Dunántúli Napló, 1978. március (35. évfolyam, 60-89. szám)
1978-03-09 / 68. szám
6 1978. március 9., csütörtök Dunantmi napló ___________________ Népi ihletésű használati tárgyak. A képek: Nagy Kristóf: csecsemőjátékok, Vidák István: gyékény tárolóedények, Szegedi Béla: bőrtarisznya, Kun Éva: égetett tárolóedények. DIlfftT LETT H REGI Hímzett ing és farmernadrág A beatzene mellett terjed a népzene és a néptánc Giccsek, bóvlik az üzletekben, piacokon és vásárokon 170 éve született a Pécsi Dalárda megalapítója Pécs város életében mindenkor nagy szerepet játszottak az itt született vagy külföldről ide származott zeneszerzők, muzsikusok, karnagyok. Ezek közé tartozoU Hölczl Szeráf Ferenc is. 170 évvel ezelőtt, 1808. március 14- én Malackán született. Gimnáziumi tanulmányait Bécsben végezte. Itt J. Chr. Keszler és Seyfried növendékeként zeneelméletet, valamint zeneszerzést tanult. Megtanult zongorázni és az összes vonóshangszeren játszani. A Körtnerthor opera kórusában pedig megismerkedett az operazenével is. Szerepelt néhány Beethoven által rendezett hangversenyen. Egyébként baráti kapcsolat fűzte Schuberthez és Lenau- hoz, akik számára egy hegedűversenyt is komponált. Hölczl 1841-ben Insbruckban zeneigazgató lett és az ottani egyetemi ifjúsággal megalakította az első insbrucki férfikar egyesületet. 1843-ban meghívást kapott Pécsre, hogy legyen a Székesegyház karnagya. A meghívásnak örömmel tett eleget és ettől az időtől kezdve tehetségét és tudását a pécsi zenei élet fejlesztésének szolgálatába állította. 1847 januárjában megalakította a dalosegyletet Pécsi Dalárda néven, amelynek igazgatója lett. A Pécsi Dalárda történetében nevezetes dátum volt 1870. december 19., a nagy zeneköltő születésének 100 éves évfordulójára rendezett Beethoven-hangverseny, amelyet ő vezényelt, mégpedig olyan sikerrel, hogy örömében a Pécsi Dalárdának ajándékozta a birtokában volt Beethoven-hajfürtöt. Hogyan került ez hozzá? Hölczl Bécsben jó barátságban volt Sauter Antal költővel és Schmidt Ágostonnal. Mindhárman éppen együtt voltak, amikor Beethoven halálhire eljutott hozzájuk. Sautert bízták meg, hogy személyesen győződjön meg Beethoven haláláról. Visszatérve Sauter egy kis csomagot vett elő, amelyben hajfürt volt. Elmondta, hogy egyedül volt a halottas szobában, ahol levágta Beethoven hajfürtjét, amelynek megőrzését Hölczlre bízták. Ez a hajfürt jelenleg is a pécsi múzeum birtokában van. Hölczl 94 évvel ezelőtt, 1884. augusztus 18-án halt meg. Halála alkalmából a „Neue Freie Presse" c. bécsi újság cikkben emlékezett meg róla, és többek között a következőket írta: „Hölczl S. Ferenc egyik legtehetségesebb zeneszerző távozott az élők sorából.” A civilizált ember igényével tekintünk a világra. A gépek korszakában élünk. A régi tárgyak, az elmúlt életformát tükröző emlékek a padláson porosodnak. Szövőszékek, rokkák, szökrönyök, más régi bútorok, mázas cserépedények .. . Az utóbbi időben egyre többen mennek fel a padlásra, letörlik a port, s a tárgyak újból élni kezdenek egy új környezetben. Használati tárgyként és szobadíszként. A vásárokon jó pénzért árulják és veszik — kereskednek velük. Korsók, köcsögök, hímzett térítők, vásznak, blúzok, és ingek találnak új gazdára. A fiatalok felhúzzák a régi ruhadarabokat. Jól illik a farmerhez. A beatzene mellett teret hódít a népzene. Beilleszkedni próbál mostani életünkbe. Divat lett a régi. Mindenki divatja. Nem minden divat hasznos Nem minden divat hasznos. Amelyik hasznos, annak is előnyei mellett sok hátránya van. A mai „divatos” népművészet is rendelkezik előnyökkel és hátrányokkal. Szóljunk először a hátrányokról. Ez elsősorban téves szemlélet és a népművészet lényegét nem tartalmazó ismeretek, tudás hiánya. A divat hatására sokan tárgykészítésbe fognak. Hobbiszemlélettel faragnak, szőnek, hímeznek. Eddig nem lenne semmi baj. Hasznos időtöltés ez, önmaguk elfoglalása, örömszerzés, alkotási vágy kiélése. A baj ott kezdődik, ha ezek a munkák kilépnek saját világukból és többnek akarnak látszani, mint amik valójában. A pénzszerzési vágy sok bóvlit, giccset eredményezett, amit sajnos üzletekben, piacokon, vásárokon is árulnak. A giccsek, a bóvlik, hivalkodó kilakkozott emléktárgyak hamis esztétikai szemlélet eredményei. Nagyon távol állnak az igazi népi tárgyaktól, használati eszközöktől. Értéket nem tükröznek, mert nem tartalmazzák a tárgy- készités ősi hagyományaiból merített lényeges jegyeket. Ezek a jegyek: a tökéletes anyag, technika, célszerű forma, és ezeknek megfelelő díszítés. Ha egy tárgy tartalmazza mindezeket a jegyeket, akkor tökéletesen megfelel a funkciójának. Ha nem, dísztárgy csupán. Szólnunk kell még az oktalan tárgygyűjtésről, felhalmozásról. Néhány ilyen régi tárgy esztétikus elhelyezésével valóban emeli a lakás hangulatát. De sokan csak felhalmozzák a különböző helyekről begyűjtött, vásárokon vett tárgyakat, any- nyira, hogy szinte mozdulni sem tudnak a sok régiségtől. Értelmes dolog ez? Nem. önző kisajátítás, divatos gyűjtőszenvedély. Sőt, mi több, sznobizmus. Folytatni lehetne még a népművészettel kapcsolatos téves értelmezéseket, hiába, de inkább vizsgáljuk most már az előnyöket. Itt van mindjárt a táncházak dolga. Pécsett a Doktor Sándor Művelődési Központban rendeznek 1976 óta táncházat. Először a Mecsek Táncegyüttes, majd a Baranya Táncegyüttes vezetésével. Jelenleg a KISZÖV néptáncegyüttes a házigazdája a népzenét és néptáncot szerető és művelő sok száz fiatalnak. Szerte az országban terjed az a hasznos közösségi mozgalom, amely jóval több a szórakozásnál. Napjainkban ez újdonság, és a fiatalok hiányérzetének megtestesülése, amely kulturális igényekkel rendelkezik. A hagyományőrzés, a népi kultúra megismerésének igényével, amelyben egy új közösségi kultúra lehetősége rejlik. Újfajta igény A beat-zene ugyanis mindennapossá, megszokottá vált, az igényesebb fiatalok körében az érdeklődés külső szintjére jutott. Míg a beat zene vonzotta közösségekre a mennyiségi jelző illik, a táncház vonzásába kerülő fiatalok közösségére a mennyiségi jelző mellé odakerül a minőségi is. Ez a fiatalok egy újfajta igényének kifejezője, amelyben ott rejlik a megismerés, a tudás és alkotás lehetősége, amely valóban érték az emberek számára. Ez a megállapítás már nemcsak a népzenét, néptáncot szerető fiatalokra vonatkozik. Egyre többen vannak azok a fiatalok, akik lelkesedéssel, sőt hivatással keresik, kutatják a hagyományokból merített értékes lehetőségeket a népművészet különböző területein. Példa erre a Fiatal Népművészek és a Stúdiója, amelyet a Népművelési Intézet és a KISZ KB-ja támogat. A stúdióban tevékenykedő fiatalok valóban a népi kultúra értékeit mentik, hasznosítják és továbbfejlesztik. Élővé teszik a népművészetet. Régiből a hasznosat A hagyományőrzés nem azt jelenti, hogy a régit visszahozzuk és rögzítsük. Ez napjainkban értelmetlen is lenne. A régit megismerni kell, a hasznosat, értékeset felhasználni belőle és továbbfejleszteni úgy, hogy modern életkörülményeinknek megfeleljen. A fejlődés törvényszerűsége ott rejlik a hagyományban, csak megfelelő szemlélettel kell hozzányúlni. Kísérletet kell hát tenni, hogy a népművészetet helyesen értékelő szemlélet kialakuljon. Ugyanis a népművészetünket tükröző szellemi és tárgyi dolgainkban ott rejlik a jelen kísérleteiként a jövőben megszilárduló lehetőség: a népművészet mai kor szerinti fejlődése. Hogy valóban meg tudjuk ezt valósítani, közösen kell munkához fogni. A történelmi korok folyamán a társadalmak kultúrája közösségi termék. A mi feladatunk tehát a mi közösségi kultúránk megteremtése és fejlesztése. Ebben a közművelődésnek van nagy szerepe. A közművelődés akkor éri el célját, ha nem kötelezi az embereket programokhoz, hanem az igényeknek megfelelően, de az igényszintet állandóan emelve, lehetőséget nyújt az önművelésre. Lehetőségeket kell biztosítani a sokoldalú műveltség igényével. Útkeresés és műveltség Olyan általános műveltséget kell kialakítanunk, amely magában foglalja a művészetek iránti aktív magatartásunkat. Éppen annak érdekében, hogy meg tudjuk különböztetni a magyar népművészet különböző ágazatainak történelmileg kialakult stílusait, s meg tudjuk különböztetni a népies divattól. Vállalkozás ez, lehetőség, új utak keresése, amelyek közül egy valóban elvezet a célhoz. Vállalni kell a fáradságot és keresni az odavezető utat. Szatyor Győző Innen-onnan A televízió hangversenyt közvetít a Sixtus kápolnából Ének Michelangelóért címmel. A bemondó Mihelándzselót mond, a többiek Mikelándzselót. Melyik a helyes: a h-s vagy a k-s ejtés? Mivel a reneszánsz óriása olasz volt, nevét helyesen csak egyféleképpen ejthetjük: Mikelándzseló. Rendhagyó koncertfilmet vetít a tévé Szuggesztió címmel. E filmcímet így kell írni és ejteni. Sem a szuggeszció, sem a szuggesszió nem helyes, bár példát találunk rá. A tévécím hibátlan. A Kossuth Lajos utcában faállványzatra szögezve egy tábla, rajta a következő szöveg: „Értesítjük tisztelt ügyfeleinket, hogy a Pécsi 2. sz. Ügyvédi Munkaközösséget átalakítják.” Nem hisszük, hogy a munka- közösség tagjainak átalakítására szükség van, annál inkább a munkaközösség helyiségeinek, dolgozószobáinak. A Színház téren hatalmas diavetítő ontja az érdekes reklámképeket. A sok közül az egyik különösen megmaradt emlékezetünkben: „A vizet úgy kell visszaadni a természetnek, ahogyan azt elvettük." Kicsit nehéz dolog, de hát semmi sem lehetetlen. Mindenesetre a második mondatban felesleges az azt szó kitevése, hacsak az egész szöveg nem nélkülözhető. Söpörjünk a saját portánk táján is! Két idézet a DN sportrovatából. Az egyik: A DN hétvégi ajánlata: Lombhullató túra a Keleti-Mecsekben. Lehet, hogy amerre a turisták járnak, még a fák is sírnak, gyenge ágaikról még a levelek is lehullnak, de hogy miattuk a Mecsek kopárrá válnék, aligha hihető. Az apróhirdetések közül is kipécéztünk néhányat. Az egyik szerint: „Galambok és más állatok sürgősen eladók." Szegény vevők! Nem tudhatják, hogy a galambokon kívül mit vehetnek még: kobrakígyót, szelídített oroszlánt vagy vadlovat? E hirdetésben mégis az az érdekes, hogy a „más állatok” is elkeltek, mert az eladó többször nem jelentkezett. Egy másik hirdetésben ez olvasható: „Vikendháznak való telek eladó." Hogy a telekből hogyan lehet hétvégi házat építeni, nem tudjuk. Helyesen ekként kellett volna fogalmazni a hirdetést: „Hétvégi ház építésére alkalmas telek eladó." Ez így magyarosabb és talán értelmesebb is. Kissé félreérthető ez a hirdetés is: „Nagy tejhozamú tehén betegség miatt sürgősen eladó." Vajon az eladó vagy a tehén beteg? Végül hadd legyek elfogult az egyik pécsi utazási iroda túraajánlatával szemben! Cseh —osztrák túrát hirdetnek 2700 Ft-ért július 1.6-tól 33-ig. Ez igen! Az utasok kedvéért még q hónapot is meghosszabbítják két nappal! Dr. Tóth István Aki Adynak is játszott Egy méltatlanul elfeledett nótaköltő Ez év december 15-én lesz negyven éve, hogy Ányos Laci, a közkedvelt nótaköltő Budapesten elhunyt. Az akkori viszonyok között a dalszerzők nagyon ki voltak szolgáltatva a kiadóknak. Ezért a nótáért is csak pár koronát akart fizetni a kiadó. Ez vezette arra a gondolatra, hogy maga és pályatársai részére megalakítsa a szerzők érdekvédelmi szervezetét, a Magyar Szövegírók és Zeneszerzők Szövetségét. Cigányzenekart is azért verbuvált, hogy maga adhassa elő dalait, és természetesen a pályatársai, köztük bátyja. Sas Náci szerzeményeit, mivel a féltékenykedést nem ismerte. Legendák keringtek adakozó kedvéről, jó szívéről, önzetlen segíteni akarásáról. Egy ilyen történet a sok közül arról szólt, hogy zenekarával azért szerződött a Déli- Vasút Kávéházba, mert a tulajdonos ingyen vacsorát adott a háborús időben sokat nélkülöző pályatársainak. Itt hallgatta nap mint nap Ady Endre, akit ekkor a közeli Sieste Szanatóriumban ápoltak. Több mint 600 dalt írt pályafutása során, számtalan nótája szöveqét is maga szerezte. Alkotói tevékenységének 25 éves jubileumán a Zeneművészeti Főiskolán műveiből összeállított hanaver- senyt rendeztek, melyen fellépett az akkori könnyűzenei élet és színészet legjava: Dayka Margit, Gázon Gyula, Berki Lili, Békefi István, Vad- nay László, Palló Imre és Szedő Miklós, Magyary Im- reés Bura Károly cigányzenekara. Hagyatékának egy része kalandos körülmények között került a Baranya megyei Levéltárba. Számtalan érdekes adat, fénykép, plakát, műsorfüzet, kézirat, rajzok és karikatúrák adnak képet a két világháború közötti idő könnyűzenei életéről. Vargha Dezső Pusztai József
