Dunántúli Napló, 1978. április (35. évfolyam, 90-118. szám)
1978-04-23 / 111. szám
DN HÉTVÉGE 10. KÖZGAZDASAGI ELET 978. ÁPRILIS 23. Arcco! «I Hulbllik ötéiflié lem leli B irkózunk az ötödik ötéves terv feladataival, miköz* ben már messzebbre is szeretnénk látni, mi több, parancsoló szükségszerűség messzebbre tekintenünk, itt kopogtat a hatodik ötéves tervidőszak, a tervkészítés munkáját el kell kezdeni. Ehhez köztudottan rengeteg információra, elemzésekre, tudományosan megalapozott útmutatásokra van szükség. Nos, ezt kínálja a ,,Dél-Dunántúl gazdaság- fejlesztési koncepciója 1990-ig” c. átfogó, teljes tanulmány, mely az érdekelt dél-dunántúli megyei tanácsok megrendelésére a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen készült. Felkerestük dr. Antoniewicz Flóriánt, a közgazdasági tudományok kandidátusát, az egyetem ipargazdaságtani tanszékének docensét, a kutatási munka vezetőjét, aki rendelkezésünkre bocsátotta a Dél-Dunántúl ipari fejlődésének vizsgálatára és prognosztizálására vonatkozó tanulmányt. Úgy gondoljuk, a tanulmányba foglalt szempontokat és javaslatokat nemcsak a tanácsok, de a vállalatok is haszonnal vehetik figyelembe jövőbeni fejlesztési elképzeléseik kikovácsolásakor. Miklósvári Zoltán Dél-Dunántúl ipara, merre? Gazdag természeti adottságok Együttműködési lehetőségek a régióban Fejlesztési koncepció az egyetemtől Amikor luxus az oklevél Mindenekelőtt a természeti adottságokról, mellyel kapcsolatban a tanulmány szerzői rögtön egy tévhitet szeretnének eloszlatni. Sokszor olvassuk, halljuk, hogy hazánk nyersanyagokban szegény ország. Ilyen megállapítás hazánk egész területére, de különösen Dél-Dunán- lúlra alaptalan. Bizonyítja ezt a tanulmányban összefoglalt gazdag földrajzi helyzetkép. Idézzük ezekből azokat a természeti adottságokat, nyersanyagkincseket, amelyeket a terület ipara eddig - a szerzők véleménye szerint — kellően nem használt ki. Megcsapolni az Odria-köolaj- vezetéket Első helyen kell említeni az épi tőanyagi párhoz szükséges nyersanyagokat: a mészkövet, a márgát, az agyagot, a homokot, melyekből az országos ásványi készletekhez képest Dél- Dunántúl jelentős mennyiségekkel, mészkőből például csaknem 50 százalékos hányaddal rendelkezik. Második helyen az erdővagyont, a faállományt. Dél-Dunántúl az ország területének 18,5 százaléka, hazánk erdőterületének viszont 23,7 százalékát találjuk a régióban. Zala 27, Somogy 22,3 százaléka erdő; a faállomány ki nem használt lehetőségével. Harmadik helyen kell kiemelni a terület geotermikus adottságait, mely kellően felkutatva és hasznosítva az energiaellátás javításában nyújthat nagy lehetőséget. Nincs a régióban olyan ipari létesítmény, amely a Duna és a Dráva vizbőségét hasznosítaná vízigényes működéséhez. Fejlettnek mondható a régió élelmiszeripara, de a terület mezőgazdasági adottságaihoz, különösen állatállományához, ennek további fejlesztési lehetőségeihez képest minden adpttságot még nem aknáztak ki. Például 1973-ban az egész ország ipari munkásainak 10-9 százaléka dolgozott az élelmiszeriparban. A fejlett mezőgazdasággal rendelkező Dél- Dunántúlon viszont ez a hányad alig magasabb 13,6 százaléknál. Voltaképpen nem természeti adottság, de nagy lehetőségek forrása az Adria- kőolajvezeték, melynek „megcsapolás!" lehetőségei már most szükségessé teszik a hatékony kiaknázásra történő felkészülést. Intenzív fejlesztés Lássuk ezek után a tanulmány szerzőinek javaslatait. Hogyan képzelik el Dél-Dunántúlnak a népgazdaság szempontjából leghatékonyabb ipari fejlődését, egyszóval mit kell, mit érdemes leginkább fejlesztenünk? Először is nagy vonalakban: 1. Az ipar alapvetően intenzív fejlesztését javasolják, éspedig a villamosenergia-felhasználás célszerű növelésével, a gépi beruházások és ennek eredménye alapján az alkalmazott hajtóerő növelésével, a meglévő és a tervidőszakban belépő termelőberendezések növekvő kihasználásával, a szakmai képzés és ezen belül a szakmunkásképzés mennyiségi és minőségi növelésével. 2. Javasolják a terület természeti adottságainak: a szilikátipari nyersanyagok, az erdők, az állatállomány, a vizbőség és a geotermikus lehetőségek fokozottabb kihasználását. 3. A terület energiaellátásának: a villamosenergia-ellátás, valamint a szénhidrogén alapú energiabázis kiemelt fontosságú és ütemű fejlesztését. Végül fontos feladatként jelölik meg a régióban hagyományokkal rendelkező és a jövőben kiemelten fejleszteni kívánt iparágak szakember-szükségletének biztosítását a területen belüli műszaki-technikai felső- és középfokú oktatás fejlesztésével, megindításával, a szakmunkásképzés fejlesztésével. Ugyanakkor biztosítani kell a várható ipari munkaerő-szükséglet mennyiségi növekedésének kielégítését is. Ehhez a nők további munkavállalásának megkönnyítése, a gyermekek védelmét, ellátását, a házi munka megkönnyítését szolgáló intézmények, vállalatok fejlesztése szükséges. A mező- gazdaság intenzifikálása további munkaerő-felesleg felszabadulását segíti elő. Ezek után vegyük sorra a tanulmányban szereplő konkrét javaslatokat, amelyek már objektumokról beszélnek. A szerzők mindenekelőtt javasolják: 1. A nagy teljesítményű és a hosszabb távlati igények fokozott kielégítésére alkalmas vil- lamosenergia-hálózat (távvezeték, elosztóállomások stb.) kiépítését az egész régióban. 2. Gáz- és olajvezetékeket, elosztóállomásokat, feldolgozó üzemeket kell létesíteni, kapcsolódva a népgazdasági tervekben szereplő országos távvezetékekhez (Adria-kőolajveze- ték, JUllés—Pécs földgázvezeték) Baranya, Somogy és Zala megyékben. 3. Az egyre fokozódó építőanyag-igény kielégítésére szükség van a viszonylag magas átlagbéreket biztosító építőanyag- és szilikátipari üzemek létesítésére, a márga- és agyagkészletek felhasználására. Elsősorban Bükkösd és környék' nek alkalmasságát ajánlják figyelembe, hiszen egy ÉGSZI telepítési tervtanulmány szerint Bükkösd előnyösebb feltételekkel rendelkezik pl. cementgyár létesítésére, mint Beremend. Elsősorban tehát Baranya jöhet számításba. 4. Javasolják fafeldolgozó, bútor-, cellulóz- és papíripari üzemek létesítését a Dráva és a Duna mentén, részben hazai, részben import nyersanyagbázisra, viszonylag olcsó szállítási lehetőségekkel, mind a nyersanyag, mind pedig a késztermék vonatkozásában Somogy, Baranya és Zala megyékben. 5. Szalámi- és egyéb minőségi húsáru- és húskonzervgyárak létesítését és általában az élelmiszeripar fejlesztését, a gazdag mezőgazdasági nyersanyagbázis régión .belüli fel- használását Somogy és Tolna megyékben. 6. A fémtömegcikkipar és a gépi alkatrészgyártás fejlesztése több okból is előtérbe helyezendő. Első helyen említendő a növekvő szükséglet és az ipari centrumok fokozódó kapacitás- hiánya. A viszonylag egyszerűbb bonyolultságú gyártás kevesebb beruházást igényel, kisebb műszaki problémával, egyszerűbb irányítási követelményekkel és kisebb szakmunkásigénnyel. A szakmunkások kezdetben betanított munkásokkal is helyettesíthetők, az ipar telepítése tehát kezdetben kevesebb személyi problémával párosul. Ugyanakkor — mint azt a régióban több ilyen üzem példája igazolja — az ilyen gyáregységekből az idők folyamán tervszerű szakképzéssel olyan műszaki és szakmunkás- gárda nevelhető, mellyel bonyolultabb gyártás, gépipari végtermékek termelése is megoldható. 7. A tanulmány szerzői végül, de nem utolsósorban kiemelt fontosságúnak tartják a lakossági szolgáltatásokat teljesítő, javító-karbantartó ipari üzemegységek fejlesztését, és a régióban jelentős hányadú köny- nyűipari termelőbázis modernizálását, valamint a Balaton- parti vendéglátóiparban, kereskedelemben csak nyáron lekötött munkaerőnek a könnyű- és a tömegcikkiparban történő idényjellegű foglalkoztatását. Megyék kéz a kézben A tanulmány végezetül felvázolja a Dél-Dunántúl körzetén belüli, az egyes megyék közötti termelési kooperáció lehetőségeit, egyben annak szükségességét is hangsúlyozva. A sokféle lehetőség közül első helyen a munkaerő- és az energia- gazdálkodásban szükséges kooperációt emeli ki. A munkaerő-ellátás, a szükségletek biztosítása egyre égetőbb problémája lesz a területnek. Ezért a régión belül meg kell szervezni, lehetővé kell tenni a szűkös munkaerőforrások olyan - a dolgozók szabad akaratán, elhatározásán, egyben felvilágosításán, ösztönzésén alapuló — tervszerű elosztását, amely legjobban megfelel a régió és az egész népgazdaság érdekeinek. így például a megyék határszélen lakó munkaerő szomszédos megyékben történő foglalkoztatása nem káros, hanem adott esetekben hasznos megoldásnak kell minősíteni. A munkaerőgazdálkodás tervszerű és a szükségleteknek megfelelő koordinációját igen hatékonyan előmozdíthatja a régióban több telephellyel rendelkező országos nagyvállalat ilyen irányú tevékenysége. A munkaerőgazdálkodásban megfelelő szervezéssel kifejleszthető kooperáció azonban nemcsak az iparon belül, hanem a belkereskedelemben, a vendéglátás és az ipar között is szükséges az idényjellegű, időszakos foglalkoztatás megoldásával, ahogyan erre korábban már volt utalás. A kifejezetten termelési kooperáció megvalósítása, illetve továbbfejlesztése elsősorban a nagyvállalatok üzemegységei között lehetséges. Végül szükséges és lehetséges Dél-Dunón- túlon az energiagazdálkodásban és az energiaellátásban, a szénhidrogén-származékok termelésében és elosztásában történő együttműködés. II. Anyagellátási és készletgazdálkodási konferencia Az elmúlt években számos intézkedés történt az anyagellátás és a készlet- gazdálkodás javítására. Ennek eredményeit ismertetik a II. Anyagellátási és Készletgazdálkodási Konferencián, melyet május 9-11 -e 'között Szegeden rendez a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság, a Magyar Közgazda- sági Társaság, a Gépipari Tudományos Egyesület, az Agrárgazdasági Társaság, a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület és az Építőipari Tudományos Egyesület. A konferencia az eredmények ismertetésével és megvitatásával hozzá kíván járulni a tervidőszak hátralévő részében a gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósításához, a jó kezdeményezések népszerűsítéséhez, hogy ezáltal is javuljon a népgazdaság hatékonysága, a rendelkezésre álló anyagi erőforrások hasznosítása. Az alábbiakból kiderül, az oklevél bizonyos esetekben nemcsak luxust, de személyes hátrányt is jelenthet. Szerzőnk ez irányú tapasztalatait azzal adjuk közre, hogy sajnos, nem ő az egyedüli áldozata a hibás szemléletnek, vagyis az eset nem egyedi. Egy szövetkezeti vállalatnál történt a következő eset. A vállalat vezetői körében általános elégedetlenséget váltott ki, hogy az éves készlettúllépés 60 millió forint volt, s ebből jelentős összegű eszközlekötési járulék-többlet származott. A munkakörileg ezért felelősségre vonható dolgozók elmarasztalása „természetesen" elmaradt, ellenben az értékelést végző közgazdászról megállapították, hogy már megint „túl elméleti" volt, hiszen a fenti eredmény, jobban mondva, veszteség kimutatását senki sem kérte tőle, így a vezetők elvárásának ismét nem felelt meg. Ezekután nem lehet csodálkozni azon az átszervezésen, mely az elemző munkakört megszüntetve, az okleveles közgazdásznak legfeljebb középfokú képzettséget igénylő munkakört juttatott. Tehát meddig luxus az oklevél? A felvételig nem, mert a munkakör betöltésének szükséges előfeltétele volt, viszont a továbbiakban nemcsak luxusnak minősült, hanem konkrét személyes hátrányt is jelentett, különösen ilygn esetben, amikor az oklevél — és az azzal megszerzett ismeretek — nem biztosították a vállalat működését kifejező negatív eredmények pozitívként való beállítását. El kell ismerni, ehhez nem szaktudás, hanem valami más szükséges. És meddig marad ennél a vállalatnál felesleges az egyetemi végzettség? Hosszú távon biztosan, miután sem felső-, sem középvezető beosztásban ilyen képzettség nem fordul elő, tehát a vezetőknél képzettebb beosztott valóban csak felesleges lehet. Idáig a történet főleg egyéni sérelemnek tekinthető, de most nézzük azt a szemléletet, amely nélkül az egyéni sérelemre sem lett volna ok. Bármennyire is meglepő, az előbbiek szerint a hibát elkövetni szabad, de kimutatni nem. Vajon ez kinek az érdeke? A vállalatnak semmi esetre sem, sem rövidebb távon, sem hosszú távon, de a vezetőnek sem, hiszen éppen az lenne az érdeke, hogy rendelkezzen a tényeknek megfelelő információkkal, e nélkül ugyanis képtelen az eredményes működéshez megfelelő intézkedéseket tenni. Az a vállalati vezető, aki a leírt módon akarja az eredményeket szépíteni (szépíttetni), ' nemcsak súlyosan vét a vállalati kollektíva ellen, (az anyagi veszteségek adottak), de előbb-utóbb önmagával is szembekerül: a megfélemlített, vagy alacsonyabb tudásszintű kollektíva idővel képtelen lesz a mechanikus végrehajtáson kívül más tevékenységre. Egy országos értekezlet témája volt, hogyan lehetne több diplomást a szövetkezeti mozgalomba csalogatni. Nem ellenpropaganda a célom, de ott, ahol ilyen a vezetői szemlélet, ahol két szakmai oklevéllel lényegében csak adminisztratív munkát engednek végezni, ott csak a szakértelem pazarlásáról lehet szó. Legalábbis egyelőre. (EB) Pályázat szervezésre A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság fiatalok bizottsága pályázatot hirdet széles körben alkalmazható szervezési módszer kidolgozására és alkalmazásának gyakorlati példán keresztül történő bemutatására. Az ajánlott témakörök a következők : — vállalati adatfeldolgozási rendszer szervezése (lehet részfeladat is)( — készletezés, anyaggazdálkodás szervezése, — szervezeti felépítés szervezése, — szolgáltató folyamat szervezése, — technológiai folyamat szervezése, — munkafolyamat szervezése, — automatizált üzem, karbantartás szervezése, — döntéselökészités szervezése. Pályázni lehet továbbá minden modern szervezési módszerrel megoldott feladattal, ami nem egyedi problémát old meg. A pályázók törekedjenek arra, hogy a pályamunkák különböző profilú vállalatokra is alkalmazhatók legyenek. A pályamunkák terjedelme mellékletek nélkül legfeljebb 25 gépelt oldal legyen. A pályázat jeligés. A pályázó nevét és címét zárt borítékban, jeligével ellátva mellékelje. A részvételi korhatár 35 év. A pályázatokat 1978. október 30-ig szakértő bizottság bírálja el, s a legjobbakat jutalomban részesíti. Az I. díj 5000 forint, a II. díj 3000, a III. díj 2000 forint. A pályamunkákat két példányban az MTESZ titkárságán kell leadni, vagy postán ajánlott küldeményként beküldeni az MTESZ titkársága címére (7621 Pécs, Janus Pannonius u. 11.) SZ. V. T. F. B.-pályázat megjelöléssel. A pályázatok beadásának határideje 1978. szeptember 15. Te tényleg a közgázra jársz? HHL Tar «TQiJÉti Engem sajnost nem vettek » fel. f Hát persze, hogy szeret nék odajárni A papád ott tanít? És szólnál neki ? Most, mindjárt ? Jó, f el - megyünk. Hol a papád? Ezt te festetted? rényleg szép /agyok? via, ne :socsiskodj! Miért mondta i házmester, togy árva?
