Dunántúli Napló, 1978. április (35. évfolyam, 90-118. szám)

1978-04-23 / 111. szám

2 Dunántúli llaplo 1978. április 23., vasárnap (Folytatás az 1. oldalról) szolgálja országunk, népünk ér­dekeit, a szocializmus, a társa­dalmi haladás, a béke általá­nos ügyét. Külpolitikai tevékenységünk alapvető feladata szövetségünk, barátságunk, együttműködésünk erősítése a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­nak tagállamaival, a szocialis­ta közösség országaival. Ez a politika megfelel népeink közös eszméinek, érdekeinek és cél­jainak, egyben országunk szu­verenitásának, népünk nemzeti függetlenségének is erős táma­sza, békés szocialista építőmun­kánk folytatásának legfőbb biz­tosítéka. A kapcsolatok tovább­fejlesztésére az elmúlt időszak­ban is meghatározó befolyást gyakoroltak párt- és kormány- küldöttségeink találkozói, orszá­gaink, pártjaink képviselőinek rendszeres megbeszélései, ta­pasztalatcseréi. Aktívan részt ve­szünk a szocialista országok többoldalú együttműködésének kibontakoztatásában minden területen. Támogatjuk a gyarmati • uralom alól felszabadult népek harcát a társadalmi ha­ladásért és a teljes nemzeti függetlenség biztosításáért. A barátság szellemétől áthatott, több magas szintű találkozóra került sor a fejlődő országok vezetőivel; ezek jól szolgálták a kapcsolatok szélesítését. Kibon­takozó sokoldalú, politikai, gaz­dasági, kulturális együttműkö­désünk révén hozzájárulunk, hogy az új nemzeti államok megszabaduljanak az imperia­lista gyarmatosítás súlyos örök­ségétől, s az új gyarmatosító törekvésekkel szemben megszi­lárdítsák politikai függetlensé­güket, gazdasági önállóságu­kat. A világ haladó közvélemé­nyével együtt szolidárisak va­gyunk azzal a küzdelemmel, amelyet Dél-Afrika és a világ más térségeinek népei vívnak a még meglévő gyarmati elnyo­más és a szégyenletes faji meg­különböztetés ellen. 3 A párt XI. kongresszusán • megerősített elvi álláspon­tunknak megfelelően következe­tesen munkálkodunk a békés egymás mellett élés politikájá­nak kiterjesztésén, a tőkésor­szágokkal fennálló kétoldalú, egyenjogú és kölcsönösen elő­nyös kapcsolatok szélesítésén. A Magyar Népköztársaság a kongresszus óta 18 állammal létesített diplomáciai kapcsola­tot, és jelenleg 122 állammal áll diplomáciai visoznyban, s képviselve van minden jelentős nemzetközi szervezetben. Az európai biztonsági és együttműködési értekezletet kö­vetően hazánk kormánya 19 tő­késországnak tett konkrét együttműködési javaslatot a záróokmány szellemében. A bé­kés egymás mellett élés elvei alapján fejlődtek kölcsönösen előnyös kapcsolataink Finnor­szággal, Ausztriával, a Német Szövetségi Köztársasággal, Olaszországgal és több más európai tőkésországgal, amihez további lehetőséget tártak fel a Központi Bizottság első titká­rának, az Elnöki Tanács elnö­kének,. a Minisztertanács elnö­kének, a külügyminiszternek és országunk más képviselőinek hi­vatalos tárgyalásai. Haladás történt a Magyar Népköztársa­ság és az Amerikai Egyesült Ál­lamok kapcsolataiban is. A A Magyar Népköztársaság legfőbb külpolitikai célja a béke védelme és megszilárdítá­sa. Állhatatosan harcol azért, hogy a nemzetközi feszültség enyhülésének irányvonala foly­tatódjék. Támogatja azokat a nagy jelentőségű, széles körű szovjet javaslatokat, a Varsói Szerződés szervezetének kezde­ményezéseit, amelyek a fegy­verkezési verseny megfékezését célozzák. Helyesli a nemzetközi helyzet enyhülésére meghatá­rozó módon kiható szovjet— amerikai kapcsolatok további javítását, a stratégiai fegyverek korlátozását célzó SALT II. tár­gyalások folytatását, s kívánja azok eredményes befejezését. Határozottan fellép a neutron­fegyverek gyártásának és nyu­gat-európai elhelyezésének ter­ve ellen. A nemzetközi feszültség eny­hítését, a háborús veszély csök­kentését szolgálja a különbö­ző társadalmi rendszerű orszá­gok együttműködése gazdasá­gi, tudományos, kulturális és politikai téren. Ezért is törek­szünk mind a fejlett kapitalis­ta, mind a fejlődő országokkal együttműködésünk szélesítésére minden lehetséges területen. II. Belpolitikai helyzet A Magyar Népköztársaság belpolitikai helyzete szilárd, fejlődése kiegyensúlyozott. A kongresszusi határozatok végre­hajtásának eredményeként to­vább erősödtek • társadalmi rendszerünk szocialista vonó- sa'i. A párt, a munkásosztály vezető szerepe érvényesül, a dolgozó nép hatalma, a prole­tárdiktatúra rendszere szilárd. A társadalmi fejlődés fő fo­lyamataiban megvalósulnak a tudományos szocializmus elvei. Fejlődtek a szocialista tulaj­donviszonyok; rendszerünk gaz­dasági alapja a termelőeszkö­zök állami és szövetkezeti tu­lajdona. A társadalom osztály­viszonyait a munkásosztály, a parasztságé az értelmiség egy­máshoz való közeledése, alap­vető érdekeinek azonossága és az alkotó együttműködés jel­lemzi. Az országban szilárd az állam- és közbiztonság, törvé­nyes rend van. A tudományos szocializmus eszméi széles körben terjednek és mindinkább áthatják a közgondolkodást. A szocialista világnézet és erkölcs fejlődé­sét érzékelhetően bizonyítják az építőmunka eredményei, a dol­gozó nép nehéz helyzetekben is megnyilvánuló helytállása, politikai érettsége. Pártunk szövetségi politi­kája megfelelően érvénye­sül: « munkás—paraszt szö­vetség rendszerünk biztos po­litikai alapja. A Hazafias Nép­front keretében a munkásosz­tály vezetésével megvalósuló szocialista nemzeti egység ki­fejezi a társadalom minden osztályának és rétegének, mun­kásoknak, parasztoknak, értel­miségieknek, alkalmazottaknak, kisiparosoknak, kiskereskedők­nek, a különböző világnézetű embereknek, párttagoknak és pórtonkívülieknek, hívőknek és ateistáknak, a hazánkban élő és teljes egyenjogúságot él­vező nemzetiségieknek alkotó összefogását a közös szocialis­ta célok érdekében. A XI. kongresszuson kitűzött alapvető célokkal a Hazafias Népfront, a szakszervezetek, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, a szövetkezetek kongresszusain, az írók és a művészek alkotó szövetségeinek közgyűlésein kifejezett politikai egyetértés megnyilvánul a szo­cializmus építését szolgáló tet­tekben is. A társadalmi és tö­megszervezetek betöltik alap­vető hivatásukat; eredménye­sen segítik a szocializmus épí­tését, és az egész társadalom érdekeivel összhangban egyre hatékonyabban képviselik tag­jaik érdekeit. A társadalom kiegyensúlyo­zott helyzete tükröződik az ál­lam és az egyházak rendezett viszonyában is. Ez azon a fel­ismerésen alapul, hogy. a szo­cialista társadalom építésében világnézetétől függetlenül egyaránt érdekelt minden dol­gozó ember. Az állam az al­kotmánynak megfelelően bizto­sítja a lelkiismereti szabadsá­got, az egyházak autonómiá­ját, működését, a szabad val­lásgyakorlást. Ugyanakkor, mint mindenkitől, az egyházaktól, a hívőktől is megkívánja az al­kotmány a törvények tisztelet­ben tartását, az állampolgári kötelességek teljesítését. A párt épít arra, hogy a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, egész dolgozó né­pünk összefogása mind erő­sebb lesz, és hatalmas lendí­tőerőként előbbre viszi a szo­cializmus építését hazánkban. Népi államunk betölti hi- • vatását. A kongresszus határozatának megfelelően tovább erősödött az állam irá­nyító szerepe a népgazdasági és a kulturális feladatok meg­valósításában. Fejlődött a kor­mány testületi és ágazati irá­nyító munkája. Javult a dönté­sek előkészítése, a végrehajtás szervezettsége, nagyobb az összhang a központi és a he­lyi állami szervek tevékenysé­gében. Az országgyűlés, a kor­mány napirendre tűzte és meg­oldotta a jogalkotás időszerű feladatait. A kormány tagjai és az or­szágos főhatóságok vezetői rendszeresen beszámolnak az országgyűlés előtt. A kormány és irányító szervei fokozottan építenek a társadalmi szerve­zetek segítőkész támogatására. A tanácsok népképviseleti, önkormányzati és államigazga­tási jellege — a XI. kong­resszus határozatának megfe­lelően - tovább erősödött. Egyre hatékonyabban vesznek részt az össztársadalmi és a helyi feladatok megoldásában. A nagyobb feladatok maga­sabb követelményeket támasz­tanak. Az irányítás színvonalá­nak emelése érdekében az ál­lami szervek éljenek jobban hatáskörükkel, javítsák az ága­zati irányítás módszereit. A döntési rendszer tökéletesítésé­vel el kell érni, hogy meg­szűnjenek az indokolatlan pár­huzamosságok, a részletekbe menő beavatkozások, a feles­leges, bürokratikus kötöttségek, a túlszabályozottság. Az irá­nyítás biztosítsa minden szin­ten a gyors, idejében történő, világos döntést, számoljon a realitásokkal és a várható ha­tásokkal, messzemenően érvé­nyesítse a végrehajtásban az eavéni felelősséget, az ered­ményes munka elismerését, a mulasztásokért pedig a fele­lősség revonóst. Az állami irányításban is nél­külözhetetlen szerepe van a rendszeres ellenőrzésnek. Az ál­lamigazgatási szervek ellenőrző munkája javul, de hatékonysá­gának növelése, összehangolt­ságának javítása érdekében további erőfeszítések szüksége­sek. Az állami szervek ellenőr­ző tevékenységét jól kiegészíti és segíti a széles körű társa­dalmi, népi ellenőrzés. A népi ellenőrzés rendszere mintegy 40 ezer népi ellenőrre támasz­kodva jól tölti be szerepét. Folytatni kell az ellenőrzési rendszer korszerűsítését, és gondoskodni kell a párt-, az állami és a népi ellenőrzés jobb összehangolásáról. 3 A szocialista demokrácia a munkásosztály, a nép hatalmának, társadalmi rend­szerünknek lényegi vonása. A kongresszus óta előreléptünk a szocialista demokrácia kibon­takoztatásában. Az országgyű­lésben, a tanácsokban, a tár­sadalmi és tömegszervezetek­ben, a tömegmozgalmak vá­lasztott szerveiben fokozódott az aktivitás, nőtt a pártonkívü- liek és a fizikai dolgozók, a nők és a fiatalok részvétele, emelkedett munkájuk színvona­la. Az ötéves terv és a leg­fontosabb törvényjavaslatok or­szágos és helyi vitái a munka­helyeken és a lakóterületeken egyaránt kedvező politikai lég­körben, nagy tömegek részvé­telével zajlottak. A lakosság fokozódó mértékben vesz részt a helyi fejlesztési tervek kidol­gozásában és végrehajtásá­ban. Az üzemi demokrácia tovább­fejlesztése érdekében jelentős lépésekre került sor, amelyek már kezdik éreztetni hatásukat. A kongresszus határozatának megfelelően intézkedések szü­lettek az üzemi demokrácia erősítésére és szélesítésére, a szakszervezeti bizalmiak, főbi­zalmiak testületének létrehozá­sára. A bizalmiak testületének általánossá tétele és helyi jog­körének, működésének rende­zése meghatározott ütemben folyik. A párt változatlanul fontos­nak tekinti a szocialista de­mokrácia fejlesztését, a köz­ügyek nyilvánossá tételét, a dolgozók mind nagyobb számú részvételét a társadalmi dönté­sekben. Állandó feladat az üzemek­ben, a szövetkezetekben, min­den munkahelyen a szocialista demokrácia fejlődését biztosító keretek tartalommal való meg­töltése, az általánosan érvé­nyes elveknek a konkrét helyi viszonyokhoz igazított alkalma­zása, a formális elemek meg- szűretése. A párton belüli de­mokrácia hasson jobban köz­életünkre, a pártszervezetek az élet minden területén legyenek a szocialista demokrácia fej­lesztésének ösztönzői és irányí­tói. Következetesen lépjenek fel minden olyan esetben, amikor a hatalommal való visszaélés, a szocialista demokrácia meg­sértése tapasztalható. 4 A Magyar Népköztársa- • ságban tovább szilárdult a törvényes rend, érvényesül a szocialista törvényesség. Min­denki köteles megtartani az egész nép érdekeit kifejező tör­vényeket, és minden állampol­gár a törvény védelme alatt áll. Javul a lakosság tájékoz­tatása törvényes jogairól. Ezt a célt szolgálta a többi között az üzemi, vállalati jogsegély- szolgálat bevezetése, amelyet ma már az állampolgárok nagy tömegei vesznek igénybe. Szocialista államunk minden más társadalmi rendszernél szé­lesebb körben biztosít jogokat állampolgárai számára. A munkához való jog valóságos érvényesülése az egész társa­dalom létének, fejlődésének, az állampolgár létbiztonságának legfontosabb feltétele. A köz­ügyekben való részvételhez, a tanuláshoz, a művelődéshez, a pihenéshez, az ingyenes orvo­si ellátáshoz, a társadalombiz­tosításhoz való jog, a nyugdíj- rendszer kiterjesztése minden dolgozóra, a szociális juttatá­sok széles köre teszi mind tel­jesebbé és harmonikusabbá a Magyar Népköztársaság állam­polgárainak életét. Ezek a jo­gok szocialista rendszerünk lé­nyegéből fakadnak, és olyan mértékben szélesednek és tel­jesednek ki, amilyen mérték­ben előrehaladunk a fejlett szocialista társadalom építésé­nek útján. III. A gazdasági építőmunka A gazdasági építőmunka — jelentőségének és a XI. kong­resszus határozatának megfele­lően — a párt tevékenységé­nek középpontjában áll. Népgazdaságunk az utóbbi években nehezebbé vált külső és belső feltételek közepette is fejlődött. Alapjában véve sikeresen oldjuk meg az inten­zív fejlődésre való áttérés és a megváltozott világpiaci vi­szonyokhoz történő alkalmaz­kodás bonyolult feladatait. A negyedik ötéves népgaz­dasági tervet minden korábbi­nál nagyobb tervszerűséggel, sikeresen teljesítettük. Az ötö­dik ötéves terv első évében, 1976- ban — főleg a mezőgaz­daságot sújtó nagy szárazság miatt — a tervezettnél las­súbb volt a növekedés, majd 1977- ben ismét gyorsult a gaz­dasági fejlődés üteme, dina­mikusan nőtt a termelés és a nemzeti jövedelem. A mező­gazdaság jó munkával pótolni tudta az előző esztendőben ke­letkezett elmaradását. Gazda­ságpolitikánk helyességét, né­pünk helytállását, munkájának sikerét tükrözi, hogy a nép­gazdaság minden ágában el­értük vagy megközelítettük az V. ötéves terv első két évére kitűzött fő célokat. Javult a gazdasági munka hatékonysága, emelkedett a munka termelékenysége. Gya­rapodtak és korszerűsödtek a népgazdaság termelőalapjai. Fontos területeken meggyor­sult a műszaki fejlődés, kibon­takozott, megerősödött a ter­melési kooperáció. Erőteljesen bővült a külkereskedelmi for­galom. Az egyensúlyjavítás ér­dekében a belföldi felhaszná­lás kisebb mértékben nőtt, mint a nemzeti jövedelem. Ilyen körülmények között is si­került megteremteni az élet- színvonal emelésének anyagi alapjait. Erőfeszítéseink ellenére még nem tudtuk kellően kibonta­koztatni a népgazdaság haté­konyabb fejlődését tartósan segítő folyamatokat. A lehet­ségesnél és a szükségesnél lassabban haladunk a gazda­ságos termelési szerkezet ki­alakításában. Változatlanul sok kívánnivalót hagy maga után a beruházási tevékeny­ség. A munkaerőgazdálkodás és -képzés nem igazodik meg­felelően a népgazdaság lehe­tőségeihez és igényeihez. Nem kielégítő a korszerű gépek és berendezések kihasználása. A vállalatok még nem érték el a termelés hatékonyságának kí­vánatos szintjét. Mindennek része van abban, hogy a ked­vezőtlen világgazdasági té­nyezők hatását nem sikerült a szükséges mértékben ellensú­lyozni, a külkereskedelmi egyensúly nem javult az elő­irányzottnak megfelelően. A párt gazdaságpolitikája, az ötödik ötéves terv helyesen szabja meg munkánk irányát. Gazdasági munkánk fő követel­ménye a tervszerűség fokozása, a társadalmi termelés haté­konyságának növelése. Jövő­beni fejlődésünket saját lehe­tőségeink jobb hasznosításá­ra, tartalékaink feltárására, népünk odaadó munkájára, a szocialista gazdasági integrá­ció elmélyítésére, a KGST ke­retében folytatott együttműkö­dés további erősítésére ala­pozzuk. A kapitalista országok­kal létrejött, fejlődő, kölcsö­nösen előnyös gazdasági kap­csolatok lehetőségeinek jobb kihasználására törekszünk. A Központi Bizottság folya­matosan napirendre tűzte a gazdasági építőmunka fonto­sabb feladatait. A kongresszus útmutatásaiból kiindulva, és az ország gazdasági lehetőségeit figyelembe véve kidolgozta az ötödik ötéves terv irányelveit, rendszeresen figyelemmel kí­sérte gazdasági fejlődésünk fő folyamatait. Meghatározta hosszú távú külgazdasági po­litikánk irányelveit, a termelési szerkezet fejlesztésének irányait és feltételeit. Legutóbbi ülésén áttekintette a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlődését, kijelölte a további tennivaló­kat. Készül az építőipar és a lakásépítés helyzetének átte­kintésére. Jelenleg az ötödik ötéves terv és annak fontos részét képező 1978. évi nép- gazdasági terv végrehajtására összpontosítják erőinket. Előrehaladásunknak alap­vető követelménye, hogy olyan jó minőségű és keresett cikkeket termeljünk, amelyek a hazai igényeknek megfelel­nek, illetve a világpiacon gaz­daságosan értékesíthetők. A termelési szerkezet olyan vál­toztatása, amely számol a ha­zai adottságokkal és jobban igazodik a nemzetközi élvonal mércéjéhez, növeli a társadal­mi munka hatékonyságát, és a dinamikus és kiegyensúlyozott gazdasági növekedésnek jelen­tős forrása. Ezért gyorsítani kell a termelési szerkezet szelektív fejlesztését. A termékszerkezet korszerű­sítése a vállalatok állandó és alapvető feladata. De elenged­hetetlenül szükséges, hogy a központi irányítás, az illetékes állami szervek a népgazdasági összefüggések ismeretében a terv és a szabályozás eszkö­zeivel az eddiginél erőtelje­sebben serkentsék a gazdasá­gos termelés gyorsabb fejlő­dését, ugyanakkor korlátozzák a gazdaságtalan termelést. A vállalati érdekeltséget úgy kell továbbfejleszteni, hogy az a jelenleginél jobban ösztönöz­zön a korszerű termékszerkezet kialakítására, a gazdaságta­lan termelés visszaszorítására. Egész népgazdaságunk fej­lődésében, s ezen belül külö­nösen a termelési szerkezet átalakításában, a magas szín­vonalú termékek kifejlesztésé­ben, új technológiák beveze- sében, versenyképességünk fo­kozásában kiemelkedő jelentő­ségű a tudományos kutatás hatékonyságának növelése, a tudomány és a gyakorlat kap­csolatainak erősítése. A nemzet jövedelem nö- • velése, a termelés korsze­rűsítése megköveteli, hogy je­lentős anyagi eszközöket for­dítsunk beruházásokra. Az ötödik ötéves terv a szocialista szektorban mintegy 870 mil­liárd forint beruházást írt elő. Az ötéves terv első két évében a beruházások időarányos elő­irányzatát összességében túl­teljesítettük. Ezen belül egyes nagyberuházásoknál, valamint az alapanyaggyártó iparágak, a nem termelő ágazatok be­ruházásainál elmaradás mutat­kozik. A vállalati beruházások meghaladják a tervezettet. A megvalósult beruházások jelen­tősen hozzájárultak a terme­lési színvonal emeléséhez, a hatékonyság növeléséhez, nem­zetközi versenyképességünk fo­kozásához. ■ ötéves tervünk előttünk álló időszakában fontos feladat a beruházások tervszerűségének javítása. Fokozottabb összhan­got kell teremteni a társadal­mi, gazdasági célok, a rendel­kezésre álló anyagi eszközök és a beruházási kapacitások között. Ennek figyelembevéte­lével kell fontosság szerint rangsorolni az ágazati és a helyi beruházási javaslatokat. Továbbra is koncentráljuk erőinket a népgazdaság fejlő­dését meghatározó nagyberu­házásokra, egyidejűleg megfe­lelő lehetőségeket biztosítunk a piaci igényekhez alkalmaz­kodó vállalati kezdeményezé­seknek. Meg kell javítani a beruházások gazdasági és mű­szaki előkészítését, s fokozot­tabban kell törekedni az el­határozott beruházások határ­időre történő kivitelezésére. A vállalatokat érintő közgazda- sági szabályozás segítse elő a beruházók, a tervezők, a ki­vitelezők együttműködését és ösztönözzön a költségek csök­kentésére, a határidő rövidí­tésére, a hatékonyság növelé­sére. 3 Szocialista társadalmunk • jelentős vívmánya a teljes íoglakoztatottság. Gazdaság- fejlesztési feladataink megol­dásához új munkaerő a jövő­ben is csak korlátozott mérték­ben áll rendelkezésre, s ezért további fejlődésünk kulcskér­dése a rendelkezésre álló mun­kaerő legcélszerűbb foglalkoz­tatása. Jelenleg népgazdasá­gi szinten nincs kellő össz­hang a munkahelyek száma és a rendelkezésre álló munkaerő között; vállalati szinten egy­idejűleg tapasztalni munkaerő­hiányt és felesleget; a rendel­kezésre álló munkaerőt nem mindig ott foglalkoztatják, ahol ez népgazdasági szem­pontból a legcélszerűbb lenne; a munkaidő-alap nincs kellően kihasználva, és sok helyen laza a munkafegyelem. A meglevő munkaerő jobb ésszerűbb foglalkoztatása, a munkaerőhelyzet fokozatos ja­vítása sokoldalú, körültekintő intézkedéseket követel az álla­mi irányító szervektől, a gaz­dálkodó egységek vezetőitől, valamint a párt- és tömegszer­vezetektől. A központi tervezés gondos­kodjék arról, hogy a fejlesztési célok és a rendelkezésre álló munkaerő elosztása összhang­ban legyen. Központi és válla­lati szinten az új munkahelyek megszervezésekor messzemenő­en számolni kell a rendelkezés­re álló munkaerővel. Minden beruházás elkezdése előtt meg kell állapítani, hogy milyen bel­ső átszervezéssel, vagy e lehe­tőség hiányában, milyen külső forrásból biztosítható az új be­rendezések üzemeltetéséhez szükséges munkaerő. A gazda­sági szabályozás és ezen belül a bérpolitika eszközeivel érde­keltté kell tenni mind a vállala­tokat, mind a dolgozókat a fe­lesleges munkahelyek megszün­tetésében, a munkaerő üzemen belüli és üzemek közötti átcso- portositásában. A rendelkezésre álló munka­erővel mindenekelőtt a népgaz­daságig fontos, nagyobb eredményt adó termelőtevékeny­ség szükségleteit kell kielégíte­ni, arra is ügyelve, hogy a dol- qozók képességeiknek legin­kább megfelelő munkakörbe ke­rüljenek. Oktatási és képzési rendszerünknek a jelenleginél tervszerűbben kell elősegítenie a dolgozók felkészítését a nép­gazdaság szükségleteivel össz­hangban álló foglalkoztatásra. A munka melletti intézményes továbbképzést és átképzést az oktatási-képzési folyamat szer­ves részévé kell tenni. A munkaerővel való jobb gaz­dálkodásnak nagy tartaléka a munkaidő jobb kihasználása.. Jelenleg sok idő megy veszen­dőbe, részben anyagellátási, szervezési hibák, részben a sok helyen megtűrt lazaságok miatt. Ennek a helyzetnek a megvál­toztatása elsősorban a munka­helyi vezetésre ró feladatokat. Biztosítani kell a folyamatos munkavégzés technológiai és munkaszervezési feltételeit, a normák rendszeres karbantartá­sát, a törvényes munkaidő fe­gyelmezett ledolgozását. Társadalmunk továbbra is biztosítja mindenkinek a sza­bad munkavállalás jogát. A sza­bad munkavállalás joga elvá­laszthatatlan a munkaköri kö­telességek pontos teljesítésétől. A becsületesen dolgozó több­ség igazságérzete is azt köve­(Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents