Dunántúli Napló, 1978. április (35. évfolyam, 90-118. szám)
1978-04-13 / 101. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Jandó Jenő adott hangversenyt tegnap este a Liszt-teremben. A fiatal, pécsi származású zongoraművész Bach g-moll angol szvitjét, Beethoven Esz-dúr szonátáját és Schumann Szimfonikus etűdök cimű művét játszotta. Magyar—ghanai külügyminiszteri tárgyalás Roger Joseph Felli ezredes, a Ghanai Köztársaság Budapesten tartózkodó külügyminisztere szerdán a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. Az ünnepélyes tiszteletadáson jelen vőlt Ga- rai Róbert külügyminiszter-helyettes, Farkas Mihály vezérőrnagy, a budapesti helyőrség parancsnoka. A koszorúzást követően a Külügyminisztériumban megkezdődtek a magyar— ghanai külügyminiszteri tárgyalások Púja Frigyes és Roger Joseph Felli között. A tárgyalásokon áttekintették a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit, valamint a két ország együttműködését, a kapcsolatok továbbfejlesztésének lehetőségeit. A ghanai külügyminiszter a nap során megtekintette a főváros nevezetességeit, este a KISZ Központi Művészegyüttes műsorát nézte meg. Publikációk helyett - gyártmányokat A gyakorlati eredményeknek fiijával levő kutatásokról egy tanulságos alaptörténet kering. Egy nyugat-európai országban egy nagyvállalat vezetősége elhatározta, hogy műszaki újdonságok gyors bevezetésével az üzleti életben élre tör. Felállítottak egy szuperlaboratóriumot. Felszerelték kitűnő eszközökkel, s ezek mellé gyakorlott, jó hírű kutatókat szerződtettek — azután várták az eredményeket. A történet szerint az első év kutatói jelentéseiben az állt, hogy megkezdődött vagy 30, sokat ígérő téma kutatása. A második évben azt jelentették, hogy a megkezdett 30 kutatásról megjelentettek 15 értékes publikációt, szakcikket. Ezek szerzői közül hárman dijat nyertek. Ötöt vendégelőadónak hívtak meg, neves külföldi egyetemekre. Állítólag igy ment ez a negyedik évben is, amikor a vezetőség változtatott a kutató- intézet irányításán, és az elvi jelentőségű értekezések helyett gyártmányfejlesztéssel is foglalkozni kezdtek. Ez a történet egyébként egy, a közelmúltban befejezett KNEB-vizsgálat alkalmával vált itthon is „közkinccsé”. E vizsgálat célja az volt, hogy elemezze a hazai kutatások hatásfokát, a kutatási eredmények átfutási idejét. E vizsgálat talált hazánkban is ehhez a történethez hasonlót. Az alapkutatással foglalkozó akadémiai kutatóintézetekben lehet persze egyértelmű siker az elvi eredmény is. Egy ágazati vagy vállalati kutatóintézetben viszont az elvi eredményt, a publikációt tekintsék inkább félsikernek, legalábbis, ha a termelés hosszú ideig nem veszi át ezt az eredményt. A 70-es évek elejétől napjainkig a kutatással foglalkozók száma hazánkban több mint 25 százalékkal növekedett. A kutatásra-fejlesztésre fordított összegek a duplájára emelkedtek. 1971 és 1975 között több mint 55 milliárd forintot tettek ki. Ezzel szemben az új gyártmányok, az új technológiák száma ebben az időszakban, az előző öt évhez képest nem nőtt hasonló méretekben. Egy-egy kutatási eredmény gyakorlatba való átültetésének ideje korántsem csak a kutatókon múlik. Persze ennek alakulásában közrejátszik esetleg a nem kívánatos kutatói szemlélet, vagy magatartás is. Az, hogy egyes kutatók csak abban érdekeltek, hogy saját tudományos rangjukat öregbítsék, a gyártás megkezdése akkor érdekük, ha az eredmény szabadalmi védettséget is élvez. A másik _ok, amiért lassan hasznosítják* az új műszaki eredményeket, hogy a kutatási tervek olyanok, hogy más irányba viszik a kutatást, mint amerre az ipar, a távlati fejlesztési programok útmutatása szerint haladnia kellene. Az ágazati, vállalati fejlesztési tervek és a kutatók egyéni tudományos terveinek összhangját is meg kell teremteni tehát ahhoz, hogy felgyorsuljon a kutatási eredmények nagyipari hasznosítása. Gerencsér Ferenc Jó ütemben halad a BÉV-telep építése Legsürgősebb a betonvas szerelőcsarnok elkészítése Oda megy a vendég, ahol barátságos emberek fogadják Lábra állt az óriásdaru Nem szidnák az építőipart, ha mindig ilyen intenzitássaj dolgozhatnának, mint ahogyan azt a BÉV új komplex szerelő- és építkezést kiszolgáló telepének építésén teszik. Alig két éve, hogy az első földmarkoló belevájt a talajba, az elmúlt év novemberében pedig már készen volt két pár vasúti pálya, négy nagy szerelőcsarnok — asztalos, ács, lakatos és be- tonvas-előkészítő — vázszerkezete, a betonközpont alapjai és a leendő tanműhely épülete, amit átmenetileg az építkezés ideje alatt irodaként és 180 ember öltözőjeként használnak. Egy-két hét múlva meglesz az építkezésen dolgozók étkeztetését biztosító konyha is. Az elmúlt téli hónapok a szemlélő számára ugyan nem szolgáltattak látványossággal, valójában ekkor sem lassult az építkezés üteme. Felkerültek a hatalmas betonfödém-elemek, elkészítették a leendő gépsorok betonalapjainak és az aszfaltüzem felszín alatti munkálatainak egy részét. Alinak mór a betonközpont cementsilói és ke. verőtornya. átszelő új autóút fölé nyúlik. Az ide érkező árut fogja majd a megfelelő feldolgozási helyre szállítani. Legsürgetőbb feladat a betonvas szerelőcsarnok építése, hiszen át kell adni a Vasút utcai korszerűtlen műhelyt, ahol jelenleg dolgoznak. A gépi berendezések nagy része már megérkezett, aminek beszerelését a gépeket szállító NSZK cég szakembereinek irányításával végzik majd el. A legtöbb munkás most itt dolgozik, a csarnok falazási munkáit végzi. Sürget az idő, hisz a tervek szerint már június végére át kell adni, s a hátra lé- j vő három hónapban még ren- j geteg a tennivaló. A 320 milliós nagyságrendű beruházásból az elmúlt két évben 140 millió forintot használtak fel. 1978-ban a tervek szerint 150 millió forint értékű munkát kell elvégezni. Ez még az eddiginél is feszítettebb munkatempót követel. A betonközpont teljes felszerelését az ELBA nyugatnémet cég irányításával májusban befejezik. A lakatos-, ács- és asztalosüzemet is még ebben az évben úgy kell előkészíteni, hogy 1979-ben fokozatosan megindulhasson a termelés. Lábra állították a 10 Mp teherbírású óriás, élénksárga színűre festett Bak-darut. Az acélmonstrum két szárnya az ipari vágány, illetve a telepet A VENDINFORM 78 rendezvényének az idén Baranya lett a gazdája, Siklós nyitotta meg kapuit a kétnapos rendezvény előtt. Higgyük, hogy a tanácsi vendéglátó vállalatok igazgatóinak, vezetőinek eszmecseréje mindannyiunk számára hasznos lesz, hiszen mint azt Görcs Károly, a Baranya megyei Vendéglátóipari Vállalat igazgatója a tanácskozást megnyitó szavaiban mondotta, a szezonra-készülés jegyében telik majd az idő. A siklósi vár nagytermében délelőtt két előadást hallhattak a résztvevők: egyet Baranyáról, egyet pedig a vendéglátóipar országos helyzetéről, gondjairól és örömeiről. Sivó Tibor, a Belkereskedelmi Minisztérium osztályvezetője beszélt az utóbbiról, hangsúlyozva, hogy a belkereskedelem, ezen belül is a vendéglátóipar az elmúlt néhány esztendőben az érdeklődés homlokterébe került. Hiszen több program megoldását is ez utóbbi évek hozták felszínre: így a gyermek- élelmezés kérdését, a munkahelyi étkeztetés fellendítését, e- mellett szinte állandó téma a színvonal és a minőség. Társadalompolitikai kérdésként merült fel a január 1 -tői startolt szeszkorlátozás, ami egyértelműen bizonyos forgalom- kiesést jelent minden vállalatnál s egyben újabb feladatot is: a hiányzó bevételeket más források megnyitásával kell a vállalatoknak fedezniük. A forgalom — vendéglátóiparról van szó — társadalmilag kívánatos szerkezetváltozása jó ütemben halad, az étel kontra ital harc vidéken jobban áll, mint a fővárosban. Sivó Tibor utalt arra, hogy a vendéglátás nem mindenütt élt az árak adta lehetőségekkel — az olcsó és a drága jelzők a közgazdasági kategóriák között ismeretlenek —, pedig a jövő útja ez. Emellett jó tudni azt is, hogy kedvezően alakult az ötéves terv első két éve, s a forgalmi eredmények azt sugallják, hogy 1978-ban ‘is kiegyensúlyozott évre lehet számítani. A hálózatfejlesztési célok maradéktalanul nem teljesültek, s emiatt minden olyan módszert örömmel kell üdvözölnünk, amely a forgalom növelésére alkalmas. Élni kell mindenütt, ahol ez lehetséges, az üzletbővítés idényjellegű formájával: a teraszos kiszolgálási rendszerrel. így minden beruházás nélkül egy ideig megnagyobbítható a vendéglátó egységek alapterülete. Ugyanakkor szállodafronton a fizetővendéglátással kellene jobban élni — nemcsak a munkaerő-takarékosság miatt. Előadásának végén a belker. főosztályvezetője még egyszer hangsúlyozta a vendéglátás színvonalát. Ez az a pont, ahol a legtöbb a tennivaló. Nem véletlenül utalt egy Angliából kiindult mozgalomra, melynek jelmondata: abba az országba menjünk, ahol barátságos emberek fogadnak. S erre a jelszóra most, az idegenforgalmi szezon indulásakor fokozottabban kell figyelni, hiszen a prognózis szerint — a kötelező valutabeváltás eltörlése is bejátszik ebbe — több vendégre számíthatunk. Baranya pedig erre a jugoszláv határ miatt különösen figyeljen. K. F. Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Fokozott figyelmet Dunántúli napló XXXV. évfolyam, 101. szám 1978. április 13., csütörtök Ára: 80 fillér a színvonalas vendéglátásra \
