeti Gimnázium tanára és művészeti igazgatója volt, 1970-ig a Siklósi Szobrász Szimpozion vezetőségi tagjaként tevékenykedett, ugyancsak 1970-ig a Magyar Képzőművészek Szövetsége Dél-dunántúli csoportjának a Baranya megyei titkári teendőit is ellátta. 1977-ben a Szocialista Kultúráért kitüntetéssel ismerték el addigi munkásságát A legutóbbi tisztújítás alkalmával a Magyar Képzőművészek Szövetsége Dél-dunántúli területi szervezete titkárává választorta. Számos műve köztulajdonban van: Székesfehérváron, az István király Múzeumban, a pécsi Janus Pannonius Múzeumban, a Kulturális Minisztériumban és a szombathelyi múzeumban. Ezzel persze a felsorolás még mindig nem teljes. Nem is lehet az. Hogy mást ne mondjunk: Rétfalvi Sándor eddigi művészi tevékenysége elismeréseképpen most kapta meg a Munkácsy-díjat. — B. K. — TAKÁTS gyula Hajnali groteszk Az év ingujjából éjjel opálos vizek folytak széjjel. s míg a rét álmosan füstölög, pillájára ülnek a ködök. Fenn a hajnalcsillag ül sután egy délceg jegenye gomblyukán, s hogy fölsercen a hajnal lángja, kigyul a száraz kórók szára s hamujuk úgy szitál, akár a köd. Tüz-kányák úsznak a fák között s csőrükben vig reggeli dísznek, csupasz verébcsicsergést visznek... KISS BENEDEK w Árnyék Ácsok dolgoznak a tetőn, cikkan szekerce-villám, sikongó fényben odafönt szög szalad: karcsú fémtücsök deszkába lyukat fúr és belebújik. Trikóra vedlett a ruganyos segéd, pirítja kettős tavasz: a kinti .ragyogás, meg ami szinültig tölti bíbor, vizeskanna-forma szivét. Kannatetőből jót iszik éppen. Galambok húznak el kondor-kötelékben építők és épülő ház fölött, zöld ágból kalászból bajuszuk nincsen, árnyékuk arcomba hulló korom — kímélj meg tőlük bennünket, Isteni
