Dunántúli Napló, 1978. április (35. évfolyam, 90-118. szám)
1978-04-03 / 92. szám
1978. április 3., hétfő Dunántúli napló 5 Pécs-belváros Fotó: Cseri László A városképért valamennyien felelősek vagyunk \M • • •• •• •• Közös ügyünk írtas Petőházl Szilveszter, a Pécs városi Pártbizottság titkára Az MSZMP Pécs városi Végrehajtó Bizottsága a közelmúltban foglalkozott a pécsi városképpel és állást foglalt alakításának további feladatairól. A téma napirendre tűzését a harmonikus emberi környezet teljesebb megvalósítása iránti igény indokolta. Városunk fejlődése felgyorsult. A tervek a rendelkezésre álló pénzeszközök továbbá az építőipari, tervező és kivitelezői kapacitások szervezett .felhasználásának eredményeként megvalósulnak. Indokolt most felvetni a kérdést: milyen irányban alakítja a városfejlesztési és fenntartási tevékenység a városképet, milyen feladatokat kell megoldani a kedvező tendenciák teljesebb kibontakoztatása érdekében? A választ — a végrehajtó bizottság állásfoglalását — alapos felmérő, elemző munka előzte meg. Pecs ma is uonző Városunk gazdag történeti emlékekben. A műemlékek és a műemlék jellegű építészeti alkotások egyre jobban feltárulnak, mind előnyösebben érvényesülnek. Mellettük egyediségükben is értékes, új alkotások találhatók. Az új városrészek, a szanált területeken felépített létesítmények megfelelnek korunk követelményeinek és jól járulnak hozzá az életkörülmények javításához. A város és környezetének kapcsolata, a város és a táj harmonikus fejlődése a természet közelségét érzékelteti. Ezt erősíti, hogy az elmúlt években — ha fássan is — nőtt a zöldterületek, parkerdő, parkterületek nagysága. Több tényező együttes hatásának eredményeként javult a levegő tisztasága is. Az úthálózat korszerűsítése, egyes főútvonalak új vonalvezetése nemcsak a közlekedés feltételeit javítja, hanem a városkép új elemeit is feltárja. Pécs a történeti fejlődés eredményeként ma is egyedi, szép látványt nyújt. A szocialista építés során létrehozott alkotások általában jól ötvöződnek a tájjal és a történelmi múlt örökségével. A városképi elemek együttesen vonzó emberi környezetet alkotnak. Saját házunk tája A városkép alapvetően kedvező vonásai nem feledtethetik, hogy néhány vonatkozásban lehetőségeink kihasználása még közel sem teljes. A fejlesztés során sokszor nehézségek forrása, hogy a város általános rendezési tervét az idő több területen túlhaladta. Ez hátráltatja az egyes városrészek rendezési és beépítési terveinek alapos és körültekintő kidolgozását. Esetenként ezért nem folytatódhat kellő tervszerűséggel az építési területek előkészítése, a tömbrekonstrukciő, a lakó- és középületek felújítása. Gondunk az is, hogy a zöldterületek nagysága a növekedés ellenére is elmarad a kívánatostól és a szükségestől. Ráadásul a parkok és azok berendezései is nem ritkán gondozatlanok. Pécs köztisztasága számottevően javult ugyan, de a közterületek ápoltságával, gondo- zottságával még nem lehetünk elégedettek. Elégedetlenségünk okait nem mindig a köztisztaságért felelős vállalat munkájában kell keresni, hanem saját nemtörődömségünkben is. Nemcsak az utcán szemetelő emberekről, esetleg rongálókról van szó. A vállalatok, intézmények egy része is nagyobb figyelmet fordíthatna saját környezetére, az utcafront és udvar rendben- tartására. A városkép védelmét számos jogszabály (építési törvény, műemlékvédelmi törvény, tanács- rendeltek) szolgálja. Ezek előírásainak érvényre juttatása, alkalmazásuk során a városképi szempontok szolgálata azonban nem mindig elég határozott. Egységes értelmezés és cselekvés Az eredmények és a gondok összevetése után megállapíthatjuk, hogy a városkép alakításában érdekelt tanácsi szervek a beruházó, tervező és kivitelező vállalatok, továbbá a város fenntartását végző szervezetek hozzáértéssel, kellő felelősséggel valósítják meg feladataikat. Pécs lakóinak nagy része a fejlesztési és fenntartási feladatok megoldásának segítésével napról napra eredményesen járul hozzá a város szebbé, gazdagabbá tételéhez. Az elmúlt évek során a városkép a szocialista kultúra egyik szép megnyilvánulásává vált. Teljesebb lett a feltételek és az adottságok kihasználása, szebb és jobb lett a lakosság környezete. Fokozódott a városhoz való kötődés, kibontakozott a ten- niakarás és a cselekvés, növekedett a város fejlődése iránt érzett felelősség. A városképért valamennyien felelősek vagyunk. Fontos, hogy feladatainkat a városkép alakítását befolyásoló valamennyi összetevő figyelembevételével fogalmazzuk meg, egységesen értelmezzük és eszerint cselekedjünk. A végrehajtó bizottság állásfoglalása ebben mutat irányt. Az általános rendezési terv felülvizsgálata nem halasztható tovább. Átdolgozása és folyamatos karbantartása lehetővé teszi a részletes rendezési tervek és a beépítési tervek igényes kidolgozásán keresztül a városképet előnyösen befolyásoló tényezők érvényesítését. Az általános rendezési terv felülvizsgálata során új lehetőség nyílik a különféle funkciók ellátására hivatott területek elhelyezésének és arányainak meghatározására is. A beruházó, tervező és kivitelező szervezetekkel szemben egyre inkább igény, hogy — figyelemmel a rendelkezésre álló erőforrásokra — a ma és a holnap szükségleteit egyaránt kielégítő alkotásokat hozzanak létre. Már készül a második tizenöt éves lakásépítési terv, amelyben a városképet javító tényezők (pl. a többszintes, középmagas és magas épületek aTányai) érvényesítése alapkövetelmény. A funkcionális igények magas színvonalú kielégítése mellett az épületek külső megjelenése, zöldterületek biztosítása és a művészi alkotások igényes bemutatása fontos tervezési szempont. Megkülönböztetett figyelmet érdemelnek a városképet és a tágabb értelemben vett környezeti feltételeket is előnyösen befolyásoló természeti területek. A Mecsek-oldal és más természetvédelmi szempontból értékes területek beépítési terveit különös körültekintéssel kell elkészíteni, sőt, indokolt esetben a meglévő beépítési tervek felülvizsgálatától sem szabad visz- szariadni. A tömbrekonstrukció végrehajtása, a lakó- és középületek felújítása során számos lehetőség adódik a városkép javítására. Éljünk ezekkel a lehetőségekkel ! E munkák tervezésében és kivitelezésében — különösen a történelmi belvárosban — fontos szempont a megjelenés és a funkció egységének biztosítása, a városképi hatások átgondolt érvényesítése. Nem szabad, hogy elkerüljék figyelmünket a városképet rontó egyes épületek, területek, foghíjak. Ezek sorsával — különösen a főútvonalak mentén és az idegenforgalom által érintett városrészekben — egyedileg is indokolt foglalkozni. A parképítés, a parkvédelem és a köztisztaság általános fejlesztésén belül központi feladat, a városképi szempontból is jelentős területek ápolása, védelme. Az új parkok, játszóterek létesítése mellett többet kívánunk törődni a meglevők fenntartásával, gondozásával. Megkérjük az üzemek, intézmények, kollektíváit, legyenek igényesebbek intézményük, üzemük környezetére és fordítsanak nagyobb figyelmet sóját házuk tájának megjelenésére. A hatósági munkában elsősorban a jelenlegi jogszabályokban meglévő lehetőségek határozottabb érvényesítésére van szükség. De ha a részletesebb vizsgálatok alapján szükségesnek mutatkozik, akkor a városkép védelme, tervszerű alakítása érdekében új tanácsrendelet kidolgozása is szóba kerülhet. A közvélemény előtt A városkép alakításában közvetlenül érdekelt vállalatok, intézmények gondos munkája mellett szükség van arra, hogy Pécs lakóinak közreműködése a város szépítését szolgáló munkában még szervezettebbé és szélesebb körűvé váljon. A lakosságnak joga van idejekorán és alaposan megismernie a várossal kapcsolatos elgondolásokat, és a közvéleményt jobban kell figyelembe venni. Szükséges, hogy már az előkészítés időszakában rendszeresen a társadalmi szervezetek, a lakosság elé terjesszük a fontosabb fejlesztési és rekonstrukciós terveket, valamint a városképet befolyásoló más intézkedéseket. Számítunk és építünk a pécsiek véleményére és a tömegszervezetek, a tömegmozgalmak és minden a várost szerető pécsi lakos odaadó tevékenységére. Tekintse saját ügyének Pécs valamennyi lakója értékeink megóvását, a város szépítését, a városkép tervszerű alakításában való közreműködést. Lvov-Kertváros Kétszeres aranydiplomások Társadalmi munkások Egy szocialista brigád 823 órája A bemutatást egy furcsasággal kezdem. Egy jó társadalmi munkás brigádot kértem a MÉV szolgáltató üzemétől. Az Építők szocialista brigád lesz az — mondták. Építők? Tehát kőművesek... ilyesmikről fogunk beszélni. Aztán az asztalosműhelybe vezettek. A 15 tagú brigádból 10 asztalos és ács, 1 vízvezeték-szerelő és 4 segédmunkás. No persze, ők is az építőiparhoz tartoznak. Amikor találkoztunk, éppen szekrényeket csináltak az önkéntes tűzoltóknak. — Hogyhogy Építők? — Ügy, hogy 1964-ben alakult meg az építészet szocialista brigádja, de 66-ban különváltunk mi, ácsok és asztalosok — meséli a mai brigád egyetlen alapító tagja, Helyes László. — De a név? — Ők frisebbek voltak, új nevet választottak, mi meg maradtunk a réginél. Ennyit a névről. A brigád a társadalmi munka derékhadában tevékenykedik alakulása óta. Nem műveltek látványos dolgokat, de amit csináltak, az az adott helyen fontos és a munkát segíti. Valamelyikük mondta a beszélgetés elején: nézzem meg a Karikás Frigyes utcai óvodát, olyan, mint egy kis vidámpark. Nem néztem meg most, hiszen pár éve még mint ott érdekelt apuka csodálhattam meg a rengeteg udvari játékot. Most már legalább tudom, hogy az akkori ki nem mondott elismerésem kiket illet. És ez csak az egyik ... A Karikás Frigyes utcai iskola és bölcsőde is sokgt köszönhet nekik. A brigádnévsor — ahogy az idei brigádszerződésből kimásoltam — a következő: Kesztyűs Sándor brigádvezető, Süli Bernát, Kerti Sándor, Vá- tyi József, Nagy László, Helyes László, Kovács György, Tölgyi Gyula, Szváth József, Kiss János, Harcz Frigyes, Sztojkovics János, Kovács József, Krécsó Gyula, Varga István. Ide írom még Kovács Lajos nevét is, aki tavaly minden társadalmi munkában részt vett, sőt sürgette is, hogy csináljanak valamit, ha éppen nem volt munkájuk. A bányásznapon kapta meg a 20 éves törzsgárda-jelvényt, október 3-án temették. 57 éves volt... Kesztyűs Sándor, Süli Bernát, Helyes László, Kerti Sándor és Vátyi József képviseli a brigádot e beszélgetésen. Tőlük tudom, hogy a brigádnak fele pécsi, fele vidéki, a bumlit nem ismerik, többségük nős, nézeteltérés soha nem volt köztük, rendbontó sincs... Tavaly 9 fős átlaglétszámmal dolgoztak, 823 óra társadalmi munkájuk volt. A szolgáltató üzem által patronált gyermekintézmények minden faipari munkáját ők végezték. Legnagyobb munkájuk a Jókai utcai Általános Iskola részére készült 10 satupad volt, amikben 400 órájuk van. A bányász-múzeum urán-részének berendezése is az ő kezük alól került ki. A várostól tavaly kaptak először aranydiplomát, 1977-ben végzett társadalmi munkájukért április 4-re kapták meg másodszor. Ha úgy vesszük, nem nagy dolgok, de éppen ezek teszik teljessé egy-egy intézmény munkáját. Olvasom a tanács jelentését a tavalyi társadalmi munkáról. Abban van, hogy az oktatási és egészségügyi intézmények részére végzett 13,2 millió forint értékű társadalmi munka mindenütt javította a működés feltételeit. A tanács elismeréssel adózik ezért mindenkinek, aki ennek részese volt, s az elismerést azzal húzza alá: mindig gyorsan, az első kérésre csinálták ... Süli Bernát jegyezte meg: néha otthon már megkérdezték, egyáltalán hazatalál-e még .. . Persze, ez csak tréfa, de tény, hogy a társadalmi munka sokat elvett a szabadidőből. Mégsem bánják, hiszen e~v kicsit maguknak is csinálták. Az ő gyerekeik is voltak (vagy lesznek) bölcső- dések, óvodások, iskolások. A „kimaradásokért" kárpótlást jelentenek a családnak a közös összejövetelek. Gyakran járnak együtt színházba, moziba, kiállításokra, rendszeres vendégei a sportcsarnok ren-, dezvényeinek. Az esti programokról a vidékiek többnyire hiányoznak, ezért igyekeznek minél gyakrabban délutáni programokat szervezni, hogy a busz indulásig maradjon még idő egy kis fehér asztal melletti tereferére is. Tavaly volt egy közös kirándulásuk Harkányba, idén a kőművesekkel együtt szeretnének vagy a Balatonra, vagy 2—3 napos országjárásra menni. Az ilyen közös programok fedezete a brigádpénztárból kerül ki. Most ötezer forintjuk van, s további hármat várnak a bronzfokozatért. A közös kasszából vesznek eavmásnak ajándékot a jeles napokon, s kamatmentes kölcsönt is adnak. Szóba kerülnek a lakásviszonyok is. A családosoknak mindnek van rendes otthona. Legutóbb Kesztyűs Sándor kapott lakást a Szigeti városrészben. A másfeles a két gyerekkel kicsi, nagyobbat igényelt már, de úgy néz ki, gyorsabban kap majd a Hajnalka utcában, ahol ők is dolgoznak majd. Nem társadalmi munkában. hanem szabad szombatokon pénzért, a vállalat által kezdeményezett szervezésben. Amikor az idei tervekről beszélgetünk, érdekes problémát vetnek fel. A patronált intézményekhez 200 órát vállaltak, de már tudják, hogy ennek a kétszerese is meglesz. További 500 óra megy a Karikás Frigyes utcai iskola részére készítendő 10 satupadra. Május 30-ig kellene megcsinálni, de már aggódnak, hogy nem megy: nincs kellően kiszáradt anyag. Apropó, anyag. Honnan származik a sok faanyag, amit felhasználnak? Egyszerű. Vállalati célra megadott méretre szabják le az anyagot: ami leesik, az korábban hulladékba ment és fillérekért értékesítették. Most a használható darabokat félreteszik, sa társadalmi munkánál használják fel. Ez egyébként a vállalat segítsége, hiszen ezeket a leesett, vállalati célra már nem hasznosítható darabokat már elszámolták az üzemi költségek között. No és a problémájuk? Társadalmi munkafeladataikat az éves brigádszerződésben meghatározzák. Az üzem elvállalja a patronált intézményektől kért munkákat, majd lebontja brigádokra. Ők ezt elvégzik, az idei aranydiploma is bizonyítja, hogy jól végzik el. De azt szeretnék, ha ők is kezdeményezhetnének. Egyikük mondta — és ez ismerősen hangzik mindenkinek —, hogy szülői értekezleten gyakran kérik: az apukának ez úgyis semmiség, csinálja már meg.. Megcsinálja, a maga szakállára, „feketén”, pedig ez is mehetne legális társadalmi munkában. De hát mit tehet, ha a gyereke — és a másiké, a harmadiké is — nem az üzem által patronált iskolába jár... Ugyanígy a vidékiek is. Pécsett végzik a társadalmi munkájukat, itt is ismerik el. De — kérdezik, joggal — miért ne tehetne meg a brigád egyet-mást az ő községükben is? Valóban! Bizonyára jobb érzéssel végeznék a hivatalosan rájuk bízott munkát, ha a maguk választotta társadalmi munkát is elismernék. Úgy vélem, ez nemcsak az Építők- brigád gondja. Hársfai István
