Dunántúli Napló, 1978. április (35. évfolyam, 90-118. szám)
1978-04-03 / 92. szám
1978. április 3., hétfő Dünantmt napló 3 Állami Díjat kapott a Kandó Kálmán brigád Tizenkét megilletődött munkás Tudták, hogy Állami Díjra terjesztették őket fel, a szocialista brigádmozgalomban már minden címet elnyertek, 17 alkalommal tüntették ki őket a különböző fokozatokkal, egyszer az MSZMP KB kongresz- szusi oklevelét, háromszor a „Vállalat kiváló brigádja” címet, az elmúlt évben pedig a „Magyar Népköztársaság kiváló brigádja" címet is megkapták. Most hallgatunk, számukra olyan hihetetlennek tűnik az egész. Itt jártak már a rádiótól, pesti újságoktól, elfogódottságukat azonban még nem tudták levetkőzni. Én meg azért hallgatok, mert mielőtt kijöttem a Pécsi Hőerőműbe, elolvasom régebbi írásaimat a Kandó Kálmán brigádról (harmadszor találkozunk most), azt hittem majd nyomon tudom követni, hogy a tizenkét munkás milyen látványos utat járt be, amíg a mostani csúcsra eljutott. Hat esztendeje is, három éve is szorgalmasan dolgoztak, szabad idejükben tanultak, társadalmi munkát végeztek iskolákban, óvodákban. Igaz, minden alkalommal kiderült, hogy kicsit több szabad idejüket töltötték a gyárvárosi iskolában, néhányon megint új szakmát szereztek, gyarapodik a brigádban a technikusi oklevéllel rendelkezők száma, a brigád családi estjein egyre jobban barátokká formálódnak. Megszeppentek, zavartak. Ez lenne hát a hétköznapi forradalmi tett? Magam is a rendkívülit kutatom. Persze, a heroikus tettek, a szinte hihetetlen munkateljesímények, a gigászi építkezések hőseinek történetén nevelkedtünk valamennyien, nehezen tudjuk felfogni, hogy a ma rendkívüli tettei kevésbé látványosak, viszont sokkal nagyobb kitartást, erőt, észt és áldozatkészséget követelnek. A „Kandó Kálmán" brigád például 1977-ben 1805 óra társadalmi munkát végzett. Mindannyian 19 napot dolgoztak a gyárvárosi iskolában, öt tanterem világítását korszerűsítették. Természetes fényhatást szeretnének a tantermekben, ahol nagyobb a fény, vidámabb, levegősebb minden... Nem ám saját gyermekeiknek csinálják, ők nem segítőkész kedves apukák.., Munkahelyükön is azt szeretnék, ha minden munkahely világos lenne, ahol fény van, ott rendet kell tartani, ott rendesen kell dolgozni, a színes gépek jobb kedvre derítik a munkásokat. Emlékszem a régi erőmű karbantartó műhelyére is: fekete, kopott satupadok, olajos satukra könyökölve majszolták a munkások a zsíroskenyeret. Egy hosszú bádogvályúban lehetett kezet mosni. Itt barna csempével kirakott a mosdó, fényes, tiszta tapétával letakart asztal mellett beszélgetünk, a műhely egyik fala üvegből van, a dísznövények tucatjai pompáznak a műhelyben, két akváriumban vidáman úszkálnak a díszhalak, a satupadok zöldre festettek ... Fotóriporter barátom is ezt az otthoni hangulatot árasztó műhelyt szeretné megörökíteni, talán még a kávézó sarok is ott lesz a képen. Fürj Zoltán brigádvezető összeszedte közben a brigádot: Bittér András, Botos Mihály, Csordás Mihály, Katona János, Kára György, Kovács Ferenc, Kovács József, Lengyel László, Bozsá- novics János, Laisz Pál, Muth Ferenc Állami Díjas munkások kicsit megilletődötten állnak a fényképezőgép előtt. A brigádnaplót forgatom, jó néhányuknak a szakképzettség rovatból kilóg a felsorolás: három-négy szakma nem újdonság ebben a brigádban. Van, aki 9 szakképzettséget adó tanfolyamot és iskolát végzett. Katona János például májusban üzemmérnöki diplomát szerez, négyen már technikusok, kilencen elvégezték a marxizmus—leninizmus esti középiskolát, Kora György és Kovács Ferenc pedig a 3 éves tagozatra járnak. Hatan párttagok, hárman munkásőr- parancsnokok... Vakítóan süt a márciusi délelőtti napfény az erőműben, a szénszállító-szalagház éles árnyékot vet a hőerőmű fő csarnokán. 70 hektárnyi terület, sok száz munkahely. A Kandó Kálmán-briqád munkáján múlik, hogy üzemel ez a hatalmas energiatermelő bázis. Csaknem húszesztendős, sok berendezése bizony már nem a legkorszerűbb, komolyabb, az áramtermelést akadályozó üzemzavar azonban még nem volt. A villamos berendezések többségét úgy kellett kicserélni, hogy az egész technikai berendezés eredeti céljának megfelelően üzemeljen továbbra is. Az erőmű a két évtized alatt rég kinőtte gyermekbetegségeit, amolyan igazi újítást itt már nehéz kitalálni, a brigád most is itt dolgozó tagjai azonban mégis 77 olyan újítást adtak be, amelyből 50 hasznosítható volt, s amely mintegy 7 milliós megtakarítást eredményezett. Kérem, hogy vigyenek ki, mutassák meg az utóbbi évek legnagyobb munkáit. Szívesen megteszik, de hát hány napom is van erre? Háromezer villanymotor, az automatikák, sok ezer közvilágítási lámpa... Az udvari széntéren esztendőkig bukdácsoltak a dózerok: a világítótestek szem- kápráztatóan vakítottak, vagy szemmeresztően árnyékban hagyták a szénkupacokat. A Kandó Kálmán brigád árnyék- és káprázatmentes világítást tervezett és csinált. Munkájuk többségét ugyanis ők maguk tervezik is... A Parlamentben a szombati ünnepségen feleségeik is ott voltak (Kovács Ferenc a katonafiát vitte el), hazafele jutott arra is idő, hogy elmondják, miért is maradnak el annyit hazulról. A tizenkilenc 8 órás munkanap ugyanis sok félnapból tevődik össze, persze az asszonyok mindig is megértették, hogy a társadalomnak most nagy szüksége van az apró erőfeszítést kívánó, kevésbé látványos, szorgalmas munkára, a vezetékeken babráló férjek ilyenkor egyáltalán nem tűnnek hősnek, ott a Parlamentben azonban ők is, a Kandó Kálmán brigád munkásai is talán egy pillanatig megértették, hogy a társadalom mégis mennyire becsüli tetteiket. Hát persze, hogy megille- tődtek... Lombosi Jenő A történelem cselekvő részesei M egyei Pártbizottságunk tagjai legutóbbi ülésükön meghallgatták az MSZMP Központi Bizottsága 1978. március 15-i határozatáról, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar helyzetéről, fejlesztésének feladatairól szóló tájékoztatót. Ez alkalommal érdemi vitát nem nyitottak a határozatból fakadó megyei feladatok megjelölése céljából, úgy döntöttek, hogy erre egy későbbi időben, körültekintő felkészülés után kerül majd sor. Ennek ellenére a határozat néhány fontos tanulságára kitért a megyei tanácskozás. Az egyik, melyet a pártbizottság ülésén kiemelten hangsúlyoztak; hogy a Központi Bizottság határozata a XI. pártkongresszus mércéjével mérte a mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk helyzetét. A közeli jövőben több területen fogja a Központi Bizottság áttekinteni, hogyan valósulnak meg a kongresszus határozatai. Ezt a feladatot a megyei pártbizottságok szintén elvégzik, rövidesen nálunk Baranya megyében is. Szükséges ez azért, hogy a két kongresszus közötti időben minden fontos pártfórum áttekintse, hogy mit hajtottak végre a kongresszus, a pártértekezletek határozataiból, mire kell a jövőben nagyobb figyelmet fordítani. A mezőgazdaság területén a Központi Bizottság a következőket állapíthatta meg: „A XI. kongresszus kijelölte a követendő irányvonalat. Ennek megfelelően folytatjuk bevált agrár- és szövetkezet-politikánkat: továbbra is alapvető a mezőgazdaság szocialista nagyüzemi rendszerének, az állami gazdaságoknak és a szövetkezeteknek a fejlesztése, szocialista vonásaik erősítése; támogatjuk a háztáji és kisegítő gazdaságokat termelési lehetőségeik minél teljesebb kiaknázásában, az új kapacitások létrehozásával egyidejűleg a meglévő, régi eszközök hasznosítására, a hagyományos módszerek alkalmazására is törekszünk; erősítjük a termelési és az értékesítési biztonságot; fejlesztjük, együttesen alkalmazzuk az anyagi érdekeltséget és az erkölcsi ösztönzést; erősítjük a gazdaságok önállóságát; következetesen érvényesítjük a demokrácia, az önkéntesség és fokozatosság elvét; fenntartjuk a mezőgazdasági termelés állami támogatását, megkülönböztetett figyelmet fordítunk a kedvezőtlen adottságú gazdaságok fejlesztésére." Ez a tömör megfogalmazás megerősíti mindazt, ami a mezőgazdasággal kapcsolatban a párt XI. kongresszusán is elhangzott: hogy folytatjuk bevált agrár- és szövetkezetpolitikánkat. Ennek érdekében azonban a gyakorlatban dolgozóknak sokat kell tenni még a jövőben, hogy a megfogalmazott helyes elvek valóra váljanak. Újból megerősítést nyert, hogy mezőgazdasági termelésünk három fontos pilléren nyugszik. Ezek: az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek, a háztáji és kisegítő gazdaságok. Közös, jó munkájuk eredményeit összegezhette a Központi Bizottság határozata, amikor megállapította, hogy népünk életszínvonalának emelkedésében nagy szerepe van a szocialista mezőgazdaságnak és az élelmiszeripárnak. Ezért szól a jelentés és a határozat elismerésse.l munkájukról. Ezek az elvek iránymutatóak a következő évek számára, mind az országban, mind a megyénkben. A másik fontos tanulság, mely megyei pártbizottságunk ülésén szintén elhangzott, annak hangsúlyozása; a magyar mezőgazdaság helyzetében történelmi jelentőségű fordulat, hogy létrejött és fejlődik a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság. A Központi Bizottság határozata ezt egész hazánk szocialista fejlődése szempontjából nagy jelentőségűnek jelölte meg. Ezzel kapcsolatban felhívták a figyelmet arra, hogy a Központi Bizottság vitájában megfogalmazódott; él és dolgozik hazánkban egy nemzedék, mely ennek a történelmi jelentőségű változásnak nem csak tanúja, hanem cselekvő részese volt. Történelmet formáló cselekedetet hajtottak ezek az emberek végre, amikor kezdeményezői voltak a mezőgazdaság szocialista átszervezése megvalósításának. Volt, aki az agitációs szó erejével tette ezt, sokak nehéz feladatot vállaltak, amikor a számtalan nehézséggel vajúdó gazdaságok irányítását, vezetését vállalták. A mezőgazdaság szocialista átszervezése lenini elvei személyükben is érvényesült. Fokozatosság? Igen fokozatosan nőttek fel vezetők, dolgozó parasztok a feladatokhoz, önkéntesség? Ezrek és ezrek vállalták önként a kezdeményezést, majd az új módszerek elsajátítását, a korszerű követelményeknek megfelelő együttműködések, társulások, egyesülések útját. Demokratizmus? Nem volt könnyű megtanulni a termelőszövetkezeti demokrácia biztosítását, de ma már kialakultak azok a jó formák, melyek érvényesülésének szabad utat biztosítanak. A történelmi feladatot cselekvőén vállalók példáját magunk és az ifjabb nemzedék elé állítani különösen aktuális ezekben a napokban, amikor felszabadulásunk ünnepén visszatekintünk a megtett útra. Él közöttünk, velünk együtt egy nemzedék, mely az elmúlt három évtizedben valóban nem csak tanúja, hanem alakítója, formálója volt hazánk fejlődésének. Ok azok, akik most életük ötödik, vagy hatodik évtizedében járnak. Közülük kerültek ki a fel- szabadulás után a párt alapító tagjai, részt vettek a földosztásban, harcoltak a munkásosztály hatalmának megteremtéséért, küzdöttek az egységes munkáspárt létrejöttéért, soraikból választották az államosítás után az első munkásigazgatókat, szervezték a párt ifjúsági mozgalmát, fegyvert fogtak a proletárdiktatúra védelmében, amikor azt az ellenforradalom fenyegette, tagjai voltak az első munkásőr egységeknek, — hogy csak néhányra utaljak. Van, mit tanulnunk tőlük. T öbbségükben még ma is erőben, egészségben rendszerünk támaszai, akikre mindig lehet számítani. Még nem fáradtak, el, akkor sem, ha egyiküknek-másikuknak gyengébb is a szíve, elfullad a hangja. Közülük nem egy kapott éppen ezekben a napokban magas kitüntetést, néhányat mai, ünnepi számunkban mutatunk be. A Központi Bizottság legutóbbi határozatának elismerő szavai úgy vélem vonatkoznak erre a generációra is, annak legkiválóbbjaira. Tavaszi pillanatképek Szokolai felv. — Mitzki Ervin
