Dunántúli Napló, 1978. április (35. évfolyam, 90-118. szám)
1978-04-17 / 105. szám
Kudarc a siker miatt otnaer a Nem minden a Volánon múlik Ilyen lesz majd a jövő közlekedése? Lehet, hogy a rajzoló elképzelése nem is túl merész. Ember, gép, pálya és szervezés Kivesztek a gyűjtök és a maszekok Kemény dollárok a vargányáért csiperkéért Gombát termeszt a pécsi pincékben a kishajmási tsz? A tömegközlekedés bonyolult téma, sok tekintetben áttekinthetetlenebb, mint a futball. Vannak szakemberei és résztvevői, de mindenki úgy gondolja, ért hozzá. Egy biztos: amióta a tömegközlekedést kitalálták, egyetlen feladat áll az emberszállítás fókuszában, hogyan lehet rajta javítani? Az, hogy nem is évről- évre, hanem szinte percről percre javulnak a mutatók, ezt a szándékot tükrözi. Érdekes adatokra bukkantam egy előadás hallatán — Harkányban tartottak egyhetes országos tanácskozást a közlekedéspolitika szakértői — amelyek Pécsre vonatkoztak. Tizennégy évvel ezelőtt az ,,öt- tornyúban” 109 autóbusz szolgált — most 149. De mekkorák voltak ezek a buszok? 1964- ben ez a 109 autóbusz 6 834 férőhelyet jelentett, a mai 149 csaknem a dupláját: 12 656-ot. így válik érthetővé az is, hogy a régebbi időben 29 millió 645 ezer utast szállított a VOLÁN egy évben, tavaly viszont 80 millió 305 ezret. Minden több lett: az autóbuszok száma, az útvonalhossz, a szállított utasok száma, az egyetlen napra jutó utasforgalom. Minden 0. K.? Dehát kizárólag egy VOLÁN vállalaton múlik-e, hogy a tömegközlekedés zavartalan legyen? Aligha. A közlekedéshez három dolog szükséges: ember, gép és pálya. Kezdjük a gépekkel, amelyekre nem lehet panasz. Országszerte megoldott az autóbusszal való ellátás —csak a nagyobb településekre gondolok — és azt hiszem, hiába állítanának be többet, a csúcsidőben nem javítana a helyzeten. Ember? Ha a gépkocsivezetőkre gondolok, a VOLÁN túljutott azon a mélyponton, ahová jónéhány éve eljutott, mindenesetre ma jóval kevésbé nyomasztják a munkaerőgondok. A pálya mór sokkalta problematikusabb, az utak fejlesztésének intenzitása képtelen követni a városokban felhalmozódó gépkocsi- és szállításra várakozó embertömeg növekedését. És egyetlen pillanatra visz- sza kell térni az emberi tényezőkhöz, amely a tömegközlekedés ügyében nem lokalizálható, csak a gépkocsivezetőkre, ide sorolhatók maguk az utasok is. Az urbanizáció, a települések gigantomániája világszerte ijesztő dinamikát mutat, és előbb-utóbb válságba sodorja a tömegközlekedést. A jelek mutatkoznak, Tokióban gázmaszkban irányítja a forgalmat a közlekedési rendőr, kutatóintézetek sokasága „dobja ki” az elektromos meghajtású társas és minigépkocsikat. Közlekedünk a föld alatt és függősíneken, az optimizmus jogos — meg fogják oldani a városi közlekedés ma még fájó gondjait. Rozoga lépcsők Mert ma még fáj. Rájöttek ugyan, hogy az embertömeg mozgatása nemcsak buszok, hanem szervezés kérdése is. Bevezették a lépcsőzetes munkakezdést — Pécsett is — de ez a lépcsőzet még nem túl stabil... Nálunk 33 vállalat és 18 iskola csaknem húszezer embernyi dolgozóját — tanulóját kellett volna más-más időpontban utaztatni a csúcsidőben, ebből nem egészen kilencezer sikerült. Nyilvánvaló, hogy itt még sokat tehetnek és tesznek is. Az is nyilvánvaló, hogy a lépcsőzetes munkakezdés csak részleges javulást hozhat, hiszen a délutáni csúcs- forgalom más irányú, az utazás motívumai mások, mint reggel. Komputerbuszok? Egy kis utópia: a buszmegállóban gombnyomással lehet jelezni az utazási szándékot, kellő számú utas esetén a buszt egy központi „agy" odairányítja. Ez ma azért nem valósítható meg, mert X. Y. — jóllehet egyedül van a megállóban — nyolcvanszor fogja megnyomni a gombot. . . Nehéz mindent összehangolni. Figyelembe kell venni az égvilágon mindent, a környezet- védelmi szempontoktól a kalauz közérzetéig, az automata jegyárusító berendezés hibátlan működésétől a kátyúig mindent. De — és azt hiszem az roppant fontos — a legtöbbet egy türelmes, megértő és rendkívül fegyelmezett utazóközönség teheti a tömegközlekedésért. Kampis Péter Egykoron nemcsak kirándulók, kocogok népesítették be az erdőket, lehetett találkozni apró kosarakkal, hátizsákokkal felszerelt emberekkel is, akik fürkésző tekintetükkel naphosszat az avart, a földet lesték. Gombát kerestek. De hol vannak már ezek a régi szép dők? Manapság a vadon termő gombákat egyre kevesebben gyűjtik össze. Az elmúlt évtizedben volt olyan esztendő, amikor csaknem félmillió dollárt hozott a népgazdaságnak a szabad ég alatt termett vargánya, csiperke exportja, tavaly mindössze pár vagonnyi indult útra a nyugati piacokra, főként az NSZK-ba és Svájcba. Pedig szinte korlátlan mennyiséget lehetne eladni kemény valutáért, annyira keresett cikk a tőkés országokban a gomba, ízesebb fajtáinak kilójáért még az öt dollárt is megadják. Csak legyen, aki leszedje, mert bő termést adó területeink még vannak: a göcseji, a Dráva-menti erdők, a Bakony, a Bükk, a Mátra, a nyugat-magyarországi erdőségek, vagy a Hortobágy, ahol a sziki csiperke nő, amely egyébként csak tengerpartokon és homokdűnéken található. A vadon termőnél jóval nagyobb, állandóbb és tervezhetőbb termést produkál a túlnyomórészt pincékben, elhagyott bányavógatokban meghonosított gombászkodás. Néhány kisebb vállalkozástól eltekintve a hazánkban termesztett meny- nyiség mintegy 85 százalékát a csepeli Duna Kertészeti Tsz által irányított rendszer biztosítja. Nyolc termelőszövetkezet, illetve ÁFÉSZ tagja a társulásnak, összesen mintegy 160 ezer négyzetméteren foglalkoznak gombászattal. Az évi termésük eléri a háromezer tonnát, ami körülbelül háromszorosa a tíz évvel ezelőttinek — és mégis kevés, mert az igények egyre gyorsabban növekednek. Most épül a csepeliek új komposzt üzeme, amely ezer tonnával több csiperke és laskagomba termesztését, a jelenlegi évi 120 milliós termelési érték növelését alapozza meg. Hogy mit várhatunk a gombafronton a jövőt illetően? — nehezen jósolható meg. Az viszont biztos, hogy a vadon termettekre mind kevesebb gyűjtő akad, s a termesztéshez sincs már akkora vállalkozói kedv, mint annak előtte. Drága a táptalajul szolgáló csikótrágya, keveslik a felvásárlási árakat. Baranyában ma már jóformán hírmondója sincs a maszek gombatermesztőknek, a felvásárlási telepeken hosszabb ideje senki sem jelentkezett csiperkével és más fajtákkal a kosarában. Marad egyedül a nagyüzemi termesztés, melynek rövidesen úttörője lesz Baranyában: a kishajmási tsz. A szövetkezet vezetőit foglalkoztatja a gondolat, hogy társulnak a csepeliekkel. A tárgyalások már megkezdődtek, az elképzelések szerint még a pécsi pincerendszert is felhasználnák gombatermesztésre. H. L. Indul a kutyafogat Hol van már az az idő, amikor Komlón csoportok alakultak az utcán a csacsifogat közeledésekor? A hosszú évek alatt az emberek megszokták a Gesztenyéstől a Piac térig közlekedő „légfék” feliratú kordáján ücsörgő öregembert és derék négylábú társát, a komótosan baktató fülest. De aki szereti a különlegességet, induljon el Mánfa irányába, s ha szerencséje van, találkozhat az új „szenzációval”, a kutyafogattal. A mánfai bolt udvarában, lakásán beszélgettünk a gazdával. — Malacokkal foglalkozom, s a komlói szociális otthontól hordom a moslékot — mondja Rádi János, Kossuth-bányai mozdonyvezető. — Jó két hónapja összetörött a Trabant, s mivel én nem vagyok olyan jó erőben, hogy a négy harminc literes kannát felhúzzam a dombon, beállítottam a kutyákat- Sokan mondták — folytatja Rádi János — állatkínzás ez. Szerintem nem. Tudja milyen jó edzés ez ezeknek? Meg se koty- tyan nekik a teher. Meséli, már autótolvajt is fogott Anka és társa, Grand, Kinn a réten apportiroztatták őket, egy csattanás, s tudták, baleset történt. De a helyszínen csak egy kocsi állt összetörve, — fának ütközött — tulajdonos sehol. A két juhász szagot vett, s tíz perc múlva az autótolvajok ott álttak előttük. — A kutyák szeretik a munkát — folytatja a gazda. — Télen a szánkót nagyon élvezték. A két gyerekkel felültem, aztán uccu neki. A faluban körbeálltak a srácok. Jani bácsi, én is, én is akarok! — kiabálták. G. G. Gyorsjavítás - három hét alatt Emlékeznek még nagyanyáink félmagas sarkú, fűzős csizmájára? Nos hát kissé leegyszerűsítve, ez okozta a gyors cipőjavítás kudarcát az új budapesti szalonban. A Kálvin téri aluljáró csupaüveg portálú „suszterműhelyének" cégére ugyanis mágnesként vonzotta az embereket, már közvetlenül az elmúlt esztendei nyitás után megszűnt a gyorsjavítás jellege, ma már három hétre vállalnak csak munkát. Persze, nemcsak a cégéren múlik: a budapesti ELIT Cipőipari Szövetkezet éppen azért hozza létre gyorsjavító cipőszalonjait, mert az igények szinte kényszerítő erővel nehezednek a szolgáltató iparra. Alig-alig tudjnk mit kezdeni kitaposott sarkú cipőinkkel, sőt egy sarokvas felverése is gondot okoz, nem tudjuk kivárni a hetekig tartó vállalási időt. Az ötlet tehát kitűnő volt: a Skálában létesített első gyorsjavító cipőszalon után a forgalmas Kálvin téri aluljáróban nyitották meg újabb szolgáltató egységüket, ahol a javításon kívül új cipők megrendelését is elfogadják, méretet is itt vesznek. A METRO nagyon ízlésesen berendezett helyiséget bocsátott az ELIT rendelkezésére, a tervek szerint az utasok megvárhatták volna a kisebb hibák javítását, a több időt igénybe vevő munkát egyik nap beadják, másnap, harmadnap munkából jövet haza is vihették volna. A forgalom azonban a legszebb számításokat is keresztül húzta: az elmúlt hónapban például az apróbb javításokból 53 124 forintot forgalmazott a szalon, 534 pár cipőt adtak be javításra és 29 pár új cipőt rendeltek meg. Az üzlet mögötti apró műhelyben egyetlen szakmunkás számára van csak tulajdonképpen hely, most ketten dolgoznak a feltornyozott cipőhegyek mögött. Néhány cipőt találomra megnézek — tulajdonosa Törökbálintról, Ráckevéról, Nagykovácsiból hozta ide javítani, bizonyára itt szállnak át munkahelyükre utazva. A szalon nyitvatartását is úgy határozták meg, hogy a több műszakban dolgozók számára is megfelelő legyen. A szalon szép, a kiszolgálás udvarias, a javítás minősége kifogástalan. Csakhát nem gyorsjavító szalon. Sőt! A három hét bizony túl hosszú idő hagyományos vállalási időnek is. Az ELIT Budapesten a Kertész utcában nyitja meg a közeljövőben újabb szalonját. Azt tervezik, hogy ott olyan javítókapacitást hoznak létre, amely az itteni munkákból is képes lesz átvállalni. A szövetkezet gépkocsijai ingáznak majd a Kálvin tér és ű Kertész utca közölt. Ámbár ez csak kismértékben rövidíti le a vállalási időt. S hogy miért érdekel minket a budapestiek kitaposott cipője és gyorsjavító szalonjai? Még ebben az ötéves tervidőszakban Pécsett is épül két gyorsjavító cipőszalon. Aminek persze nagyon örülünk. Ám a pesti tapasztalatok egy kissé lehűtöttek bennünket. Csak most tudtuk meg, hogv a gyorsjavító cipőszalonokban már az is gyors, ha három hét alatt felvernek egy spiccet. L. J. Hárommilliárd forint borravaló A csúszópénzek és a borra- Valózás visszaszorításáról sokan és sokat beszéltünk már. Tenni annál kevesebbet tudtunk. örömmel üdvözöljük most, hogy ezúttal a minisztérium üzent hadat a borravalónak. Nem pusztán kinyilatkoztatván, de átfogó, részletes intézkedési tervvel előrukkolva. A Közlekedési és Postaügyi Minisztérium, amint azt az elmúlt héten a budapesti Hungária Kávéházban a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság és a Közlekedéstudományi Egyesület közös rendezvényén ismertették, az elmúlt években megvizsgálta a borravaló és a csúszópénz alakulását a szállításban és a hírközlésben. Cseppet sem hatott a meglepetés erejével, miszerint az ágazat minden ötödik dolgozójának időnként a markába nyomnak valamit. Hanem az a „valami". Úgy találták, hogy több mint hárommilliárd forint vándorol a lakosságtól az ilyen munkakörökben dolgozók zsebébe. Borravalóban vagy csúszópénzben — ki önként adott forintjainkból, ki pedig ezért, mert hiánycikket kínálva elvárja — részesül a taxisofőr, a pénzespostás, az utasellátó pincér, az autójavító, az autó- alkatrészt eladó, a benzinkutas, a telefonszerelő és még sokan mások. Egyesek jövedelme így háromszorosa a hasonló munkát végző, de borravalóban nem részesülő dolgozókénak. Társadalmi veszélyességét tekintve még károsabb az a — tegyük hozzá, igen elterjedt — jelenség, amikor a borravalót újrafelosztják, s így részesedik belőle a művezető, a garázsmester, a fuvarvállaló, az elszámoltató, a raktározó és itt is sorolhatnánk még. A szolgáltatások iránti igény pedig egyre nő, következésképpen növekszenek a borravalókból származó többlet- jövedelmek is. A minisztérium abból indult ki, olyan intézkedések szükségesek, amelyek a borravalózást értelmetlenné teszik. Vagyis gazdasági, szervezési intézkedésekkel, a szolgáltatások színvonalának emelésével, az alkatrészellátás javításával, a munka jobb megszervezésével, az egyes munkakörökben dolgozók nagyobb erkölcsi és anyagi megbecsülésével, nem utolsósorban szigorúbb ellenőrzésekkel, a visszaélések felszámolásával kívánják visszaszorítani e munka nélkül szerzett jövedelmeket, s leszűkíteni a belőle részesülők körét. üdvözöljük ezeket az intézkedéseket, azzal, hogy nemcsak a közlekedésben és a hírközlésben vannak borravalós munkahelyek, üdvös lenne tehát más tárcáknak is lépniük. Természetesen nem szabad elfelejtkeznünk arról sem, hogy társadalmi összefogásra, s olyan társadalmi közhangulatra is szükség van, amely egyaránt elítéli azt, aki borravalót ad, s aki borravalót vagy csúszópénzt elfogad. Miklósvári Zoltán Hétfői □
